Minden amiről tudni érdemes
Tollhegy
Ahol tanítják
Pályán lévő tanárok képzése
Akik segíthetnek
Gyakorlatok, tippek, tanácsok
Mindaz amire a tanításhoz szükség lehet
Az oktatásban használható filmek, videók listái
Ahol megbeszélhetjük közös ügyeinket
Amit hasznos lehet ismerni
Ajánlott olvasnivaló
Linkek
Mozgókép- és média tanárok képzése a felsőoktatásban
Visszatérés a főoldalraTartalomjegyzékArchívum a már nem aktuális, de talán még hasznos anyagainkból

A teljes dokumentum letöltése A MÉDIAPEDAGÓGIÁRÓL
Előző fejezet:
1. Médiaoktatás magyar közoktatásban
TartalomKövetkező fejezet:
3. Médiapedagógia - a gyakorlatban

2. A média sajátosságai


2.1. Milyen médiumok tartoznak a médiapedagógia területéhez?

A mozgóképkultúra és médiaismeret követelményei által meghatározott terület már önmagában is rettentő heterogén, de a gyakorlatban szinte totálisnak tekinthető. Felöleli:
  1. a hagyományos értelemben felfogott filmkultúrát (filmtörténetet, filmesztétikát stb.)
  2. az írott sajtó legkülönbözőbb formáit, illetve produktumait
  3. a különböző audiovizuális médiumokat
    • fotó
    • plakát
    • képregény
    • rádió
    • televízió
    • videó
    • interaktív médiumok
    • különböző számítógépes rendszerek, hálózatok



2.2. Mi jellemzi a média világát?

2.2.1. A média mágikus természete
Lehet, hogy első látásra furcsának tűnik a mágikus gondolkodásmód összekapcsolása a média világával, de ha alaposabban utána gondolunk, akkor nagyon sok hasonlóságot, analógiát fedezhetünk fel mind a média által közvetített üzenetek, mind az üzenetek befogadása terén.

  • Először is abban - s vegyük példának a televíziót -, hogy a televízió által sugárzott műsor, (kép) és az általa bemutatott világ (valóság) között mind a műsor alkotói, mind a műsor nézői hajlamosak azonosságot feltételezni. Ha jobban belegondolnak, persze valamennyien tudják, tudjuk, hogy csak képet látunk, ráadásul emberek által létrehozott mesterséges képet, de a gyakorlatban mégis az az érzésünk, hogy a televízió (a média) segítségével meghódítottuk a valóságot, hogy a televízió "ablak a valóságra".

  • Másodszor abban, hogy a televízió műsorai is közösséget hoznak létre, illetve erősítik a műsorok által létrehozott közösség összetartozását, akárcsak a mágikus barlangrajzok. A nagy szappanoperák nézői, a különböző, ifjusági szubkultúrák, zenekarok rajongói akár egymástól földrésznyi távolságban is összetartozónak érezhetik magukat; a sztárokat utánzó ruha és hajviselet, a villamoson megbeszélt előző napi tévéműsor pedig korábban egymást nem ismerő embereket is összekapcsolhat. Igaz persze, hogy a média által létrehozott emberi közösségek nem annyira közvetlenek és sokoldalúak, mint a korai közösségek - sokkal inkább illuzórikusak, virtuálisak -,de funkcióját, működési mechanizmusát tekintve mégiscsak hasonló dologról van szó, hiszen ma, ha valaki tudatosan kivonja magát a tömegkommunikáció rendszeréből (nincs telefonja, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót stb.) az szükségképpen kimarad a tágabb környezet, a "globális falu" közösségéből. A rádió és a televízió sokszor tudatosan is igyekszik szervezni egy-egy műsor rajongóit - jól példázza ezt az ún. Xénia-láz program.

  • Harmadszor abban, hogy a média műsorai, képei mögött transzcendens, emberfeletti hatalom működik, amellyel szemben az ember meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát. A televízió esetében a transzcendens jelleg a szó szoros értelmében is igaz, hiszen az információ, a kép, az üzenet "égi csatornákon" érkezik. A lényeg azonban itt éppen az, hogy egy "emberfeletti" hatalom - a különböző médiumokat működtető érdekcsoportok, akárcsak az őskori varázslók - igyekeznek befolyásolni az emberek értékrendjét, élet-és gondolkodásmódját, s az emberek a közösséghez való tartozás érdekében többnyire el is fogadják ezt a helyzetet. Mindez már-már kultikus, vallásos jelleget kölcsönöz a tömegkommunikáció rendszerének.(Közismert tény, hogy a családok többsége a televíziót a lakás kitüntetett, központi részén helyezi el, ahol az ókorban a házi istenek szobrai álltak, illetve ahová később a családot összefogó tűzhelyet, kemencét, vagy kandallót tették.)

  • Negyedszer abban, hogy a média által közvetített idealizált világ nagymértékben befolyásolja az emberek viselkedését és gondolodásmódját. Ahogy a különböző vallásokban megfogalmazott (isteni) tökéletesség és teljesség egyfajta eszményként, erkölcsi parancsként, lelkiismeretként működik a hívő számára, úgy a média által közvetített üzenetek is felszólításokat és parancsokat hordoznak. A tévében a hősök mindig bátrak, erősek, szépek, egészségesek, a szexfilmben mindig minden jól sikerül, a filmek többsége jól végződik, az életben pedig....Különösen a reklámfilmek hordoznak rejtett üzenetet: ha nem fogyasztasz, akkor nem leszel egészséges; akkor nem lehetsz karcsú, boldog, fiatal, elégedett stb. ; akkor könnyen kiközösíthetnek (ez is valláshoz tartozó fogalom) a karcsú, boldog stb. emberek - iskolában az osztálytársaid, ha nem veszed meg a legújabb cuccot. Megjelenik tehát az eredendő bűn, az állandó tökéletlenség érzése, amely oly sok gátlás és kisebbrendűségi érzés forrása - gondoljunk csak a diákok pánikszerű fogyókúra mániáira, ami nyilvánvalóan a média által sugallt karcsú szépségeszmény következménye.

  • Ötödször abban, hogy a tömegkommunikáció által sugárzott műsorok többsége a nézők számára mágikus szertartásként működik, másképp fogalmazva mágikus szükségleteket elégít ki. A mágiát lényegében mint utánzást, a rajtunk kívül lévő világ befolyásolási eszközeként definiálhatjuk. Az akciófilmek, szappanoperák gyönyörű sztárjai, rettenthetetlen hősei és végletes figurái nyilvánvalóan azért olyan népszerűek, mert az emberek egy kicsit azonosulhatnak álmaik tökéletes hőseivel, akár a helyükbe is képzelhetik magukat. Igaz ugyan, hogy ez csak szimbolikus cselekvés - és még az őskori mágikus szertartásoknál is passzívabb, hiszen ott többnyire tényleges tevékenység történt (rajzolás, esőtánc stb.) - hiszen a néző csak üldögél a "készülék " előtt, de az utánzás, egy ideális világgal való azonosulás ténye egyértelműen leírható az utánzó mágia fogalmával. Mindez nyilvánvalóan leírható a műsorok többsége esetében. Ez a mágikus jelleg látványosan megmutatkozik a Tátika című televíziós műsorban, amelyben a többnyire gyerekszereplők beöltözhetnek imádott sztárjaik ruhájába, s felléphetnek a köréjük varázsolt színpadra is, s mozgásukban utánozhatják is kedvenceiket, ámde énekelniük már nem kell, csak tátogniuk, hiszen a dolog lényegét jelentő zenét már az adott sztár énekli - hangszalagról.


Mágikus szertartások - avagy miért jó nekem, ha nézem a műsort?

  • a sportműsorok (győzhetek)
  • a video-klipek (híres lehetek)
  • a politikai kampányműsorok (irányíthatok)
  • a reklámok (egészséges, szép, és gazdag lehetek)
  • akciófilmek (hős lehetek)
  • szexfilmek (vonzó, tökéletes szerető lehetek)
  • krimik, horror filmek(megjeleníthetem a félelmeimet, kiélhetem az agresszivitásomat)
  • műveltégi vetélkedők (okos lehetek)
  • rajzfilmek (bármi megtörténhet velem) stb.


2.2.2. A politikai manipuláció

A média politikai vonatkozásai meglehetősen közismertek, ezért itt inkább álljon két történet, amely jól szimbolizálja a politikai manipuláció természetét. Egy szarajevói filmrendező, név szerint J. Kenovic mesélte nemrég egy sajtókonferencián, hogy ők nagyon sok dokumentumfilmet készítettek a boszniai háborúról, de a háború öt éve alatt egyetlen felvételt sem tudtak eladni a nagy tévétársaságoknak, amelyek pedig "helyszíni közvetítésben" mutatták a háború borzalmait. Készítettek pl. egy több mint egy órás filmet, amely egy, a Szarajevó városán át húzódó frontvonalon megsebesült muzulmán harcos drámájáról szólt. Ez a férfi több mint egy órán keresztül vergődött át - állandó golyózáporban az övéihez. Ez az emberi dráma természetesen nem fért, nem férhett be egyetlen televíziós adásba, a média valóságos drámákkal nem akart foglalkozni. A híradók ugyanis maximum három-öt perces híranyagokat igényeltek, míg ők természetesen nem ehhez a kerethez igazították filmjeiket. Ami még ennél is fontosabb: a televíziók nem a háború tényleges emberi vonatkozásaira voltak kíváncsiak, csupán a híradóktól megszokott háborús borzongatást igyekeztek szállítani az amerikai nézőknek "Ott messze ezek háborúznak és szörnyűségeket követnek el, de mi majd segítünk rendet tenni, - volt a rejtett üzenete a médiának - a nézők mindennapi krimi-háború igényét kielégíteni, s tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a Föld mely pontján zajlik a háború, hogy mennyire szenvednek az emberek. Ebben az értelemben szükségesek is ezek a helyi háborúk, hogy meg lehessen tölteni a híradókat. Ez a média érdeke.
Sőt! Az még csak értelmezhető, hogy például a CBS tévétársaság fizet azért az amerikai hadseregnek, hogy lehetőleg alkonyatkor szálljanak partra Szomáliában, mert az jobban mutat a híradókban, de az már korunk szörnyűségeihez tartozik, hogy az amerikai hadügyminisztérium áldokumentumfilmeket gyártat le és sugároz a tévécsatornákon keresztül az iraki katonák állítólagos kuvaiti rémtetteiről, hogy az amerikai népet meggyőzzék az amerikai hadsereg iraki beavatkozásának jogosságáról. A legszörnyűbb persze az, hogy az iraki katonák feltehetően valóban elkövettek különböző rémtetteket, de innentől kezdve már végképp megkülönböztethetetlen a valóság és a "televalóság".


Mire figyeljünk? Mire kérdezzünk?

  • Cui prodest? Kinek az érdekében működik? Milyen érdekek számára kedvező az adott műsor?
  • Milyen érdekcsoport kezében van az adott médium?
  • Milyen „rejtett üzenetet", mondandót sugallt a műsor?
  • Valamennyi érintett fél álláspontját bemutatta-e?
  • Mi volt a hír, a „hasznos" információ (számomra)?
  • Milyen módon, milyen értelmezési keretben mutatták be a hírt?
  • Milyen viszonyban volt egymással az esemény (pl. a látvány ) és a kommentár? Mi hordozta a hírértéket: maga a látvány, vagy a kommentár, amelyet csak illusztráltak a látvánnyal?
  • Milyen műsoridőben mutatták be az adott hírt?


2.3. Milyen hatást gyakorol a média a „fogyasztóra"

Ezt a roppant szerteágazó témát, itt nyilván csak érinteni tudjuk, hiszen kutatások, kísérletek, mérések százai után legfeljebb csak a vitákig jutottak a kutatók. A média oldaláról ugyan meg lehet fogalmazni, hogy manipulál, hogy erőszakot közvetít, hogy eltorzítja a valóságot, hogy „félrenevel" stb. de az, hogy mindez a legkülönbözőbb emberek, illetve csoportok életére valójában hogyan hat, az már más kérdés. A horrorfilmeket ugyan el lehet ítélni, hogy erőszakot gerjesztenek, sokan azonban arra esküsznek, hogy az emberek ily módon élik ki feszültségeiket, szorongásaikat, rejtett agresszióikat. Egyértelműen meg lehet fogalmazni, hogy a média egyfajta sajátos kábítószer -"vezetékes drog" -, a „nép ópiuma", az emberek többsége ennek ellenére használja és élvezi.

A most következő általános megfogalmazások tehát legfeljebb irányokat, veszélyforrásokat jeleznek - a pszichológusok ilyen jellegű tünetekkel találkoztak azoknál, akik nagyobb „dózisban" fogyasztották a média produktumait. Nyilvánvaló tehát, hogy nem mindenkit érnek egyformán ezek a hatások, nem mindenki reagál egyformán ezekre a hatásokra.

2.3.1. A teljesség (totalitás) igényével

A diákokkal kapcsolatban óhatatlanul felmerül a szülő mellett a pedagógus felelőssége. A tömegkommunikáció rendszere ugyanis olyan nagymértékben igyekszik befolyásolni a diákok életét hogy igazából sem a diáknak, sem a tanárnak nincsen lehetősége a tudatos kontrollra. A média ma már a diákok életének minden területén meghatározó szerepet játszik. Az olvasónak -akár szülőként, akár tanárként - nyilván nagyon sok példája van a média diákokra gyakorolt hatásával kapcsolatban, ezért itt most csak vázlatosan szerepelnek a legfontosabb területek:

  1. Beosztja idejüket, meghatározza azt, hogy hogyan strukturálják az időt
    • hosszú órákat töltenek a különböző médiumok társaságában
    • nagyon sokszor műsoridőkhöz igazítják egyéb programjaikat („sietnem kell, mert kezdődik a...)
    • a műsorok (különösen a videoklipek) rendkívüli módon fölgyorsítják az érzékelésüket, ezért a valóságos szituációkat sokszor lassúnak, unalmasnak találják.

  2. Közismerten meghatározza a diákok életmódját (itt csak néhány kiragadott példa szerepel):
    • öltözködést, hajviseletet, étkezési szokásokat
    • a tárgyi kultúrájukat (játékok, használati eszközök)
    • ünnepeiket

  3. Beszédkultúra, kommunikációs kultúra
  4. Kapcsolati minták
    • férfi- és női minták
    • felnőtt-gyerek kapcsolatok
    • a baráthoz- idegenhez való viszony

  5. Az értékrendet
    • az értékhierarchiát
    • az erkölcsi rend sajátosságait
    • az erőszak értelmezését

  6. A gondolkodásmódot
    • célokat sugall
    • világnézetet, eszményeket, jövőképet ad
    • meghatározza (preformálja) a gondolkodásmódot - meghatározza, hogy egy bizonyos dologról, milyen vonatkoztatási rendszerben, keretben gondolkodjunk


2.3.2. Milyen veszélyeket hordoz a média - a diákok formálódó személyisége szempontjából?

A veszélyek itt minden esetben pszichés jellegűek lehetnek - gátlás, elfojtás, félelem, sematikus gondolkodásmód - és súlyosabb dolgok is. Mint korábban már volt róla szó, a veszélyek itt veszélyforrásokat jelentenek, tehát a média nem mindenkit „dönt nyomorba, butít és öl", de aki mértéken felül használja a különböző médiumokat, annak számolnia kell ezekkel a veszélyekkel

  • Az alapvető veszélyforrás az, hogy a diákok túlzottan sok olyan információhoz jutnak, amelyeket nem is tudnak rendesen földolgozni, értelmezni, „megemészteni" - erőszak, bonyolult emberi kapcsolatok - amelyeket aztán a „maguk rendszerében" bármilyen módon félreértelmezhetnek.
  • Szorosan ehhez tartozik az a veszély, hogy a média nagyon hamar „elveszi a gyerekkort, a naivitást a diákoktól. A nagyon hamar „felnőtt filmeket" néző gyermeknek bonyolult helyzeteket kell értelmeznie, a tömegkommunikáció által sugárzott erőszakkal, pornóval, a felfokozott „televilággal" kell megbirkóznia minden nap - miközben személyisége többnyire még nem elég érett ezeknek a terheknek a viseléséhez.
  • a fiataloknak szóló filmek többsége - klipek, rajzfilmek, reklámok - olyan felfokozott tempójú, hogy befogadásuk során nincs is idő tudati kontrollra - ezek az információk tehát tudati ellenőrzés nélkül hatnak. Mindezt továbberősíti a műsorok képi világának intenzív jellege - elsősorban az ösztönökre igyekeznek hatni: erőszak, szex stb.
  • Mindenkinek szembe kell néznie a korábban már említett kisebbrendűségi érzés kialakulásával. Valamennyiünknek az ünnepelt gyönyörű sztárok, a hipergazdag emberek, tökéletesen boldog mozihősök, vagy éppen tökéletes bűnözők és zsenik világával szemben kell megfogalmaznunk saját személyiségünket és életcéljainkat, ami nagy bátorságot és önbizalmat igényel.
  • A tömegkommunikációs rendszer - a könnyebb érthetőség és nagyobb nézőszám kedvéért szükségképpen sematizál, uniformizál. Jók és rosszak, szépek és csúnyák népesítik be a rajzfilmeket, szappanoperákat, reklámfilmeket. Mindez szükségképpen befolyásolja a nézők világképét is.
  • Komoly veszélyforrást jelent az is, hogy a tömegkommunikációval folytatott emberi kommunikáció általában egyirányú - ez még akkor is igaz, ha az utóbbi időben egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. interaktív médiumok. Ez egyrészt jelentheti a befogadó passzivitását az aktív televízió előtt, másrészt viszont jelentheti az aktív számítógép-kezelőt a passzív és jámbor számítógép előtt. Mindkét forma végzetesen egyirányú kommunikációt eredményezhet: a számítógép-kezelő megszokja, hogy szinte korlátlanul uralkodhat a gép fölött, s a valóságban már nem tudja elviselni az „önálló partnereket", miközben a passzív televíziónéző teljes mértékben önállótlanná válik.
  • A tömegkommunikációs rendszerek üzeneteiben nagyon gyakran összemosódnak az értékek, értelmezhetetlenné válnak a hagyományos erkölcsi rend kategóriái. Ma már természetes humorforrássá vált az, ha a másik ember pórul jár, egy-egy poén már nemcsak a jóizlés határait súrolja, de ha szó szerint értelmeznénk őket, akkor szükségképpen emberellenesnek lehetne tekinteni őket. Mindez anómikus, értékrend nélküli - csak az a fontos, hogy nekem itt és most jó legyen - világot eredményezhet a diákok fejében.
  • Nagyon sokszor összemosódik a média által kreált világ és a diákok valóságos élete. Ebben az esetben nem az a fő veszély, hogy a diákok „álomvilágban élnek", „belső képük", beleélési képességük felfokozódik, hanem az, ha a két világ kontrollálhatatlanul összekeveredik. Egyre több gyermekbaleset származik abból például, hogy a diákok utánozzák a rajzfilmekben (pl. Tom és Jerry) látott akciókat.



Előző fejezet:
1. Médiaoktatás magyar közoktatásban
TartalomKövetkező fejezet:
3. Médiapedagógia - a gyakorlatban

Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás