Bűnügyi tudományok | Krimináltechnika - krimináltaktika | Rendőrségi technika (rendőrtudomány) | Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika |
|
Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok |
|
|
|
|
|
1.
A kriminalisztika fogalmi meghatározása nemzetközi kitekintésben Úgy
tűnik, a kontinentális és angolszász jogrendszerek különbsége a főleg
természettudományra alapozódó kriminalisztika esetében is fennáll. Katona
Géza nemrégiben mutatott rá, hogy "az Egyesült Királyságban a
kriminalisztika mint tudományos fogalom nem terjedt el. A bűnügyi tudományok
(forensic science) fogalmát részben a kontinentális krimináltechnikával
azonosították. Szakirodalmi források a "forenzikus" (bírósági, bűnügyi)
jelzővel, azonos tartalommal használták a "scientific" (tudományos)
jelölést. A bűncselekmények felderítése és bizonyítása során
alkalmazható ismereteket nem tekintették a "bűnügyi tudományok" részének.
A bűncselekmények tudományos vizsgálata vagy nyomozása alatt az angol
szakirodalomban egészen az utóbbi időkig rendszerint a természettudományos
módszerek alkalmazását értették." (Katona, 2002, 39. p.) A
klasszikusnak számító forenzikus biológia, kémia, ballisztika, fényképezés
mellé újdonságként felsorakozott a forenzikus számítástechnika (benne például
az emberi hang és a hanghordozók komputerizált vizsgálata), az antropológia
(az archeológiai vonatkozások hangsúlyozásával), a bizonyíték-elemzés, a
bűnügyi ügyintézés (forensic nursing), az tervezési-építési balesetek (engineering
failures), tűzesetek (fire science), robbantások (explosions) nyomozása, a
szakértők jogi felelőssége.1 Az
Egyesült Államokban szintén a "forensic science" (bűnügyi tudományok)
elnevezéssel, megfogalmazással találkozhattunk sok évtizeden keresztül.
"A "bűnügyi tudományok"2 fogalma alatt rendszerint a tárgyi
bizonyítékok felkutatására, vizsgálatára, értékelésére alkalmazott
tudományos ismeretanyagot értik. Fő ágazatai a kriminalisztika és a bűnügyi
(forenzikus) orvostan." (Katona, 2002, 41. p.) Napjainkra
azonban azt látjuk, hogy - az 1960-as évektől kezdődően, közelítve a
kontinentális megjelöléshez - egyre több kötet jelenik meg kriminalisztika
(Criminalistics) címszó alatt.3 Ennek egyik ékes példánya a 2001-ben
megjelent Lab Manual kötet. Alcímeként még a régi terminológiának
megfelelő kifejezés szerepel: An Introduction to Forensic Science, ugyanakkor
a főcím már: Criminalistics (Meloan, James, Saferstein, 2001).4 Itt
is találunk esetlegesen számunkra is hasznosítható (módszertanilag
kidolgozható) speciális kriminalisztikai ágazatokat. Ezek közé tartozik a
személyiségprofil-készítés, a molekuláris genetika és biológia, a
biztonsági menedzsment.5 A
kontinentális országok közül Franciaországban (Belgiumban, lásd: Goddefroy,
1931; Louwage, 1948) a bűnüldözés egyes területeinek műveléséhez a
Police scientifique (tudományos rendőrség) vagy Locard nyomán a Manuel de
technique policiere (rendőrségi technika) (Locard, 1923; továbbá: Gayet,
1965) elnevezésű ismeretanyagot kapcsolták, ám ezzel párhuzamosan
napjainkra megjelent a kriminalisztika megjelölés is (Ceccaldi, 1962; Chevet,
Marand. 1981; Fombonne, 1996). Egy 2001-ben Párizsban kiadott monográfia már
Manuel de criminalistique moderne (A modern kriminalisztika kézikönyve) főcímmel
és La science et la recherche de la preuve (A bizonyítékok és kutatásának
tudománya) (Buquet, 2001) alcímmel jelent meg.6 Európában,
a német nyelvterületeken és attól keletre mindenhol a kriminalisztika
elnevezés volt honos, és jelenleg is ez az elfogadott. (Lásd az 1. számú
mellékletet) Németországban a kriminalisztikai kutatásokat elsősorban a
rendőrség tudományos intézményei végzik, mindenekelőtt a Wiesbadenben székelő
BKA, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt) útmutatásai, kutatási
célirányai alapján.7 2.
Krimináltechnikai és krimináltaktikai újdonságok Azon
újdonságokat értem az alcím alatt, amelyek megjelenése, bemutatása kívánatos
a kriminalisztika egyetemi oktatásában, a kriminalisztikai tárgyú tankönyvekben:
amelyek mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni, amelyeknek ma már a
korszerű egyetemi kriminalisztika oktatásban, legalább előadás keretében
meg kell jelenniük. A krimináltechnika illetve -taktika körébe tartozónak vélem
- külön részletezés nélkül, hiszen arra pont a tankönyvi leírás
hivatott - csak felsorolásszerűen az alábbiakat. a)
a spektoroszkópos eljárás szélesedő alkalmazása, különös tekintettel a
hangazonosításra (hangspektrogram használata, az emberi hang és hanghordozók
komputerizált vizsgálata), b)
a DNS vizsgálatok elterjedése, a genetikai azonosítás rendszeressé,
mindennapossá válása, c)
a számítógépes személyazonosítási módszerek megjelenése és bővülése, d)
a matematikai alapú Bayes-analízis alkalmazása az azonosítási vizsgálatok
körében, e)
a kriminalisztikai ("crime analysis", bizonyíték-, bűn-, adat-, térkép-)elemzés
módszereinek bővülése, f)
a specifikus profilalkotás módszertanának megjelenése, g)
a számítógépírás illetve számítógép nyomtatójának azonosítása, h)
igazságügyi tűzszerészet, azon belül a robbantások (robbanások) felderítése,
vizsgálata. 3.
A kriminalisztika tankönyvek továbbfejlesztésének lehetséges irányai Az
előző pontban felsorolt újdonságok megjelenítése, leírása, kidolgozása
- értelemszerűen - minden tankönyvírónak feladata. Mindezen aktualizáló (updating)
program mellett azonban elgondolkodtató, hogy a jelenlegi, főleg általános
tematikájú (technikai-taktikai összeállítású) egyetemi kriminalisztika
tankönyveket, köztük a Kriminalisztika tankönyv és atlaszt (Tremmel,
Fenyvesi, 2002)8 célszerű kibővíteni a legfontosabb (leggyakoribb illetve
kiemelt) bűncselekmények (összefoglaló jellegű, nem túl részletező)
kriminálmetodikai leírásával. Ezek közé tartozónak vélem: a)
az élet elleni bűncselekményeket, kiemelten az emberölést, b)
a vagyon elleni bűncselekmények közül a betöréses lopást, c)
a rablást, d)
a nemi bűncselekményeket, kiemelten közülük az erőszakos jellegűeket, f)
a "speciális nyomozások" összefoglaló címszó alatt pedig a -
a gazdasággal, -
a számítógéppel (beleértve a számítógépírás azonosítást is) -
a gyújtogatással, robbantással (robbanással), -
szervezett bűnözéssel, -
terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményeket. 4.
A kriminalisztikai laboratórium oktatásban betöltött helye A
kriminalisztika "kakukktojás" jellegét a hazai jogi kari oktatásban
több érv is alátámasztja. Elsőként azt említeném meg, hogy a
kriminalisztika nem jogág: határozottan ténytudomány, amelynek nincsenek
jogi kódexei, tételes joga, legfeljebb jogi kerete, amelyet legfőképpen a büntetőeljárásról
szóló törvény alkot. Másodikként azt, hogy főképp természettudományos
ismeretekre épül, szemben a jog erősen társadalomtudományi jellegével. Végül
is egy praktikus tudományterületről van szó, vagyis a megtanult ismeret
nagyon gyorsan "készpénzre váltható", és át is kell váltani,
csak így hozhatja meg a kellő eredményt, sikert. Ezen utolsó érvet, annak létjogosultságát
és megvalósítását szolgálja a Pécsi Tudományegyetem jogi karán, a büntetőeljárási
tanszéken belül, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitánysággal közösen felállított
és berendezett Kriminalisztikai Laboratórium. Itt - mint a latin eredetű
elnevezésből is látható - kriminalisztikai munkáról, gyakorlásról van,
illetve lehet szó. Az ideális az lenne, ha a demonstráció mellett minden
hallgató valóban maga is elvégezhetné legalább a legalapvetőbb
kriminalisztikai, főleg technikai feladatokat (például a nyomkutatást, előhívást
és rögzítést; az anyagmaradványok felkutatását, rögzítését; az
egyszerűbb azonosítási vizsgálatokat, a bűnügyi fényképezést, a személyleírások
számítógépes elkészítését, stb.). Ezen ideális állapot eléréséhez
további fejlesztések szükségesek, jelenleg be kell érnünk azzal, hogy a
helyszíni tevékenység kiemelt mozzanatait, tárgyi segédeszközeit tudjuk
bemutatni, illetve képekkel, tárgyakkal és videofelvételekkel életszerűvé
tudjuk tenni az összes kriminalisztikai ágazatot. 5.
A "Pécsi Bűnügyi Műhely" tervezett oktatási és kutatási
irodalma A
fentebb vázolt Kriminalisztika tankönyv és atlasz valamint a laboratórium bővítésén
túlmenően az oktatási segédanyagok körében az elkövetkezendő tízéves
periódusban az alábbi kiadványokat tervezzük megjelentetni. a)
kriminalisztikai lexikon9 b)
kriminalisztikai bibliográfia10 c)
kriminalisztikai esettanulmányok11 d)
egy évente megjelenő periodikát, amely a "Pécsi Bűnügyi Műhely"
munkatársainak írásait tartalmazza, köztük a kriminalisztikai témájúakat
is.12 Ez
utóbbira annál inkább szükség van és lenne, mivel az utóbbi években szűkült
a kriminalisztikai jellegű publikációk száma. Legjobb tudomásom szerint, -
sajnálatos módon - megszűnt az ilyen profilú RTF Figyelő, a Magyar Rendészet,
nem találkozunk a hajdanvolt Technikai Közleményekkel sem. A Belügyi Szemle
szerkesztőségébe is alig küldenek a szerzők kriminalisztikáról szóló
cikket, ha elvétve valaki ilyenre vállalkozik, az is inkább a taktikát, a
metodikát helyezi előtérbe, mintsem a technikát. Sajna, a neves tudományos
műhely - az Országos Kriminológiai Intézet is kiejtette már feliratából a
"kriminalisztikai" jelzőt, a kutatások, a publikációk már csak a
megmaradt profilhoz igazodnak. Zárógondolat
A
kriminalisztika egyetemi oktatása terén biztatónak tűnik az a szemléleti változás,
hogy - a Rendőrtiszti Főiskolán kívül - egyre több jogi kar vezetője,
szakapparátusa ismeri fel, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - és ezt
a két évvel ezelőtt végzett felmérésünk is bizonyította -, hogy a
kriminalisztika olyan ténytudomány, amely nem kizárólag a legfőbb nyomozószervek
munkatársainak, nem csak a rendőröknek szóló "rendőrtudomány",
hanem módszertana miatt az összes, bizonyítással foglalkozó jogág művelésében
szerepet játszó tudományterület. Így helye és szerepe van és kell is
lennie a joghallgatók, a későbbi jogalkotók és jogalkalmazók oktatásában,
