 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A hónap filmjeRIDLEY SCOTT: SZÁRNYAS FEJVADÁSZ (1982) | ||
 Előző fejezet:Ősképek, kulturális utalások a Szárnyas fejvadászban | Tartalom | Következő fejezet: Jövőképek és képtelen jövők |
Tizenöt csatornán tizenöt szárnyas fejvadász
"Párizsban láttam először a Szárnyas fejvadászt. Amikor vége lett, kijöttem, és újra jegyet váltottam, megnéztem még egyszer. Azóta többször láttam a filmet, más környezetben és más világban. Az érzés mindig ugyanaz maradt az élmény után.
Mélyütés volt ez akkor. Az első korszerű film Lucasék óta, ami a maga technikájával és képi világával mai, mert bárhol jövünk ki a moziból, a film után, ugyanaz a kép fogad, az emberek, a rendőrség, a gépek, a város ugyanolyan.
Mégis meglepett, hogy a design és a gondolat így találkozhat a filmben.
[...]
A Szárnyas fejvadászban az a legérdekesebb, hogy noha alviláginak ábrázolja az emberi világot, a „lények" mégis tisztában vannak a „különbséggel". A film végén a Fejvadász elindul a „másik" lénnyel, és az érzelmeit az sem gátolja, hogy az robot...Pár évvel később, amikor az Egyesült Államokban forgattunk Szomjas György barátommal, egy hosszú nap után megérkeztünk egy arkansasi motelbe. Valaki bekapcsolta a televíziót és tizenöt csatornán, tizenöt Szárnyas fejvadászt láttam. Típus lett. Úgy indult, mint egy óriási ötlet, fantasztikus felfedezés. Keverni tudta a korszerű komputertechnikát a hagyományos filmezéssel, a hagyományos dramaturgiával. A hős, aki megment. A hős, aki szorong a gépek között. A hős, aki beleszeret a gépekbe, és bármennyire harcol ellenük, megszereti és elfogadja, segítségül hívja őket.
Aki csinálta a Szárnyas fejvadászt, annak jó, az az érzésem. De - ahogy Orson Welles mondta - „sose jó, hogyha ennyien tudnak utánozni".
Utánzási kultúrában élünk. A hivatkozási alap az, hogy kinek "jött be", ki a „menő". A sci-fi-csinálók azt találták ki, hogy egymást és őket lehet utánozni.
A történetek egyszerűek, követhetőek, mindenki számára befogadhatók. XXI. századi népmesék. A boszorkányokat a gépek helyettesítik. A hős az ember, aki kicsi, de erős.
A hős megment, vagy egyedül vagy a barátságos robotok segítségével. Harc, halál, szerelem a gépekkel.
Sokszorosítható a "hős"-gondolat. Minden, amit csinálnak: utánzásra méltó. De nagyon kevesen próbálnak kitalálni egy olyan dolgot, ami mögött gondolkodás és műveltség lehet. Pedig kellene...
Vangelis - a film zeneszerzője - úgy próbált védekezni az utánzás ellen, hogy nem engedte megvásárolni a zenéjét senkinek. Mégis utánozzák.
Én így is csodálattal néztem és nézem a Szárnyas fejvadászt, mert úgy érzem, hogy egyedi műalkotás, egy ember egyedi erőfeszítésének gyümölcse. Az ő korának terméke, amiben él.
Kellene, hogy legyenek olyan filmek, amiket nem lehet utánozni.
Grunwalsky Ferenc, filmrendező, Filmvilág
| Előző fejezet: Ősképek, kulturális utalások a Szárnyas fejvadászban | Tartalom | Következő fejezet: Jövőképek és képtelen jövők |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |