Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

 Az ország külpolitikája

Nagy-Britannia történelme során politikai, gazdasági és kulturális téren mindvégig megőrizte szigetország jellegét. Gyarmatbirodalma kialakításakor ugyanakkor az angol nyelv és kultúra exportjára törekedett, de minden a szigetország gazdagodását szolgálta. Nagy-Britannia mai arculatát és kapcsolatát a világgal már jelentősen meghatározza az 1974 óta tartó, Európai Közösséggel fennálló tagsága. A nehezen született EU-tagság azt bizonyítja, hogy Nagy-Britannia évszázadokon át megőrzött függetlenségét nem szívesen áldozza fel a kontinensért, hiszen az EU viszonylagossá tette a belső határokat, jelen esetben a tengert, de a két, vallásilag eltérő Írország esetében a határokat is eltörölte. Egyidejűleg sok kötöttséget is teremtett, a nemzeti önállóság egy része átkerült az uniós intézményekhez, így Nagy-Britannia sem dönthet már bizonyos kérdésekről. A britek hidegvére, tudása, szorgalma és munkabírása azonban kiemelt helyet biztosít nekik a jövő Európájában is. Nélkülözhetetlenek földrajzi adottságaik és ismereteik, felkészültségük miatt is az európai gazdasági folyamatokban. A határok lebontása számukra nem jelentheti a nemzeti önállóság feladását.

A brit külpolitika legfőbb törekvése annak biztosítása, hogy az Egyesült Királyság középhatalmi státuszának megfelelő szerepet játsszon a nemzetközi színtéren. Ezt jelzi a megnövekedett brit aktivitás a nemzetközi szervezetekben és az európai fórumokon, melyeket a külpolitika irányítói egyre inkább a brit érdekérvényesítés fő területének és a formálódó új nemzetközi kapcsolatrendszer alappillérének tekintenek. A brit diplomácia hagyományos transzatlanti elkötelezettségét fenntartva egyre fokozódó figyelemmel fordul Európa felé. Brit értékelés szerint Európa védelmének alapja  a NATO, és annak lényeges eleme az USA európai kötelezettségvállalása. Az USA európai jelenlétének fenntartása azonos európai és amerikai stratégiai érdek. Az európai védelmi képesség fokozása, az amerikai részvétel nélküli cselekvés feltételrendszerének megteremtése ugyanakkor erősíti a szövetséget. A brit kormány az önálló európai védelmi, katonai cselekvőképesség megteremtésének szorgalmazásakor hangsúlyozottan ügyel erős transzatlanti viszonyrendszere fenntartására (a brit vezetés az európai szövetségesek között gyakran egyedül áll Washington mellé, lásd iraki válság). A brit kormány egyelőre nem fogadja el a szövetség nukleáris politikájának megváltoztatását. A területen kívüli akciók végrehajtásához a brit álláspont szerint elegendő a nemzetközi jogi feltételek megléte, de nem feltétlenül szükséges az ENSZ BT (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa) hozzájárulása. Véleményük szerint szükség van a NATO további bővítésére, de azt úgy kell megvalósítani, hogy ne eredményezze Oroszország elszigetelését, hiszen az nem szolgálná a stabilitást, s nem erősítené a csatlakozni kívánók biztonságát. Mindezek alapján London üdvözölte a NATO–orosz megállapodást, ami intézményesíti az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és az Orosz Föderáció párbeszédét, jelentősen csökkentve a konfliktusok kialakulásának veszélyét. Az Egyesült Királyság támogatja a nyitott ajtók politikáját. Ugyanakkor igényli, hogy az újabb bővítési kör bejelentését megelőzően kerüljön sor a NATO most lezajlott kiszélesítése hatásainak, következményeinek alapos felmérésére. Brit részről vallják, hogy a csatlakozó országoknak pozitívan kell hozzájárulniuk a szervezet működéséhez. Ez azt jelenti, hogy a leendő új tagoknak nemcsak a NATO biztonsági ernyőjére kell igényt tartaniuk, hanem saját maguknak is vállalniuk kell a teljes jogú tagsággal együtt járó kötelezettségeket és a szövetség feladatainak végrehajtását. Ennek érdekében a brit álláspont szerint például Magyarországnak is fokoznia kell védelmi képességét.

A Partnerség a békéért (PfP) programját jól megkomponált és a feladatnak megfelelő kezdeményezésnek tartják. Kétségtelen, hogy egyesek számára a tagsághoz vezető közvetlen utat jelenti, de azok számára is sokkal biztonságosabb, kiszámíthatóbb és átláthatóbb környezetet teremt, akik a végén nem kerülnek a NATO-ba. A PfP legalább olyan fontos, mint az EU-integrációs folyamat, hiszen a közép-európaiak számára közvetlenül is megteremti a transzatlanti biztonsági partnerséget. A NATO-ba való felvétel végül csakis az egyéni megközelítés alapján történhet, mikor is minden országot egyenként kell minősíteni. A kelet-közép-európai térségben London a politikai és gazdasági konszolidációt, a régió stabilitását tekinti prioritásnak. A térséget fenyegető veszélyek alapvetően nem katonai jellegűek. A külső támadás esélyei elhanyagolhatóak. A politikai stabilitás és a demokrácia megszilárdításának kulcskérdése a gazdasági–társadalmi fejlődés meggyorsítása. Ez leghatékonyabban a térség országainak az európai integrációba történő bevonásával érhető el. A brit kormány bővítést szorgalmazó politikája ezen a biztonságpolitikai alapon nyugszik.

A térség stabilitását aláássa a nemzeti kisebbségek problémakörének helytelen kezelése, az államok közötti kapcsolatok ebből következő feszültsége. Megítélésük szerint a problémák kiéleződését a kisebbségek iránti tolerancia, az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló politika előzheti meg.  Brit részről adott esetben elismerik az autonómia mint lehetséges rendezési elv alkalmas voltát.

Az EU- és a NATO-tagság perspektíváját elég erős mérséklő tényezőnek látják ahhoz, hogy meggátolja a komolyabb konfliktusokat a felvételre készülő országok között. A rendezett egymás közötti kapcsolatok kialakítását felvételi követelménnyé emelték. Alapelvük, hogy az egymás közötti konfliktusokban nem foglalnak állást. A brit fél a térség országait megkülönböztetés-mentesen kezeli. Valamennyi országgal jó viszonyra törekszik. Versengés helyett szorgalmazza az egymás közötti kapcsolatokat építő regionális együttműködéseket (pl. a CEFTA: Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás). Fontosnak tartja, hogy a kevésbé fejlett, lassabban haladó országok is bekapcsolódjanak ezek munkájába. Az EU-társulttagsági kapcsolatrendszerek és a PfP együttműködés a térségbeli biztonsági háló fontos alkotórészei. Az Egyesült Királyság a délszláv válság első éveiben tapasztalható nyugati bizonytalankodást követően a válság rendezésének legaktívabb támogatója lett politikai és katonai értelemben is. A brit diplomácia és hadsereg különösen sokat tett a boszniai béke fenntartásáért, valamint a koszovói helyzet éleződésének megelőzéséért.

