Államháztartási reform
— másképpen

A Levegõ Munkacsoportnak
a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetével
egyetértésben kialakított javaslatai

Lukács András
a Levegõ Munkacsoport
országos titkára

Tartalom

Mi ennek a kiadványnak a célja?

A mai államháztartásról — néhány szóban

1. javaslat: Környezetvédelmi adóreformot!

2. javaslat: Közpénzekkel ne támogassuk a szennyezõket!

3. javaslat: Sokkal több pénzt a humán szférának!

4. javaslat: Határozott fellépést a feketegazdaság ellen!

5. javaslat: Tisztázzuk a számokat!

6. javaslat: Tájékoztatást!

„Mit tehetek én?"

Mi ennek a kiadványnak a célja?

A Levegõ Munkacsoport 1992 óta – 1993-tól kezdve a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetével közösen – minden évben leteszi a Kormány és az Országgyûlés asztalára részletesen kidolgozott javaslatait az állami költségvetés és az adótörvények módosítására. Az Országgyûlés minden évben el is fogad néhányat ezen javaslatok közül. Reméljük, hogy hamarosan a nagy áttörés is bekövetkezik.

E kiadvány célja az, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a Levegõ Munkacsoport és a KKDSZ javaslatait. Úgy véljük, hogy megvalósításuk esetén egyidejûleg

Elõször is bemutatkozunk. A Levegõ Munkacsoport 1988-ban alakult meg három környezetvédõ csoport együttmûködési fórumaként. 1995-ben országos környezetvédõ szövetségként jegyezte be a Fõvárosi Bíróság. Jelenleg 65 tagszervezetünk van. Szakértõi Testületünkben közel száz, a legkülönfélébb szakterületeket képviselõ személy vesz részt. Tevékenységünket annak idején a városi közlekedés okozta légszennyezés elleni fellépéssel kezdtük, és ma már a közlekedési kérdéseken túlmenõen településpolitikával, energiapolitikával, a települési zöldfelületek védelmével, és — amint látható — az államháztartással is foglalkozunk. Mindezt környezetvédõ szemlélettel tesszük.

Tisztelt Olvasó!

Örülnénk, ha elolvasván az itt leírtakat, elgondolkodna azon, hogy miként lehetne gazdálkodni az ország pénzével, ha Ön lenne a pénzügyminiszter.

Kíváncsian várjuk a véleményét.

---

A mai államháztartásról — néhány szóban

1. § (1) Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. (2) E törvény határozza meg az államháztartás mûködésének és ellenõrzésének legfontosabb szabályait. 2. § Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetései (a továbbiakban: alrendszerek) alkotják. 3. § A központi kormányzat költségvetése (a továbbiakban: központi költségvetés) alkotja az államháztartás központi szintjét, kivéve az államháztartás alrendszereként mûködõ társadalombiztosítás és az elkülönített állami pénzalapok költségvetéseit. 4. § Az elkülönített állami pénzalap (a továbbiakban: alap) az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely mûködésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. 5. § A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. 6. § Az államháztartás részét képezõ társadalombiztosítás a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján mûködõ – kockázatvállaláson alapuló kötelezõ biztosítási rendszere, az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. Részlet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvénybõl

„Mi közöm nekem az államháztartáshoz? Talán nincs más gondom?"

— kérdezheti a tisztelt Olvasó.

Valójában már most is naponta foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Nem bosszankodik-e gyakran amiatt, hogy milyen nagy összegû személyi jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot kell befizetnie? Nem szokott-e elgondolkodni azon, hogy miért emelkednek az energiaárak? Nem szidja-e az „illetékeseket", mert nem jut elég pénz az iskolákra, kórházakra, könyvtárakra vagy a kátyús utak kijavítására? Nem háborodik-e fel a pazarlás miatt, amikor egy túlfûtött közhivatalban várakozik?

Mi is tulajdonképpen az „államháztartás"?

Az országgyûlés minden év végén elfogadja a következõ évre szóló állami költségvetést, a társadalombiztosítási alapok költségvetését, jóváhagyja az adótörvény-módosításokat és az egyéb kapcsolódó jogszabályokat. Ezáltal meghatározza az államháztartás alakulását és jelentõs mértékben az egész ország életét is: némi túlzással állíthatjuk, hogy amire ad pénzt, az megvalósul, amire nem ad (illetve amitõl elvon), abból pedig nem lesz semmi.

A központi kormányzat költségvetése (vagy röviden a központi költségvetés) határozza meg egyebek között a különféle adóbevételek összegét, az egyes minisztériumok költségvetését, az önkormányzatoknak átadandó állami forrásokat, az állami egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás bevételi és kiadási fõösszegét, az elkülönített állami alapok gazdálkodásának fõbb számait, de még olyan tételeket is, mint a társadalmi szervezeteknek és politikai pártoknak nyújtandó állami támogatás összege.

Az egész egy család háztartásának költségvetéséhez is hasonlítható. Itt is, ott is el kell dönteni: mibõl keletkeznek majd a bevételeink, s mely kiadásaink elkerülhetetlenek? S azt is: mekkora az a pénzösszeg, amivel viszonylag szabadon rendelkezhetünk, és azt mire fordítsuk? (A saját esetünkben például, hogy visszaforgatjuk-e a vállalkozásunkba, rendszeresen járunk-e színházba, veszünk-e egy képmagnót, vagy elisszuk-e ezt a pénzt? Az államháztartás esetében például azt kell eldönteni, hogy a közoktatásra vagy az autópályák építésére adjunk-e több pénzt?)

Mekkorák az államháztartási alrendszerek bevételei és kiadásai?

Az 1998. évi elõirányzatok szerint a központi költségvetés összes bevétele 2383 milliárd forint lesz, az összes kiadása pedig — a nemzetközi hitelfelvételek és azok adóságtörlesztései nélkül — 2802 milliárd forint. Ezen belül az egyes fejezetek kiadásai a következõképpen alakulnak:



Az egyes fejezetek sok különbözõ kiadást takarnak. Így például az „Országgyûlés" fejezet tartalmazza többek között a pártok és társadalmi szervezetek, valamint a Magyar Rádió, a közszolgálati televíziók és a Magyar Távirati Iroda támogatását is. A „Belügyminisztérium" fejezetben találhatók a helyi önkormányzatok oktatásra, közmûvelõdésre, szociális ellátásra és más feladatokra fordítandó központi hozzájárulásai is.

A központi költségvetés bevételei döntõ mértékben adókból, illetékekbõl, vám- és járulékbefizetésekbõl származnak. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a legfontosabb ilyen jellegû befizetések milyen összeggel gyarapítják az államkasszát 1998-ban.

Az államháztartás másik nagy alrendszerének, a társadalombiztosításnak az összkiadásai a következõképpen alakulnak 1998-ban:

Itt a bevételek szinte teljes egészében a befizetett társadalombiztosítási járulékokból származnak. Erre különösen érdemes odafigyelni, mert a járulékok a munkabérre rakódnak, és... — de errõl bõvebben majd a következõ fejezetekben.

A harmadik nagy alrendszert az önkormányzatok jelentik, amelyek feladataik ellátásának feltételeit saját bevételekbõl, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektõl átvett bevételekbõl, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból teremtik meg.

A központi költségvetés 1998-ban 597 milliárd forinttal járul hozzá a helyi önkormányzatok feladatainak ellátásához (ebbõl 187 milliárd forintot tesz ki az átengedett személyi jövedelemadó).

A negyedik alrendszer, az elkülönített állami alapok bevételei, forrásai nem a központi költségvetés támogatásaiból keletkeznek elsõsorban, hanem az alapok saját bevételeibõl. Az egyes alapok kiadásainak összege 1998-ban a következõ:

A fenti számokat elsõsorban a nagyságrendek érzékeltetésére írtuk le. A továbbiakban ezekkel többnyire nem foglalkozunk. Létezik viszont még egy fogalom, amirõl a következõkben sok szó esik:

• A bruttó hazai termék (a magyar használatban is elterjedt rövidítéssel: GDP) a nemzetgazdaság teljesítménye, vagyis az elõállított termékek és szolgáltatások értéke az adott év alatt. Ennek összege 1998-ban várhatóan 9400 milliárd forint lesz.

Elérkezett az ideje, hogy rátérjünk a javaslatainkra.

---

1. javaslat:
Környezetvédelmi adóreformot!

70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Részlet a Magyar Köztársaság Alkotmányából 60. § (1) A környezethasználó a környezetterhelésért – külön jogszabályban meghatározott esetekben – környezetterhelési díjat köteles fizetni. ... 61. § (1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni. ... 62. § (1) A környezetet vagy annak valamely elemét a felhasználása során vagy azt követõen különösen terhelõ, illetõleg veszélyeztetõ egyes termékek elõállítását, behozatalát, forgalmazását egyszeri termékdíj fizetési kötelezettség terheli. ... 63. § (1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell felszámítania. Részletek a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénybõl Részlet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvénybõl

Hogyan hasznosítjuk legértékesebb kincsünket?

Nagyon rosszul bánunk legértékesebb kincsünkkel, az emberrel.

Az elmúlt tíz évben Magyarországon 1,1 millió munkahely szûnt meg. A nyilvántartott munkanélküliek száma 1997 elején közel félmillió volt, a nyilvántartásba nem vett személyekkel együtt ez a szám jóval magasabb. Nem munkanélküliként tartják nyilván többek között azt a mintegy 300 ezer rokkantnyugdíjast, akik rehabilitációja, munkába állítása megoldható lenne.

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1997

A magas munkanélküliség nemcsak azt jelenti, hogy a gazdaság lemond sok ember hasznos munkájáról. A munkanélküliség tragédia mind az egyén, mind a társadalom számára.

Amerikai kutatók kimutatták, hogy 1973-74-ben a munkanélküliség 14 százalékos növekedése az Egyesült Államokban 46 ezerrel több halálesettel, 270 öngyilkossággal, 403 gyilkossággal, 7 ezer egyéb erõszakos cselekménnyel és 8400 idegszanatóriumi beutalással járt.

A munkanélküliség gyakorta az egyén fizikai, szellemi és erkölcsi leépülésével jár. Sokat veszít az állam is.

Minden egyes újabb munkanélküli megjelenése átlagosan azt is jelenti, hogy az államháztartás évente elesik közel 100 ezer forint személyi jövedelemadótól és több mint 200 ezer forint társadalombiztosítási járuléktól, továbbá csaknem 200 ezer forintot kell kifizetnie munkanélküli és szociális segélyként.

A munkanélküliség egyik fõ oka az, hogy a munkáltatók számára túlságosan drága a munkaerõ. Természetesen többnyire nem a magas nettó (azaz a munkavállaló kezébe adott) bérek miatt, hanem a nemzetközi viszonylatban is kiugróan magas arányú adók és járulékok következtében.

Ha feltételezzük, hogy egy adott vállalat egy dolgozó bérköltségére (a bérre és annak közterheire) havonta 100 ezer forintot fizet, akkor ez a következõképpen oszlik meg:

2. ábra: A 100 ezer forint bérköltség megoszlása

Részletesebben felbontva a bérköltségek az alábbi tételekbõl állnak:

Tehát 100 ezer forintból a dolgozó mindössze 45 ezret kap kézhez, 55 ezer pedig közvetlenül az államháztartásba kerül.

A foglalkoztatás ösztönzésére javasoljuk az egészségbiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás eltörlését, valamint a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó jelentõs csökkentését.

