Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Google

Web www.valtozovilag.hu

...olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói...

Mózes

A Változó Világ bölcsességei

 

   

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

 

   

Az 1848-as forradalmak hatása a választójog alakulására

 

 

 

Az 1848. évi európai forradalmak a hatalom legitimációjának és ennek megfelelően a választójog történetének is új fejezetét nyitják meg. Az 1848-as franciaországi események, amelyek a júniusi véres felkeléshez, majd az aztán kiadott alkotmányhoz elvezettek, a francia alkotmányjogász szerint az első forradalmi alkotmány (1791) modelljét vették alapul. A bonapartizmus finomultabb kiadását jelentő második császárságot pedig szellemesen úgy jellemzi, hogy míg első Napóleon a parlamentarizmus felől közelítve diktatúrához jutott el, unokaöccse „a kis Napóleon” a diktatúrától a parlamentarizmus felé haladt. Az 1848-as alkotmány volt a kiindulási pont, amely lehetővé tette az államcsínyt éppen azáltal, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom pozícióit nem eléggé tisztázta. Így pl. a köztársasági elnök újraválasztásának lehetőségét sem tisztázta, s ezt ragadta meg III. Napóleon államcsínye, amely népszavazással juttatta az elnököt a monarchia státusához.

Az 1848-as alkotmány a megfogalmazása idején hatott a közép-európai alkotmányozásra. A „szabadság, egyenlőség és testvériség” proklamálása az individualista szabadságjogi koncepcióval szemben társadalmi elkötelezettséget jelentett. A kötelesség megfogalmazása, miként a társadalmi szolidaritásból folyó jogosítványok (a munkához és köztámogatáshoz való jog), a keresztény szolidaritás szellemében fogalmazódtak meg. A nagy forradalom hagyatékaként egykamarás törvényhozást hívott életre és a hatalmi ágak szétválasztását rögzítette. A képviselőház 750 tagját egyenlő, közvetlen és általános választójog alapján választják, miként a köztársaság elnökét is. A két egyenlő hatalom egymás mellett él, viszonyuk nincs rendezve, egyik sem hívhatja vissza a másikat. Az általános választójog alapján történő választás az elnök függőségét a nemzetgyűléssel szemben elfedte, amellyel az államcsíny veszélyét idézte fel. A referendum intézménye pedig III. Napóleont az 1852. decemberi alkotmányban rögzített módon „örökös király” rangjára emelte, a miniszterek csak tőle függtek és ő nevezte ki őket. A második császárság alkotmánya a nagy Napóleon mintájára újabb bonapartista államot hozott létre.

A fiatal Gottlieb Plancknak a bismarcki Németország későbbi nagy tudósának 1848. márciusában szüleihez írott levelét idézi a német jogtörténet kiváló művelője, a német 1848 jellemzésére: „Meg vagyok győződve, hogy jön olyan idő, amikor a francia forradalom választási jelszava: liberté, egalité, fraternité valóság lesz számunkra, németek szájára. Attól félek, ez az időpont még nagyon távoli, minthogy mi még az első francia forradalom gyümölcseit: a politikai szabadság viszonyait sem értük el”. A három jelszó közül az egyenlőség fogalmazható meg legkönnyebben, mert van egy szilárd vonatkozási pontja: a törvény előtti egyenlőség. A törvény előtti egyenlőség fontos közjogi következménnyel jár. Követelmény, hogy minden polgár részt vehessen a közügyek gyakorlásában, ezért az államhatalmat érintő liberális elvek közül elsődleges a népképviselet megvalósítása. A képviselet intézményének átalakulása a német államokban a 19. század felében lezajló alkotmányos változtatás képét mutatja. A szerteágazó folyamatot és annak produktumait a magyar tudományos irodalom beható vizsgálat tárgyává tette.

