George Monbiot
A NYUGATI TÁLIBOK
Tuesday December 18, 2001
The Guardian
Az Elő-Felvilágosodás véget ért, éppen most ütötte
ki a nyeregből a poszt-Felvilágosodás. Amint az utolsó fundamentalista
harcosokat is keresztülhajtották Kelet-Afganisztán hegyein, a világ legösszefogottabb
kísérlete, hogy kihívást intézzen a modernitásnak, atomjaira hullott. Ez
azonban nem a civillizáció győzelme, ahogy azt csaknem mindenki állítja,
mivel a tálibokat egy olyan rendszer zúzta szét, amely hátat fordít azoknak
az értékeknek, melyeket a pajzsára írt.
Nyugat-Virginiában egy15 éves lány áll az áIlam
legfelsőbb bírósága előtt. Katie Sierrát hat héttel ezelőtt függesztették
fel mint hallgatót a charlestoni Sissonville középiskolában. Két rémes
bűntett írható a számlájára. Az első, hogy szándékában állt megalapítani
egy anarchia-klubot, a másik pedig, hogy olyan trikóban ment iskolába,
amelyen a "Bush ellen, bin Lade ellen" felirat volt olvasható, az alábbiak
kíséretében: "Mióta láttam a tévében a halott és a haldokló afgán gyerekeket,
újra feléledt
bennem a nemzetbiztonság érzése. Isten áldja Amerikát." Az osztályfőnök
állítása szerint Katie tetteivel törést okozott a többi tanuló nevelésében.
"Tanulóim számára az anarchia fogalma a gonosszal, a rosszal társul" -
fejtette ki. A megyei bíróság fentartotta a lány felfüggesztését, a legfelsőbb
bíróság pedig elutasította a fellebezést, amelyet a védő a szólásszabadságra
védelmére épített.
Katie csak az egyike annak a számos fiatalnak, akik
az egyet nem értésük miatt a legalapvetőbb politikai jogokért állnak harcban.
Néhány nappal Katie felfüggesztése előtt A.J. Brownt, az észak-carolinai
Durham Műszaki Főiskola 19 éves hallgatóját három biztonsági ügynök kereste
fel otthonában. Azt az információt kapták, mondták a lánynak, hogy "Amerika-ellenes
anyagok" vannak a birtokában. Valaki ugyanis meglátta, hogy a szobája falán
egy plakát található, amely a George Bush-féle halálbüntetés ellen
emel szót. Megkérdezték tőle, hogy van-e a birtokában a tálibok mellett
érvelő propaganda anyag is. Október 10-én Neil Godfreyt nem engedték fel
a Philadelphiából Phoenixbe tartó repülőgép fedélzetére, mert megtalálták
nála az anarchista író, Edward Abbey egyik regényét. November elején Nancy
Oden háborúellenes aktivistát, aki éppen egy konferenciára utazott, gépfegyveres
katonák vették körül a Maine Állabeli Bangor repülőtéren, és megakadályozták
az utazását, mivel az "biztonsági kockázatot" jelentett volna. Ezek, és
az ezekhez hasonló incidensek különös jelentőségre tesznek szert két megkülönböztetett
ódon kezelt fejlemény fényében.
Az első bizonyos szabadságjogok formális felfüggesztése
az afganisztáni háborút támogató kormányok részéről. Sok szó esett már
a Nagy-Britanniában és az USÁ-ban elfogadott új terror-ellenes rendeletekről,
illetve a CIA "licence to kill"-jének megújításáról. Kevesebbet tudunk
azokról az intézkedésekről, amelyeket egyéb szövetséges országok vezettek
be. A Cseh Köztársaságban például egy új törvény értelmében eljárást lehet
indítani azon személyek ellen, akik egyetértésüknek adnak hangot a new-yorki
eseményekkel kapcsolatban, vagy akár azok ellen, akik
szimpátiájukat fejezik ki a szimpatizánsok felé. Egy cseh újságírót,
Tomas Pecinát, a prágai
oknyomozó napilap, a Britska Listy munkatársát már le is tartóztatták
azzal a váddal, hogy kritika alá vette a törvény alkalmazását és ezzel
maga is a terrorizmus támogatójává vált.
A másik ilyen fejlemény a biztonsági ellenőrző technológia
kivételesen gyors fejlesztése - arról a fajtáról van szó, amelyet oly pusztító
hatákonysággal vetettek be az Afganisztán elleni háborúban. A vezető nélküli
felderítő repülőgépek, melyek képesek voltak a tálibok autóinak követésére
illetve 100 láb mélységig képesek érzékelni az emberi jelenlétet a sziklák
alatt, egyszerre bámulatosak és rémségesek. Ilyen technológiák, kombinálva
a CCTV-vel, az arcfelismerő szoftverekkel, email-és
telefonlehallgató rendszerekkel, mikorpoloskákkal, a törvényszéki tudománnyal,
a pénzügyi tranzakciók nyomonkövetésével, illetve a kormányok adatbázisainak
megnyitásával, biztosítékai annak, hogy amennyiben a kormányok döntenek
a felhasználásukról, úgy megvannak az eszközeik arra, hogy nyomon kövessék
minden mozdulatunkat, lehallgassák minden szavunkat.Említettem ezt néhány
napja egy munkáspárti képviselőnek. Erre kifejtette, hogy "egyszerűen nevetséges"
azt feltételezni, jogy a fejlettebb technológiák tömeges megfigyeléshez
vezethetnek Nagy Britanniában. Nem csak a parlament, de az ország teljes
társadalmi szerkezete is azt célozza, hogy a
a kormány ne élhessen vissza az ilyen eszközökkel. A civil társadalom
megvéd minket attól, hogy ezek a technológiák "rossz kezekbe" kerülhessenek.
Az Egyesült Államokban azonban mintha éppen az ellenkezője
történne, azzal a társadalmi reakcióval, amelynek valaha az lehetett a
funkciója, hogy védelmezze az állampolgárok szabadságát és jogait. Katie
Sierra felfüggesztését az iskola kezdeményezte, a bíróság pedig fenntartotta
azt. Az aktivisták utazásait megakadályozó ügynököknek a légitársaságok
asszisztáltak. A plakát-bűncselekménnyel vádolt diákot pedig valószínűleg
valamelyik szomszédja jelentette föl. Az állam máglyára ítéli az alkotmányt,
a civil társadalom nagy része pedig fáért rohan.
Félek, ez még csak a kezdet. Az Afganisztánban alkalmazott
surveillance technológia mindössze az egyik összetevője az USA "teljes
dominancia" elvének. A kifejezés kezdetben tisztán katonai természetű volt:
a cél teljes katonai felügyelet gyakorlása földön, vizen, levegőben, világűrben.
De, talán mert mindezt túlságosan is könnyű volt elérni, ezeket a szavakat
elkezdték szélesebb körben használni, mint teljeskörű dominancia a kereskedelmi,
fiskális és monetáris politikában, az idegen kormányok összeállítását,
illetve az aktivisták tevékenységét pedig mint biztonsági kérdéseket
definiálták újra. A "teljes körű dominancia" elvét másszóval abszolút
hatalomnak nevezik.
(...)
A Felvilágosodás paradoxona, hogy az egyetemes projekt
brókere az individualizmus. Másszóval, az egyetemes emberi jogokat csakis
a vélemények különbözőségének biztosításával lehet megvédeni. Legtöbb szabadságjogunk,
melyek lehetővé teszik számunkra, hogy az emberi közösség egyenlő elbánásáért
folyamodjunk - a magánélet szabadsága, a szólás-, a hit -és a mozgási szabadság
- mind a koherens közösségből való részleges kiválást feltételezi.
Miközben mindazok, akik a szabadságjogaink tagadásáról
beszélnek, úgy tesznek, mintha az individualizmust védelmeznék, valójában
a hitek és a tettek komformitása felé kormányoznak minket lágyan, ami pedig
új fundamentalizmushoz vezet. Mindez az állam és a társasági hatalom fúziójának
kikerülhetetlen terméke. A tőke, ahogy Adam Smith kimutatta, a monompólium
felé törekszik. A tőkét védelmező államok pedig adókat engednek el, lehetővé
teszik a tőke- illetve a termeléskihelyezést, a korlátlan reklámozást stb.,
biztosítják, hogy a legtöbben ugyanazokban a boltokban vásároljunk, ugyanazokban
az éttermekben együnk, ugyanazokat a ruhákat hordjuk. A WTO, a Világbank
és a Nemzetközi Valutaalap pedig ugyanazokat a gazdasági és kereskedelmi
előírásokat alkalmazzák világszerte, lehetővé téve, hogy a leghatalmasabb
társaságok ugyanazokkal a feltételekkel végezhessék a munkájukat mindenütt.
Azok közül néhányan pedig, aki bizalmatlanok a dolgok
ilyetén rendszerével szemben, és trikóikra a saját logóikat írják, most
ki vannak téve az állam üldözésének. Az állam kicsinyességgel kombinált
azon képessége pedig, hogy az életünk minden területét nagyítóval vizsgálja
át azt sugallja, hogy a politikai kontroll egyre erősödő, kritikától nem
megzavart, új formáival állunk szemben. Semmi sem jelentett eddig nagyobb
veszélyt a "nyugati értékek" túlélésére, mint a nyugat győzelme.