A tranzit.hu által alapított KATALIZÁTOR-DÍJ 2010-es díjazottjai
2010.12.14. 08:14 | hegyi dóra

Az idén először kiadott KATALIZÁTOR-DÍJAKAT 2010. december 8-án adták át a budapesti FUGÁ-ban az AICA-díjakkal együtt.
A több mint 60 jelölésből (www.katalizatordij2010.blog.hu) egy héttagú zsűri (Beöthy Balázs, Frazon Zsófi, Maurer Dóra, Polyák Levente, Katarina Sevic, Süvecz Emese, Varga Rita) választotta ki a díjazottakat
MOTOR: Liget Galéria. A díjat a galéria vezetője Várnagy Tibor vette át.
ÚJDONSÁG: Crosstalk videóprezentációk. A díjat a Crosstalk video art festival kezdeményezője Török Adrien vette át. A díjazottak egyenként 500.000 ft djíazásban és egy Beöthy Balázs által tervezett díjban részesülnek, amely egy a díjzottak munkakapcsolati és inspirációs hálójét bemutató weboldal és egy képi eszköz (BluPanther Thunder, MID), amelyen ez a virtuális háló lejátszható. A tranzit.hu 2010-ben egy KÜLÖNDÍJAT is kiadott, a Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók egy tengeren című kiadványnak, szerk. IMPEX, Kálmán Rita és Katarina Sević. A szerkesztők a Gitte Villesen és Kodolányi Sebestyén Fészek Művészklubot bemutató fotómunkájáról készült képeslapsorozat egy eredeti fotóval járó példányát kapták meg.

Ebben a kulturális térben Várnagy Tibbi aktivitása kivételesnek számított már a jelölések tükrében is: mind két kategóriában többen is méltónak ítélték a Katalizátor-díjra. Ezzel együtt Várnagy, pontosabban a Liget Galéria tevékenysége azon ritka konszenzusok egyike, mely egyszerre fakadhat normatív és anarchista gondolatokból. Ez a látszólagos önellentmondás teszi méltán izgalmassá a Liget Galériát, mint kulturális jelenséget, s különbözteti meg a legtöbb hasonló művészeti kezdeményezéstől. Egyszerre off és mainstream, mivel terében olyan alkotók állíthattak közösen és demokratikusan ki, mint pédául anarcho-pacifista izreali aktivista Sík Toma és a nemzetközi múzeumi networkbe beágyazódott El-Hassan Róza. De olyanra is akadt példa, hogy egy középgenerációs elismert képzőművész, Erhardt Miklós épp a Liget 30 m2 terében rendezze meg életműkiállítását, vagyis pontosabban mid-carrier show-ját. Anélkül, hogy részletesen felsorolnánk a Liget – és Várnagy – szakmai állomásait, mely meglehetősen hosszú majdnem 30 évet felölelő időszakot jelent...

részlet Süvecz Emese laudációjából

 

***

"A Liget Galéria tényleg a Városligetben van, pontosabban a "lizsé" szélén. A hajdanvolt pékség, majd vasárnapi festők műterme mégsem mondható csupán a nagyváros civilizációs ártalmait kiszűrő idilli szigetnek. A földalatti lázadás fészke eme helyiség, ahová minden jel szerint időzített bombával a kezükben lépnek be a kiállító- vagy előadóművészek. A Liget művészeti vezetője Várnagy Tibor és kis létszámú, ám szenvedélyesen avantgarde izlésű szabadcsapata legközelebb 1990 áprilisában készül berobbantani a kortárs magyar művészet kissé omlatag falait a századik, jubileumi tárlat kapcsán. Ezen kivételes alkalommal a szomszédos kocsmában alternatív operaelőadás várható.
A progresszív művészi törekvések kelet-közép-európai diplomáciai központja a Liget kisgaléria. A pártoló tagság privát, mégis a Nemzeti Galériát lepipáló összeköttetései nyomán többnyire hivatalosan meghívhatatlan (kicenzúrázott), illetve megfizethetetlen hírességek jelentek meg e helyütt, mint a "vérekezű" rituálémester, Hermann Nitsch, a sárgarépahajú performer-szüfrazsett Kirsten Tomas Dehlholm, a nagy cseh mester, Milan Knizák(...)
    ...A Liget utolsó mentsvár mindazoknak, akik sajnálták a Minit, a Józsefvárosi Galériát és szép lassan megszünő társaikat."
 

(Hudra Klára - Galéria,
PLAYBOY Magyar Kiadás, 1990 február, 18.p)

***

    "Ez a galéria a nagy intézményhálózaton kívüli, úgynevezett független kisgalériák típusába sorolható, amelyből Nyugat Európában igen sok található, Magyarországon igen kevés. Ilyen volt például az újpesti Mini Galéria - amit Swierkiewicz Róbert szervezett - vagy bizonyos értelemben ilyennek tekinthető az Óbudai Pincegaléria is.
    A Liget Galéria egy művelődési ház keretében működik, rendkívűl alacsony költségvetéssel, tulajdonképpen önköltséges módon. Rendkívűl kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkaal rendelkezik, hasonló kisgalériákkal együttműködve. Ezek a kapcsolatok elsősorban Közép-Európaiak, tehát osztrák, német, lengyel és cseh kapcsolatok, de tengeren túli kapcsolataik is vannak(...)
    A galéria mindig is igyekezett figyelemmel követni az úgynevezett avantgarde(...) az experimentális művészetet, a különböző új médiumokat, a fotótól a videón át, az installációs művészeten keresztül az objektekig. Ebben mintegy száz kiállítást hoztak létre 1983 óta és lényegében azt valósították meg véleményem szerint, amit annak idején, a 70-es évek elején Galántai György a híres - és most már legendás - Boglári Kápolnatárlatok sorozatában szeretett volna megvalósítani - más körülmények között már - más idôszakban, de lényegében hasonló elképzelésekkel."

  

Boros Géza - Láttuk, hallottuk
(szerk. Rózsa T. Endre) MR, 1991. január

***

    "Aki van olyan barbár, hogy az underground művészetet nem csak éli, de tanulmányozni sem átallja, ugyancsak kapkodhatja a fejét mostanában. A Bercsényi kötetei után (lásd Narancs 91./2) máris kijött a "Liget Galéria 1983-90" című gyönyörű  kiadvány.
A Ligetben (XIV.ker. Ajtósi Dürer sor 5.) már a diktatúra idején is demokrácia volt magától értetôdô természetességgel. Megfért egymássaal a Nyugat meg a Kelet, a Kelet meg a még Keletebb, a performance (Fe Lugossy László, Fákó) a festészettel (Vető, Szirtes), a zene (Apropó, Ujj Zsuzsi) a fotográfiával (Halas, Szilágyi, Várnagy, Kerekes, Zátonyi). Talán épp a fotográfia területén sikerült a legtöbb külföldi kapcsolatot kiépíteni (John P. Jacob, Heinz Cibulka, Mala Galeria, Robert Waldl, M. Moscouw). A Liget meghívására járt Magyarországon Hermann Nitsch és Milan Knízák.
    Én úgy vagyok, ha galéria, akkor az a Liget a FŐNÖK miatt is, aki szerint: "képet képre csak cserélni lehessen!" Kéretik ilyen mondatokból még sok, hajazván a kapitalizmus farkastörvényeinek irányába!"
 

Manna Anna: A Liget
(Magyar Narancs III. évf. 3. 1991. febr.7, 13.p)

RÉSZLETEK