Starhawk:
    Fasizmus Genovában
 

    Ott voltam, mikor a carabinierik közvetlenül a G8-találkozó elleni tiItakozó megmozdulást követően megrohanták az IndyMedia Centert és a Diaz iskolát, Genovában. Hallottuk a lövéseket és a sikolyokat; nem tudtunk kijutni az épületből, halálfélelmünkben fölfelé menekültünk, hogy elrejtőzzünk. Végül a zsaruk ránk találtak. Nekünk szerencsénk volt. Az olasz parlament egyik tagja ott volt az épületben; ügyvédek érkeztek és a sajtó is megjelent. Valami homályos olasz jogi szabály értelmében a rendőrségnek fel kellett hagynia az akcióval. Visszavonultak.
    De semmi sem menthette meg társainkat az utca szemközti oldalán, az iskolában, ahol sokan aludtak, és ahol a Független Média (Independent Media) egy másik szekciója került elhelyezésre. A rendőrség behatolt - a médiát és a politikusokat kívül rekesztették. És elkezdték verni az embereket. Ütötték az alvókat, ütötték azokat, akik fölemelték a kezüket az ártatlanság gesztusával, és kiáltoztak: „Pacifisti! Pacifisti!”. Ütöttek a férfiakat és a nőket. Csontokat törtek, fogakat ütöttek ki, koponyákat vertek be. A vér ott maradt a falakon, az ablakokon, tócsákban állt mindenütt, ahol emberek aludtak. Munkájuk végeztével berendelték a mentőket. Egész éjjel néztük az utca másik oldaláról, ahogy sorban hozták ki a hordágyakat, ahogy az embereket a kórház börtön osztályára szállították, vagy egyszerűen a börtönbe. A börtönben pedig sokukat tovább kínozták, olyan szobákban, ahol a falakon Mussolini képei lógtak.
    Mindez valóban megtörtént. Nem a harmincas években, hanem 2001. július 21-én éjjel, és július 22-én reggel. Nem valamelyik harmadik világbeli országban, hanem Olaszországban: a virgázó, a civillizált, a napfényes Olaszországban. És az áldozatok közül sokan még mindig kórházban, vagy börtönben vannak, amikor ezt írom, négy nappal az eseményeket követően.
    Nem találom a szavakat, hogy annak az éjszakának a borzalmait érzékeltessem. De bármilyen borzalmas volt is átélni, ami mögötte van, még ijesztőbb:
    - Az, hogy a rendőrség képes volt végrehajtani egy ilyen brutális akciót, nyíltan, ügyvédek, politikusok és a média szeme láttára, annyit jelent, hogy tudták, nem fogják felelőssé őket tenni ezért. Ami pedig azt jelenti, hogy felülről, több hatalommal bíró politikusok részéről kapták a támogatást. A La Repubblica egyik beszámolója szerint az egyik rendőrnek, aki részt vett az akcióban, és aki ahhoz a demokratikus csoporthoz tartozott, amely felemelte a szavát az alkotmánysértések miatt, a többiek ezt felelték: „Nincs miért izgulni, védve vagyunk.”
    - Az, hogy az említett politikusok szintén nem tartottak attól, hogy elítélik, vagy elmozdítják őket a hivatalukból, annyit jelent, hogy őket is felülről támogatják, és a hierarchia legtetején maga Berlusconi, Olaszország miniszterelnöke áll.
    - Az, hogy üthettek, megkínozhattak, ok nélkül letartóztathattak olasz állampolgárokat, annyit jelent, hogy nem tartanak a saját népük ítéletétől.
    - Az, hogy üthettek, megkínozhattak, ok nélkül letartóztathattak külföldi állampolgárokat, annyit jelent, hogy nem tartanak a nemzetközi közösség  ítéletétől. És valóban, ki is ítélhetné el őket? George Bush, a meg nem választott, illegitim puccs-trónörökös? A svédek, akik éppen most próbálták ki az éleslőszerüket a tüntetőkön? Kanada, aki felhúzta a Szégyenfalat?
    - Az, hogy Berlusconi támogatta ezeket az akciókat, annyit jelent, hogy biztos volt a nemzetközi erők támogatásában, és hogy ezek a nyíltan fasiszta akciók a tiltakozók elleni, gyors ütemben növekvő nemzetközi elnyomás részei.
    - Az, hogy az olasz kormány a Quebecben tanult taktikát alkalmazta: a falat és a könnygáz nagymennyiségű használatát, és az, hogy a Kanadai Királyi Katonai Rendőrség megfigyelőket küldött Genovába, a következő, Calgary-ban megrendezésre kerülő találkozó előkészítésére, annyit jelent, hogy a rendőri elnyomás maga is egy világméretű hálózat. Ahogyan mi is tanulunk egymás akcióiból, úgy tesznek ők is.
    - Az, hogy az olasz kormány most a Genovai Szociális Fórum szervezőit teszi a célkeresztbe, jól mutatja, mi az, ami mindvégig a céljuk volt: a globalizációellenes hálózat elhiteltelenítése, a békés, törvényes eszközöket használó tüntetőkkel együtt a közvetlen akciók híveinek elriasztása. A Fórum vezetője elveszítette a munkáját. Mások a szabadságukat és a biztonságukat féltik.
    Nehéz mindezt felfogni. Rengeteg dolog történt, nagyon gyorsan, és ha a közepén voltál, nem is tudhattad, mi folyik. A Black Bloc (Fekete Tömb) hirtelen megjelenik egy téren, ami eredetileg biztonságos helyszínnek tűnt a békés gyülekezéshez: a rendőrség könnygázzal kábítja el, majd ütlegelni kezdi a nőket és a pacifistákat, és hagyja a Black Blocot lelépni. Vagy: nyugodtan ebédelünk a gyülekezőhelyen a tengerparton, mikor hirtelen könnygázpalackok repülnek be a terembe, és ádáz harc kezdődik, alig 90 méterre a menet fő sodrától. Vagy: fogvatartottak beszámoltak arról, hogy addig kínozták őket, míg bele nem egyeztek, hogy a Ducét éltessék. Vagy: a rendőrség azért támadta meg az iskolát, mert ott Black Bloc tagok jelenlétét feltételezték — de soha nem intéztek támadást a Black Bloc valós táborhelye ellen, a támadás éjszakájára pedig a legtöbb Black Bloc tag már el is hagyta a várost.
    Nem vagyok oknyomozó riporter. Aktivista vagyok, és valaha, mikor az élet még nem tornyosul fölém ennyire, író voltam. Nem szeretem a konspirációs elméleteket, de a világot a történeteken keresztül tudom csak értelmezni. A genovai történéseknek akkor van értelme, ha az alábbi forgatókönyv volt a dolgok hátterében:

    Első szakasz: az akció előkészítő szakasza: ebben a szakaszban két fő szempontnak kell megfelelni: félelemkeltés, az erőszak előrevetítése hullazsákok felhalmozásán, rakéták telepítésén keresztül, stb. Másrészt: koncentrált erőfeszítés a legerősebb, legradikálisabb csoportok, mint a ‘Tute Bianca’ (Fehér Overállok) népszerűségének aláásására botrányhadjáratok keltésével, olyan vádakkal, mint a rendőrséggel való együttműködés stb. Ha szükséges, a félelemkeltés fokozására valódi bombákat helyezünk el.

    Második szakasz: Sorozás és elvegyülés: a Black Blocban való elvegyülésre koncentrálunk, olyan helyekre teszünk provokátorokat, ahol azoknak lehetőségük lesz támadások megindítására, erőszakra, a magántulajdon rongálására, elpusztítására való uszításra, amely akciók révén a lakosság a tüntetők ellen fordul majd. Továbbá arra bíztatunk fasiszta csoportokat, hogy kapcsolódjanak a Blochoz: ez jó indokot szolgáltat arra, hogy a tiltakozók központi magját támadjuk.

    Harmadik szakasz: Július 20. csütörtök. Éleslőszerrel látjuk el a rendőrséget a megszokott gumi, vagy műanyag lövedékek helyett. Ha szerencsénk van, halálesetek történnek. A saját ‘Blocunk’ stratégiai szempontból minden olyan csoport környékén feltűnhet, amelyet meg akarunk támadni, ezzel indokolhatjuk a gáz használatát, és a ‘békés’ tüntetők elleni erőszakot. A tüntetők ellen hatékony erőszakot kell alkalmazni, a letartóztatott tüntetőket addig kínozni, hogy ezzel elvegyük a kedvüket a további demonstrációtól. Emellett a saját ‘Blocunk’ tovább folytatja a destrukcióra való uszítást, elsősorban kis üzletek, magánautók rongálásával, feltörésével, valamint támadni és bántalmazni fogja a többi tüntetőt, szerencsés esetben egy-két apácát is, ezzel tovább gyengül az anarchisták megítélése. Az erőszak és a rombolás ekszkalációja révén tovább csökkenthető a vasárnapi tüntetés résztvevőinek száma.

    Negyedik szakasz: július 21, szombat. A stratégia központi eleme ezen a ponton a menet demoralizálása, megosztása majd feloszlatása. További rongálást, rombolást szítunk, rendőrségi ütközeteket provokálunk a menet gyülekezőhelye közelében. Az egyik egységünk feladata a támadás a Tute Bianca ellen, a töntetés idején. Valamivel dél után ütközetet kezdeményezünk a gyülekező hely mellett, annak a saroknak a közelében, ahol a menet északnak fordul, ezzel indokolható lesz a gyülekezőhely elleni gáztámadás. Kísérletet teszünk arra, hogy a harc átterjedjen a menet tagjaira, ezzel megosztjuk vagy eltérítjük azt, és okot szolgáltatunk arra, hogy a menetet könnygázzal és más vegyi anyagokkal támadjuk.

    Ötödik szakasz: a menet után. Tovább szítjuk a rettegést egy, a fő kommunikációs központ és a tüntetők éjjeli szállása elleni éjszakai támadással. Az erőszakos fellépést a Black Bloc jelenlétével kapcsolatos hírekkel indokoljuk. ‘Bizonyítékokat’ tárunk fel a Genovai Szociális Fórum és Bloc kapcsolatáról, ezzel a Fórumot elhiteltelenítjük. Az erőszakkal, a letartóztatásokkal és a kínzásokkal akadályozzuk meg őket a további demonstrációban való részvételben.

    Hatodik szakasz: július 22. vasárnap és az utána következő napok: folytatjuk a külföldiek és a feltételezett tüntetők provokálását és a véletlenszerű letartóztatásokat. Hadjárat indul a Genovai Szociális Fórum ellen: a Black Bloc-kal való kapcsolattal vádoljuk őket, szót emelünk a hasznosságuk, a szavahihetőségük ellen, lehetőség szerint törvényi úton is fellépünk. Ezzel egyben arra is kényszerítjük őket, hogy megtagadják a Black Bloc-ot, így a mozgalom a későbbiekben kettéhasad.”
Ez a memorandum fikció, de azt hiszem, a lényege igaz. Egy matematikai bizonyítás következetességével ad értelmet az ismert tényeknek. És egyre több és több bizonyíték kerül a felszínre, melyek mind azt igazolják, hogy a Black Bloc Genovában jelentős részben szervezett, a rendőrséggel együttműködő fasiszta csoportokból állt.

    Ha ez igaz, ha csak részben is az, mit jelent mindez számunkra?
    Azt jelenti, hogy a genovai eseményekre adott válasz fogja meghatározni, hogy milyen erőszakszinten lehet majd fellépni a jövőben a demostrálókkal szemben, hogy betört koponyákat és még több halottat fogunk-e látni Calgaryban, és még kegyetlenebb kínzásokat a harmadik világban.
    Mindazonáltal vannak jelek arra is, hogy ez a stratégia esetleg visszaüthet. Hétfőn Olaszországszerte 250.000 ember vonult az utcákra. A belügyminiszterre nagy nyomás nehezedik, hogy nyújtsa be a lemondását; veszély fenyegeti Berlusconi kormányát. Világszerte tüntetések zajlottak az olasz nagykövetségek ellen.
    Fent kell tartanunk a nyomásgyakorlást, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a dolgot nem altatják el. Telefonáljatok, írjatok továbbra is a követségekre. Kérjétek a politikai vagy társadalmi szervezetet, a szakszervezetet, amelyhez tartoztok, a kollégáitokat vagy a baráti társaságotokat, hogy írjanak és telefonáljanak. Kérdezzetek rá, hogy a helyi médiák miért nem foglalkoznak a történtekkel. Most nincs idő az ideológiákra, a purizmusra, most az a pillanat érkezett el, mikor egybe kell hívnunk az összes szövetségesünket, félre kell tennünk az ellentéteket és együtt kell cselekednünk. Mert ha az erőszaknak ez a szintje nem talál válaszra, akkor a továbbiakban senki sincs biztonságban, a legtörvényesebben működő nem kormányzati szervezet sem, a leginkább reformista, a legegyszerűbb követelésekkel előálló szervezet sem. Ha most, mikor még van politikai terünk, nem cselekszünk, elveszíthetjük a cselekvés lehetőségét mindörökre.
    Szervezkedjetek, mozgósítsatok tovább a következő alkalomra. A félelem a legerősebb fegyverük. A tény, hogy a fasiszta erőszak eszközeihez kellett nyúlniuk, azt bizonyítja, hogy valós fenyegetést jelentünk számukra.
    Ha fent akarjuk tartani a fenyegetést, arra is szükség van, hogy kritikusan nézzük a saját mozgalmunkat, találjuk meg, mivel szolgáltattunk okot arra, hogy enyire védtelenek lehettünk a provokációra és a manipulációra.
    Az akcióinkhoz nagyobb felkészültségre és a támogatók még hatékonyabb hálózatára van szükségünk.
    Az alábbi felhívást a Genovai Szociális Fórum küldte szét, amelynek jelenleg leginkább kell ez a támogatás. Kérlek benneteket, válaszoljatok.