A HARMINCKETTESEK
(Szines Géza beszélgetése Sebeő Talánnal és Kasszandrával)

SzG-Talán neked mi az álneved?
T-Hát én vagyok az egyetlen, aki nem álnéven ír.
SzG-És semmi más álneved nincs?
T-Van vagy húsz álnevem, de azokat nem használom körülbelül egy éve, mióta a Kasszandra visszahívott; pontosabban nem is ő hívott vissza, hanem volt egy misztikus üzenet, amelyben valaki a nevemben nyilatkozott, méghozzá elég jókat.
SzG-Hol nyilatkozott?
T-Ez itt volt, ebben az újságban, olyan negyedévvel ezelőtt. Aztán írtunk neki, illetve a barátom, és nem válaszolt, azt pedig nem lehet megtudni, hogy egy postafiók kié. Nem tudjuk, hogy ki volt az, lehet, hogy egy időjárőr, aki igy engem visszacitált.
SzG-Mi volt az első hirdetésed?
T-Az első hirdetéseket időjárőr-keresés vonalon adtam föl. Nagyon érdekes, hogy jelentkeztek is rá páran, nagyon érdekes emberek, a mai napig is megvannak a címeik. A hirdetés szövege az volt három különböző nyelven, hogy időjárőr kerestetik, csak az jöjjön, aki dolgozni akar, és barbárokat és szellemérintetteteket keresünk. Valami ilyesmi volt. A lényeg az, hogy az időjárőr dolgot, azt frocliztam...
SzG-Hogy érted, hogy frocliztad?
T-Tehát erőltettem, hogy létezzen ilyen valahol a világon. Utána egy másik hirdetési sorozatban Izland, Grönland, Shetland, Orkney és Skócia kultúrája és történelme iránt érdeklődők összegyűjtögetését kíséreltem meg, ami azóta szintén sikerült. A harmadik volt az, hogy ennek a hirdetés újságnak a harminckettes rovatába, amelyik egy halott, üres halmaz volt, ebbe én életet leheltem azzal, hogy elkezdtem új szavakat, kifejezéseket leközölni, illetőleg nagyon extra vicceket. Akkor szép fokozatosan bizonyos emberek nem állhatták meg azt, hogy ne válaszoljanak ezekre. Ez így ment vagy háromnegyed évig, amikor is én azért léptem ki, mert a megítélésem szerint nem illik sokáig egy trónuson ülni. Akkor eltelt nagyjából egy év szünet és az egyik ma létező hirdető, a Kasszandra, aki itt ül, ő hívott vissza. Lehetséges ugyanis, hogy egy időjárőr volt, aki az én nevemben egy postafiókon keresztül feladott egy hirdetést, és hát erre muszáj volt Sebeő Talánnak válaszolnia.
SzG-Mi volt az a hírdetés?
T-Nem tudom pontosan.
K-Ez egy Dale Coopernek szóló üzenet volt, amelynek a lényege az, hogy jobbról-balról cifrázva, de eléggé szarkasztikus stilusban kigúnyolta a Coopernak azt a gondolatmenetét, hogy tönkreteszi a többiek játékát.
SzG-A Dale Cooper az egy létező álneve valakinek?
T-Igen, csakhogy ez egy fantom álnév, mert tudni kell azt, hogy két rendszer szerint vannak a 32-esben a hirdetők. Az egyik az, mikor van egy álneved és azon írsz. A másik, hogy kitalálsz még egy álnevet, vagy még nyolcat, vagy hetvenkilencet és azokat is berakod és azokat is interakcionáltatod, mint amikor valaki önmagával sakkozik és így akkor többen vannak valójaban, mint ahányan írnak. Namost a másik rendszer szerint a hirdetőket úgy látom, hogy három felé lehet osztani, az egyik, aki eljön a havonta egyszer tartott és valamelyikünk által szervezett bulikra, és hajnali ötig táncol velünk (magunkkal), a másik, aki ehhez képest egy sans culotte, azt mondja, hogy ne találkozzunk személyesen, csak a nyomdafestékeken keresztül, mert ez így szellemi, hogy ezen keresztül találja meg az ember azt, akire válaszol...
SzG-És miért nincs igaza szerinted?
T-Megírtam ennek a embernek, hogy mind a két nézetnek ugyanolyan mértékben van igaza.
SzG-Akkor te míért az elsőt választottad?
T-Azért, mert szeretem az ideákat úgy hozni le a földre, hogy ne csak a csontvázuk maradjon meg, mint ahogy egy üstökös is ha lehull, csak vasdarab marad. Szeretném azt, hogyha úgy vontathatnám be a kikötôbe - ami egy eléggé lehetetlennek tűnő vállalkozás - a halat, hogy a hal még meg is maradjon. A harmadik kategória az az ember, amelyik ritkán szokott írni, inkább olvasó, így aztán ez a típus nem is szokott eljönni, nem lép be ebbe a dichotomikus rendszerbe.
SzG-Kasszandra, te hogy kerültél a 32-esekkel kapcsolatba?
K-Ez úgy történt, hogy mintegy két éve, mikor a Talán tanítványa voltam, akkor beszélgettünk erről, és én inkább csak olvastam és tétlen szemlélőként figyeltem a hirdetéseket. A későbbiek során kicsit eltávolodtunk egymástól, idén szereztem meg a diplomámat, és rámtört a nagy lét-keresésnek az időszaka. Kezembe akadt a Hirdetés újság, amelynek minden rovatát olvastam, és most ismét rátaláltam, elkezdtem hirdetni.
SzG-Csak a Kasszandra álnevet használod?
K-Igen. Több variációban természetesen. Én vagyok Kasz Szandra, ezt akkor használom, amikor üzeneteket küldök, vagy akár egy viccesebb történetet; viszont amikor valami létkérdést feszegető dolgot, vagy akár a nevemhez méltóan egy jóslat szerű dolog teszek közzé, akkor leszek Kasszandra.
SzG-Átlagban hány hirdetést publikálsz mondjuk egy héten?
K-Az utóbbi két hónapot tekintve tizenkettőt. Háromszor négyet, amennyi a maximum a jelenlegi játékszabályok szerint, amiket a szerkesztőség alkotott.
SzG-Talán?
T-Én hetente hármat, ami a 32-esbe megy bele; mert tudniillik van másik három is, ami nem tartozik ide. Namost még egy dolgot hozzá kell tenni, hogy azon kívül, hogy indiszkrét dolog megkérdezni azt, hogy ki hány néven ír, volna egy fontosabb dolog, amit egy riportban el kell mondani. Arról van szó, hogy azt tervezzük, amit talán még maga a lap sem tud, hogy egy másik rovatukat is megszálljuk, amit úgy hívnak, hogy Egyéb. Azért szoktam végigolvasni ezt a szakaszt, mert körülbelül kéthetente egyszer, de akkor egy olyan bomba megjelenik benne, hogy elképesztô. 13 per cé lett a száma a rovatok között. Nem tudom láttad-e már Géza, hogy most milyen lett a lap, ez a világon egyedülálló, ezt figyeld például: egzisztencia, dráma, kedvencek, vontatmány, modell, művészfilmek, art, zenészek, EGYÉB!
SzG-Ezek mik amiket most felolvasol?
T-Rovatok baszdmeg, rovatok, ilyen, hogy egzisztencia, dráma, ilyeneket csináltak! Vers, poszter rovatok vannak!
SzG-Kasszandra, neked mit jelent ez, hogy mondjuk hetente rendszeresen publikálsz 12 hirdetést, ami végül is irodalmi tevékenység, nem?
K-Az, hogy a gondolataimat tudom lebegtetni, és ezekre reakcióakat kapok, akár kritikusat, akár pozitiv irányba, ez számomra nagyon jó, mert tudom kontrollálni magamat, hogy ezt most jól gondolom-e vagy sem. Azonkívül úgy érzem, hogy néhány globális problémával szembeni tiltakozásom is megnyilvánul az újság lapjain keresztül, és hogyha néhányan fölkapják a fejüket, hogy ennek igaza volt, akkor már nyertem egy nagyon kicsit. Vannak más irányú hirdetéseim is, ezek többnyire csak üzenetek és a barátság ápolása céljából vannak. Három gondolatra jut általában egy üzenet.
SzG-Kik azok a szerzők, aki a legszimpatikusabbak neked ebben a rovatban? Kiknek a hirdetéseit szereted?
K-Az én egyéniségemhez legközelebb állóak a Doktor Blazsej, aztán a Talán hirdetéseit is szeretem olvasni, és mostanában ez az ominózus Dale Cooper, aki a cenzúra után megváltozott és az Igazság Fekete Lovasának nevezi magát, egy stilust megalkotva, ő a harmadik, akit ki tudnék emelni.
SzG-Őróla nem lehet tudni, hogy pontosan kicsoda?
K-Sejtéseim nekem is vannak, de igazából nem lehet tudni.
T-Nem tudom, hogy ki, csak sejtem; egyet elárulhatok, hogy Dale Cooper vagy Cooper ügynök az nem én és nem a Kasszandra. Onnan lehet tudni, hogy a 32-es jó helyen tapogat, hogy mikor elmentem a második találkozóra és benyitok abba a szobába, ahol találkoztunk Siófokon, erre ott látom egy, már két éve általam ismert izlandista barátomat. Jé, mondom, Marci te is itt vagy? És nem is mondta meg a nevét, hogy ő kicsoda, és később, egy találkozással odébb mondom: Marci te vagy az Atommanó, ugye? Azt mondja: talált. A másik ez a Petronius, aki azt írta a szerkesztőségbe, hogy a Sebeő Talánnak kiadhatják a címemet; na megkaptam a lap tulajdonosától az illetőnek a címét, hát majd kiestem a kocsiból tudnillik az az ember, aki két-három évvel ezelőtt jelentkezett az izland-grönlandi dologra és az övé volt az egyetlen boríték, amit elvesztettem; és pont az az ember. Látod ez is már itt van! Azon kívül most történt egy másik hasonló dolog, hogy a Sancho Sámán éppen mondja, hogy voltak egy táncfesztiválon, ahol ő lett a masodik. Erre az Ezüst aki ott volt abban a pillanatban, mondja: igen, mert ott én lettem az első. Szóval ez egy fókuszpont. A 21. században már mindenki ezt fogja csinálni.
SzG-Azt, hogy álneveken kommunikál?
T-Igen. Egyébként a Blazsej nekem is az egyik kedvencem. Tudod kikre lennék kiváncsi? Kettőre, a Szárnyas Kengurukra és a Winettou-ra.
K-Mondanék valamit a Szárnyas Kengurukkal kapcsolatban; négy darab tízenhétéves lány.
T-Akik a reinkarnációs, időjárőr dolgokat írják? Meg a naprendszerből való elutazást? Az négy tizenhétéves..?
K-Igen. A Blazsej volt is az egyiknél, a Timinél.
T-Miért nincsenek ott a bulikon?
K-A Timinek olyan családi élete van, hogy nem ér rá, a szülei kicsit konzervatívak. Ki a másik akit kérdeztél?
T-A Winettou.
K-Egyszer úgy írta alá, hogy Bözsi néni, ennyit tudok.
SzG-Igaz az, hogy az Atádi Gyuszkó, aki téged elég durván kritizált, lelkes 32-es lett?
T-Úgy van, azonban a érdem nem teljesen az enyém, hanem Wolfram Helmle, a tulajdonosa ennek a lapnak, megszűri azért ezt a 32-est, jóértelemben, tehát ez a fehérkarmikus ember ez azt csinálja, hogyha van valaki eláztató, hogyha emlékszel erre a tavalyi kifejezésre, akkor azt nem engedi, hogy megjelenjen.
SzG-Átnéz minden egyes hirdetést?
T-Csak a 32-eseket. És hogyha van valaki elócskító...
SzG-Milyen egy ilyen eláztató hirdetés?
T-"Mi a francokat ír maga! Annyi holt ideje van, hogy minderre telik? Fejezze be ezt az egészet és inkább foglalkozzon okosabb dolgokkal!"
SzG-Erre mit tudnál válaszolni?
T-Az az illetô IQ-jától függ, de optimális esetben azt mondanám neki, hogy ez a 21. századnak készül, nemcsak ilyen szociológus-történész szakos hallgatóknak, hanem talán időjárőröknek is.
SzG-Ez a 32-es rovat kicsit olyan, mint a virtuális valóság egy mechanikus változata.
T-A mechanikus szót nem mondanám bele, de mindenféleképpen azért az, tehát a válasz igenlő, mert új személyiségek kitalálásáról van szó. Ahogy a Kasszandra is utalt arra, hogy ő csak a lényének egy bizonyos sávját dobja be, hogy aztán mikor melyiket az egy más dolog, de ő ezzel létrehhozott egy utódját, egy fiát, tehát ez a léteztetés egy másodlagos valóságot teremt.
SzG-Milyen egy 32-es találkozó?
T-Az elsőn voltak tizen, a másodikon húszan, a harmadikon olyan negyven körül és most is nagyjából ez a létszám volt. Mindig más helyszínen tarjuk, összegyűlünk, ezek a legfehérkarmájúbb emberek, a leglelkesebb, legőszintébb, legigazabb emberek, akikkel valaha találkoztam. Nem olyan filozofikusak, mint a többi barátaim, de lelkileg viszont IDEA!

Magyar Narancs, 1993 február 11.