„…Azt hiszem ennek a kollekciónak nagyon fognak örülni a kulturantropológusok és a szociológusok. Ez egy nagyon kézzelfogható, fiatalokból álló réteg, ami itt a fotó tipizáló eszközeivel bemutatásra kerül. 18-28 év körüli fiúk és lányok, akik hol házibulira, hol koncertekre járnak, hol könyveket írnak, és így tovább. Tehát ez az a bizonyos fiatal kultúra, amely ugyancsak jelen van Budapest életében…”
 

  „De vissza az éjszakai életemhez! …Rendszerint elcsípem egy koktélparti végét, aztán több vacsorára is elmegyek, benézek a Le Clubba, Regine’s-hez, vagy a Xenonba, és a végén a Stúdió 54-ben kötök ki. Vagy elmegyek egy SoHo megnyitóra, Broadway bemutatóra, butik-, vagy étteremnyitásra. Ha nyílik, megyek. Ha zár, akkor is megyek. Csak úgy megyek. Ez a Társasági Kór… Minden este el akarsz menni, mert attól félsz, hogy otthonmaradva lecsúszol valamiről”.
Andy Warhol írta ezt saját portréfotó kötete előszavában a New Yorki Társaságról, azaz a „Naki-kultúráról”. Andy Warhol ismert, mint képzőművész, filmes, lapszerkesztő, de leginkább, mint olyan ember, „aki számít”. Andy Warhol is egy „naki”. Sőt nehéz bárkit mondani, aki „nakibb” lenne, mint ő. Mi sem természetesebb, hogy ő készítette el a portréit azoknak, akiket „ismerni kell”. A Társaságban mindenképpen. Rögtön látszik, hogy nem tartozol a Társasághoz, ha egy portré szereplőjéről megkérdezed, „naki ez?”
Persze, hogy „naki”.
Aki leginkább ismeri a Pesti Társaságot, az Lugo László. Ez a találó, „naki-kultúra” kifejezés is tőle származik…"
 
 

 „…Lugo László azok közé a fiatal fotósok közé tartozik, akiket az úgynevezett új hullám képviselői közé sorolnak. Az új hullám képviselőire az eszköz, a fotókamera félelem nélküli használata jellemző – fogalmazta meg Bán András az FF’80 kapcsán – ezen belül Lugo Lászlóra az, hogy igen sokat bíz a véletlenre…
1978-tól a legutóbbi időszakig körülbelül négyezer képet készített, a fotónaplóját kezdetben szöveges dokumentációval is ellátta. A kiállításon harminc olyan felvételt mutatott be az 1981-83 közötti képek közül, amelyek a fenti elvek szerint készültek. Lugo László ’ott volt’ mindenütt Budapesten, ahol ott kellett lennie, ahogyan Andy Warhol ott volt mindenütt New Yorkban, ahonnan a Társasági Kór betegeként nem hiányozhatott. Koncerteken, kiállításmegnyitókon, bulikon –  s akár Warhol –, mindenütt mindig fényképezett, s nyugodtan fényképezhetett, hiszen nem volt idegen…”