Bifo:
A KOLLEKTÍV GLOBÁLIS ÉRTELMISÉG ÖNSZERVEZŐDÉSE
- A mozgalom lehetséges stratégiája a Seattle-Genova ciklus után
 

A liberista konformizus jó húsz éven át érinthetetlennek tűnt. Mint valódi kultúrterrorizmus, sem etikai sem politikai alternatívákat nem engedett meg. Bárki, aki nem fogadta el a haszon fensőbbségének törvényét, a múlt reliktumának számított. Azután jött a seattle-i megmozdulás, mely jelezte az ilyen típusú konformizmus megrepedezését. A gazdaság diktatúrájának ténye minden más diszkurzív immaginárius egzisztenciális dimenzió fölött egyszerre vita tárgyát képezte.
Mi érlelte meg ezt a szakadást, miféle társadalmi dinamika tette lehetségessé?

Seattle és a new economy ideológiájának válsága

Hogy megérthessük a Seattle-ben jelentkező globális mozgalom kialakulását, interpretálnunk kell az új tipusú hálózati munka társadalmi kompozícióját, a globális kognitív munka kialakulását és válságát. A hálózati kognitív munka csak akkor alakul át az önszerveződés és a lázadás globális mozgalmává, mikor a new economy termelési módja és ideológiája válságba jut.
Ez az újfajta dinamika csak két évvel ezelőtt mutatkozott meg: politikai expanziójának sebessége viharos volt, de az ünreflexív képessége nem követte ezt a mozgást, és még mindig nem rendelkezünk egy olyan konceptuális kerettel, amely képes lenne megmutatni a társadalmi architektúráját és stratégiai perspektíváit.
Ennek a mozgalomnak a megjelenését nem interpretálhatjuk a dialektika vagy a huszadik századi szocializmus kritériumaival, nem magyarázható sem a forradalom, sem a reformizmus politikai formáin keresztül. Talán kibányászhatunk néhány hasznos koncepciót az olasz munkaelmélet elméleti hagyományából (mely a politikai folyamatokat a munka politikai kompozíciója változásai alapján elemzi - éilen mértékben váálnak a munka alkotoivá?), a francia skizo-analízis elméleti hagyományaiban (mely úgy interpretálja a társadalmi folyamatokat, mint a vágyakozó képzeleti tevékenység manifesztációit) és a netkultúra és az open source gyakorlatában.

Seattle óta két egyidejűleg lejátszódó jelenséget figyelhettünk meg: a szemio-gazdság (vagy new economy) olyan krízisbe jutott, amelyet nem nevezhetünk tisztán financiális jellegűnek, hanem strukturálisnak. A szemio-gazdaság válsága a digitális és konnektív technológia feltételei között határtalan szemiotikus produktív tömeg, és a mentális piac, vagyis a társadalmi szinten rendelkezésre figyelem ideje közötti ellentmondás terméke. Ezutóbbi behatárolt jellegű, mivel maga az időmennyiség lesz szervezeti szinten lehatárolt, amellyel az agy rendelkezik (organikusan) a mentális fogyasztók társadalmi tömegére vonatkoztatva. Amit Marx még túltermelési válságnak hívott, ma úgy jelentkezik, mint a cyber-tér és cyber-idő közötti, vagyis a határtalan szemiotikai termelés és a gyors kimerülés jeleit mutató figyelem-piac közötti eltérés. A nez economy válsága ebben az ellentmondásban radikalizálódik, és a liberista társadalmi forma által felállított határok között a problémának nincs megoldása.

Mikor a fiatalkori képzeletben, de legfőképpen a  high-tech proletariátus (a kognitív hálózati munkások viruális osztálya) képzeletében jelentkezett a szemio-gazdaság válsága, kialakult az üzletre redukálit lét visszautasítása: nem is annyira politikai, mint inkább egzisztenciális értelemben...
A kilencvenes években a new economy mint a boldogság, a siker és a gyors meggazdagodás ígérete funkcionált. A cyberkultúra egyik irányzata (melyet a WIRED magazin reprezentál) igen vonzó, cinikus utópiát alkotott erre az ígéretre. Az intelligenciát, a kreativitást, a kommunikációt a maximális profit gazdsági szabályának rendelték alá.
De egy bizonyos ponton túl a boldogság ígérete csorbát szenvedett. A Nasdaq összeomlása hízta meg a vészharangot: a boldogság illúziója köddé vált. Akik mint önmaguk vállalkozói proklamálták magukat, rájönnek, hogy rabszolgái a minden idejüket, az egész életüket és egész tudatos lényüket felemésztő technikai, pénzügyi és kommunikációs automatizmusoknak. A kognitív munkások hirtelen észreveszik, hogy a bevételeik alig elegendőek ahhoz, hogy fenntartsák a ritmust, felfedezik a net-rabszolgák életének egzisztenciális és szexuális nyomorát, megélik a verseny stresszének következményeit. Ebben a kulturális válságban óriási gondolati (intellektív) időmennyiség szabadul fel. Az illúzió köddé válásával párhuzamosan a kognitív proletárok növekvő számban kezdik a szolidaritás és a kreatív kollektivitás folyamataiba fektetni a tudásukat. Ebből születik a globális mozgalom, a globális mozgalom ezen a szinten találja meg a maga stratégiáját: és ezek között a feltételek között készül elő a genovai robbanás.

Borzalom Genovában

Genova a globális mozgalom elindulási ciklusának konklúziója... A G8 tagok börtönéül szolgáló vörös zónán kívül százazrek tüntetnek: nem pusztán a húszadik századi szocializmus militánsai, de video-kezelők, kognitív munkások, szociális munkások, világi és vallási önkéntes dolgozók hatalmas tömegei. A rendőrség rohamoz mindenütt, térdelő embereket ütlegel, letartóztat, megsebesít, öl, végül álmukban rohanja meg az iskolában az Indymedia újságíróit. Polgári személyek világszerte borzadva látják, mi történik Olaszországban, ahol a maffia van a hatalmon. Ennek az országnak nagy hajlama van az autoriter konformizmusra, ahogy azt többször is láthattuk az elmúlt évszázadban. Az olasz nemzeti idetitás gyenge a kulturális diverzitás gazdagságához képest (-val szemben), de ez hooza létre egyik oldaról a maffia amorális familizmusát, mint az állami autoritás törzsi és bűnöző helyettesítését. Másik oldalon a statalitás aggresszív affermációját, mely a fasizmusban szervezi meg magát. Ma először a maffia és a fasizmus (Berlosconi és Fini) szövetségre léptek, együtt a Lega rasszista polulizmusával és a katolikus integralizmussal.
A kulturálatlanságnak ez a halmaza felfoghatatlan borzalmakat termel ki, és fog kitermelni. De a probléma nem csak olasz probléma. A globális tőke a válság olyan szakaszába lépett, mleynek senki sem tudja elképzelni a feloldását. Az olasz láz csak ennek az őrületnek az egyik jele.

A globális mozgalom perspektívája

A mozgalomnak tökéletesen új perspektívákat kell alkotnia a húszadik századi forradalmi mozgalmak tapasztalataihoz képest, melyekből mára kiszállt az élet. Egyelőre az elméleti és stratégiai tudatosság nincs a mozgalom produktív lehetőségeinek és társadalmi összetétele gazdagságának magasságában. Már maga az antiglobalista kifejezés (melyet mind az olyan csoportok, mint az Attac, mind az ökológiai lokalizmus, a vallásos önkéntesség, mind az sajtó nyelvezete széles körben használ) pontatlan, és alapvetően reakciós. Ez a mozgalom mind az elhivatottsága, mind az összetétele, mind a kultúrája révén globális. Az antiglobalizmus a nemzetállami szuverinitást erősítené a társaságok gobalizmusával szemben. De ha a nemzeti szuverenitást választja perspektívájául, a mozgalom biztos vesztésre ítéli magát, egyolyan múlt nosztalgiájává süllyesztené magát, mikor a nemzetállam még hatékony politikai gépezet volt, a nemzethatárok pedig lehetővé tették a demokrácia territorizálását. De ma a nemzetállam olyan, deterritorizáló nyomásnak van kitéve, amely már nem kormányozható a modern állampolitika módszereivel. A demokrácia új dimenziója nem tartható meg a nemzeti szuverenitás alkotta keretek között, magasabb, komplexebb szinten kell keresni, a globális hálózat szintjén.

A kognitív hálózati munka szociális összetételéből, a kollektív intelligencia önszerveződéséből a haszon és a magántulajdon szabályaitól független, autonóm tudás perspektívája születik. A haszon elve behatárolja a kollektív intelligencia produktív lehetőségeit, az open source gyakorlatában pedig benne él a haszon elvének alternatívája. Ennek az alternatívának kell a globális mozgalom stratégiájává válnia.

Genova után a mozgalomnak ki kell lépnie az antiglobalista, reaktív tüntetések repetitív spiráljából, és a kognitív munka önszerveződésének kell alkotnia a programját: a tudósok, a kutatók, a kommunikációs munkások, maguk az electronic governance funkcionáriusai a társadalmi és produktív ügynökei a kollektív intelligencia önszerveződése ezen perspektívájának. Ők azok, akik pontosan a visszájára fordíthatják a technoszociális interfészek működését, ők azok, akik  formát adhatnak egy szociálisan orientált technlógiai architektúrának. Kiüresíthetik a szemiotőke hatalmát, szabotálhatják a szemioszférát uraló társaságok projektjeit. Társadalmiasíthatják a tudást a szabadalmak szabotálásával, a kutatási eredmények felszabadításával. A kognitív munkások már elindultak ebbe az irányba. Különböző nemzetiségű kutatók ezrei kezdeményezik valamennyi kutatási eredmény közzétételét az Internete. Terjednek az informatikai open source tapasztalatai. A mediális rendszerekben pedig olyan heéyzetek alakulnak ki, mint az Indymedia, tehát a gazdasági rendszertől független információs hálózatok, melyek képesek társadalmi láncolatok kialakítására. Seattle-től Genováig a mozgalom úgy hatott, mint a planetáris képzelet, az etikai tudat és a politikai tér átalakító ereje. Ez a küldetést mára betöltötte A föld hatalmasai enekülnek, Kanada hegyei közt és Qatar sivatagában keresnek menedéket. A mozgalomnak most a társadalmi tudat önszerveződése politikai erejévé kell válnia, politikai erővé, mely képes valósággá tenni a kollektív intelligencia autonómiáját a szemiotőke törvényeitől.