A Napóleon utáni korszak a német fejedelemségek restaurálásának időszakában felmerül a kérdés: milyen mértékben és milyen modell szerint alkossanak alkotmányos és jogi reformokat? A „jog megújítása” általános követelmény volt, de a patriotizmus, a napóleoni korszak eseményei (háborús veszteségek) ugyanakkor az a körülmény, hogy a délnémet államok erőteljes francia jogi befolyás alatt álltak, és így az egyes államokban az előző korszakban kialakított szervezeti formák határozták meg a reformok jellegét. A Deutscher Bund mint elsődlegesen védelmi szervezet a külső támadások és belső forradalmakkal szemben kívánt védelmet nyújtani, ahogyan ez a szövetség alapító okmányában is kifejezésre jutott. Az 1815. évi Bundesakte és az azt kiegészítő 1920. évi Wiener Schlussakte államszervezeti kérdésekben elfogadott határozatai közül a Bundesakte XIII. és Wiener Schlussakte LIV-LXI. szakasza a figyelemre méltó. Az előbbi szakasznak azt a megállapítását, hogy az egyes államokban „landständische Verfassungen” (rendi alkotmány) alkotandó, úgy is felfogható volt, hogy francia típusú, de úgy is, hogy régi típusú alkotmányokat kell létrehozni. Magyarázat mindkettőre akadt. A bécsi záróakta már nyíltabban szól, amikor az állami szuverént (uralkodót) arra kötelezi, hogy a „rendek” közreműködésével hozzanak törvényeket bizonyos témakörökben. A német alkotmányosságot elemző jogtörténész szerint ez a megállapítás nem a Rajnai Szövetség felújítása, hanem a „Das Heiligen Römischen Reich” (a Német-Római Szent Birodalom) átmentését jelentette.

A választói jog körüli harc a Paulskirchében, a Frankfurti Birodalmi Gyűlés 1849. február 15-i ülésén bontakozott ki. A német egység megvalósításának ez az első nagy kísérlete a közép-európai alkotmányozás folyamataiban tanulságul szolgált az általános választójog történetében is. A választójogi javaslat megfogalmazására kiküldött bizottság két javaslatot nyújtott be a „Birodalmi törvény az alsóházi küldöttek választójoga tárgyában”. Az egyik tervezet, amely a bizottság többségi vótumát nyerte el, a választójogot korlátozott formában fogalmazta meg. Eszerint „választó minden önálló, jó hírű német, aki betöltötte a 25. életévét”. A női választójogot e korban csak egy szűk elit igényelte, így a megfogalmazás csak a férfiakra vonatkozott. A javaslat 13. szakasz pedig a titkos szavazás lehetőségét biztosította: „A választójogot személyesen, választó cédulával aláírás nélkül kell gyakorolni”. A kisebbségi véleményt benyújtók szerint a választójog olyan szabadságjog, amely minden polgárt megillet. A Paulskirche honatyái végül a kisebbségi véleményt fogadták el. Az indokok jól mutatják 1849. tavaszának német valóságát. A kisebbségi véleményt előadó Wilhelm Löwe (1814–1886) véleményének legfontosabb mozzanata, hogy a tőke és munka ellentétét jogi formába kell önteni és ezzel elmérgesedését megakadályozni: „Ne zárják ki a munkásokat az államból, az államban állammá tennénk, ha megtagadjuk a választójogot”. August Emmanuel Pfeiffer (1812–1854) a választójog megtagadásának nagy veszélyére mutat rá, hogy ti. „a túlnyomó többsége azoknak, akik életüket, vérüket a forradalomért, a szabadság ügyéért, a nép jogaiért bevetették, éppen ez iparossegédek, gyári munkások, napszámosok. A jogot, amiért a barikádokon harcoltak, egyetlen paragrafussal ismét elvenni nem lehet, s ha ezt önök teszik, az államot újabb forradalomba viszik”. Végül az a felfogás erősödött meg, hogy a tulajdonosok és proletárok, ha egy államban kívánnak élni, minden polgárt részesíteni kell a politikai akarat formálásában. A Paulskirchében ülésező küldöttek azt ismerték fel, hogy a tőke és munka közötti különbség nem a marxista tanítás szerinti antagonisztikus formában van meg. A munka az a közösségi tőke, amelyet az államnak gondoznia kell. A felfogás a jövőbe mutató megállapítás, a „jóléti állam” megvalósítása felé.

Az 1848-as magyar országgyűlésnek a népképviseleti törvényről szóló vitája két általánosabb kérdést, a nemesi régi jogot és az általános választójogot éppen csak érintve, a vagyoni cenzusok körül bontakozott ki. A általános választójogot pedig egyedül a karzatról megéljenezett, már ekkor radikális nézeteket valló Madarász László pártolta, aki szerint „cenzus mellett nem lehet egyenlőség”. A magyar országgyűlés a liberálisok által egész Európában elismert két cenzust: a vagyoni és értelmiségi cenzust alkalmazta az alsóházi választás során. A felsőház összetételét a törvény nem érintette. A régi jogon szerzett választójogot (nemesek, sőt nemesi nők küldöttei) meghagyta. Az aktív választójogot (azaz a szavazati jogot) a gyámi és gazdai hatalom alatt nem álló, és meghatározott súlyos bűncselekmény miatt büntetés alatt állók kivételével a következő módon rendezte: választójoguk van azoknak, akik maguk vagy családtagjaikkal együtt városokban 300 ezüstforint értékű házzal vagy földdel, falvakban egynegyed (volt) úrbéri telekkel rendelkeznek. Másodszor: bizonyos feltételek mellett a kereskedők, iparosok, illetve gyárosok. Harmadszor: a nem nemes értelmiségiek (egyetemet és főiskolát végzettek, továbbá tanítók, lelkészek és jegyzők). Passzív választójoggal (vagyis a választhatóság jogával) rendelkeztek, akik a választójogi feltételek mellett a 24. életévüket betöltötték (az aktív választójog gyakorlásának a betöltött 20. életév volt a feltétele). A választhatósághoz szükséges volt továbbá a törvényhozás nyelvének (1844 óta a magyar) ismerete. E törvény eredményeképpen a lakosságnak mintegy 6,5%-a nyert választójogot. Ez európai viszonylatban igen jó arány volt. Az alkotmányosan mintaállamnak tekintett Belgium (az 1830. évi alkotmánya alapján) polgárainak 1,9%-a, a Vormärz (1815–1848) idején kiadott német alkotmányok közül az ugyancsak mintaállamnak tekintett Badenben és Württenbergben 15-16%, Szászországban 10% volt ez az arány. Az általános férfi választójogot biztosító 1848. évi francia alkotmány szerint pedig 24%. – A képviselőválasztás minden kerületben közvetlenül történt, ami a magyar választójog egyik sajátossága volt, csak a Tanácsköztársaság vezette be az orosz minta szerinti közvetett választást. Az 1848. V. törvény a választási eljárás nyilvánosságát írta elő. Ezen általában a nyílt szavazást értették, ámbár az ellenzéki kerületekben a titkosságot is biztosították. Ezt a rendszert csak az 1874. évi XXXIII. tv. változtatta meg és vezette be általánosan a nyílt szavazást. Figyelemre méltó, hogy a későbbi választójogi szabályokban felmerülő azt a megoldást, hogy az egy jelölt esetén „egyhangú szavazás” érvényesüljön (és ezáltal nem is kell az urnák elé járulni) ennek ősét az 1848-as szabályozásban lelte fel.

 

Nagyné Szegvári Katalin [Változó Világ 50.]

 

 


 

Vissza

 

Beszélgetések az Új Kertben :: Poesis :: Emberhit :: Változó Világ Mozgalom

Nyitó oldal :: Olvasószolgálat :: Pályázatok :: Impresszum

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010

 

Site Meter