A Magyar Nyelv kéziratainak lektorálásáról
1. Az utóbbi időben tanulmányukat publikálni kívánó fiatal kutatók közül többen is azzal a kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy lektorált folyóirat-e a Magyar Nyelv. Ez az információ mindenekelőtt azért fontos a szerzőknek, mert bizonyos pályázatoknál, zárójelentésekben, tudományos minősítés során stb. külön rovatban kell feltüntetni a lektorált és nem lektorált orgánumokban megjelent cikkeket, tanulmányokat. Folyóiratunk ettől a körülménytől függetlenül is nagy jelentőséget tulajdonít a szakmai kontrollnak, ezért az alábbiakban röviden tájékoztatjuk olvasóinkat e fontos kérdésről.
2. Minden kézirat átmegy belső lektoráláson. A cikket gyakran a szerkesztőbizottság valamelyik tagja juttatja el a szerkesztőkhöz, és egyben véleményt is nyilvánít róla. Az előszerkesztés során a felelős szerkesztő és a szerkesztő külön-külön elolvassa, majd közösen értékeli a beérkezett anyagot, és dönt a további lektorálás szükségességéről. A lektor lehet a szerkesztőbizottság (egy vagy több) tagja, illetőleg az adott kérdéskör (egy vagy több) elismert kutatója. Az utóbbi esetben tehát a belső lektorálás külsővel folytatódik. A szerzők egy része — különösen a fiatalabbak közül — már úgy küldi el írását, hogy egy ismert szakember véleményét mellékeli. Ez természetesen hasznos és üdvözlendő, de nem teszi szükségtelenné a további szakmai kontrollt.
3. Minden tanulmány átmegy külső lektoráláson. A külső lektoráltatás oka a hibák kiszűrésén túl lehet a speciális szakmai kompetenciát kívánó sajátos tematika is. A lektorok általában írásban nyilvánítanak véleményt, de szükség szerint szóban is referálhatnak a szerkesztőknek, illetve a szerkesztők tájékoztatása után a szerzővel közvetlenül is konzultálhatnak. A kéziratok mielőbbi színvonalas megjelentetésének érdekében igyekszünk a kommunikálás legkülönbözőbb és legpraktikusabb módjait alkalmazni (telefon, levél, személyes megbeszélések stb.). Az internetes technika elterjedése a kapcsolattartást, ezen belül a lektoráltatás folyamatát is nagyban megkönnyítette. Korábban a hagyományos levelezés nagy megterhelést rótt az egyéb teendőkkel amúgy is sokat bajlódó szerkesztőkre, az utóbbi időben azonban a technikai újítások hatékonyan segítik a külső lektoráltatás szélesebb körű alkalmazását.
Vannak olyan írások, amelyek jellegük miatt nem kívánnak lektoráltatást, például beszámolók, nekrológok, ismertetések stb., de a szerkesztők ezeket is szigorúan átfésülik. (Volt már példa recenzió recenzeáltatására is.)
4. Az írások egyenletesen magas színvonalát persze néha a lektoráltatás sem garantálja. Az átdolgozott szövegekben is maradhatnak kifogásolható részek, vagy a külső lektorok elé nem kerülő, egyébként színvonalas cikkekben szintén lehetnek vitára ingerlő megállapítások, amelyeket egy opponens valószínűleg szóvá tenne. Szerkesztőségünknek azonban az a véleménye, hogy az érdemi vitáknak már a szakmai nyilvánosság előtt — javarészt épp a folyóiratok hasábjain — kell zajlania. Lényeges viszont, hogy tudománytalan írások ne jelenhessenek meg tudományos folyóiratban.
5. A Magyar Nyelvnél a kéziratok bősége miatt általában várakozás, „sorban állás” van. Ilyen körülmények között a lektoráltatás elhúzódása, a késedelmes megjelenés a szerzők egy részének kedvét szegheti, és írásukat más folyóirathoz viszik át. Sokan megkérdezik a kéziratok leadásakor, hogy mikor számíthatnak a megjelenésre. Erre a kérdésre sajnos nem mindig adható gyors és határozott válasz. A belső és külső lektoráltatás kimenetelén túl fontos tényező még az [249] aktuális folyóiratszám tematikus szerkezete, a terjedelem, az adott rovatban sorban álló közlemények száma és színvonala. (A színvonalasabb tanulmányok például gyakran megelőzik a régebben várakozó gyengébbeket.)
6. A bevezetőben jelzett kérdésre, hogy tudniillik lektorált folyóirat-e a Magyar Nyelv, a fentiek alapján igennel válaszolhatunk. A szakmai kontrollnak nagyon fontos és jelentőségében növekvő eleme a belső és külső lektorálás. Ez persze önmagában még nem föltétlenül tesz magas színvonalúvá, népszerűvé vagy tekintélyessé egy folyóiratot. A minősítést, amelybe számos szempont tartozik, a kompetens szakmai közösség, illetőleg az olvasók állítják ki.
a szerkesztőség