4. A város filmje: dokumentumfilm egy városról

A VÁROS ÉS A MOZGÓKÉP
Előző fejezet: 3. Városkép - filmkép	Tartalom	Következő fejezet: 5. Filmváros: a városi környezet a film díszlete

4. A város filmje: dokumentumfilm egy városról

Egy-egy várost igen sokféle szempontból mutathat be a dokumentumfilm: felidézheti a múltját, sorra veheti a műemlékeket, idegenforgalmi nevezetességeket, bepillanthat a lakók életébe stb. Készülhet egy városról ismeretterjesztő, úti vagy szociografikus igényű dokumentumfilm.

Állítsatok össze helyszínlistát a közvetlen környezetetekről szóló dokumentumfilmhez!
Csoportosítsátok a helyszíneket aszerint, hogy melyiket szerepeltetnétek, ha városotokat vonzóvá akarnátok tenni a turisták előtt, s melyiket, ha a problémákra kívánnátok felhívni az illetékesek figyelmét!
Készítsétek el egy olyan dokumentumfilm tervét, amelyben azt akarjátok bizonyítani, hogy a bemutatott hely igazi nagyváros! Milyen helyszíneken, milyen időpontban, milyen módszerekkel forgatnátok?
Az első két feladat esetében városi funkciók ábrázolása a cél, a harmadiknál azonban már önmagában a várost, a város fogalmát, a nagyvárosiasságot kell bemutatni. Itt tehát már nem az adott település sajátos vonásait, sokkal inkább a többi várossal felmutatható közösségét kell kifejezni.

Soroljatok fel a nagyvárosokra általában jellemző helyszíneket!
Hasonlítsátok össze a listát nagyvárosiasságot bizonyító dokumentumfilmtervetek helyszínlistájával!

Egy-egy város bemutatásakor a film hírközlő lehetőségét aknázzuk ki - hiszen a mozgókép segítségével ma azokról a városokról is igen pontos képünk lehet, ahol még sohasem jártunk, s ahová talán sosem juthatunk el -, a város általános jellemvonásainak ábrázolásakor inkább a film sajátos kifejezésmódját alkalmazzuk. Mindenekelőtt a mozgást és a montázst.

4.1. Absztrakt városkép

Láthattuk, hogy a film születése egybeesett a modern nagyvárosok születésével, a közlekedési eszközök tökéletesedésével, a sebesség mai napig tartó gyorsulásával. Ez az újfajta élmény feldolgozásra, kifejezésre várt. A modern életérzés megfogalmazására törekvő különböző izmusok képviselői, a század első évtizedeinek avantgárd művészei lelkesen nyúltak az új találmány, a film technikai lehetőségeihez. A nagyvárosi élet és a filmi kifejezés közösségét különösen azok a művészek és gondolkodók hangsúlyozták, akik a film sajátos helyét keresték a társművészetek palettáján, akik a kizárólag a mozgóképre jellemző kifejezőeszközök alkalmazását fogadták el. Elvetették a film színházzal vagy irodalommal való közösségét, s a tiszta vagy absztrakt film eszméjét tűzték ki célul.
Az absztrakt film, a mozgókép kifejezési lehetőségeinek tiszta megvalósításához kitűnő lehetőséget nyújtott a város. A "téma" vagy a "történet" szó szerint a 10-20-as évek európai nagyvárosainak utcáján hevert a dinamika, a változatosság, az intenzitás, a ritmus - egyszóval a mozgás formájában.

Nézzétek meg közösen Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája című, 1927-ben készült filmjét!
Van-e története a filmnek? Vannak-e szereplői?
Próbáljátok meg felrajzolni a film dinamikus görbéjét: mikor lassul, mikor fokozódik a tempó?
Figyeljétek meg a legdinamikusabb, legpergőbb képsorokat!
Milyen eszközökkel érte el a hatást a rendező?
Kassák Lajos azt írta a Berlin...-ről: "Nem elbeszél, hanem megtörténik." Értelmezzétek a mondatot!
Hasonlítsátok össze a Berlin...-t az előzménynek tartott Vasárnapi emberek című, Robert Siodmak rendezte filmmel! Csoportosítsátok a két filmben az "absztrakt" és a "történeti" mozzanatokat! Az összehasonlítás után próbáljátok meghatározni a magatok számára az absztrakt film fogalmát!

Több hasonlóan sodró lendületű, szabad, önfeledt film készült ezekben az években különböző városokról, amelyekben nem is annyira az éppen szemügyre vett település volt a fontos, hanem a Város mint az új életérzés jelképe. Sőt, mintha az alkotók a városban megtestesülő mozgást, az állandó változás élményét próbálták volna megragadni, mégpedig azért, hogy megmutassák, mire képes a film. Talán nem túlzás, ha végső soron azt állítjuk: a nagyvárosokról készült első dokumentumfilmek tulajdonképpen a filmről, a mozgóképi kifejezés lehetőségeiről szóltak; a mozi csodáját ünnepelték a vászonra vetített városok utcáin.

