TÁRSASÁGI ÜGYEK

 

Oldalak: 368 369 370

 

Búcsú Papp Ferenctől*

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya, Nyelvtudományi Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság nevében veszek búcsút Papp Ferenc akadémikustól, nyugalmazott kutatóprofesszortól.

Papp Ferenc 1948-ban az Eötvös Kollégium diákjaként kiváló tudósok irányításával (Gyergyai Albert, Gáldi László, Hadrovics László, Tamás Lajos és Kniezsa István) látott hozzá az orosz és a francia nyelv elmélyült tanulmányozásához. Tudományos pályafutása gyorsan ívelt felfelé: 26 éves korában, 1956 őszén védte meg orosz nyelvészeti tárgyú kandidátusi disszertációját, s hamarosan megbízást kapott a debreceni egyetem Orosz Nyelvészeti Tanszékének a vezetésére. Tevékenységének köszönhetően Debrecen néhány év alatt a hazai russzisztika központjává vált. Az ötvenes évek végén érdeklődése a számítógép nyelvészeti alkalmazása felé fordult. Számítógépes [368] nyelvészeti kutatásai elsősorban a magyar nyelv szókészletének vizsgálatára összpontosultak, ez irányú kutatásainak egy részét az 1972-ben megvédett akadémiai doktori értekezésében foglalta össze. 1982-től idejét megosztva Debrecen és Budapest között a Budapesti Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetét vezette, 1985 és 1988 között pedig az ELTE BTK Általános és Alkalmazottt Nyelvészeti Tanszékének volt a vezetője. 1985-ben végleg Budapestre költözött és az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatóprofesszoraként megszervezte és elindította az Akadémiai Nagyszótárral kapcsolatos számítógépes munkálatokat, és 2000-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig ezeket a munkálatokat irányította.

Papp Ferenc tudományszervezőként nagy szerepet játszott a magyarországi alkalmazott nyelvészeti kutatások koordinálásában. Több akadémiai ciklusban volt elnöke az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának, illetve Munkabizottságának. Tudományos felkészültsége és személyisége rendkívül alkalmas volt arra, hogy az alkalmazott nyelvészet legkülönbözőbb területein dolgozó kutatók tevékenységét összefogja és irányítsa: a fordításelmélettől a gyermeknyelvkutatásig, a szótárkészítéstől a nyelvpedagógiáig. Vérbeli alkalmazott nyelvész volt, aki a nyelvtudomány minden területén az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát is szem előtt tartotta. Papp Ferenc a nyelvtudomány több területén ért el kimagasló eredményeket. Neve elsősorban a russzisztikával kapcsolatosan vált ismertté itthon és külföldön, de minden új iránti fogékonysága révén a nyelvészet számos más területén is maradandót alkotott. A russzisztika terén legnagyobb hatású műve az 1968-ban megjelent, és azóta öt kiadást megért „Kursz szovremennovo russzkovo jazika” c. egyetemi tankönyve, amelyből nemzedékek tanulták a mai orosz nyelv rendszerét. Nyelvtanát nemzetközileg is a legjobb orosz nyelvtanok között tartják számon. Nevéhez fűződik a számítógépes nyelvészeti kutatások hazai elindítása, a magyar nyelv szókészletének első számítógépes feldolgozása. Számítógépes morfológiai modellje az első volt a maga nemében. Papp Ferenc forradalmasította a hazai szótárkészítést, a mai gépi szótárak is az általa a hatvanas években kódolt adatokon alapulnak. Kutatási eredményeit „A magyar nyelv szóvégmutató szótára” (1969-ben), „A magyar főnév paradigmatikus rendszere” (1970-ben) munkáiban foglalta össze. A szóvégmutató szótár és a főnév alaktanáról szóló könyve a magyar nyelv alaktanára vonatkozó leíró és elméleti kutatásoknak ma is nélkülözhetetlen forrása. A költői nyelv iránti érdeklődését bizonyítja az 1974-ben megjelent „Ady Endre költői műveinek fonémastatisztikája” c. könyve.

Papp Ferenc számos elméleti megfigyelése a magyar és az általános nyelvtudomány területén is fontos eredménynek számít. Tanulmányaiban a nyelvtudomány legkülönbözőbb kérdéseihez szólt hozzá: foglalkozott hangtannal, alaktannal, mondattannal, a gépi fordítás kérdéseivel, a nyelvoktatás különböző szempontjaival, lexikográfiai kérdésekkel, orosz—magyar kontrasztív nyelvészettel és korát megelőzve már a 70-es években a mindennapi nyelvhasználat pragmatikai elemzésével. Munkássága fordulatot hozott a magyar leíró nyelvészetbe mind szemléletmódját, mind módszereit, mind pedig eredményeit illetően, és a korszak élvonalbeli nemzetközi nyelvészetével egyenértékű. Könyvei közül kiemelkedik a „Könyv az orosz nyelvről” c. munkája (1979.), amely az orosz nyelv rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Ez a könyv iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet eredeti tudományos eredményeket magas színvonalon és mégis közérthető, élvezetes stílusban kifejteni. Néhány évvel később látott napvilágot az általa vezetett orosz—magyar kontrasztív nyelvészeti munkálatok eredményeként a „Contrastive Studies Hungarian — Russian” (1984.) c. tanulmánygyűjtemény. 2000-ben jelent meg utolsó műve, a „Moszkvai szemantikai iskola” c. tanulmánykötet, amely áttekintést ad az orosz szemantikai iskola nagy alakjainak munkásságáról.

Papp Ferenc fiatalon, 46 éves korában lett az MTA levelező, majd kilenc évvel később az MTA rendes tagja. Az elismerés mind a russzisztika, mind az általános és alkalmazott nyelvészet terén végzett kutatásainak szólt.

Kedves Feri, gazdag életművet hagytál ránk, s azok is sokat és sokszor fognak még Rád hivatkozni, akik személyesen nem ismerhettek. Tudjuk, sok ötlet volt még tarsolyodban, amelyek [369] megvalósítására már nem volt időd. És most búcsúzunk Tőled: nemcsak tudományos munkásságod, hanem emberi és tudósi személyiséged is itt marad közöttünk. Isten Veled Feri, nyugodjál békében!

* Elhangzott április 20-án a Kerepesi úti temetőben.

Kiefer Ferenc

 

Vissza a Tartalomhoz

 

  nyitólap