Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

            Hongkongtól 60 km-re, a Gyöngy-folyó torkolatának túlsó oldalán található a legrégebbi európai település a Távol-Keleten. A parányi portugál terület - Macau - ma már újra Kína részét képezi. Macaunak olyan nagy a híre kaszinóiról, játéktermeiről, hogy minden egyéb látványossága és vonzereje csak ezután következik. Mivel Ázsia csaknem összes országában jártunk már, saját tapasztalataink alapján állíthatjuk - ez a terület egyike Ázsia legbájosabb helyeinek. Aki valaha is Hongkongban jár, az ne mulassza el megnézni Macaut.

Pillantás a múltba

            Macaunak sokkal régebbi a történelme, mint fiatalabb és valahogy "dörzsöltebb" testvérének, Hongkongnak. E terület európaiak általi fölfedezését is - mint a Földön mindenütt - egy természetes belső kényszer, a megismerés iránti hajtóerő indította el. Az 1500-as évek tájékán a portugálok voltak az egyik legkiválóbb hajósnemzet, és a megismerés utáni vágyuk mellett nagyon is gyakorlatias célok vezérelték őket. Az előző hajósok fűszerekben rendkívül gazdag vidékekről számoltak be, melyek valahol a távoli tengereken találhatók. A fűszereknek, mint a hétköznapi életben felhasználható új szereknek, praktikus jelentősége volt: élvezeti cikkeknek használták őket, s már akkoriban fontos szerepet játszottak az élelmiszerek tartósításában. Így érthető, hogy értékes termékek voltak. Akkoriban egy gramm fűszer ára megegyezett egy gramm aranyéval. Az akkori Európában a régről ismert selyem, valamint a fűszerek közvetítő kereskedelem nélküli - tehát vámoktól mentes - tengereken történő szállítása nagy vonzerő volt. Korábban a selyem és egyéb áruk évezredeken át az ázsiai szárazföldön keresztül, kereskedők százainak a közvetítésével, különböző rablócsapatok által "megvámolva", hosszú-hosszú idő alatt értek el rendeltetési helyükre, Európába vagy a Földközi-tenger keleti medencéjébe - s mire odajutottak, áruk már az egekig ért. A hajósok által egy biztonságosabb és jóval olcsóbb szállítási mód kínálkozott, amin persze rajta volt azért a tisztes haszon is.

            A messzire hajózóknak volt egy másik célja is - a kereszténység terjesztése a távoli vidékeken. Portugál hajósok az 1500-as évek elején jártak először Macau környékén. A folyamatos portugál jelenlétet 1557-től számítják itt, miután a portugálok elévülhetetlen érdemeket szereztek a tengermelléknek a kalózoktól való megtisztításában. A kínai császár, mintegy viszonzásul, nekik ajándékozott egy parányi területet. Ez Macau, azaz kínaiul: "A Ma Gao" - "A Ma Istennő Kikötője". Ez a terület évszázadokon át közvetítő szerepet játszott Kína és a külvilág kereskedelmében.

            Amikor kirobbant az ópiumháború a kínaiak és a britek között, a portugálok diplomatikusan a kínaiak oldalára álltak, minekutána hamarosan hűvösnek érezték kapcsolatukat a jóval dinamikusabban fejlődő Hongkonggal.

            A kulturális forradalom idején Macau többet szenvedett, mint Hongkong. Macauban gyakorlatilag az történt, amit a kínai vezetés akart. 1974 után az új portugál hatalom már szívesen visszaadta volna Macaut Kínának, azonban Hongkong akkor még tisztázatlan jogi helyzete miatt Kína ragaszkodott a "status quo" fenntartásához. Amíg a Hongkong jövőjével kapcsolatos tárgyalások folytak, Macau sorsa "takaréklángon" volt. Hongkong helyzetének tisztázása után a kínai vezetés rögtön Macau felé fordult, és a portugál-kínai tárgyalások eredményeként Macau két évvel Hongkong után, 1999 december 20-án visszakerült Kínához. Ezzel egy csaknem 500 éves folyamatos portugál jelenlét ért véget ezen a területen.