A Szovjetunió utódállamai közül az Egyesült Királyság Oroszországot tekinti legfőbb partnerének. A Szovjetunió összeomlása után brit részről aktív és gyors ütemű kapcsolatfejlesztésbe kezdtek. A brit gyakorlatban egyedülálló, a kapcsolataikat új alapokra helyező "alapszerződést" (Megállapodás a Partneri Viszonyról és Együttműködésről) 1993-ban írták alá. Megítélésük szerint a legfontosabb feladat a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, így ösztönzik a brit vállalatok oroszországi tevékenységét, de kezdeményezik és szinten tartják a folyamatos politikai párbeszédet is. Brit értékelés szerint a NATO-bővítéssel kapcsolatos orosz álláspont nem irracionális. Nem kívánják kockáztatni Moszkva világpolitikai és európai együttműködési készségét. Ösztönzik a PfP-n belüli együttműködést. A NATO-bővítést fokozatosan, Oroszország felé áttekinthetően és a NATO–Oroszország közötti kapcsolatok mélyítésével párhuzamosan tervezik. Brit meglátás szerint a NATO-tagság csak akkor jelent biztonságot az új tagok részére, ha azt Moszkva is elfogadja. Az ország számára egyaránt fontos a világ második katonai-nukleáris hatalma egységes irányíthatóságának megőrzése, az Oroszországgal és egymással fegyveres konfliktusokba keveredő törpeállamok kialakulásának megakadályozása és az orosz nukleáris potenciál fölötti központi ellenőrzés fenntartása. Ugyanakkor Oroszország esetleges új birodalmi törekvéseinek visszaszorítására, bár a közvetlen beavatkozás nem, de a válaszlépések széles repertoárja a Nyugat rendelkezésére áll, amely az egyszerű tiltakozástól olyan nagyarányú büntetőlépésekig terjedhet, mint a létrejött – mindkét fél számára előnyös – kapcsolatok szinte teljes leépítése, végső esetben a hidegháborúhoz való visszatérés, a NATO azonnali kibővítése, a biztonsági garanciák új tagokra való kiterjesztése. Ám mindez a brit – és nyugati – politikának az esetleges vészhelyzetre való komoly felkészülését, s nem a várhatóan bekövetkező állapot előrejelzését jelenti. Az orosz válságot igen komolynak ítélik, amely átfogóan érinti a gazdaságot, a politikát és a szociális szférát. A válság politikai oldalának megoldása nélkül elképzelhetetlennek tartják a gazdasági kérdések kezelését. Tartanak attól, hogy az orosz, az ázsiai és a feltörekvő piacok problémái egymást erősítve előbb az USA, majd az EU-tagállamok gazdaságaira is kiterjedő globális recessziót indítanak el. A megoldást a nemzetközi pénzügyi intézményekkel (IMF=International Monetary Found, azaz a Nemzetközi Valutaalap) korábban kidolgozott és most a válságot elemezve felülvizsgálandó gazdasági reformprogram hatékony megvalósításában (adóreform, gazdaságirányítási rendszer, ágazati struktúraváltás, bankok és pénzintézetek piaci alapokon történő átszervezése) látják. Az Egyesült Királyság elkötelezett az Európai Bizottság felfogása mellett, miszerint a strukturális reformok végrehajtása nélkül nem szabad további támogatást adni.

Az Egyesült Királyság segélyprogramja

Britannia tengerentúli segélyprogramja a szegénység felszámolását, illetve a világban még meglévő különbségek felszámolását, a fejlődést célozza. A brit kormány hangsúlyozza Britannia elkötelezettségét az ENSZ azon célkitűzésében, hogy a tehetősebb országok bruttó nemzeti termelésük 0,7%-át segélyprogramok keretében a rászoruló legszegényebb országoknak adományozzák. A brit segélyprogram összege jelenleg mintegy évi 2,6 Mrd fontra tehető.

A brit segélyprogramok közül említést érdemel a magyar vonatkozásban is jelentős British Know How Fund, amelyet a brit kormány abból a célból hozott létre, hogy a politikai és gazdasági átalakulás alatt lévő közép-kelet-európai országokat és a volt Szovjetunió országait támogassa. Az 1989-ben Lengyelország számára létrehozott 50 millió font értékű alap után a KHF Magyarországon összesen 25 millió fonttal kezdte meg működését 1990-ben. Ezek az összegek jelenleg beletartoznak a KHF Közép- és Kelet-Európa számára létrehozott pénzalapjába, amely magába foglalja a Cseh- és a Szlovák Köztársaság, Bulgária, Románia, Albánia, Szlovénia és a balti államok támogatását is. Nincs minden évre meghatározott összeg Magyarország számára, ehelyett olyan összesített költségvetés vonatkozik az egész régióra, amelyből minden országnak csak körülbelüli összeget utalnak ki. Magyarország esetében ez körülbelül 3,5 millió font évente, amelyet az 1999–2003-ig terjedő időszakban 2,7 millió fontra kívánnak csökkenteni. A segélyprogram elsősorban technikai segítségnyújtásra, oktatásra, konzultációkra, szakértők, tanácsadók Magyarországra küldésére, illetve magyar szakértők angliai tanulmányútjának megszervezésére fordítódik. A támogatás az egyes projekteken keresztül valósul meg, amelynek kiemelt szektorai Magyarország esetében:     

·        az államháztartás,

·        az EU-csatlakozási kérdések,

·        a pénzügyi szektor fejlesztése,

·        a kisvállalkozás-fejlesztés és még sok egyéb téma.

Abrit kulturális kapcsolatok építése a British Council feladata, amely fő céljának a brit kultúra és az angol nyelv terjesztését tartja, emellett erősíteni kívánja a Britannia és más országok közötti kulturális, tudományos, technológiai és oktatási kapcsolatokat, illetve együttműködést. A British Council 109 országban, 228 városban működik, s 209 könyvtárat és információs központot mondhat magáénak világszerte, ahol a tagok összlétszáma mintegy 450 ezerre tehető.

Kapcsolatok a nemzetközi szervezetekkel

Nemzeti érdekeinek védelme mellett az Egyesült Királyság meghatározó szerepet kíván játszani a nemzetközi folyamatok alakításában is, a nemzetközi biztonság, a jólét, az életminőség és a kölcsönös megbecsülés előmozdítása mellett. Diplomáciai vagy konzuli kapcsolatok fűzik 189 országhoz, körülbelül 80 nemzetközi szervezet tagja, ideértve az ENSZ-t, a Nemzetközösséget, a NATO-t és az Európai Uniót is. Tagja a G7/G8-nak, a világ gazdaságilag legfejlettebb csoportjának. Kezdettől, 1945 óta tagja az ENSZ-nek, 1949-től a NATO-nak és az Európa Tanácsnak, 1955-től a Nyugat-európai Uniónak (NYEU), 1961-től a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), 1975-től az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek (EBEÉ), amely 1995 óta Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté (EBESZ) alakult át. Tagja természetesen a GATT-nak, illetve utódszervezetének, a WTO-nak, és az ENSZ szakosított szervezeteinek, mint a FAO (mezőgazdaság és élelmezés), UNESCO (oktatás, kultúra), WHO (egészségügy) és más szervezetek. Részese az ENSZ számos békefenntartó hadműveletének Közel-Keleten, Boszniában, Koszovóban. Az ENSZ nemzetközi szerepvállalását a brit politika nélkülözhetetlennek tartja, s több globális kihívás kezelésében (pl. kábítószer-kereskedelem, nemzetközi bűnözés) az egyetlen hatékony eszköznek. Megítélésük szerint az ENSZ ötvenéves történelme során alapvető világpolitikai és világgazdasági változások mentek végbe, amelyek nem tükröződnek megfelelően a tevékenység súlypontjaiban, a döntéshozatalban és a költségvetési terhek viselésében. Reformok bevezetésével a szervezetnek mielőbb alkalmazkodnia kell az új realitásokhoz. Legfontosabb a döntéshozatali mechanizmus korszerűsítése. A BT működésével kapcsolatos minden módosítási elképzelés különös figyelmet kap. A brit jogosítványok (különösen a vétójog) minimális csorbítását sem fogadják el. Támogatják Németország és Japán állandó tagságát. Figyelmeztetnek, hogy a BT túl sok új taggal való kibővítése ellehetetlenítené a testület munkáját. Aggasztónak találják az ENSZ pénzügyi helyzetét. A jelenlegi tagdíjak nem tükrözik a tagállamok valós gazdasági helyzetét, így az új tagdíjak megállapítása sürgető. Emellett szükséges más költségvetési és szervezeti reformok bevezetése is. Meg kell szüntetni a szervezeti, tevékenységi átfedéseket. A békefenntartás az ENSZ egyik legfontosabb tevékenységi területe, amelynek sikere a tagállamok akaratától függ. Döntő az amerikai aktivitás megjelenése és az orosz együttműködési készség. A boszniai békefenntartó tevékenységet sikeresnek minősítik, amely nélkül az áldozatok száma még nagyobb lett volna, a civil lakosság még többet szenvedett volna, és a békéről szó sem lehetett volna. Az elmúlt évek békefenntartásának egyik fontos tanulsága, hogy a fő hozzájáruló országok humán erőforrásai végesek. A jövőben egy regionális válság esetén az ugyanahhoz a régióhoz tartozó országoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a békefenntartásban. Ugyanakkor nem támogatják állandó ENSZ békefenntartó erők létrehozását.

Kapcsolatok a volt gyarmatokkal

Együttműködéls a Nemzetközösséggel

A Nemzetközösségnek 54 tagországa van az Egyesült Királysággal együtt. A Brit Birodalom szervezetét a Nemzetközösséget megalapító westminsteri statútum 1931-ben megreformálta, ezáltal az Angol Birodalom Brit Nemzetközösséggé változott. A Nemzetközösség elismert “koronás feje” a királynő. A II. világháború után fellendült az egész világon a gyarmati országok nemzeti felszabadító mozgalma, megkezdődött a brit gyarmatbirodalom felbomlása is. 1947-ben India, Pakisztán, Ceylon, Ghana, Burma, Malayzia és Ciprus kapott önállóságot, de a Nemzetközösség keretein belül maradt. Írország 1949-ben, Burma és Szudán 1960-ban, Pakisztán 1972-ben lépett ki a Nemzetközösségből. Ma a Nemzetközösség tagja a felsoroltakon kívül Kanada, Új-Zéland, Ausztrália, Európában Málta, Ázsiában Banglades, Szingapúr, a Csendes- és Atlanti-óceánon számos kis sziget-köztársaság, Afrikában pedig Uganda, Zambia, Zimbabwe, Botswana, Camerun, Gambia, Sierra Leone, Tanzánia, Dél-Afrikai Köztársaság. A Nemzetközösségen belül az Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Jamaica, Barbados, Grenada és néhány Karib-tengeri kis szigetnek II. Erzsébet angol királynő az államfője, a Nemzetközösség többi országában az államfői teendőket választott elnök látja el. A Nemzetközösség országai egyeztetik kereskedelmi, beruházási és valutapolitikájukat. Közös az oktatási és képzési politikájuk. 1965-ben Londonban létrehozták a Nemzetközösség Titkárságát. A Titkárság tanácskozásokat szervez, információt terjeszt, és segít a kormányközi találkozók lebonyolitásában, továbbá együttműködési programokat irányít, ideértve a Technikai Együttműködési Nemzetközösség alapot.

Nagy-Britanniához ma 14 tengerentúli, volt gyarmati terület tartozik, melyek többségükben jelentős autonómiával, önálló jogrendszerrel és közigazgatással rendelkeznek. Britannia felelős védelmükért, a belső biztonságért és az adott terület külkapcsolataiért. Britannia politikai elve, hogy tengerentúli területei szabadon dönthessenek függetlenségük mértékéről. A szóban forgó területek: Anguilla, Bermuda-szigetek, Brit Antarktisz, Brit Indiai-óceán, Brit Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Falkland-szigetek, Gibraltár, Montserrat, Pitcairn-szigetek, Dél-Georgia és a Dél-Sandwich-szigetek, Szent Ilona és a kapcsolódó területek, a Turks és Caicos-szigetek. 1997.júliusában lejárt az a 99 évre szóló nemzetközi szerződés, amelyben Kína Hongkongot Britanniának átengedte, s Hongkong ma már a Kínai Népköztársaság része. Mindemellett az egyezmény szerint Hongkong 50 éven keresztül – Kína különleges adminisztratív területeként – jogosult a nagyfokú autonómia fenntartására, beleértve a független költségvetést is.  