az egyes jogi karok tantárgyi struktúrájában. Ez egyúttal tisztes és közös
kötelezettséget is ró a kriminalisztikával most és majdan foglalkozó oktatókra,
kutatókra; megújulásra képes, korszerű szemléletű oktatási segédanyagokat
és eszközöket kell alkotni. És ez nem kevés! Irodalom
Burghard,
Waldemar - Hamacher, Hans Werner - Herold, Horst - Schreiber, Manfred - Stümper,
Alfred - Vorbeck, A. (1986): Kriminalistik Lexikon. Kriminalistik Verlag,
Heidelberg Buquet,
Alain (2001): Manuel de criminalistique moderne. (La science et la recherche de
la preuve). Presses Universitaires de France, Paris Ceccaldi
Pierre Fernand (1962): La criminalistique. "Que sais-je?" PUF, Paris Chevet,
G. - Marand, Ph. (1981): Cours de criminalistique. Préfecture de police, Paris Fenyvesi
Csaba - Herke Csongor (szerk.) (2001): Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián
professzor 60. születésnapjának tiszteletére. Pécs Fenyvesi
Csaba - Herke Csongor (szerk.) (2002): Tanulmányok Erdősy Emil professzor
tiszteletére. PTE ÁJK, Pécs Fombonne,
Jacques (1996): La criminalistique. Presses universitaires de France, Paris Gayet,
Jean (1965): Manuel de police scientifique. Payot, Paris Goddefroy,
E. (1931): Manuel élémentaire de police technique. Larcier, Bruxelles Gross,
Hans (1900): A kriminalisztika enciklopédiája. Graz Katona
Géza (2002): A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó, Budapest Locard,
Edmond (1923): Manuel de technique policiére. Payot, Paris Louwage,
Florent E. (1948): Technique et tactique de la police criminelle. Ninove,
Belgique Meloan,
Clifton E - James, Richard E. - Saferstein, Richard (2001): Criminalistics. An
Introduction to Forensic Science. Prentice-Hall, New Jersey Modly,
Duko (1998): Priručni kriminalistički leksikon. Fakultet kriminalističkih
nauka, Sarajevo Modly,
Duko - Korajlic Nedzad: Kriminalisticki rjecnik. 2002 O'Hara,
Charles E. - O'Hara Gregory L. (1994): Fundamentals of Criminal Investigation.
6th edition, Springfield O'Hara,
Charles E. - Osterburg, James W. (1960): An Introduction to Criminalistics. New
York Ottolenghi,
Salvatore (1910): Polizia scientifica. Roma Tremmel
Flórián - Fenyvesi Csaba (2002): Kriminalisztika tankönyv és atlasz. 3. kiadás.
Dialóg-Campus, Budapest-Pécs Melléklet
A
kriminalisztika kifejezés használata Kelet-Európában (nem kimerítő
jelleggel): Bosznia-Hercegovinában:
Wilhelm,
J. G. (1965): Uvod u prakticnu kriminalistiku. Sarajevo Vodinelić,
Vladimir V. (1985): Kriminalistika Otkrivánije i dokazivanije. Skopje Csehországban:
Musil,
Jan (1994): Kriminalistika. Nae vojsko, Praha Horvátországban:
Kobovać,
I. (1960): Kriminalistika. Zagreb Pape,
D. (1988): Privredna kriminalistika, , RSUP SR Hrvatske, Zagreb Vodinelić,
Vladimir V. - Aleksić, ivojin L. (1991): Kriminalistika. Zagreb Paviić,
Berislav - Modly, Duko (1999): Kriminalistika. Rijeka Paviić,
Berislav (2002): Uvod u kriminalistiku, Zagreb Jugoszláviában
(jelenleg: Szerbia és Montenegroban) Akcimović,
M. (1979): Kriminalistika. Privredna stampa, Beograd Krivokapić,
Vladimir (1982): Kriminalisticka taktika. VSUP, Beograd Vodinelić,
Vladimir V. (1984): Kriminalistika. Savremena administracija. Beograd Mitrović,
V. (1986): Kriminalisticka technika. Beograd Lengyelországban:
Kryminalistyka,
lásd: Adamczak, S. - Hanausek, Tadeusz - Jarosz, J. (1971): Kryminalistyka,
zagednienia wybrane. Krakow Czeczot,
Z.- Czubalski, M. (1972): Zarys kryminalistyki. Warsawa Crecrot,
Z. - Tomasrewski, T. (1996): Kryminalistyka ogolna. Torun, Warsawa Hołyst,
Brunon (1996): Kryminalistyka. Warsawa Fischer,
Bogdan (1998): Kazusy z kryminalistyki. Zakamycze Litvániában:
Palskys
Eugenijus - Kazlauskas M. - Danisevičius P. (1985): Kriminalistika. (vadovelis).
V. Mintis, Vilnius Németországban:
Walder,
Hans (1975): Kriminalistisches Denken. Kriminalistik Verlag, Hamburg Geerds,
Friedrich (1980): Kriminalistik. Scmidt-Rhömhild, Lübeck Kube,
Edwin - Störzer, Hans U. - Timm, Klaus J. (Hrsg) (1992-94): Kriminalistik.
Handbuch für Praxis und Wisschenschaft. (Band 1-2.) Boorberg Verlag,
Stuttgart - München Brodag,
Wolf-Dietrich (1995): Kriminalistik: Grundlagen der Verbrechensbekämpfung.
Ricard Boorberg Verlag, Stuttgart - München Burghard,
Waldemar et al.(1996): Kriminalistik-lexikon. Kriminalistik Verlag, Hüthig
GmbH, Heidelberg Clages,
Horst (1997): Kriminalistik: Lehrbuch für Ausbildung und Praxis. Richard
Boorberg Verlag, Stuttgart - München Oroszországban:
Belkin,
Rafail Szamojlovics - Winberg, Abram Iljics (1969): Kriminalistika i dokazivanje.
Moszkva Szlovéniában: Hepp,
R. (1979): Kriminalistika med znanostjo in ideologijo. RKK, Ljubljana Zerjav,
C. (1994): Kriminalistika. MNZ RS Ic, Ljubljana Maver,
Darko (1997): Kriminalistika. Ljubljana bűnügyi
tudományok (forensic science), forenzikus, krimináltechnika-krimináltaktika,
rendőrségi technika (rendőrtudomány), kriminalisztika, kriminalisztika (tankönyv)
és atlasz, kriminalisztikai laboratórium, Pécsi Bűnügyi Műhely,
kriminalisztikai lexikon, kriminalisztikai bibliográfia 1
Ami az egyetemi kriminalisztikai oktatást illeti, az angol egyetemeken nagy számban
szervezett jogi illetve büntető igazságszolgáltatási (Criminal Justice)
szakokon a bűnügyi tudományok művelését és oktatását folyamatosan -
gyakran nemzetközi szintű - kutatások egészítik ki. Katona, (2002) 55. p. 2
"Az USA jogrendszerének egyik sajátossága, hogy nem határolja el élesen
a büntető és polgári eljárásban alkalmazott szakértői bizonyítást. A
Bizonyítás Szövetségi Szabályai (Federal Rules of Evidence) mindkét jogi
területre érvényesek, és útmutatást adnak a szakértői nyilatkozat tárgyának
és módszerének meghatározásához is. Ebből a célból a "Szövetségi
Igazságügyi Központ" mint kormányszerv a bírák és az igazságszolgáltatási
tisztviselők tájékoztatásra, szakismereteinek bővítésére tematikus szakkönyveket
ad ki." Katona, (2002) 40. p. 3
Ami a kriminalisztika egyesült államokbeli egyetemi oktatását illeti, számos
egyetem önálló kutatóintézet fenntartásával (például a Floridai Nemzetközi
Egyetem - Florida International University) vagy a "bűnügyi"
forenzikus fakultás, tanszék keretében szervezett kutatóhelyek (John Jay
Egyetem, New York; Georg Washington Egyetem, Washington D. C.) létrehozásával
mozdítja elő a bűnügyi tudományok súlyponti területein a kutatások
szervezését, amelyeket hasznosítanak az oktatás során is. Gyakori a több
diszciplína együttes oktatása, például forenzikus tudomány és kriminológia,
vagy kémia forenzikus tudománnyal, és toxikológia vagy analitika és
forenzikus tudományok. A tárgyak komplex oktatására utal a büntető igazságszolgáltatás
vagy a kriminalisztika és jogi ismeretek összekapcsolása. (Katona, 2002,
55-57. p.) 4
Hasonló folyamat látható még egy-egy szerző esetében is, példaként említem
meg Charles E. O'Hara, esetét. Két alapművében mindkét irányvonal
szerepel, lásd: O'Hara, Osterburg (1960), valamint O'Hara, O'Hara (1994). 5
Csakúgy, mint az Egyesült Királyságban és az USA-ban is jelen van a bűnügyi
ügyintézés (forensic nursing), valamint a tűzismeret. 6
A cím egyúttal utal arra a fontos tényre, hogy a bizonyítás és a
kriminalisztika között nagyon szoros kapcsolat van és ez a kapcsolat - nézetem
szerint - nem pusztán a büntetőeljárásbeli bizonyításban igaz, hanem
mindazokban a jogágakban, jogalkalmazási területeken, ahol bizonyítás
folyik. (például államigazgatási, munkajogi, civiljogi ügyekben) 7
Ezzel magyarázható, hogy Németországban egyedül az ulmi egyetemen található
meg az oktatott tantárgyak között a kriminalisztika. Németország újraegyesítését
megelőzően az NDK-ban több egyetem is, különösen a Humboldton oktattak
kriminalisztikát, azonban a fúziót követően ezeket is megszüntették, a
fenti struktúrával összhangban. Itt jelzem, hogy a németországi Freiburg im
Breisgrauban található Max-Planck-Institut für ausländisches und
internationales Strafrecht könyvtárában a világ egyik leggazdagabb
kriminalisztikai gyűjteménye, amely minden e témában kutatónak hasznára válhat.
Svájcban a lausanne-i egyetem az egyik bázisa a bűnügyi tudományok oktatásának.
Az intézmény "Rendőrtudományi és Kriminológiai Intézete" széleskörű
kriminalisztikai kutatásokat végez. A (múlt) századelőn Olaszországban is
jelent meg "rendőrtudományú" összefoglaló mű: Ottolenghi, (1910)
8
E műnek a jól bevált, hasznos szemléltető részét tartalmazó "atlaszát"
is bővíteni kell a felsorolt bűncselekmények metodikájának illusztrálásával,
képi megjelenítésével. 9
Ilyen jellegű művet alkotott (például) Hans Gross: A kriminalisztika
enciklopédiája címmel 1900-ban, Burghard - Hamacher - Herold-Schreiber - Stümper
- Vorbeck: Kriminalistik Lexikon címmel 1986-ban, Modly Priručni kriminalistički
leksikon címmel 1998-ban, és Modly - Korajlic: Kriminalisticki rjecnik címmel
2002-ben. 10
Magyarországon utoljára ilyet az Állam- és Jogtudományi Intézet
Kriminalisztikai Munkaközössége szerkesztett 1956-ban "A magyarnyelvű
kriminalisztikai szakirodalom bibliográfiája" címmel. 11
Ilyen jellegű, nagyobb lélegzetű, szisztematikusan összeállított, a
kriminalisztika tudományos eredményeire épülő egyetemi oktatási segédanyag
- legjobb tudomásom szerint - nem jelent meg. 12
Ezen sorozatot jelzi már két megjelent ünnepi tanulmánykötet: Fenyvesi,
Herke, (2001) illetve Fenyvesi, Herke (2002). A periodika - terveink szerint - a
továbbiakban (is) a PTE ÁJK által kiadott Studia Iuridica Auctoritatae
Universitatis Pécs Publicata keretében jelenik meg. Fenyvesi
Csaba |
|
|
Beszélgetések az Új Kertben :: Poesis :: Emberhit :: Változó Világ Mozgalom
Nyitó oldal :: Olvasószolgálat :: Pályázatok :: Impresszum
Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010 |