"Az ART-Hamburg művészeti vásáron jelen lévő kelet-európai művészettel
és művészekkel való találkozások után búcsút mondhatunk dédelgetett előítéleteinknek.
Van-e egyáltalán "kelet-európai művészet"? "Nincs" mondja a prágai Stanislav
Kolibal, "van", mondja a moszkvai Pavel Pepperstein. "Döntsék el a kritikusok",
mondja Emilia Kabakov, a nyugaton legismertebb orosz képzőművész, a New
York-ban letelepedett Ilja Kabakov felesége.
Az érdeklődés középpontjában
az egyedül Moszkvában több, mint 70 galériával rendelkező Oroszország áll,
melynek régi-új dominanciája megnehezíti, hogy differenciáltabb képet kapjunk
Kelet-Európának arról a részéről, amely a század elején még Európa közepének
számított: Csehszlovákiáról és Magyarországról.
...A nyugati kritika
legsúlyosabb vádja az volt, hogy a kelet-európai képzőművészet teljes mértékben
epigonista. Csakhogy az emögött rejlő művészetfogalom maga is kétséges.
Egy kommunikációs hálózatként működő társadalomban nagyon is megkérdőjelezhető
az originális, egyedi művekre épülő értékrendszer. 50 budapesti művész
számára az epigonizmus pozitív fogalom. Számukra a közös munka és a közös
gondolkodás fontosabb, mint az egyedi mű. A Hamburgban bemutatott 2.Epigonálé
előkészítéseként egy újságot alapítottak gondolataik kicserélésére, megtakarítva
ezzel a drága műtárgyakhoz szükséges pénzt. Ezek után a Kampnagelen rendezett
kiállítás úgy néz ki, mint valami műterem ünnep a hamburgi képzőművészeti
Főiskola Böhmler-osztályában: laza rögtönzések és szemtelen idézetek.
Visszafelé lejátszott
hanglemezek, piszoár-modellekké átdolgozott művészeti magazinok, művészeti
sztrájkra való felhívás, falragaszok tréfás ötletekkel. A fluxus-művészet
megidézése nem annyira a kelet-európai epigonizmus, mint inkább a nyugaton
is egyre gyakoribb divat-újrafelhasználás részét képezi. A "szeretlek"-felirattal
ellátott utcakő, a Braille-írásos videoképernyő és a hűtőgépbe zárt merülőforraló
a Titanic-méreteket öltő energiapazarlást demonstrálja. Ahol anything
goes, ott nincs nyugat-európai vagy kelet-európai művészet: csak szegények
és gazdagok.
``After the meetings with the Eastern-European
art and artists taking part at the ART-Hamburg art market we can say goodbye
to our pampered prejudices. Is there ``Eastern-European art`` at all? ``There
isn`t`` says Stanislav Kolibal from Prague, ``there is``, says Pavel Pepperstein
from Moscou. ``Let the critics decide`` says Emilia Kabakov, the most well-known
Russian artist in Western countries, the wife of Ilja Kabakov, who settled
in New York.
Russia, which has more than 7O galleries in Moscow alone,
stands center stage in this debate, and its old-new dominance makes it
difficult to obtain a more sensitive picture of this part of Eastern-Europe,
which was considered middle Europe at the beginning of this century:
of Czechoslovakia and Hungary.
...The gravest accusation of Western critics was that Eastern European
fine art was entirely epigonist. But the art concept implied is doubtful
itself. A system of values based on original, individual works can be queried
in a society working as a communication network. Epigonism is a notion
for 5O artists from Budapest. Working together and thinking together is
more important for them than individual work. As a preparation for the
2. Epigonálé show in Hamburg they started a newspaper to exchange their
ideas. The exhibition arranged at the Kampnagele looked like a studio feast
at the Böhmler-class of the Hamburg Fine Art Academy: loose improvisations
and impertinent quotations.
records played backwards, art magazines reworked to ...models,
a notice of an art strike, posters with funny ideas. The citation Fluxus-art
is rather the part of the fashion-re-usage, which is more and more common
in the Western countries too, than an Eastern-European epigonism. A cobblestone
bearing the word ``love``, the videoscreen with Braille lettering and the
sinking boiler closed in a refrigerator demonstrates the Titanic-sized
energy waste. Where anything goes, these`s no Western-European or
Eastern-European art: only the poor and the wealthy.