 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 Stanley Kubrick: 2001 - Űrodüsszeia (1968) | ||
 Előző fejezet:2001 - Űrodüsszeia, 1-2. rész | Tartalom | Következő fejezet: A kozmikus ember |
Képek egy halott világból
(...) A kommunikáció sérülésének vagy teljes hiányának problémája minden filmjében erősen foglalkoztatja Kubrickot. (...) A Dr. Strangelove-ban az információ hiánya tragédiához vezet, s ezt eredményezi a 2001 - Űrodüsszeiában is a kapcsolatok sérülése, majd fokozatos leépülése és megszűnése. Az erőszak közvetlen eszközét immár csak közvetetten megtestesítő űrhajók világában a kapcsolatok is elvesztik minden közvetlenségüket. A lenyűgözően dekoratív, de hideg és üres terekben az emberek érintkezése is teljesen üres, halott, gesztusaik és szavaik egyaránt pusztán formaságokat és banalitásokat tartalmaznak. A teljes közöny áthatja a családi kapcsolatokat is. A Holdra induló tudós éppúgy nem tud semmit sem mondani a kislányának, mint ahogyan a Discovery űrhajósa, Frank is üres tekintettel nézi a képernyőn szüleit s az ünnepi tortát. Az érintkezés ürességének hátterében korlátozott információáramlás áll. A titokzatos monolit felfedezéséről csak néhány beavatott értesülhet, nemcsak a rivális nagyhatalom elől titkolják el, hanem a belső közvélemény elől is, sőt még a Jupiterre induló expedíció legénysége sem tud küldetése igazi céljáról. Az információ, illetve annak hiánya feszültség és félelem forrásává válik, s HAL, a komputer, miután kapcsolatteremtési kísérleteit az emberek következetesen visszautasítják, jóval érzékenyebben reagál, mint azok: megőrül, azaz végzetesen meghibásodik.Az emberek halott világával szemben a "holt" anyag is élőbbnek bizonyul. Kubrick filmjében az emberek és a számítógép harca nem a hagyományos sztereotip kérdést veti fel - "mi lesz, ha a gépek okosabbak lesznek, mint az emberek?" -, hanem egy olyan jövőképet tár elénk, amelyben az eszközzé lefokozódott, ösztönei és érzelmei tartalékaitól megfosztott ember szerepét a gép veheti át. Dave-et csak Frank halála képes felrázni apátiájából, hogy az őt övező technológiai bilincs szétzúzásával, közvetlen agresszió útján ismét megtalálja önmagát, visszanyerje élő mivoltát, s halálával lehetőséget adjon a csillagmagzat, az új ember megszületésére.
A 2001 - Űrodüsszeia Kubrick legszemélyesebb filmje. Egyrészt mert hiányzik a megelőző irodalmi anyag, Kubrick maga írta a filmet Arthur Clarke segítségével (aki csak utólag formált regényt a forgatókönyvből), másrészt, mert Kubrick ebben a filmben összegezte mindazt, amit a filmkészítés esztétikájáról vall. "Döbbents meg" - idézi Cocteau Orpheusát egy interjúban, másutt pedig így nyilatkozik: "Filmet nézni olyan, mintha álmodnánk." A 2001 - Űrodüsszeia ilyen vízió. A szimmetriára törő szerkezet, amelyből szinte kirobban Dave és HAL összecsapása, ismétlések és utalások sora, az elénk vetített jövő valóságának aprólékos gondossággal való felépítése a "mintha már láttam volna ezt" érzésének felkeltésével a film belső szerkezetében is megteremti egyén és emberiség mítoszának a külső forma által sugallt egységét. A születés, élet, halál és újjászületés négyes egységének ábrázolásával Kubrick ebben a filmben minden más filmjénél tisztábban vall az egyén és az emberiség újjászületésébe vetett, alapvetően mitikus fogantatású hitéről.
Ezt az egységet szolgálja a zene és a képek új kapcsolata is. A zenének eddig is fontos szerepe volt Kubrick filmjeiben, általában ellenpontozta a látványt, mint a Dicsőség ösvényei gúnyos Marseillaise-e vagy a világ pusztulását kísérő szentimentális dal. A 2001 - Űrodüsszeiában kerül Kubrick legközelebb ahhoz a célhoz, hogy a film látvány és zene összefoglaló egységéből álljon, minimálisra csökkentve a beszéd és helyzetmagyarázó képsorok szerepét. A zene és a látvány szinte maradéktalanul feloldódik egymásban. Richard Strauss, Hacsaturján, Ligeti György és Johann Strauss zenéje a képekkel összefonódva új minőséget alkot.A 2001 - Űrodüsszeia forgatása idején Kubrick már ismert és gazdag. Még 1960-ban Kirk Douglas kérésére megrendezte a Spartacust, mások elképzelését, főként a gyártó cég bombasztikus hatásokra törő igényeit kényszerűen kiszolgálva. Ez megerősítette abban, hogy meg kell őriznie függetlenségét Hollywood filmes nagyhatalmaitól. A következő filmje, az Angliában forgatott Lolita, amely Nabokov botrányos hírű regényéből készült, a kedvezőtlen kritikai fogadtatás ellenére is biztosította számára az anyagi függetlenséget. Az igazi világsikert az 1971-ben készült Clockwork orange (Mechanikus narancs) jelentette.
Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból (részlet), Filmvilág, 1983/5.
| Előző fejezet: 2001 - Űrodüsszeia, 1-2. rész | Tartalom | Következő fejezet: A kozmikus ember |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |