Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A turizmus jelentősége Görögországban a 20. század utolsó három évtizedében rohamosan nőtt. Az ötvenes években 210 ezer, a hatvanas évek végén 1 millió, a kilencvenes évek végén évente 10–11 millió turistát regisztráltak. Az idegenforgalom, amely 3,5–4 milliárd dollár bevételt jelent az országnak, mintegy 350 ezer főt, az összes munkavállaló 9%-át foglalkoztatja. A látogatók 88%-a európai államokból érkezik: a német és brit turisták száma kétmillió fő körül mozog, őket az olaszok, svédek, hollandok, franciák, osztrákok, dánok, svájciak követik.

Görögország bővelkedik látnivalókban: Athéntól Thesszalonikiig, Krétától Thaszoszig, Levkásztól Rodoszig az országnak majd minden négyzetkilométerén találunk olyan emlékeket, amelyekre feltétlenül érdemes legalább egy pillantást vetni, de sokkal inkább alaposan szemügyre venni.

Athénban a látnivalók jelentős része a város ókorban játszott szerepével kapcsolatos. Kiemelkedik közülük az Akropolisz, amely az ókori város központja volt, már i. e. 5. századi fénykorát megelőzően is. A Fellegvár legmonumentálisabb épülete a dór stílusban, pentelikoni márványból épült fogadalmi templom, a Parthenón, amelyet a város a perzsák elleni győzelem emlékére, védőistene, Athéné tiszteletére emelt i. e. 448–447 és i. e. 438–437 között, Iktinosz és Kallikrátész tervei alapján. Pallasz Athéné aranyelefántcsont szobrát és a szobordíszeket Pheidiász készítette. A kereszténység térnyerését követően a templomot keresztény templommá alakították, az oszmánok pedig lőport tároltak falai között, amely 1687-ben felrobbant. Szintén az Akropolisz területén található az ugyancsak pentelikoni márványból, dór stílusban, i. e. 437–432 között épült díszes bejárati kapuépítmény, a Propülaia. A munka a peloponnészoszi háború miatt félbeszakadt és sohasem fejeződött be, a későbbi századok során bizánci, firenzei palotaként és oszmán lőporraktárként is funkcionált. A bejárati kapu mellett található Athéné Niké-temploma, amely a város fénykorát követően, az i. e. 420-as években készült el. A többi épülettel ellentétben nem lőportoronynak, hanem tüzérségi állásnak használták, ám ez sem mentette meg a pusztulástól. A Fellegvár északi oldalán áll a jón építészet jegyeit magán viselő kultuszhely, az i. e. 421–406 között épült Erektheion. A görögök szerint ide hozta Athéné az első olajfát. A középkor századaiban az épület keresztény templommá, majd oszmán háremmmé vált.

Az Akropolisz közelében található az ókori Agóra, a piactér, amely a közélet központja volt. A tér legfontosabb ókori épületei a a tíz sztratégosz testületének hivatala – a Sztratégeion, a prütaniszok, az ötszázak tanácsának az év egytized részében szolgálatban lévő tagjainak hivatali helyisége – a Tholosz, az ötszázak tanácsának épülete – a Régi Buleutérion, a Héphaisztosz és Athéné istenek tiszteletére épített Héphaiszteion és a pergamoni király, II. Attalosz által emelt Attalosz-sztoa, amely vásárcsarnokként működött.

A Nemzeti Régészeti Múzeum épülete 1866–1889 között épült, ám a II. világháborút követően már bővítésre került sor. A múzeumban – a krétai bronzkori civilizáció kivételével, amelynek leletanyaga Iraklionban található – fellelhető az ókori Hellász minden történeti periódusának művészete. Híresebb kincsei a Szantorini szigetének házaiból előkerült freskók, a Heinrich Schliemann által feltárt – Agamemnónnak tulajdonított – mükénéi arany halotti maszk, a háromágú szigonyát elhajítani készülő Poszeidón-szobor és a püloszi lineáris B agyagtáblák.

Közép-Görögország egyik legfontosabb látnivalója Delphoi, amelynek szentély-együttesét, az Apollón-szentélyt, az ókori görögök a világ köldökének, az omphalosznak tartották. A szentély elsősorban jósdája miatt vált híressé, ám ehhez hozzájárult a négyévente sorra kerülő Püthia-ünnep is, amely az ókori sport- és kulturális rendezvények egyike volt. Az i. e. 12. és az i. sz. 4. század között működő delphoi jósda homályos jóslatai révén, hosszú időn keresztül az ókori görög bel- és külpolitika egyik legfontosabb formálójává vált. A „Szent Kerületet" az i. e. 6. században épített fal vette körül. A bejárat után a „Szent út" vezet az együttes leghíresebb épületéhez, Apollón templomához. Az út két oldalán található az Epigonok és az Argoszi királyok emléke, valamint a különböző városállamok kincsesházai, amelyek a fogadalmi ajándékok tárolására épültek. A terület legfontosabb épülete a dór stílusban épült Apollón-templom, amelynek szentély-belsejében állt az omphaloszkő, emellett itt mondta ki Püthia papnője minden hónap hetedik napján kétértelmű jóslatát. A templom felett az i. e. 4. században épült, 5 ezer néző befogadására alkalmas színház, ennek közelében pedig 7 ezer nézőt befogadó stadion állt, ahol a Püthia-ünnep játékai kerültek megrendezésre.

Larisszától nyugatra találjuk a meredek sziklaoszlopokra épült Meteóra-kolostorokat. A legenda szerint a sziklaoszlopokat az égből hajította le egy kéz, hogy a szerzeteseknek megfelelő helyet teremtsen a félrevonuláshoz, míg a geológusok szerint a földtörténeti harmadkor folyóinak deltatorkolata által lerakott hordalék megszilárdulása és az azt követő szeizmikus mozgások alakították ki. Az első közösséget a 14. század folyamán hozták létre a belső válságok által sújtott Bizánci Birodalom központjától távol eső helyen menedéket kereső szerzetesek. A 14. század derekán egy, az Athosz-hegyről érkező szerzetes, Athanasziosz, akit később szentté avattak, kolostort alapított a Plathys Lithoson, a Nagy Sziklán. A Nagy Meteóronnak vagy az Úr Színeváltozásának nevezett kolostor közössége felemelkedését és kiváltságos helyzetét Epirusz és Thesszália despotája – a szerb származású, anyai ágon a bizánci Palaiologosz-dinasztia rokona, Uros Simeon – fiának, Uros Jánosnak köszönhette, aki Joaszaf szerzetes néven vonult vissza a kolostorba a század utolsó negyedében. Az uralkodói adományoknak és kiváltságleveleknek köszönhetően a közösség hatalmas vagyonra és politikai befolyásra tett szert. A többi kolostor és egyházi közösség, amelyek száma a 15. századra elérte a 25-öt, szintén komoly vagyonhoz, ezen keresztül pedig  politikai befolyáshoz jutott. A 15. század folyamán erőteljesebbé váló oszmán előretörés annyiban érintette a kolostorokat, hogy a szultán, a vallási tolerancia jegyében megerősítette kiváltságaikat. A helyzetükkel elégedetlen közösségek sorsát állandósuló rivalizálásuk pecsételte meg. A 17. században a hanyatlás jelei a szerzetesek számának rohamos csökkenésében és a kolostorok gazdátlanná válásában mutatkoztak meg. A 19. században a kolostorok már csak az utazók számára jelentettek érdekességet. A 20. század végére fennmaradt kolostorokban alig néhány tucatnyi szerzetes és apáca él.

A Peloponnészosz-félszigeten fekvő Epidauroszban található a világ egyik legszebb görög színháza, amelyet 1900-ban tártak fel. Az i. e. 4. század végén épült 55 soros, 14 ezer nézőt befogadó színház kiváló akusztikájának köszönhetően a legfelső sorokban is hallani lehet a legkisebb színpadi hangeffektust. A város két–három évszázaddal a színház építése előtt is fontos kultuszhelynek számított: Apollón fiának, Aszklépiosznak a szentélye állt itt. Ennek környékén gyógyításhoz értők tevékenykedtek, amelynek köszönhetően az Aszklépion jelentősége fokozatosan nőtt: a felépült betegek ajándékokkal, kötelező adományokkal halmozták el, így a szentély egyre gazdagodott. Bár I. Theodosziosz bizánci uralkodó 393-ban betiltotta a pogány kultuszokat, a szentély jelentősége fennmaradt.

Pintér Attila [Változó Világ 45.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010