Tatai Erzsébet:
Koncz István: Meditációs Gyertyavásár
(megnyitó szöveg)
 

Kedves Hölgyeim és Uraim, a meghívóról sajnálatos módon lemaradt, hogy a megnyitót termékismertető előzi meg – elvégre ez egy vásár.
Mielőtt a termék ismertetésére rátérnék, hadd idézzek egy nagy szovjet pedagógust, aki egykor azt írta, hogy a gyermek agya (vagy feje?) nem bögre, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.

1. TERMÉKBEMUTATÓ
Amikor megvalósul valami zseniális, senki nem érti, hogy az a nagyszerű, de végeredményben mennyire egyszerű dolog, eddig miért nem jutott még senkinek sem eszébe. Így van ez az agyformájú gyertyával is, mely a megvilágosodás ragyogó jelkép-sűrítménye. Nemcsak ábrázol valamit, mint egy műalkotás, hanem maga is valódi, a meditációt segítő használható tárgy, mely saját feladatát önmaga elemésztésével tölti be.
Tudom kedves Hölgyek és Urak, tisztelt publikum, hogy körükben nem kell részletesen kifejtenem a gyertyafény koncentrációt segítő, meditációt előkészítő és más tudatállapotot eléréséhez hozzájáruló hatását, hiszen ezt Önök valamennyien jól ismerik. Az itt álló gyertyák azonban különlegesek. Formájuk világosan kifejezi céljukat. Szinte a modern funkcionalizmus megtestesítői. Nem fecsegnek, nem kertelnek, a célszervet egy az-egyben tudatják a kedves vásárlóval. Ezen kívül – kedves nagyérdemű – a színe sem elhanyagolható. Fehér. Célja – a koncentrációt segítendő – hogy a figyelem ne forgácsolódjék szét holmi szín-parádéba hanem a csapongó gondolatok, mint fragmentált színek egyesüljenek a fehérben, a tökéletesség színében. E fizikai síkú megközelítés mellett azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy a fehér maga a tisztaság, a megvilágosodás és az isteni fény színe is. Nem hagyható figyelmen kívül az illat sem. A meditációs gyertyák különböző illatokban készültek, csupa természetazonos aromából. Önök előtt ismert, hogy a különböző érzékszervi hatások elmélyíthetik, gyorsíthatják a kívánt hatás elérését, nem is beszélve aroma-terapeutikus hatásukról. Kezdve a Pinus silvestrisétől, mely megnyugtatja a vegetatív idegrendszert, a canvallaria maialisig mely a hipotalamusz vegetatív dúcaira serkentőleg a nervus trigeminusra pedig kiegyensúlyozó hatással bír, vagy említhetném még a malum aurantium plexus solarisra tett energetizáló magnetizmusát. Hogy a termékbemutató kiállításra 8 gyertyát hozott az alkotó, nem lehet véletlen. Gondolom, Önök előtt nem titok, hogy a 8 a 8 boldogság és egyben a tökéletesség száma. Az isteni 3 és az emberi 4 összegét csupán eggyel meghaladó szám csakis a tökéletesség mintája lehet. Úgy vélem, hogy az illatok intuíciót segítő áramától megihletődve mindenki rájött arra is, hogy a gyertyák különböző magasságban való elhelyezése a megvilágosodás különböző szintjeit jelképezi.
Mint látják, kedves Hölgyeim és Uraim, Koncz István a tudatállapotváltozáshoz tökéletes, esztétikus, kifejező segédeszközt fejlesztett ki.

2. KIÁLLÍTÁS-ISMERTETÉS
De hát mit keresnek itt, a Liget Galériában ezek a gyertyák? Itt se árak, se áruk, se eladók, se vevők, se eladás, se vétel… Viszont van pislákoló fény, illat – zsongító és kábító; izzás és gyertyaláng, olvadó, lassan elfogyó viaszagyak.
Koncz István már megint provokál, megint ún. „nagy témát” vet fel, azt megint hihetetlenül egyszerűen, frappánsan, feketében-fehérben prezentálja. Szemtelen túlzással és pimaszul szájbarágósan közli álláspontját. Ezúttal fehér viaszgyertya-agyakkal és a tekervényeikre, valamint a szellemi haladás-irányára reflektálóan, spirálmintás fekete kovácsoltvas konzolokkal mondja el tőmondatait. A fekete vasak tartotta tárgyak két, tartalmában elvileg összeillő, de eredetüket tekintve különböző dolgokat egyesítenek: élő ember halott, kipreparált szervének mintájára készített gyertyát. A gyertyát önmagában is érezhetni a halálhoz és temetőhöz tartozónak, ahogy a kipreparált szerveket is (még ha a tudósok az élet szolgálatát emlegetik halott szervek kiboncolása kapcsán). A gyertya a fényszimbolika révén évszázadokon keresztül a szellemi jelenlétet képviselte, ábrázolása az európai festészetben közhelyszerű, míg az agy, ahova az újkori tudomány a gondolkodást (szellemet) lokalizálja, képzőművészeti célú ábrázolása meglehetősen ritka, bizarr és viszonylag új jelenség. A tudományosság látszatát itt a tudományos terminológia húzza alá. A „szellemi megvilágosodás” e két komponensének tökéletes és funkcionális egyesítésével, a szó szerinti kimondással Koncz éppen megfosztja varázsától azt a tárgyat, aminek – a termékismertetői logika alapján – a legvarázslatosabbnak kéne lennie.
Ezekkel az egyesítési és bemutatási eljárásokkal Koncz az áru fétis-jellegére mutat rá, a kábítás divatos és olcsó trükkjeire, melyek ma nálunk igen aktuális problémák, felvetésük mégsem túl népszerű. Koncz gyertya-agyai lassan elolvadnak – az agymosásos agylágyulás, a teljes leépülés metaforáiként.