Nagy-Britannia 1974-es EGK csatlakozásakor minden brit függő területre, Hongkong és Gibraltár kivételével, és minden független nemzetközösségi fejlődő országra vonatkozóan – az ázsiaiak kivételével – előkészítette a társulás lehetőségét, vagy a független fejlődő országok esetében a kereskedelmi megállapodás létrehozását a kibővült Közösséggel, ily módon lehetővé tették a Közösség piacára kedvező feltételek mellett történő bejutást. A brit kormány leszögezte, hogy biztosítani akarják, hogy a Nemzetközösség fejlődő országbeli tagjai és a függő területek, valamint a kibővült Közösség közötti kereskedelmi kapcsolatok ne szenvedjenek hátrányt, vagy társulási megállapodások létrehozásával – hasonlóan a Közösség szerződéseihez –, vagy ha ez nem lehetséges, megfelelő alternatív megoldások révén. A Nemzetközösség iparilag nagyon fejlett tagjait, Ausztráliát és Kanadát illetően már 1967 óta egyetértés volt a tekintetben, hogy a kibővült Közösség nem köthet velük olyan speciális megállapodásokat, mint Új-Zélanddal vagy a fejlődő nemzetközösségi országokkal. A harmadik országokkal kötött szerződéseket illetően az Egyesült Királyság vállalta, hogy csatlakozik a Közösség Görögországgal, Törökországgal, Tunéziával, Marokkóval, Izraellel, Spanyolországgal és Máltával kötött társulási, vagy preferenciális kereskedelmi szerződéseihez. A cél az volt, hogy az erre irányuló tárgyalásokat a csatlakozásig befejezzék. Az 1974-ben hivatalba lépett brit munkáspárti kormány ígéretet tett a brit csatlakozás feltételeinek újratárgyalására és népszavazás tartására. Az új kormány aggályai közé tartozott a Közösség költségvetésének finanszírozási rendszere, a Közös Mezőgazdasági Politika költségei, és annak igénye, hogy javítsanak a Közösség nemzetközösségbeli, illetve fejlődő országokból származó importlehetőségein. A szóban forgó kérdések újratárgyalását 1975 júniusáig befejezték és Britannia Közösségben való maradását a Parlament mindkét háza túlnyomó többségben támogatta. 1975 júniusában ígéretükhöz híven népszavazást is tartottak a britek, ahol az ország Közösségben maradását a kétharmados részvételi arányban megjelent választók 67,2%-a támogatta. Az egymást követő brit kormányok mindig ellenezték a Közösség olyan központi kormányzásra, illetve szövetségi struktúrára irányuló törekvéseit, amelyben, véleményük szerint, az egyes országok szuverenitása csorbát szenvedne. A gyakorlatban az Európai Unió lépésről lépésre halad az egyre szorosabb együttműködés útján, amelyet érvényben lévő irányelvekre  épít és a meglévő egyezmények keretében újakat dolgoz ki.

