Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok |
|
|
|
|
|
A
költségvetés alapelvei
A
Római Szerződés egyik alapvető célja Európa népei közötti gazdasági
és politikai unió létrehozása volt. E cél elérése érdekében a
tagországoknak bizonyos feladatokat és tevékenységeket és az ezekhez
szükséges jogosítványokat fokozatosan át kell ruházniuk a Közösségre,
valamint a közös célkitűzések érdekében közös politikákat kell
kialakítani, és meg kell osztani azoknak költségeit. Hasonlóan az államok
költségvetéséhez a közösségi költségvetés finanszírozása is jövedelemáramlást
jelent, ez esetben az államok szintjéről nemzetek feletti szintre. A
Közösség mai költségvetése az európai gazdasági integráció
jelenegi állapotát tükrözi. Ma még nem lehet azt mondani, hogy a közös
költségvetés olyan eszköz, amely a munkanélküliséget, inflációt
vagy más közösségi szintű makroökonómiai problémát közös problémaként
kezelné, ez a tagállamok hatásköre és felelőssége. A közösségi költségvetés
nagysága sem teszi ezt lehetővé, hiszen az nem lehet több a tagországok
GNP-jének 1,27 százalékánál, míg egyes országok nemzeti költségvetése
viszonylagosan ennél jóval nagyobb, általában a GNP 30 és 60 százaléka
között mozog. Mindamellett, a közösségi költségvetésnek is teljesítenie
kell a makro-gazdaságpolitika fő stabilizációs, allokációs (támogatás
kihelyezési) és redisztribúciós (újraelosztási) funkcióit, így
biztosítani kell az árstabilitást, a gazdasági tevékenységek növekedését,
a foglalkoztatottságot és a forrásokkal való hatékony gazdálkodás
elősegítését. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei a költségvetési
terv elkészítése során az alábbiak:
A
költségvetésnek ezen túlmenően sajátos kritériumoknak kell
megfelelnie:
Az
1990-es években az Európai Unió a regionális integráció eddigi
legmagasabb fokának elérését, azaz az egységes Belső Piac megvalósítása
után a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását tűzte ki célul,
mégpedig a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott, konkrét határidőket
tartalmazó forgatókönyv alapján. Ezen felül az egységes Belső Piac
kiépítésével megvalósult az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és
a tőke szabad áramlása, ami hozzájárulhat az eddigi különbségek növekedéséhez.
A fejlettebb területek elszívhatják a tőkét és az erőforrásokat a
fejletlenebbek elől, jobb versenyképességüknek, kedvezőbb
infrastrukturális ellátottságuknak köszönhetően. Éppen ezért az
Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzésévé a gazdasági és
szociális kohézió erősítése, a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatása
vált. Ez az elv hangsúlyozottan szerepel az Európai Unióról szóló
Szerződésben, ahol az Unió fő céljának mások mellett a gazdasági
és szociális kohézió erősítése révén elérendő gazdasági és társadalmi
fejlődést határozták meg. A Közösségnek célul kell kitűznie a különböző
régiók fejlettségi szintje közötti különbségek csökkentését,
valamint a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók, beleértve a vidéki területek
elmaradottságának csökkentését. Mindez csak úgy képzelhető el, ha
a közösség költségvetésből megfelelő források állnak rendelkezésre. Költségvetési
eljárás, zárszámadás, költségvetési fegyelem
Az
Európai Unió költségvetésének előkészítése a Tanács, a Bizottság
és a Parlament együttműködésével történik. A Bizottság minden év
szeptember elsejéig beterjeszti előzetes költségvetési javaslatát a
Tanácsnak. Ezt a Tanács megtárgyalja és esetleg módosítja, majd minősített
többséggel elfogadja a költségvetés tervezetét. Ezt a tervezetet október
5-ig kell a Parlamentnek benyújtania. Ezt a Parlament akár már ebben az
állapotban, azaz első olvasatban is elfogadhatja, de nem ez az általános.
A kötelező kiadások – melyek szerződéses kötelezettségből
erednek – esetében módosításokra, a nem kötelező kiadások területén
változtatásokra van a Parlamentnek lehetősége. Ha a nem fogadta el a
tervezetet, visszaküldi a Tanácsnak további tárgyalásra. A
Tanács ekkor már végleges döntést hoz a kötelező kiadásokról. Ezt
a Parlament már csak a költségvetés egészével együtt utasíthatja
el. A változtatásokról a Tanács szintén döntést hoz, de ezt,
amennyiben elutasítja a Parlament javaslatait, a Parlamentnek joga van
eredeti javaslata alapján a Tanács által jóváhagyott számokat,
meghatározott korlátokon belül, módosítani. A Parlament végül
szavaz a költségvetés egészéről és az elfogadott költségvetést a
Parlament elnöke hirdeti ki. Amennyiben az egyeztetések folyamán olyan
költségvetési javaslat születik, amely nem fogadható el a Parlament
számára, módja van teljes egészében visszautasítani azt. Eddig ez két
alkalommal fordult elő, 1979-ben és 1984-ben. Ennek ugyanakkor nem
voltak olyan messzemenő következményei, mint egy állami költségvetés
el nem fogadásának, ami általában a kormány lemondását is jelenti.
Egyrészt a közösségi jog nem fűz egyértelmű szankciót a költségvetés
visszautasításához. Másrészről mindkét évben lejárt az akkor
szolgálatban lévő Bizottság mandátuma, így a szavazás eredményétől
függetlenül is új Bizottság állt fel. A
költségvetés végrehajtásáért a Bizottság felelős. Ez a költségvetésben
úgy nyilvánul meg, hogy az előirányzatok túlnyomó többsége a
Bizottság szekciójában szerepel. Ennek megfelelően például joga van
fejezeteken belüli átcsoportosításra, de dönthet a következő évre
történő átvitelről is. A Bizottság a költségvetési rendhez végrehajtási
szabályokat fogadott el. Ezek tulajdonképpen a tagállamok államháztartási
törvényeinek felelnek meg. A
Bizottság mellett a másik két legfőbb intézmény is szerepet kap a költségvetés
végrehajtásában. Mint láttuk, a Parlament sokban befolyásolhatja az
előirányzatok kialakítását. Éppen ezért érdekelt is abban, hogy
ezek az előirányzatok valóra is váljanak. A Bizottság pedig általában
megvárja a Tanács felhatalmazását egyes fontosabb kiadási tételek
felhasználása előtt. A pénzkezelésnek három fő formája ismert a Közösségben.
Először a közvetlen pénzkezelés, amikor a Bizottság vagy más közösségi
szerv maga kezeli az előirányzatát. A decentralizált pénzkezelési
forma esetében a tagállami közigazgatás szervei végzik a közösségi
pénzek nyilvántartását, beszedését vagy kifizetését. A Bizottság
természetesen ebben az esetben is nyilvántartja a pénz mozgását,
hiszen felelőssége továbbra is fennmarad. Ez a pénzkezelési forma
csak a Bizottság és a nemzeti közigazgatások együttműködésével képzelhető
el. A pénzkezelés harmadik formája a megosztott pénzkezelés, amikor a
Közösség és a tagállamok között megoszlik a pénzkezelés felelőssége.
Ez egyes közösségi politikák megvalósítására jellemző. A
Bizottság éves gazdálkodásáról, a költségvetés végrehajtásáról
zárszámadás tervezetet nyújt be a Tanácsnak, amelyet annak minősített
többséggel kell elfogadnia. Az így elfogadott zárszámadás a
Parlament elé kerül, amely megvizsgálja azt a Számvevőszék jelentéseinek
figyelembevételével. Végül a Parlament költségvetési bizottsága
javasolja a zárszámadás elfogadását vagy elutasítását. Az
esetleges elutasítás azt jelezné, hogy a Bizottság jogellenesen vagy
legalábbis nem gazdaságosan kezelte a költségvetési eszközöket,
vagy azt, hogy a kiadási oldal előirányzatai nem érték el a kívánt
politikai célt. A közösségi jog ugyanakkor nem kapcsol szankciót a zárszámadás
elutasításához, vagyis ez nem vonná automatikusan maga után a Bizottság
lemondását. A
költségvetés végrehajtását a Számvevőszék ellenőrzi. A Számvevőszéket
a Maastrichti Szerződés emelte a Közösség legfontosabb intézményeinek
szintjére. Székhelye Luxembourg, tagállamonként egy-egy, a közpénzek
ellenőrzésében járatos szakemberből áll. Feladata két részre
oszlik. Egyrészt a számvizsgálat vagyis a számlák ellenőrzése. De
ez a vizsgálat kiterjed arra is, hogy valóban befolytak-e a bevételek a
közös költségvetésbe vagy a kiadások jogszerűen történtek-e. A másik
feladata a Közösség pénzügyi igazgatásának értékelése. Ez utóbbi
elvégzése során a Számvevőszék a gazdaságosság és a hatékonyság
kritériumait kéri számon és érvényesíti. A
Római Szerződés előírja, hogy a Közösségek bevételeinek és kiadásainak
egyensúlyban kell lenniük. Éppen ezért nagyon fontos ezek növekedésének
tervezése. Az Európai Unió költségvetési fegyelme egyenlő a költségvetési
kiadások növekedését szabályozó mechanizmussal. A Tanács a pénzügyi
év elején a Bizottsággal együttműködve referenciarendszert állít
fel, megállapítja a következő pénzügyi évben a közösség politikájának
finanszírozásához szükséges kiadások maximális szintjét. Ezenkívül
meghatározzák a mezőgazdasági nettó kiadások felső határát is. A
hároméves időtartamra számított kiadások a saját forrásoknál
lassabban nőhetnek. A
költségvetés előtt álló kihívások
Jelenleg
az Európai Unió legnagyobb kihívása az ezredforduló utáni keleti kibővülés,
amikor olyan országok integrálására készül, amelyek egy főre jutó
GDP-je még a közösségi átlag 50 százalékát sem éri el. Ez példátlan
a Közösség eddigi történelmében, tehát a gazdasági és szociális
kohézió, még nagyobb hangsúlyt kap a harmadik évezredben. Az
Európai Tanács 1995. decemberi madridi ülésén megbízta a Bizottságot
azzal, hogy készítsen részletes elemzést az unió pénzügyi-finanszírozási
rendszerének szükséges reformjáról a bővítés perspektívájának
figyelembe vételével és dolgozza ki az 1999. december 31. utáni időszakra
vonatkozó pénzügyi költségvetési tervet. A Bizottság 1997. július
16-án az Európai Parlament elé terjesztette az Agenda 2000 címet viselő
dokumentumot. A dokumentum a XXI. századba átlépő Unió képét vázolja
fel, amelynek választ kell adnia az új kihívásokra, mint a bővítés,
a globalizáció, a versenyképesség javítása, a munkanélküliség
magas szintjének mérséklése, a negatív demográfiai perspektíva
kezelése, a külkapcsolati rendszer fokozottabb összehangolása és hatékonyságának
növelése. A
jelentés koherens (összefüggő rendszert alkotó) megközelítést
alkalmazva építi fel az új pénzügyi keretet oly módon, hogy ésszerű
költségvetési korlátokon belül biztosítsa a közösségi politikák
hatékony erősítését és érvényesítését, valamint megalapozza az
unió kibővítését. Hármas követelmény fogalmazódik meg a kerettel
kapcsolatban:
A
több mint egyéves vitafolyamatra végül 1999. március 26-án a berlini
csúcsértekezleten született kompromisszum tett pontot. Ennek során az
Európai Tanács a 2000-2006
közötti pénzügyi időszak kiadási oldalának kialakításakor arra törekedett,
hogy képes legyen biztosítani a Közösségi Politikák (tovább) fejlődését,
illetve elősegíteni új államok csatlakozását az Unióhoz. A kiadások
főösszegének (reálértékben történő) stabilizálásával
ugyanakkor érvényesült a költségvetési fegyelem is, melynek betartása
nem csak a tagállami, hanem a közösségi szinten is kulcsfontosságú a
pénzügyi egyensúly fenntartása szempontjából. Ennek jegyében történt
meg a tagállami befizetések maximális mértékének rögzítése, mely
alapján a közösségi költségvetés felső plafonja a jövőben sem
haladhatja meg az (EU átlagban számított) GNP 1,27%-át, illetve került
sor az agrárreform kidolgozására, mely az évek során fokozatosan csökkenő
(agrár) kiadásokat irányoz elő. Miután
megismertük a közös költségvetés alapelveit, főbb jellemzőit és
az előtte álló kihívásokat, nézzük meg miből áll össze a költségvetés
bevételi oldala. A
közös költségvetés bevételei
Az
Európai Unió költségvetésének – mint egy hagyományos állami költségvetésnek
-
alapjai a bevételek, hiszen ezek újraelosztásából finanszírozza a közös
politikák akcióit. Annyi költhető el ezekre, amennyi bevétel
beszedhető bevételi oldalon. Így, ha meg akarjuk ismerni a kiadások hátterét,
meg kell vizsgálnunk a bevételek összetételét. A
közös költségvetés saját, tehát szerződésben biztosított, a tagállamoktól
független automatizmusokon alapuló bevételi formákon nyugszik. Ez az
úgynevezett saját források rendszere. Erre azért volt szükség, mert
az Európai Szén- és Acélközösség megalkotásakor attól tartottak,
hogy ha a tagállamok éves hozzájárulásától teszik függővé a költségvetést,
az mindig alkalmat adhat zsarolásra, konkrét érdekek kierőszakolására
és megbéníthatja a szervezet működését.
Így már az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó
szerződésben úgy szabályozták a Közösség költségvetését, hogy
annak alapja a tagállamok szén- és acéltermelőire kivetett, maximum
1%-os adó volt, amelyet közvetlenül a Közösség költségvetésébe
fizettek be. Ez azért jelentős, mert a tagállamok ezzel hozzájárultak
ahhoz, hogy a szupranacionális hatóság közvetlenül vessen ki adót.
Amint azt az első fejezetben megemlítettük, az adó kivetésének joga
az állam pénzügyi szuverenitásának egyik alapvető része. Azt is említettük,
hogy milyen tagállami ellenállásba ütközik a közösségi adóharmonizáció. A
“saját források” bevezetése
Az
Európai Unió költségvetésének bevételeit 1970 előtt a tagállamok
befizetései adták. A Tanács ekkor hozta meg döntését, amely szerint
a közösségnek joga van a saját forrásokként ismert bevételekre.
Ennek megfelelően megváltoztatták a Római Szerződésnek a tagállamok
költségvetési hozzájárulására vonatkozó részét, és ettől fogva
a Közösséget a következő bevételek illették meg: mezőgazdasági
illetékek, vámbevételek és a tagállamok hozzáadottérték adóiból
befolyt összeg 1%-a. Ezzel
rögtön nehézségek is adódtak, mivel a hozzáadottérték adó alapú
befizetés feltételezte a tagállamok adórendszereinek összhangolását,
amely még nem készült el addigra, ezért a saját források ezen összetevője
csak 1979-től jelenik meg valós bevételként. Így az 1971. év költségvetésében
a mezőgazdasági bevételek 30%-kal, a vámbevételek 25% és egyéb bevételek
teszik ki a maradék 45%-ot. Azért ezeket a forrásokat választották,
mert ezek egyértelműen kötődtek a Közösségek közös politikáihoz.
A vámunió létrejöttével a külső vámok közössé váltak, így kézenfekvővé
vált a vámbevételek közös felhasználása is. A Közös Agrárpolitika
keretén belül a tagállami termelők védelmére a mezőgazdasági
behozatalra kiegyenlítő illetéket és lefölözést léptettek életbe,
így ezeknek a közös költségvetésbe történő becsatornázása is
logikus volt. A hozzáadottérték adó alapú befizetések bevezetésétől
pedig, mivel ez az adónem fogyasztáson alapul, a terhek megfelelő
elosztását várták. Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter [Változó Világ 35.] |
|
|
Beszélgetések az Új Kertben :: Poesis :: Emberhit :: Változó Világ Mozgalom
Nyitó oldal :: Olvasószolgálat :: Pályázatok :: Impresszum
Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010 |