A város és a mozi eleven közösségének ünneplése után nézzétek meg ennek az érzésnek egy későbbi megfogalmazását, Peter Hutton és Mész András Emlékek egy városról című alkotását! Milyen alkotói elképzelés indokolhatja ezt a fajta ábrázolásmódot?
Mennyiben lehet többet, s mennyiben lehet kevesebbet megtudni egy városról e film Ruttmann művétől gyökeresen eltérő módszerével?

4.2. Lírai városkép

Míg a német rendezőket, a hétköznapok valóságához való hűség és a mozgó-örvénylő formák közötti tobzódás esetében egyaránt, a város tere, formája, dinamikája ihlette meg, addig a francia filmesek inkább kedves városuk hangulatát, lelkét próbálták érzékeltetni. A francia avantgárd filmesek városképe mintegy körülöleli, befogadja a bennük mozgó szereplőket; a várost emberi tulajdonságokkal ruházzák fel: hol barátságosan hívogatónak, hol ridegen elutasítónak, hol félelmetesen vonzónak érezzük. Ez a hagyomány - a város mint hangulat, mint életérzés - több irányzaton keresztül él tovább a francia filmművészetben.

Jean Vigo Nizzáról jut eszembe című munkájában a város valóban csak apropó a filmkészítésre. Mi mindent tudunk meg mégis a film alapján Nizzáról? Mi a város elsődleges rendeltetése? Kik élnek ott? Milyenek az épületei?

A francia avantgárd kísérletező kedvű művészeit - jó részük nem is filmes volt, hanem költő, író, festő - természetesen megihlette a 20-as évekre kulturális központtá fejlődő Párizs levegője is. Párizst azóta is szokás a film fővárosának nevezni, s nemcsak azért, mert 1895. december 28-án ott tartották az első nyilvános filmvetítést, hanem azért is, mert a mai napig a francia főváros szerepel a legtöbbször a világ filmjeiben. A cinema pur, a "tiszta film" elkötelezettjei kimozdították a néhány melodramatikus sémát variáló, mesterkélt, színpadias környezetben játszódó filmeket a szabadba. Ez a szabadság nemcsak természetes helyszíneket jelentett, hanem a játék, a költészet szabadságát is. Egyszerre könnyed és jókedvű, ugyanakkor az élet, az emberi sors nagy alapkérdéseit faggató filmjeik valódi filmjátékok voltak, a mozgókép adta lehetőségek önfeledt művészi alkalmazásai.
Ilyen könnyedséggel beszél René Clair Párizs alszik című filmjében a halálról, a pusztulásról, a nemlétről. A kedves, szórakoztató történet szerint egyszer csak Párizsból kiszökik az élet, mindenki mozdulatlanul alszik. A jellegzetes párizsi helyszínek, a város ismert hangulatát sugárzó utcák, kávéházak mozdulatlan képe a vásznon játékosságában is fontos figyelmeztetéssé válik: az ember nélküli, üres város holt kövület csupán.

Csoportosítsátok a Párizs alszik című film jeleneteit: melyek képzelhetők el fotón, s melyek kizárólag filmen? A film sajátos módon, "negatív lenyomatban" hangsúlyozza város és film közösségét: a mozgást. Miképpen?

4.3. Attraktív városkép

Különleges szerepet kap a város Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című filmjében. A filmkészítő mesterséget, a filmkészítés folyamatát dokumentáló felvételek a képek döntő többségében nem a kamerát vagy az operatőrt mutatják, hanem mindazt, amit a kamera - mind bármely más dokumentumfilmben - rögzít. Csak alkalmanként kerül a képbe az operatőr, amint éppen cipeli a kameráját, vagy leállítja valahol és forgatni kezd. Ezek az utalások azonban egyértelművé teszik, hogy mindazt, amit látunk, annak a bizonyos filmkészítőnek, azaz Dziga Vertovnak a szemével látjuk. Az Ember a felvevőgéppel tehát elsősorban a filmesről, a kamerás emberről vall, de a város szempontjából is tanulságos film. Vertov ugyanis önmaga személyében nem egy játékfilmet forgató filmest mutat be, hanem olyan alkotót, akit a világ, pontosabban a világ filmképe izgat. S mivel - a korszak kísérletező kedvű, formaérzékeny alkotóihoz hasonlóan - ő is a városban talál filmjéhez megfelelő valóságanyagot, a nagyvárosi forgatagban dokumentálja és hozza létre saját filmkészítői tevékenységét. Így ebben a filmben - egyedülálló módon - nem egy várost látunk, hanem azt, miként filmezi le az alkotó a várost, illetve hogyan készít filmet az alkotó a városban. Finom különbség ez egy városról szóló dokumentumfilmhez képest, ám annál fontosabb állomás a művészi öntudatra épülő film történetében.

Emeljétek ki az Ember a felvevőgéppel című filmből azokat a képsorokat, amelyeket csak a vertovi "filmszem" segítségével láthatunk!

Előző fejezet:
3. Városkép - filmkép

Tartalom

Következő fejezet:

5. Filmváros: a városi környezet a film díszlete

Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás