A Nemzetközi Adóssági
    Népbíróság Ítélete
    Porto Alegre, 2002. február 1-2.
 

    A Nemzetközi Adóssági Népbíróság a 2. Szociális Világfórum részeként ülésezett a Jubilee Dél felhívására, együtt a Jubilee Dél Brazília, az Amerikai Jogász Szövetség, a Harmadik Világ Adósságainak Eltörléséért Bizottság, a Kairos-Canada, a Jubilee USA Hálózat, a Déli Népek Környezeti Hitelezői Szövetsége, az Ustawi, és a Nők Világkörüli Menete, valamint sok más szervezet közreműködésével.

    A bíróságot társadalmi mozgalmak, egyházak, szakszervezetek, civil szervezetek, feminista szervezetek, politikai pártok és ismert személyiségek segítették, a Jubilee Dél által felölelt 45 afrikai, Csendes óceáni, latin-amerikai és karibi országból, élvezve különböző északi szervezetek támogatását. A bíróságot azért hívták össze, hogy megállapítsa az északi bankok, nemzetek feletti társaságok, kormányok, és a Nemzetközi Valutaalap, továbbá a Világbank és más pénzügyi szervezetek felelősségét abban, hogy illegitim módon adósságválságba taszították a Dél országait és népeit, és ítélkezzen felettük. Ez a bűn hatalmas emberáldozatokkal járt, lerombolta termelő kapacitásainkat és népeink életminőségét. Hatalmasra növelte a szegénységet, a gyermekhalandóságot, a társadalmi kirekesztést, és súlyos gazdasági, környezeti károkat okozott. Az adósság törvénytelen voltának és a főbűnösök kilétének, szerepének megállapításán túl, a bíróság magára vállalta, hogy javaslatokat tegyen az adósságok visszafizetésének megtagadása, illetve eltörlése érdekében.

    A bíróság erkölcsi fórum, nem joghatóság. Mindazonáltal ragaszkodik a részletes érvelés és dokumentálás, jogi és erkölcsi hagyományok által alátámasztott elveihez. A vádat dokumentumok széles köre, jellegzetes sorsú déli nők és férfiak tanúvallomásai igazolják. A bíróság a különböző országok társadalmi képviselőinek részvételével az alábbi ítéletet hozta.

    MEGÁLLAPÍTOTTUK, HOGY:

    Tanulmányok és adatok tanúsága szerint, a déli országok adósságaikat többszörösen visszafizették, ami a fizetésképtelenség állapotán túl is, törvénytelenné, igazságtalanná és erkölcstelenné teszi az adósságok visszafizetésének követelését.
    A külső adósság, nem csak gazdasági, hanem erkölcsi, politikai, társadalmi, történelmi és környezeti probléma is, amely a felelősség kérdését különböző szinteken veti fel, és azonnali cselekvést kíván.
    A külső adósság nettó erőforrás-áramlást okoz, a Dél országaiból az Észak országaiba, melynek során, 1998-ban, a 41 legeladósodottabb és legszegényebb országból 1,68 milliárd dollárnyi forrással több áramlott ki, mint amennyi beáramlott. Ugyanabban az évben a Harmadik Világ országai 114,6 milliárd dollárral járultak hozzá az Észak fejlett ipari országainak magán- és közköltségeihez.
    1981 és 2000 között a Dél népei 3,7 billió dollárt utaltak át az Északnak, az akkori adósságállomány (561 milliárd) hatszorosát, a mai adósságállományuk mégis 2 billió dollár.
A neoliberális gazdaságpolitika a külső adósságállomány exponenciális növekedését eredményezi, megakadályozva ezzel a szociálpolitika tervek megvalósítását, és veszélyeztetve a déli országok politikai szuverenitását.
    Az Egyesült Államok egyoldalú döntése a 70-es évek végén, a kamatoknak a történelmi 4-6 %-os szintről, hónapokon át, több mint 20%-osra növeléséről, az eredeti szerződések jóhiszemű aláírását hazudtolta meg. Az adós országokat ezek után arra kényszerítették, hogy a kamatokat újabb hitelekből fizessék vissza, ami Latin-Amerika esetében 106 milliárd dolláros veszteséget eredményezett.
    Kimutatható a kapcsolat a külső adósságállomány, a jelentős belső eladósodottság és a rövidtávú külső tőkebevonás kényszere között, amelyek mind növelik a déli kamatokat.
    A déli kormányok, amelyek a pénzügyi rendszer stabilitását öncélnak tekintik, feláldozzák a költségvetésben szociális célokra és a gazdaságfejlesztésre szánt összegeket, hogy az adósságokat törleszteni tudják, ami egyet jelent az egészségügyről, a közoktatásról, a lakásépítésről és a bennszülöttek számára elkülönítendő termőföldről való lemondással, azaz a túlélési feltételek biztosításáról való lemondással. Lemondanak arról a lehetőségről is, hogy emberhez méltó feltételeket biztosítsanak az időseknek, a gyerekeknek, végrehajtsák a mezőgazdasági reformot és megőrizzék a természeti környezetet.
    Az IMF szerkezetváltási, és más gazdasági programjai, végzetesnek bizonyultak azokban az országokban, ahol alkalmazták őket, mivel a céljuk az volt, hogy tovább növeljék az eladósodottságot és a többi külső kötelezettséget. Eközben szó sem lehetett a társadalmi és környezeti adósságok megtérítéséről, amelyek a gyermekek, bennszülöttek, a falusi, illetve városi munkások, a fekete nők és férfiak, valamint a természet irányában terhelik.
Ezeknek az országoknak az eladósodása olyan diktatórikus kormányzás alatt következett be, amely természeténél fogva törvénytelen és népszerűtlen, a hitelezők pedig nem csak cinkosai voltak ezeknek, de tudatában is voltak a hitelek által hordozott veszélyeknek.
    A hitelek növekedése összefügg azzal is, hogy a helyi elitek ma is, mint a történelemben korábban mindig, összefonódnak a külső és a multilaterális pénzügyi intézményekkel, a magán és a közéletben egyaránt.
    Az Észak országai környezeti adósságokat halmoztak fel a Dél országaival szemben, természeti erőforrásaik történelmi fosztogatása, ősi tudásuk intellektuális kisajátítása, földjeik kizsigerelése, vizeik és levegőjük elszennyezése révén, ami kihat az élelmiszer ellátásra, növeli a mérgező anyagok mennyiségét és veszélyezteti az emberek túlélését.
    A külső adósságok, az ENSZ által 1966-ban kihirdetett gazdasági, szociális és kulturális alapjogok folyamatos megerőszakolását jelentik. Ezek a jogok biztosítják minden nép és minden ember számára az önrendelkezés, a gazdasági fejlődés, a gazdasági javak és természeti erőforrások feletti rendelkezés jogát, és azt, hogy senkit ne lehessen megfosztani létfeltételeitől.
 

    A Nemzetközi Adóssági Népbíróság Esküdtszéke,
    a fentiek alapján, egyhangúlag, az alábbi határozatot hozta:

    A Dél külső adósságai törvénytelenek, igazságtalanok és úgy erkölcsileg, mint törvényileg és politikailag fenntarthatatlanok, mert azokat a nemzeti és nemzetközi jogi keretek mellőzésével kényszerítettek rájuk, anélkül, hogy az érintett társadalmakkal párbeszédet folytattak volna, miközben a lakosság többségének kárára, egyoldalúan az eliteket részesítették előnyben, illetve folyamatosan megsértették a népek szuverenitását.
    Az Észak vád alá helyezett bankjai, transznacionális vállalatai, kormányai, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és más nemzetközi pénzügyi intézmények, illetve ezek déli kollaboránsai tettestársak az alábbi bűnök kitervelésében és végrehajtásában:

    A Dél természeti örökségének élősködő módon való kiszipolyozása, abból a célból, hogy eleget tegyenek a külső adósságszolgálati kötelezettségeknek, ennek a politikai, ökológiai és gazdasági kizsákmányoló eszköznek népeink ellen való felhasználása révén.
    Egyenlőtlen kereskedelmi feltételek fenntartása, és előnyben részesítése, ami a külső adósságok további növekedését eredményezte, azon túl, hogy a nyersanyagokat nagyon olcsón kellett kitermelni és eladni, az ipari termékeket pedig emelt áron kellett megvenni, mivel a fejlett országok támogatásai fokozottan támogatták az egyenlőtlen csere rendszerét.
    Uzsorakamatok alkalmazása, ami a külső adósságok exponenciális növekedéséhez vezetett, ahelyett, hogy csökkentette volna a Dél által teljesített rendszeres visszafizetések összegét.
    Csalárd műveletek lebonyolítása a transznacionális bankok és helyi üzletemberek között, amelyek a spekulációs eszközök alkalmazása révén nem létező adósságok keletkezéséhez vezettek, mert a termelés ösztönzése helyett, kevesek meggazdagodását eredményezték, az adósságokat pedig a közösségre terhelték.
    Szerkezetátalakítási programok, és egyéb gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása, amelyek arra kényszerítik államainkat, hogy a természeti erőforrásokat és közintézményeket magánosítsák, és olyan pénzekből fizessék vissza a hiteleket, amelyeket a jóléti rendszerre és gazdaságélénkítésre kellett volna felhasználniuk.
    Diktatórikus és bűnös rendszerek támogatása a hiteleken keresztül, amelyek hozzájárultak a rendszer fenntartásához és a diktátorok törvénytelen meggazdagodásához, annak ellenére, hogy elnyomott népeik és az emberjogi szervezetek szembeszálltak velük, és az ENSZ is szankciókkal sújtotta őket.
    A felhalmozott források perverz módon, a hitelszerződések révén, kormánytisztviselők meggazdagodására, fényűzésre történő felhasználása, külföldi bankoknál történő letétek formájában, ahelyett, hogy szociális célokra használták volna fel azokat.
    Olyan gazdasági integrációs programok kikényszerítése, amelyek csak az Észak transznacionális vállalatainak és országainak kedveztek, miközben azok sértettek az alapvető egyéni és kollektív emberi jogokat.
    Recesszióhoz vezető politikai és gazdasági feltételek szándékos megteremtése az adós országokban, hogy kikényszerítsék az adósságok újratárgyalását.
    A többször megfizetett adósságok folytatódó begyűjtése, egészen addig a pontig, ahol az emberek már a mohóság áldozataivá válnak.
    A nemzetközi jog normáinak megszegése, többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáé, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169-es, a bennszülött lakósságra vonatkozó, egyezményéé, a nők elleni diszkrimináció minden formájának megszüntetésére vonatkozó egyezményé és a népek önrendelkezési jogáé éppúgy, mint a nemzeti törvényhozásokra vonatkozó jogoké.
    A fenti bűnök előre kitervelt módon, bűnszövetségben történő elkövetése a vádlottak által, annak érdekében, hogy kifosszák és kizsákmányolják a Harmadik Világ népeit.
 

    Népirtás és emberiség elleni bűncselekmények.

    Az esküdtszék a fentiek alapján arra kéri a Tisztelt Bíróságot, hogy a vádlottakat ítélje el a fenti, bűncselekmények mindegyike, vagy az általuk valóban elkövetett bűncselekmények alapján. Kéri továbbá, hogy a külső adósságokat, mint okafogyottakat, törölje el, nem utolsósorban felháborító, tisztességtelen, törvénytelen, uzsorás jellegű, igazságtalan, csalárd és alaptalan mivolta miatt, és amiatt, hogy meggyengítette a nemzeti szuverenitást és a Dél lakossága túlnyomó többségének életminőségét.
 

    Az esküdtszék, végezetül, az alábbi javaslatok
    elfogadására kéri a Bíróságot:

    Szólítsa fel egységes cselekvésre a jelenlevő állampolgárokat, minden Déli népet, és a velük szolidáris északi állampolgárokat, hogy közösen küzdjenek az adósságok visszafizetésének megtagadásáért, és azok eltörléséért.
    Kezdeményezze az adósságok független felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy megállapítható legyen, mekkora a fennálló, jogosan követelhető adósság mértéke, amennyiben ilyen még fennáll, kezdeményezze továbbá az eladósodottság problémájára irányuló társadalmi ellenőrzés, részvételi és demokratikus eljárásainak kimunkálását.
    Sürgesse az eladósodott országok parlamenti képviselőit, hogy vizsgálják ki az adósságok kezelésének kérdését, az azokat felhalmozó felelősök körében, hogy azok törvényesen elszámoltathatóak legyenek.
    Követelje a Déltől elvont javak visszaszolgáltatását, és az okozott károk megtérítését.
    Követelje a diktatúrák, a korrupt kormányok és a velük cinkos nemzetek feletti társaságok által, törvénytelenül felhalmozott javak visszaszolgáltatását.
    Dolgozzon ki Méltóság és Szuverenitás kampányokat, hogy ezzel megakadályozható legyen a népek érdekeivel ellentétes gazdasági megállapodások létrejötte és hatályba lépése, beleértve az IMF-el és más nemzetközi pénzügyi intézményekkel kötendő megállapodásokat is.
    Javasolja a kormányoknak, hogy sorakozzanak fel a közös ügy mögé, és tegyék meg, ami szükséges, bármi legyen is az, hogy megszerezzék a Hágai Nemzetközi Bíróság állásfoglalását a külső adósságok törvénytelenségéről, a visszafizetések felfüggesztése érdekében.
    Javasolja a kormányoknak, hogy az erőforrásokat fordítsák inkább a fenntartható fejlődést ösztönző programokra, minden nép javára.
    Ösztönözzön olyan helyi és nemzeti folyamatokat, amelyek célja a fenntartható társadalmak létrehozása, mind gazdasági, mind élelmezési, energiagazdálkodási, környezeti, egyenlőségi és méltányossági szempontból.
    Támogassa az északi államokat, a transznacionális társaságokat, a multilaterális bankokat és magán pénzügyi intézményeket, a Délen folytatott környezetpusztítás fejében terhelő környezeti adósság megfizettetésére irányuló erőfeszítéseket.
    Juttassa el a Bíróság döntését, az eddig azonosított, elsőrendű vádlottakhoz, és kérje meghatározott időn belüli válaszukat.
    Kísérje figyelemmel azoknak a kereseteknek a sorsát, amelyeket a jelen ítéletre alapozva nyújtanak be az itt vád alá helyezett, azonosított és bűnösnek nyilvánított felekkel szemben, hogy az elkövetett bűnök nem maradjanak büntetlenül. Leplezze le a korrupt kormányokat, amelyek lehetővé tették népeik kirablását.
    Hozzon létre, egy az adósságproblémával foglalkozó globális bizottságot, azzal a felhatalmazással, hogy vizsgálja ki, és nevezze meg, kik a felelősek a törvénytelen adósságok felhalmozásáért, és támogassa a felelősségre vonásukra irányuló kezdeményezéseket.
    Kérje fel az Egyesült Nemzetek Szövetségét, és más regionális, nemzetközi testületeket, hogy fontolják meg olyan eszközrendszer kidolgozását, amely biztosítja, hogy az egyetemes emberi jogok biztosítása megelőzze az adósságszolgálati igényeket.

    Az esküdtszék jelen döntését, az igazság, a Dél népei és az egész emberiség számára igazságot szolgáltatva terjeszti a Bíróság elé. Ez egy hosszú menetelés jelképes útja. Ez a döntésünk.
 

Az esküdtszék tagjai: Adolfo Pérez Esquivel, Nobel-díjas író, Argentína • Dennis Brutus, költő, Dél-Afrika • Pedro Ross, Munkásközpont, Kuba • Yvonn Yanez, Környezeti Hitelezők Déli Népeinek Szövetsége, Ecuador • Rosemary Nyerere, parlamenti képviselő, Tanzánia
Marie Frantz Joachim, Nők Földkörüli Menete, Haiti • Samba Tembile, Nemzetközi Ifjúsági Tábor, Mali • Rogate Mshana, Egyházak Világtanácsa, Tanzánia • Sekou Diarra, Jubilee 2000, Mali • Shelly Emalyn Rao, Gazdasági és Társadalmi Vizsgálóbizottság, Fidzsi-szigetek