Fekete Balázs: Csillagtúra

 

Hölgyeim és uraim, múltkor voltam egy kiállításmegnyitón, ahol egymás után két némileg ellentétes tartalmú megnyitóbeszéd hangzott el és ez engem akkor nagyon megihletett. Úgyhogy engedjék meg, hogy most én is nagyon röviden, de még egyszer, újra megnyissam a “Csillagtúra” című tárlatot.

 

Megnyitószövegemet “teljességigény nélküli, tudományos alapossággal megírt” alkotás-kommentárnak mondanám.

 

– Igen, ezen a tárlaton és a bemutatandó dokumentumfilmben felvázoltunk egy ideális útelnevezés modelt, logikusan tervezett ellátórendszerrel és hangjelzésekkel, a kívánatos természetvédelmi struktúrát illetően. Persze ez az utca elnevezési gyakorlat akkor demokratikus, hogyha a rokon utcák pl. Keresztúri- Földvári út, azonos hosszúságúak, vagy legalább az illető település nagyságával, lakóinak lélekszámával arányosan hosszabbak-rövidebbek, mint ahogy ez az itt, bemutatott út és -településvázlaton is látható.

 

– Ugyanakkor mit látunk?

Sajnos hazánk útjain vajmi kevésszer találkozunk hasonló szimmetriákkal, hogy szomszéd, vagy távolabbi településeink, közös megegyezés alapján,  egymásról neveznék el útjaikat. A napi gyakorlat hazánkban, igen fájlalom, legtöbbször felülírja a rációt és a szükségszerüséget.

Miröl van szó?

– Sajnos simán el tudom képzelni pl., hogy Cegléd, vagy Salgótarján városa nem válaszolt baráti kedvességgel fővárosunk gesztusára, mikoris a Cegléd, vagy Salgótarján felé vezető utat mi, mintegy Ceglédet és Tarjánt propagálva, az utazók külön figyelmébe ajánlva, Ceglédi útnak, Salgótarjáni útnak neveztük el.

Igen, ma már simán el tudom képzelni, hogy az ottani Budapestre vezető utat ott nem Budapesti útnak nevezik! És még olyan megoldást is el tudok képzelni, hogy pl. Cegléden a főváros felé vezető utat nemhogy nem Budapesti útnak, mégcsak nem is Pesti útnak nevezik, hanem mondjuk Budai útnak! Mintha Pest nem is létezne! Mintha Ceglédről Buda felé menet Pest városa helyén lápvidék, legfeljebb legelő, maximum kukoricás lenne. Ezt az utcanév választásban megnyilvánuló sandaságot ugyanolyan diszkriminációnak tartom, mint azt, hogy a mi fővárosi, Innsbruckkon át, Lyonba vezető utunkat,  egyszerűen Bécsi útnak nevezzük, mintha Bécs városa után véget érne a világ, megszünne a létezés. Gondolom minden innsbrucki, bázeli stb. lakos ezt keményen számontartja és méltán szomorú miatta.

Az útfronton más anomáliák is adódnak, méghozzá nem is ritkán. Csak, hogy megemlítsem azt a jelenséget, amit én egyszerűen csak “Pozsonyi út” szindrómának nevezek: amikor az adott út, utca egyáltalán nem arra vezet, nem abba az irányba szalad, amerre a nevéből adódóan gondolnánk. A Pozsonyi útnak irányát tekintve sokkal méltóbb neve lehetne: a “Sturovói”, vagy “Ruzsanberoki” út, esetleg a Stokholm utca elnevezés.

És itt jutunk el egy még nagyobb s, ha lehet mondani, még különösebb probléma halmazhoz.

a Kőbányai út rejtélyéhez!

Mert, igen, számora megoldhatatlan rejtély, hogy a Baross utcát miért akkor kezdik Kőbányai útnak nevezni, amikor már Kőbányán keresztül vezet!? Szerintem a Baross utca egy olyan részét kéne Kőbányai útnak nevezni, amikor az még – hangsúlyozottan az Orczy tér előtt –, Kőbánya felé vezet, de még nem éri el Kőbánya határát!

Hasonlóan külön és nagyon nagy  probléma számomra, hogy van-e létjogosultsága a huszonegyedik században, hogy Pesten a város falain jóval belül, egy utat Pesti útnak íhvjanak? Itt jegyzem meg, hogy a saját, bár szerényke – legalábbis a mi, országosan is gigantikus méretűnek mondható, ferencvárosi vasúti központukhoz képest – kis vasútállomásocskával büszkélkedő Zugló, már nagyon régen és nagyon bölcsen, minden félreértést elkerülendő, Szugló utcának nevezte el ezen városrész szívén áthaladó, talán leghosszabb utcáját. A zuglóiak úgy döntöttek, hogy minden öntömjénezést és rosszul értelmezett lokálpatriotizmust félretéve, utca elnevezésükkor egy “s” betűt tesznek szeretett településük neve elé, megelőzve így minden félreértést. A Szugló utcát így mindig és mindenki a főváros legigazabb utcájának tudta, tisztelte és szerette és szereti!

– Végül ki kell fejeznem egy nagyon régi fájdalmamat: Budapesten nincs Ferencvárosi út!

S, ha már Kőbányánál tartottunk – nem megbántva Kada emlékét és a mostani derék kőbányai lakosokat – miért van Kőbányának 3 vasútállomása és ugyanakkor egész székesfővárosuknak is csak 3 van: Déli, Nyugati, Keleti?

Miért és kinek ennyire fontos ez a városrész, amikor, hogy mást ne is mondjak, a mi ferencvárosi labdarúgó csapatunk nemhogy országos, de világhírű csapat hosszú évtizedek óta?! Hallott valaki, valahol Kőbánya torna klubbról, speciálisan kőbányai ízt, színt, sajátosságokat felvonultató labdarúgásról? Abban is irányzatosságot vélek felfedezni, hogy rikítóan és szinte pökhendi módon, egyik belvárosi utcánk az “Újpesti utca” nevet viseli. Megérjük még talán, hogy a lila ultrák nyomására, de erre gondolni sem merek...

Kezdjük az elején:

– Mert számomra még most is érthetetlen, hogy fantasztikus tavaszi menetelésünk után, tavaji dicsőségesnek mondható idényzárónkat követően, ősszel, hogyan, miért jutottunk el-le majdnem a kiesési zónába. Puchner mester odadását és szakmai kvalitását, gondolom még a tél-elő, későn jött sikerei után sem vonhatja kétségbe senki. – Szegény aztán nagyon megszívta a ZTE-vel, mindegy –. Döme viszonylag hamar felrázta a fiúkat, de azt kell, hogy mondjam, hogy én most már egy 10. hely körüli eredménnyel is elégedett lennék. Most már nagyon másról van szó, mint amikor Bill csak azért imádkozott, hogy újra az elsőosztályba kerüljünk! Most mást nem tehetünk, mint, hogy a téli átigazolási időszak híreit figyeljük és izgatottan várjuk a tavaszi forduló kezdetét és valóban elfogulatlan, korrekt és szakmailag magas színvonalú játékvezetésre számítsunk...

Persze, ahogy a Kapitány mondta: “csapat csak egy van: a Ferencváros!!!

 

És még egy kérdés, ha már az utcaneveknél tartunk, a Mester utca nevével kapcsolatban,

Ferencváros főútjáról gondolkozván, ahol mostanában lakok.

– De a választ most már tényleg önökre bízom...