Bihari Ágnes:
George Monbiot  az ESF- on
 

"Egy pizsama-party Drakula kastélyában nem lehet hátborzongatóbb,  mint az a típusú vállalati összeesküvés, amelyről George Monbiot könyvében ír. Ez idáig az év legjobb nem-fikciós könyve." - írja a Sunday Herald.

A könyv, amelyről szó van, magyarul körülbelül azt a címet kaphatná, hogy :  " A csapdába esett  állam, avagy miként kebelezik be a nagyvállalatok Nagy-Britanniát ".  Szerzője, George Monbiot az angol The Guardian kolumnistája, és a globalizációkritika hívői között kivételesen nagy megbecsülésnek örvend. Írásai saját weboldalán kívül számos helyen felbukkannak a neten, korábban megjelent  tényfeltáró könyvei pedig kivétel nélkül  best-sellerként végezték.  Számos egyetem politikatudományi, filozófiai és környezetvédelemmel foglalkozó szakának vendégprofesszora. A héten Párizsban véget ért II. Európai Társadalmi Fórum " Élet a kapitalizmus után " címmel meghírdetett szemináriumán tartott egy rövid előadást. Ezután beszéltem vele néhány perc erejéig.

- Ha jól tudom, Ön rendes felső-középosztálybeli konzervatívként indult. Hogyan jutott el addig a radikális hangig, ami miatt sokan kifejezetten Ön miatt olvassák  lapját, a The Guardian-t ?

- Bizonyos tekintetben tényleg elég nagy utat jártam be. Szüleim ugyanis valóban   konzervatívok és még oxfordi egyetemistaként az ő  világszemléletükkel többé-kevésbé azonosulva  próbáltam vitatkozni a diáktársaimmal.  De rá kellett jönnöm, hogy az otthonról hozott  érvrendszerrel valami alapvetően nem stimmel.   Azóta képletesen és földrajzilag is járom az utam, és a különböző társadalmi rendszerek működését vizsgálva a szemléletem  a mai napig állandó változáson megy át. Legutóbbi könyvem is egy válasz-kísérlet, amelyet a jövőben valószínűleg továbbiak fognak követni. Az biztos, hogy itt Európa nyugati felében  erőteljes elégedetlenség érződik. A létező demokráciák struktúrái - a parlamentek és bizottságok, a választások és a népszavazások változatlanul állnak, de mintha az élet kihalt volna belőlük.A legtöbb európai országban a kormányzó és ellenzékben lévő pártok közti különbség szinte elenyésző. A valódi döntések amúgy is kontinentális vagy még inkább globális szinten születnek - Brüsszelben, a Fehér Házban, bankok és nagy cégek tárgyalótermeiben -és az egyes  nemzeti kormányokhoz végrehajtási utasításként kerülnek le.Ezért is van az , hogy a legtöbb civil szervezet megszállottan koncentrál a globalizáció kérdésére : hiszen amig a polgárok nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a globális politikát, addig a nemzetit sem fogják tudni.

-  Ön  szerint mi a sajtó szerepe és mozgástere ebben a helyzetben?

- A médiával kapcsolatban az első dolog, amit le kell szögezni, hogy döntő többsége a fejlett világban mára egy elit klub kezében került.   Ennek az elit klubnak a tagjai olyan multimilliomosok, akiknek legfőbb célja jobb világot teremteni a multimilliomosok számára.És mivel az a világ az egyenlőtlen esélyeken nyugszik, ez nemigen segíti elő a világ élhetőbbé válását.   A sajtó ugye  a demokrácia kulcseleme lenne -a  pontos információk, a valódi viták és érvek terepe - de ha torzított vagy meghamisított formában tálalják / tálaltatják  azokat, akkor  nemigen beszélhetünk valódi demokratikus választási lehetőségekről. Ha valaki a közvéleményt befolyásolni tudja, akkor azon át a politikai és gazdasági szférára is hatással van. Például ha azt mondod az olvasónak, hallgatónak, nézőnek, hogy  nincs más út, mint Irak bombázása -egy idő után a többség támogatni fogja a gondolatot, és mire kiderül, hogy lett volna más út, sőt, hogy a támadás mellett szóló információk jó része  hamis és félrevezető volt - már tényleg nincs választási lehetőség.

- A helyzet azért nem lehet olyan rettentő rossz - vetem közbe - hiszen például az Ön lapja,  a The Guardian az Independent-tel együtt  az iraki konfliktus  kérdésében végig és következetesen az ön kormányával homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselt. Vagy - hogy ne  menjünk messzire -  itt vannak az Ön éles hangú globalizációkritikus, tőkés világrend-ellenes írásai…

- Ami a The Guardian-t megkülönbözteti szinte az összes hasonló nagyságú európai laptól, az a tulajdonosi struktúrája. Ami újságunk ugyanis nem egy tőkés vagy egy tőkéscsoport tulajdona, hanem a lapot író szerzőké. Pontosabban az újságírók által vezetett testületé. Nem ismerem behatóan az európai helyzetet, de a brit piacon a mi műfajunkban és példányszámunkkal  nem tudok hasonló konstrukcióról. Ez teszi számunkra lehetővé, hogy állásfoglalásainkban erőteljesen elüssünk az összes többi brit sajtóterméktől. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a lapomnál a  sokféle egyéni színből összeálló  palettán én képviselem a legradikálisabb hangot.

- Milyen alternatív információs forráshoz / forrásokhoz fordulhat az, aki nem kér abból a sajtóból ami a  piacon a  piaci törvények szerint működik?

- Az alternatív média manapság szinte osztódással szaporodik. Ennek egy része a világhálón található - ilyen például az Indymedia hálózata, de szaporodnak a video-híradók vagy a DVD-n terjedő hírösszeállítások is. És van persze  számos alternatív újság és magazin. De a számszerű növekedés ellenére mindez még gyerekcipőben jár.A multimilliomosok által birtokolt terepen kell  versenyezni és ez nem könnyű. A brit mainstream nyomtatott sajtóban például   a Forum alatt egyetlen riport jelent meg erről a több, mint 51ooo résztvevőt érdeklő eseményről,  amelynek közel 300 előadásán a meghívott szakértők a legkülönbözőbb témákban keresik  a jelenlegi gyakorlat alternatíváit - legyen az mezőgazdaság, software-terjesztés vagy a vállalati struktúra demokratizálása. A Forum résztvevői és előadói között egyetértés van a változtatás igényét illetően - a módok és eszközök megtalálásában azonban még nem. De talán erre jó egy ilyen tanácskozás.