Gazdaság

            Macau kiterjedése alig 25 négyzetkilométer (feleakkora, mint pl. Szeged), lakossága 300 ezer. A terület lakóinak 98 %-a kínai - csakúgy, mint Hongkongban - a többi portugál, vagy egyéb nyugati nemzet polgára.

            Hogy mennyire az idegenforgalom határozza meg Macau létét, azt számos adat bizonyítja. 1992-ben 8 millió külföldi látogatott ide - s az érkezők száma évről évre növekszik. Az ún. "turistaipar"-ban dolgozik az összes foglalkoztatottak 25 %-a, akik a kereskedelem, éttermek és hotelek alkalmazásában állnak. A nemzeti össztermék 44 %-át a turizmus és a szerencsejáték-bevételek adják.

            Macaut Kelet Monte Carlo-jának is hívják. A legkülönfélébb szerencsejátékok évszázadok óta ismert kelet-ázsiai központja. A városnak 8 nagy kaszinója van, közülük 3 éjjel-nappal működik. Szerte a világon az itteni kaszinók választéka a legnagyobb a legkülönfélébb szerencsejátékokból. De fogadhat a vendég a lóversenyeken, sőt agárfuttatásokon is tehet tétet. A szerencsejátékok, s a különféle fogadások iránti vágy tehetős hongkongiak és más kíváncsi külföldiek millióit vonzza Macauba. A város számos kaszinója közül a Hotel Lisboa épületében található több szinten működő kaszinó a legnagyobb a világon. Emeletenként fölfelé haladva emelkednek a tétek, s lesz egyre elegánsabb a terembelső. Van olyan terem, ahol a legkisebb tét 2 ezer USD, a legnagyobb pedig 300 ezer USD.

             A prostitúció is régi, ismert szakma Macaun. Több szálloda hivatalosan is prostituáltak alkalmazásával növeli bevételeit.

            Bár a kerék forgatása, s a kockadobás igen fontos szerepet játszik az ország gazdasági életében, vannak más, jelentős bevételi források is. Macau ipara a munkaképes korúak 29 %-át alkalmazza. 1977-ig a városban az ipar egyedül és kizárólag a textil- és ruházati ipart jelentette. Ez az ágazat adta akkoriban a teljes ipari export 90 %-át. Miután Észak-Amerikában és Európában újabban behozatali kvótákat állapítanak meg évente a textilipari termékekre, s ezzel párhuzamosan évről évre erősödik a verseny a textiltermékek világpiacán, Macau kénytelen volt diverzifikálni iparát. A textil- és ruházati termékek ágazata jelentősen visszafejlődött, miközben új iparágak jelentek meg, mint pl. a játékok, művirág, kerámiák, elektronikai cikkek, bőrtermékek és lábbelik gyártása. E szektorok az 1970-es évek második felétől kezdtek fejlődni. Közülük az elektronikai ipar számít a legsikeresebbnek.

            Macau nyitott gazdasággal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy majdnem mindent exportál, amit megtermel - illetőleg majdnem mindent importál, amit elfogyaszt. Mezőgazdasága nincs - ez Hongkongra is érvényes. Exportjának 70 %-a az Egyesült Államokba és a Európai Unió országaiba irányul.

            1992-ben a nemzeti össztermék (GDP) 12 %-kal nőtt. Ugyanebben az évben az egy főre eső GDP 5.800 USD volt. Tehát Macau Ázsia gazdag országai közé tartozik, bár az életszínvonal szemlátomást alacsonyabb itt, mint Hongkongban. Itt is megtalálható minden áru, ami Hongkongban, de valamivel olcsóbbak a termékek és a szolgáltatások.

Városkép

            Macau területének felét a City, maga a város foglalja el a kontinensszegélyen - Kínával a háta mögött. A "birtok"-hoz tartozik még két nagyobb sziget, Taipa és Coloane. Ezeket hidak kötik össze egymással és a City-vel.