3. A brit-magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok

A britek Magyarországot politikailag, gazdaságilag stabil országnak tartják, a legstabilabbnak a közép-kelet-európai térségben. Értékelik a piacgazdaság létrehozásában elért eredményeinket, a széles körű és mélyreható reformfolyamatot, a sikeres privatizációt, a pénzügyi szektor átalakítását. Az EU-hoz jelenleg csatlakozni kívánó országok sorában Magyarországot tartják a legesélyesebbnek a felvételre. A brit-magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok rendkívül dinamikusan fejlődtek az elmúlt négy évben. Az Egyesült Királyságba irányuló magyar export több mint két és félszeresére, míg brit importunk több mint kétszeresére nőtt. Bővült exportunk áruválasztéka. Kiemelendő, hogy az export szerkezete a magasabb feldolgozottságú termékek irányába tolódott el. Az Egyesült Királyság 1998-ban külkereskedelmi partnereink sorában az összforgalmat tekintve a 8. helyet foglalta el. A teljes magyar importban a brit részesedés 3,6%, míg az összes magyar exportban a brit részesedés 3,4%. 1998-ban a brit-magyar áruforgalom 1 695,3 M USD értéket tett ki, ami 24,3%-kal volt nagyobb az 1997. évi rekordforgalomnál. Az Egyesült Királyságba irányuló magyar export értéke 1998-ban 819,1 M USD volt, mely  az előző év ugyanezen időszakában elért exportértéket 28,2%-kal haladta meg, túlszárnyalva ezzel az 1998. évi átlag magyar exportnövekedési (20,4%-os) rátát. A két ország közötti kereskedelmet a folyamatos dinamikus növekedés jellemzi, 1998-ban az Egyesült Királyságból származó magyar import 876,8 M USD értékű volt, s ezzel 20,8 %-kal múlta felül az 1996 évi importértéket. Az EU tagországokkal bonyolított forgalmat tekintve az Egyesült Királyság sorrendben az 5. legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Az Egyesült Királyságba irányuló 1998. évi export 28,2%-os növekedési rátája csaknem 5%-kal haladja meg az EU-országokba irányuló összexportunk növekedési ütemét, míg az Egyesült Királyságból származó importunk dinamikája csak kevéssel múlja alul az EU-országokból származó behozatalunk dinamikáját. Az EU és Magyarország közti kereskedelemben 1998-ban a magyar kivitel 4,9%-a és a magyar behozatal 5,3%-a  irányult az Egyesült Királyságba, illetve származott onnan.

1998-ban kivitelünkben, – az előző évihez képest ugrásszerű 47,8%-os növekedést mutatva – a legnagyobb tételt a 65,9%-os részarányt kitevő gépek és gépi berendezések jelentik. Jelentős hányadot (28,6%-ot) képvisel a feldolgozott termékek csoportja, mintegy 5%-os növekedéssel 1997-hez viszonyítva. A magyar exporton belül a legdinamikusabban növekvő gépek, gépi berendezések csoportban a csaknem egyharmad részt kitevő számítástechnikai célú adatfeldolgozó gépek és alkatrészek, valamint a csaknem egyötöd részt képviselő belsőégésű motorok és a több mint egy-egy tizedrészt kitevő szórakoztató elektronikai cikkek, illetve izzólámpák, fénycsövek kivitele növekedett számottevően. A feldolgozott termékek kategóriájában jelentősen nőtt a kivitel a kategória csaknem egyötödét kitevő férfi öltönyök, kabátok, zakók, a kategória mintegy egytizedét jelentő alumíniumlemezek, szerelvények, illetve az ugyancsak egytized részt alkotó polietilének tekintetében.

Az 1998. évi Egyesült Királyságba irányuló élelmiszerexportunk az 1997. évihez képest némiképp visszaesett, az összexporton belül mindössze 5%-ot képviselve. E termékcsoporton belül azonban – mint legnagyobb tétel – említést érdemel a kategória exportjának felét adó bor, melynek zöme (18,8 M USD értékben) palackozott formában került kiszállításra. Az eddig elért sikerekben jelentős szerepe volt a magyar állam által 1993 második felétől finanszírozott bor promóciós programnak. A csoport fennmaradó részét nagyjából az alábbi termékek képviselik: fagyasztott hús, zöldségfélék, elsősorban csemegekukorica, kakaókészítmények. Az energiahordozók, illetve nyersanyagok kivitele elenyésző.

Ugyanezen időszakban import oldalon az átlag magyar importdinamikának nagyjából megfelelő 20,8%-os növekedés volt tapasztalható, 1997-hez képest. Ezen belül is a gépek, gépi berendezések csoportja (+33,6%), valamint a feldolgozott termékek (+ 7,9%) dinamikája számottevő, s e két csoport együttesen az összimport 96,5%-át adja. Az Egyesült Királyságból származó importon belül a gépek, gépi berendezések csoportjában a legdinamikusabban a csoporton belüli import csaknem egynegyedét kitevő számítástechnikai célú adatfeldolgozó gépek és alkatrészek, a kategórián belül egytized részt képviselő személygépkocsik és a hasonló arányt képviselő belsőégésű motorok, illetve szórakoztató elektronikai cikkek behozatala növekedett. A feldolgozott termékek közül a csoport több mint egytizedét alkotó gyógyszerek, valamint a hasonló arányt képviselő vegyi anyagok és háztartási, vegyipari cikkek szállításai nőttek. Az összimportnak immár csupán 1,9%-át adó élelmiszerek kategóriájában a behozatal mintegy egyharmadát a skót whisky és a sertéshús tette ki.

