VISSZA A LISTÁHOZ
'Ede' video
'Kukk!' video
http://diploma.mome.hu/person.php?id=78
http://www.mediawavefestival.hu
http://glaserkati.blogspot.com/
Tatai Erzsébet: Az új Physiologus
Erzsébet Tatai: The new Physiologus
megnyitó / opening
video
Mélyi József: Vicces textil
ENGLISH
Glaser Kati: Vergődő kentaur c. kiállításhoz:

Szeretem a puha dolgokat, mindenki szereti a puha dolgokat.
Munkáim melyeket kézzel varrok, tulajdonképpen akár gyermek játékok is lehetnének.
Puha figurák melyeket jó megfogni, és amellyekkel rögtön játszani kell. Megvarrom a világot, saját világomat. Az én inspirációm is egy régen kapott játékállat volt, majd sokáig érlelődött a gondolat, hogy hogyan tudnék olyan tárgyakat készíteni, melyek a gyermekséget és annak szabad örömét öszekötik a művészettel vagy csak az élet valódi felnőttes problémáival.

Megfigyeletm a plüss babák jellegzetes és számomra művészetileg érdekesnek vélt formai típusait, melyekből azok tetszettek a leginkább amelyek interakcióba lépnek a felhasználójukkal. Ezt erősítették a saját emlékek egy-egy ilyen játékkal történt találkozásom a multban. Gyerekként nagyon sok szituációt megtanulunk miközben játszuk és belénk ivódik a játékunk látványa, tapintása, illata (íze) ami aztán egész életünkre maradandó nyomot hagy.
Felnőttként ezek a valahavolt lenyomatok ismét felszínre kerülnek egy-egy szín egy-egy anyag élménye kapcsán, ezt a mindenkiben rejlő nyomot szeretném én feléleszetni egy más értelmű narratívával bélelve. Figurákat készítek és elképzelem, hogy mi van belül, vagy mi lenne ha… Mi lenne ha robot le nne benne és mozogna, vagy milyen lenne ha kifordítva mást jelentene… Köztes állapot ez: hol játéknak érzem, hol pedig művészi alkotásnak, amit csinálok. Talán azért lehetséges ez, mert van egy fontos közös vonásuk: a szabadság,  mindkettőben minden lehetséges. Az én döntésemen múlik, hogy  mivé válik majd az anyag a kezem alatt, ahogyan az is, hogy milyen szabályok szerint játszom, miként képezem le a világot.
 








Kati Glaser: For the exhibition “Struggling centaur”

I like soft things, I think everyone does. My works I sew by hand could actually be toys. Soft figures that are good to touch, one has to play with them at once. I sew the world, my own world. My first inspiration was a toy animal I was given a long time ago. I thought a lot about making objects that combine childishness and its free abandon with art or at least with the problems of life of grown-ups. I observed the characteristic types of plush figures and realised I like those the most which provoke interaction. Memories of my early encounters with these figures also supported  this feeling. As a child we learn situations as we play, the sensations of  colour, touch, smell or taste of our toys have deep impressions on us.

These impressions come to the surface again as we grow-up when encountering a colour, a fabric, a touch. I would like to revive these deep memories, but with  different narratives. I create figures and imagine what might be inside, or what would happen if… What would happen if there were mechanical gadgets inside them that made them move, or if they were turned inside out: would they become something totally different, would they have a different meaning? This is an in-between state: sometimes I feel it play, sometimes artistic creation.  Maybe it is possible because they have one common characteristic: freedom – in both cases everything is possible. It is up to me what the material I work with may turn into, according to what rules I play, how I project the world.