            Míg Hongkongban csupán néhány épület - felhőkarcolók mögé bújva - emlékeztet a 100 évvel ezelőtti birodalmi időkre, addig Macau építészete lépten-nyomon magán viseli egy csaknem 500 éves örökség emlékeit. A település történelmi központja az egykori Városházával egy csepp mediterrán Európa a legtávolibb Keleten. Azon kevés helyek egyike a Távol-Keleten, ahol az európai egy kicsit otthon érezheti magát.

            A kínai városoktól eltérően itt egyetlen bicikli sincs. Rengeteg az autó - a tömegközlekedést a keskeny, lejtős utcákon kisméretű buszokkal bonyolítják le. A várost a szomszédos szigetekkel két különleges ívelésű, egyenként 4 km hosszú híd köti össze. Ezek ma már szervesen a városképhez tartoznak, ezek Macau szimbólumai.

            A City mára már teljesen beépült, nincs egy talpalatnyi szabad hely. Macau a Gyöngy-folyó deltájában szédületes tempóban fejlődik. Taipa szigetén óriási építkezések folynak. 1996-ig bezárólag számos új szállodát adtak át, s azóta is több nagy befogadó képességű szálloda építése van folyamatban. Macau az ezredfordulóra megtöbbszörözte idegenforgalmát. Ugyancsak Taipa szigetén épült föl az  ország új nemzetközi repülőtere, melyet 1995-ben adtak át a forgalomnak. Évi 6 millió utas és több millió tonna teheráru szállítását, illetve fogadását képes biztosítani.

            A Taipa és Coloane szigeteket elválasztó sekély öböl mostanra feltöltődött. Ezen a több ezer hektáros, vizenyős területen ipari komplexumot kívánnak létrehozni.

            A távolabbi szigetet, Coloane-t még nem csapta meg az óriási változások szele. Persze ott is vannak már gyönyörű szállodák, az öblökben hófehér sorház-üdülők épülnek, de maga a sziget csendes, pihenésre kiválóan alkalmas. Macau legjobb strandjai is itt vannak. Rengeteg a fürdőző - itt a trópusokon vagyunk. Májusban a Dél-kínai-tenger vizének hőmérséklete kellemes, 25-26 Celsius fok körüli.

            A majdnem 500 éves portugál jelenlét e két szigeten sem múlik el nyomtalanul. Évszázados házak - valamikor jómódú portugál kereskedők, esetleg hivatalnokok birtokai - s a keresztény hittérítés emlékei - templomok, Jézus-szobrok, keresztek - láthatók. Ezek a templomok ma is működnek, rendszeresen istentiszteletek vannak bennük.

            Macau rendkívül szorosan kötődik Hongkonghoz, ahonnan alig egy óra alatt hajóval el is érhető. Hongkongi hatás érvényesül abban, hogy elfogadják itt a hongkongi dollárt is, baloldali a közlekedés, a nagyarányú építkezések hongkongi cégek irányításával folynak, a legtöbb turista Hongkong felől érkezik, stb. Nincs a Földön még két olyan ország, amelyek között ennyire jó közlekedési kapcsolat lenne, mint az egykori brit és portugál gyarmat között. A gázturbinás repülőgép-hajtóművel rendelkező, különböző kategóriájú hajók 15 percenként indulnak a nap 24 órájában Hongkongból, csakúgy mint Macauból.

            Macau 1999-ben került vissza Kínához. Itt is érezhető volt némi bizonytalanság a jövőt illetően. 1995-ben beszélgetőpartnerem - egy helyi autószerelő - féltette egzisztenciáját: "Tudja, három autóm van. Szerintem azok fognak elmenni, akiknek van elég pénzük. A többieknek marad a remény, hogy folytathatják eddigi nyugodt, kiváltságos életüket" - mondta.

Makra László [Változó Világ 37.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010