Robert Fisk:
A HÁBORÚ A VILÁG LEGFÖLDRENDÉSVESZÉLYESEBB
ÖVEZETÉT ZAVARJA MEG
08 October 2001
A világ legerősebb katonai hatalma megkezdte a világ
legszegényebb, legfeldúltabb muzulmán nemzetét. És függetlenül attól, hogy
mennyi kenyeret dobunk le a bombáinkkal együtt. lesz vajon akár egyetlen
muzulmán is, aki egyetért ezzel?
Lehetséges, elképzelhető vajon, hogy - akár a legszofisztikáltabb
rakétáink bevetése esetén is - nem gyilkolunk meg ártatlan embereket is
a bűnösökkel együtt Afganisztánban? Mondhatjuk ugyan, hogy Osama bin Ladent
büntetjük. El is hihetjük. De el fogja-e hinni ezt a muzulmán világ?
Sok szó esett koalícióról az elmúlt négy hétben, de ebben a koalícióban
nincsenek muzulmán országok, jóllehet belekevertük Pakisztánt és Szaúd-Arábiát,
meg az kis üzbég diktatúrát. Nincsenek szaúdi vagy kuvaiti pilóták
Afganisztán éjszakai égboltján. Ez nem egy nyugati-muzulmán koalíció.
Ez maga a nyugat, amint egy olyan muzulmán országot bombáz, amelynek lakói
középkori életszínvonalon élnek.
A bombázások, gondolom, időben elkezdődtek, hogy
főműsoridőbe kerülhessenek. De komolyan gondoljunk, hogy ezzel meglepetést
okoztunk Mr. bin Ladennek és társainak? George Bush elnök „kitartó, széleskörű
és hosszútávú” hadműveletről beszél. De vajon hová vezet majd?
Akik még emlékeznek közülünk a koszovói háború kezdetére
- vagy akár az iraki bombázás kezdetére -, azok arra is emlékeznek, hogy
biztosítottak minket arról, hogy az ellenség pár napon belül megadja magát.
De nem így történt, és a tálibok, a baráti „szövetségeseink”, Pakisztán
és Szaúd-Arábia által teremtett szörnyek nem valószínű, hogy le fogják
tenni a fegyvert. Persze mi kilőjük majd a rakétáinkat, és ledonjuk
a bombáinkat Mr. bin Laden legalább 12 terrorista kiképzőtáborára. Nem
lesz nehéz, tekintve, hogy mi - de legalábbis a CIA - építette őket Mr
bin Laden és elvtársai számára, alig húsz évvel ezelőtt.
Több idő alatt, és több munkával talán tető alá
hozhattunk volna egy nagyobb szövetséget, de amit most csinálunk, azzal
egyenesen belezuhanunk a dzsihád kultúra kellős közepébe. A kérdés
nem az, hogy hány bombát dobtunk le ma, és mennyit holnap, hanem az, hogy
hol mutatkoznak majd az első repedések az elkövetkező 24 óra során. Mert
Szaúd-Arábia, Pakisztán és Afganisztán a föld legveszélyesebb politikai
kéreglemezein fekszenek. Szerdán, ha nem előbb, talán megkapjuk a
választ, mikor megkezdődik az Iszlám Konferencia Katarban. Izgalmas - talán
még félelmetes is lesz hallgatni, miről beszélnek egymás között a muzulmán
vezetők.
Igaz, Mr Bush mindent megtett, hogy megelőzze a
bajt, azzal, hogy humanitárius segélycsomagokat helyezett a bomba és embervadász
csomagba.
Szokás szerint azt is mondták, hogy az afgánok nem
az ellenségeink. Ezt mondták akkor is, mikor Irakot bombázni kezdtük 1991-ben.
Ezt mondták akkor is, mikor Libiát bombáztuk 1985-ben. Ezt mondták az amerikaiak
akkor is, mielőtt aláaknázták volna Libanont 1982-ben. És ezt mondták nekünk
akkor is, mikor Egyiptomot bombáztuk szueznél, 1956-ban. El fogja hinni
ezt a muzulmán világ?
És még csak egyetlen lábjegyzet a 21-századi történelem
eme jeges pillanatában: elindítottunk valamiféle jogi folyamatot, felállítottunk
valami bíróságot, belekezdtünk valamiféle jogi tisztázásba, hogy biztosíthassuk,
a rossz embereket megbünteti majd a törvény? Nem valószínű, hogy erre a
kérdésre választ kapnánk a vezetőinktől az elkövetkező napokban.