Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

Nincs két ember, aki azonosan vélekedne a világ dolgairól. Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy számára mi a jó, mit szeret enni, és mit nem. Persze nemcsak elképzeléseink, hanem testünk is többé-kevésbé különböző, így szükségleteink sem lehetnek teljesen azonosak. Ebből logikusan adódik az is, hogy nem lehet igazuk azoknak, akik azt hirdetik, hogy mindenki számára általánosan érvényes étrendet és étkezési szokásrendszert képesek kínálni, és azt állítják, hogy egyedül az ő tanaikat követve szerezhető vagy tartható meg az egészség. El is jutottunk az első alapszabályhoz, amit valóban mindenkinek érdemes megszívlelni: a legjobb az, ha azt esszük, amit szeretünk vagy megkívántunk. (Ez nincs ellentmondásban az előbbi állítással, mert alapvetően az általánosítást veti el.)

Ebből azt gondolhatjuk, hogy a továbbiakban nincs is értelme alapszabályokat felállítanunk, de ez sajnos nem így van, mert az első alapszabály csak akkor érvényesül tökéletesen, ha működnek egészséges ösztöneink, amelyek jelzik, hogy mikor, mit és mennyit együnk. Továbbá az, hogy egy adott ételt szeretünk-e vagy sem, függ attól is, hogy mit tudunk róla (pl. miből készül), jónak gondoljuk-e, ezt kaptuk-e gyermekkorunkban a szüleinktől, milyen körülmények között találkoztunk vele életünkben először, lettünk-e már rosszul tőle stb.

Kisgyermekkorunktól kezdve annyi kibillentő hatás ért bennünket a környezetünkből – vagy betegség esetén a testünkből –, hogy kevesen vannak közöttünk olyanok, akik elmondhatják: nem szoktak időnként annyit és olyasmit enni, amivel elrontják a gyomrukat, nincs túlsúlyuk, nem fordul elő velük, hogy lerészegednek vagy hogy képesek ellenállni a reklámokból jól ismert csipszeknek, csokiknak és rágóknak, nem isznak túl gyakran valamilyen kólát vagy más egyéb mesterséges italt.

A másik fontos tény, ami indokolja, hogy a táplálkozással foglalkozzunk, az a magyar lakosság általános egészségi állapotán belül a rossz táplálkozási szokásokból eredő betegségek és halálozások aránya, amely különösen magas – összehasonlítva mind a korábbi magyar, mind más országok adataival. Magyarország a rosszindulatú daganatos (rákos) halálozási világstatisztikákat több mint másfél évtizede vezeti!

Vannak országok, ahol hasonló volt a helyzet, mint nálunk, mára azonban sokkal kevesebb ember hal meg ilyen betegségekben. Ilyen például Ausztria. A férfiak születéskor várható átlagos élettartama 60 év körüli. A születéskor várható átlagos élettartam azonban (egyre) csökken, és így lassanként a világ – egészség és kultúra szempontjából – legelmaradottabb országainak értékeivel egyezik majd meg.

Az egészségtelen életmód, a mozgásszegénység, a kiegyensúlyozatlan táplálkozási szokások, az élvezeti szerek nyakló nélküli fogyasztása, az erőn felüli munkavégzés, az állandó stressz, a folyamatosan alkalmazkodni kényszerítő társadalmi és gazdasági folyamatok, valamint a fokozódó környezeti ártalmak pusztító hatása egymást erősítve fokozzák a szívbetegségek, a keringési és daganatos betegségek gyakoriságát, illetve az ezekből eredő halálozást. E két betegségcsoport teszi ki Magyarországon a teljes halálozás kétharmadát. A szakemberek ki is dolgozták a Nemzeti Egészségvédelmi Programot, megfogalmazták a rövid és hosszú távú egészségpolitikai alapelveket; a baj azonban az, hogy ezek megvalósulását a ráfordítható pénz hiánya és a tervek végrehajtásán tevékenykedő emberek érdektelensége nem teszi lehetővé.

A különféleképpen táplálkozó népcsoportok emésztőszervrendszeri és egyéb betegségeinek tudományos vizsgálatával következtethetünk a táplálkozás és a betegségek közötti összefüggésekre.

Meg lehet találni azokat az alapszabályokat, amelyek rugalmas, személyre szabott alkalmazásával az egyén sok betegséget megelőzhet, vagy elkerülheti az indokolatlanul korai halált.

A tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy az egészségünket meghatározó általános tényezők a következőképpen oszlanak meg:

A felsorolt négy általános tényező közül az utóbbi három lényegesen könnyebben változtatható, mint a genetikai adottságok. Hogy egy ilyen változtatásnak milyen bámulatos eredménye lehet, számos nyugati példa bizonyítja. Nagy-Britanniában több mint 10 millióan döntöttek úgy, hogy nem fogják dohányzással tönkretenni az egészségüket és az életüket, miután a tüdőrák és a dohányzás közötti ok-okozati viszony felismerését követően hatalmas tájékoztató kampány indult az országban. Az USA-ban a hatvanas években hasonló jelenségekre figyeltek fel, mint nálunk most, és két évtized kemény munkájával, a széles körű egészségnevelés eredményeként sikerült elérniük, hogy a szív- és keringési betegségekben meghaltak száma látványosan csökkent. A hatékony kampányok hatására az emberek tömegével választották a dohányzásmentes életmódot és az egészségesebb táplálkozást. Nálunk sajnos még mindig sok emberben él az a tévhit, hogy az Egyesült Államokban is mindenki rajong a hamburgeres gyorsétkezde-láncokért, a cigaretta-világmárkákért, meg azért a rengeteg értéktelen árucikkért, amit sokan a ”Nagy Amerikai Álom” megvalósításának elengedhetetlen feltételeként azonosítanak. (A gyártók persze reklámjaikban ezt igyekeznek elhitetni mindenkivel.) Az igazság azonban már régen más. Amerikában most inkább egyfajta „egészségmánia” dívik, ami azt jelenti, hogy az átlagemberek kívülről fújják: mit kell enniük az egyes betegségek elkerülése érdekében, rendszeresen járnak kocogni, úszni vagy teniszezni, nem napoznak a déli órákban, magas fényvédő faktorú krémeket használnak a napozáshoz stb. Természetesen ott is vannak olyanok, akik ragaszkodnak a korábbi, egészségtelen, bár szerintük több élvezetet jelentő életstílusukhoz. Ahhoz, hogy nálunk is ilyen fokú változás történjen az emberek viselkedésében, rengeteg figyelemfelkeltő az egészséges életmódot bemutató információra van szükség tévében, rádióban, az újságokban, az iskolákban és a többi munkahelyen. Szinte érthetetlen, hogy ezt állami szinten eddig miért nem szervezték meg. A mai fiatalokon múlik, hogy Magyarország mennyire csúszik le vagy zárkózik fel az egészségi állapotokat illetően a többi fejlett országhoz képest. Ha a magyar fiatalok reakcióideje nem lesz túlságosan hosszú, és hamar rájönnek a saját egészségük stratégiai fontosságára, akkor nem a saját egészségük lesz a gátja annak, hogy más nemzetek fiataljaihoz hasonló színvonalon élhessenek. Az iskolai újságban, rádióban ezek a kérdések is helyet kellene, hogy kapjanak.

Minden ember arra törekszik, hogy őt mindenki szeresse, és ő is szeressen mindenkit; hogy olyan emberek vegyék körül, akiket ő szeret. Ezekért szinte mindenre képesek vagyunk. Hajlandók vagyunk többet tanulni a szüleink kedvéért, később többet dolgozni a főnökünk tetszésének elnyeréséért és/vagy, hogy több pénzünk legyen. Feláldozzuk a szabadidőnket valaki kedvéért, sőt még arra is hajlandóak vagyunk, hogy a véleményünket megváltoztassuk, vagy legalábbis ne adjunk hangot annak, ha az ellentétes a másokéval. Mindezeket – és még sok egyéb dolgot – csak azért tesszük, hogy a szeretetigényünket kielégítsük. Ha célt érünk, akkor nincs is ezzel baj, ám ha nem, akkor csalódás ér bennünket. Ezt nem mindenki viseli egyformán. A csalódás nem új dolog, az emberek ősidőktől kezdve keresik rá a gyógyírt. Sokan inni kezdenek, mások dohányoznak, megint mások a túlfeszített munkatempóba, másod- és harmadállásokba menekülnek. Kábítószerek, állandó evés, kielégülést nem adó nemi élet – mindez legtöbbször nem javít, hanem ront a helyzeten.

Magyarországon a helyzet igencsak elkeserítő, ha az idevágó statisztikákat nézzük. Ez nem azért van, mert mi bármivel is rosszabbak lennénk másoknál, hanem inkább történelmi örökségünk következménye. A mi társadalmunkban nagyon nehéz elérni a „szeretni és szeretve lenni” állapotát (általában ezt szokás boldogság alatt érteni). Valószínűleg nem is lehetséges anélkül, hogy felhagyjunk a fent említett gondolkodásmóddal, vagyis, hogy állandóan próbáljunk megfelelni a kívülről mindenfelől ránk zúduló elvárások tengerének, és beteljesítsük az éppen aktuális emberideált. Nem szükséges, hogy mindenben tökéletesek legyünk; nem muszáj három nyelvből vizsgáznunk, a legjobb kosarasnak lenni, mindig a legjobb dolgozatot írni, mindent megcsinálni, amit szüleink, tanáraink vagy főnökeink kitalálnak, mindig mindenkinek igent mondani. Nem kell, hogy nekünk is legyen mindenünk, amit a tévében a nálunk jóval gazdagabb országok jóval gazdagabb polgárainak reklámoznak, és az sem feltétlenül szükséges, hogy az összes vitamintablettát, gyógysampont, gyógycukorkát, szappant, parfümöt és rágógumit megvegyük. Azt is megmondhatjuk bárkinek, sőt meg is kell mondanunk, ha valamit egyáltalán nem úgy gondolunk, ha valami nekünk egyáltalán nem tetszik, vagy ha nem kérünk valamiből. Általában – az igazságot. Az elfojtott agresszió, a meg nem oldott konfliktusok és kielégítetlen vágyak ugyanis utat törnek maguknak valamilyen formában; depresszióhoz, rákhoz vezethetnek – amint ezt a legújabb kutatások is megerősítették.

Ezért nem is rémítem azzal az olvasót, hogy ez vagy az fog történni, ha azonnal nem tér át valamely étrendre. Nem lehet ugyanis azonnal elérni a tökéletes étrendet (és életmódot sem), mert párhuzamosan a gondolkodásmódunkon is változtatni kell, és meg kell tanuljuk, hogyan kell élni a piacgazdaság állandó agymosással felérő reklámtengerében, és hogyan kell élnünk a működő demokrácia biztosította lehetőségeinkkel, hogyan befolyásoljuk saját életlehetőségeinket.

Mindenképpen érdemes törekedni az okosabb táplálkozásra. Tudjuk, hogy az iskolában általában sok olyan dolgot tanítanak, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. Most úgy próbálnak változtatni a tananyagon, hogy azok a dolgok is belekerüljenek a tantervbe, amikre a fiataloknak szükségük van. Az a cél, hogy aki "elballag" az iskolából, képes legyen önmaga és utódai számára a szükséges feltételeket megteremteni. Ebbe – sok egyéb mellett – beletartozik a táplálkozás is. És ami ugyancsak fontos: meg kell tanulnia, miként viselkedjék egy teljesen új társadalmi rendben, hogyan éljen a működő demokrácia biztosította lehetőségekkel. Már az egyik híres ókori görög filozófus is úgy gondolta, hogy a demokrácia csak az okos állampolgárok tömegének való, a tudatlanoknak jobb egy bölcs király; érdemes tehát a táplálkozásról is minden lehetséges forrásból tanulni.

S el is jutottunk a második alapigazsághoz: Az ember sok kérdésben szabadon dönthet, de a következményeit mindig magának kell viselnie: mindenki felelős saját cselekedeteiért, egészségéért. Felelősek vagyunk azok sorsáért és egészségéért is, akiket a mi döntéseink érintenek.

Ez azt jelenti, hogy ameddig az adott dolgok rajtunk múlnak, mi vagyunk felelősek azok alakulásáért. Legjobb példa erre az ivás. Akárhányan kínálják is, a finom italokat, én vagyok az, aki eldönti, hogy azt az egy pohár italt felhajtom-e még, vagy sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy a döntés könnyű. A mások egészségéért érzett felelősség megértése még ennél is nehezebb feladat.

Dudás Róbert [Változó Világ 36.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010