VISSZA A LISTÁHOZ
Zsolt Petrányi: Curatorial concept
http://www.trans.artnet.or.jp/~transart/works/federico.html

• Bihari László
LAPOK A VILÁGSAJTÓBÓL
A KOSZOVÓI HÁBORÚ IDEJÉN
Federico Baronello szicíliai képzőművész a Liget Galériában •
 
 

A képzelet valósága

Federico Baronello szicíliai képzőművész kiállítása nyílik ma este hét órakor a Liget Galériában Dialektikus rajzok és az Élet hatalma címmel. Baronello itt kiállított grafikái másolatok. Közismert európai hírmagazinokból és a divatlapokból választott képeket és reklámokat. Ezeket aztán kézzel lerajzolta és önkényes válogatásban egymás mellé helyezte.

Baronello azért rajzolta le a képeket, mert hangsúlyozni akarta a képnek a kultúrtörténetben kialakult eredeti jellegét, azt, hogy a kép művészeti forma, amelyet aztán az információs társadalom különféle iparágak eszközéül használ. A tárlaton többnyire a legutóbbi háborúról szóló címlapok váltakoznak divatlapok reklámjaival és kihívó képeivel. Ezek a lapok a brutalitáshoz szokott, médianéző szem számára jól megférnek egymás mellett. De miért éppen a divat világát helyezte a háború mellé?

Baronello nem a média közönyéről akart beszélni, hanem többek között arról, hogy a hatalom ma milyen képi formában ölt testet a néző számára. És úgy találta, hogy az állami erőszak mellett a divat az egyik leggazdagabb és leghatalmasabb képi megnyilvánulása a hatalomnak. A divat intézmény. A divat ma tömegeket mozgat és diktál.

Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora szerint Baronello művészete itthon kissé szokatlannak tűnhet: - Kelet-Európában a forma mintha dominánsabb szerephez jutna, mint a tartalom - mondja Petrányi. - A Szicíliában élő Federico, aki egyáltalán nem érzi magát közelebb Európához, mint mi Magyarországon, sokkal inkább a tartalomban határozza meg magát. Művei egy gondolkodásmód vizuális lenyomatai. Ez a teoretikusság mégsem válik lokálissá az ő esetében, mert általános kérdésköröket érint. Nem mondhatni, hogy politizálna, inkább a kultúra általános jelenségeiből kiindulva von le következtetéseket. Élesebben kritizál, mint az Európa közepén élő művészek szoktak. Éppen emiatt érzem modellértékűnek hazai bemutatkozását. Persze egy fecske nem csinálhat nyarat, ráadásul egyetlen kiállítás a hozzá kiadott írásos dokumentációval sem lesz feltétlenül érthető a szélesebb közönség számára.

Federico Baronello testvérével Ethical Brothers néven alkotócsoportot hozott létre, és elindítottak egy akciót az interneten. A hálóról vett képek és információk felhasználásával weboldalt szerkesztettek, amely újsághírszerűen tudósít Diana életéről, mintha a hercegnő nem halt volna meg a baleset után. Fényképeken és újságcikkeken számolnak be további életéről. A hercegnő művégtagokkal bár, de folytatja kampányát a világban. A királyi család elfordult tőle, miután elvált Károlytól, és most egy külvárosi kislakásban húzza meg magát, ahol exkluzív interjút ad. Kaliforniában kampányol a rokkantak egyenlő jogaiért Diana Spencer, aki bár maradandó sérüléseket szenvedett a balesetben, mégsem veszített bájából. És mindehhez komputergrafikával előállított, teljesen élethű képek a rokkant hercegnőről. (Megtekinthető http://www.freeweb.org/arte/ethicalbros címen).

A látogatót az alkotók jó előre figyelmeztetik, hogy a honlap, amelyet megtekinteni készül, sérthet bizonyos érzékenységeket. És a képek valóban durvák, viszont annál valódibb és súlyosabb a benyomás, amit az emberben hagynak: mert éppen olyan reálisak, mint bármely hír a mai újságban.
Egy másik akcióban a maffia egy közismert személyiségének arcmását festették fel az aszfaltra. A kép közlekedési jelek stílusában készült, tehát igazából csak utalásszerűen foglalja magába egy arc alapvető vonásait, mégis a helybéli közönség könnyedén felismerte benne a konkrét személyt. Gyalogátkelő elé festették le a képet, ahová számos országban egy gyalogos piktogramját szokták elhelyezni. Ez az akció, hasonlóan az előbbihez, felhívja a figyelmet arra a kérdésre, hogy vajon a művészet foglalkozhat-e ugyanolyan konkrét jelenségekkel, mint amelyekkel egy újsághír. Az első ilyen képet 1995-ben, a boszniai háború után festették fel Reggio Emiliában, a délolasz kisvárosban egy képzőművészeti rendezvénysorozat felkérésére. A megrendelés úgy szólt, hogy a készülő mű foglalkozzék a nemzeti érzéssel. Baronello szándékosan olyan színeket és stílust használt, amely az európai közösség közlekedésében szokásos. Ez az utóbbi akció egyébként abban az időben született, amikor Szicíliában a maffiakérdés kezdte elveszíteni tabujellegét a médiában. Baronello azt kívánta modellezni, hogy a maffia milyen természetes részévé vált a gazdaságnak és a mindennapi életnek: lám, még közlekedési jelet is kaphat, senki nem ütközik meg rajta. Másrészt foglalkoztatta, hogy a mediterránum mint identitás hogyan jelenik meg a híradóban és az újsághírekben. Terrorizmus, maffia, Koszovó. "Déli identitásunk sötét oldalát akartam felvillantani" - mondja Baronello.


    Zsolt Petrányi:
    Curatorial concept /
    Frederico Baronello exhibition

    The works of Frederico Baronello stands on a double basis. On one point, they are speaking about different cultural and political contradictions by playing with visual forms of popular culture and combining them with philosophical approaches. But on the other hand they do not negotiate the personal approach of the artist what can be defined in way of presentation (drawing as handwork, installation as personal space, video works based common film experiences etc.).
    I think that the invitation of Frederico Baronello to Hungary have also a double goal. First of all I would like to present a young influental artists of Sicily, a country less known on the fields of cultures in Hungary, but on the second hand I wish to use the exhibition to make discussion among Hungarian young artists about problems of world culture and the situation of fine arts. For this reason I also asked the artist to give a presentative lecture of his earlier works and describe his interpretation of the situation of world culture to the Hungarian audience.
    I have further plans to work with the artists group Ethical Brothers wich Frederico Baronello is a member of, but as a first step my intencion was to make a personal show