Az utóbbi években bekövetkezett exportnövekedésben meghatározó szerepük van a Magyarországon működő külföldi érdekeltségű (brit) vállalatoknak is, ilyenek például: a GE Tungsram (villanykörte), az Elit Ruhagyár Rt. (öltöny, ruházati termék), a Ford Hungária Kft. (indítómotor, generátor) és a Suzuki (személygépkocsi).

Az intézményi és szerződéses kapcsolatok terén Magyarország és az Egyesült Királyság között 1978. március 27. óta a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény van érvényben a jövedelemadókra vonatkozóan, valamint a két ország közti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás 1988. február 12-vel hatályos. 

Befektetési kapcsolatok Magyarországgal

Magyarországra 1998 végéig mintegy 1,3 milliárd USD nagyságú brit tőke áramlott, amely magába foglalja a működő tőke behozatalát és az intézményes (pénzügyi) befektetéseket is. Ez az összes, Magyarországon befektetett külföldi tőke mintegy 6,6%-a. Az Egyesült Királyság így a külföldi befektetők sorában a hetedik-nyolcadik helyen áll. Bár az 1996-os esztendő hazánk számára külföldi tőkebefektetések tekintetében jó esztendőnek bizonyult, ez brit vonalon már nem eredményezte a korábbi dinamikát.

A Magyarországon működő brit érdekeltségű vállalatok száma mintegy 480-ra tehető. A befektetői visszajelzések szerint a brit tulajdonosok elégedettek magyar cégeikkel és azokat hosszú távú beruházásként kezelik. A brit befektetések kb. 35%-a az energiaszektorban, 31%-a az élelmiszeriparban valósult meg, a textil- és a gépipar hányada nagyságrendileg kb. 2-3%-os, s viszonylag jelentős – a beruházások  mintegy egyharmada – a vegyes, többféle ágazatot képviselő, illetve a portfólió befektetések hányada. A szolgáltató szektorban kiemelkedő a CP Holdings szállodai befektetése, ugyanakkor figyelemreméltó a brit pénzügyi befektetések hiánya. A legnagyobb brit befektetők közül megemlíthetjük az élelmiszeriparból az Unilevert, a British American Tobaccót, a United Biscuits-t, a Bernard Matthews-t, a Tate and Lyle-t (Kabai Cukorgyár), az áruházláncot létrehozni szándékozó Tescót, az energiahordozók tekintetében a Shell-t, a BP-t, az erőművek vonatkozásában a Powergent (Csepeli Erőmű), a szállodaiparban is jelentős CP Holdings-t, a gyógyszeriparban a Glaxo-Wellcome-ot, és végül a textiliparban a Coats Viyellát és az Elit Ruhagyárat. Az 1997-es esztendő legfigyelemreméltóbb eseménye – a brit tőkebefektetések területén – az a mintegy 40 M USD-os szerződés volt, melyet az ICL és magyar partnerei, az ORACLE Hungary és a KFKI írt alá 1997 végén, s melynek alapján a MÁV teljes üzemeltetési és adatátviteli rendszere modernizálásra került az azt követő 2 évben. 1998 folyamán indult meg a POWERGEN korábbi erőmű beruházásának bővítéseként az új, 390 M WATT-os áramtermelő egység beruházása Csepelen. A Firth Rixson, sheffieldi gépipari cég Egerben kovácsolt darabokat előállító üzem beruházásába kezdett, a foglalkoztatottak száma 80–100 fő,  a termelés megindulásának tervezett ideje 1999 vége.

Paár Gabriella [Változó Világ 33.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010