Az államnak azonban szüksége van bevételekre, hogy ellássa közhasznú feladatait: fenntartsa az iskolákat, az egészségügyi intézményeket, a rendõrséget, fizesse a nyugdíjakat, a családi pótlékot stb. Hogyan teremthetõk elõ más források, ha a munkabéren lévõ terhek nagy részét eltöröljük?

Mennyibe kerül a levegõ?

Egy vállalatnak sokféle kiadása van: bért fizet a dolgozóknak, megvásárolja a szükséges nyersanyagokat és berendezéseket, és számos egyéb költséget is állnia kell. De vajon fizet-e az általa elszennyezett levegõért, a bepiszkított folyókért, a terméketlenné tett talajért? Nem, ma még nem fizet (vagy aránytalanul keveset fizet). A természeti erõforrásokat jórészt ingyen javaknak tekintik, amelyekbõl elvben bárki korlátlanul részesülhet.

Ez a világ azonban eltûnõben van. A jó levegõ, a tiszta víz, a termékeny talaj egyre ritkábbá válik.

1993 és 1997 között 120 ezer fõvel csökkent Budapest lakossága. Egyre többen menekülnek a környezõ településekre, és járnak be onnan naponta a munkahelyükre. Közvéleménykutatások szerint az elkövetkezõ években több százezer fõvárosi polgár szeretne elköltözni a lakóhelyérõl zöldövezetekbe a súlyos környezeti ártalmak miatt.

A környezet pusztításának, a természeti erõforrások tönkretételének, az egészség romlásának költségei valódiak. Amennyiben ezeket nem azok fizetik meg, akik okozzák, akkor másoknak kell fizetni helyettük. E költségeket hívják a közgazdászok külsõ (externális) költségeknek.

Budapest XI. kerületében a Bocskai úti lakók számos alkalommal tüntettek amiatt, mert a hatalmas kamion- és egyéb gépjármû-forgalom jelentõsen csökkentette lakásuk értékét és rongálta egészségüket. (A kamionforgalmat azóta innen elterelték, s most a Bocskai úttal párhuzamos Etele út és az Andor utca lakói tüntetnek a megnövekedett forgalom miatt.) Szakértõi becslések szerint a nemzetközi kamionforgalom évente több mint százmilliárd forintnyi kárt okoz az utakban és egyéb létesítményekben, a környezetben, a természetben, az emberi egészségben. Az ebbõl a tevékenységbõl származó állami bevételek viszont csupán évi 6-8 milliárd forintot tesznek ki.

Vajon igazságos és ésszerû-e az, hogy a szennyezõk helyett mások fizessenek? Aligha. Ezért mi azt javasoljuk, hogy az állam és az önkormányzatok adók és díjak (ökoadók, környezetterhelési díjak, környezetvédelmi termékdíjak stb.) formájában építsék be a jelenleg még külsõ költségeket az árakba.

Ezzel a javaslattal szemben számos ellenérvet szoktak felvetni. Az alábbiakban a leggyakrabban elõfordulókra válaszolunk.

Kiszámíthatóak-e a külsõ költségek?

Ma már hatalmas szakirodalom foglalkozik a külsõ költségek kiszámításának módszereivel. Így ezeknek a költségeknek egy jelentõs részét viszonylag pontosan meg lehet határozni. Ilyenek például a légszennyezés következtében az épületekben és egyéb létesítményekben keletkezett károk, az egészségkárosodás miatti orvosi költségek és termeléskiesés, vagy a kipusztult növényzet helyreállításának ára.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium adatai alapján kiszámítható, hogy a közlekedés okozta környezeti károk évente 800 és 1100 milliárd forint közötti értékre tehetõk. Ez 3-4-szer annyi, mint amennyit a gépjármû-tulajdonosok jövedéki adó, fogyasztási adó és gépjármûadó formájában befizetnek. A hazai energiafelhasználásnak csak a légszennyezésbõl származó külsõ költségei pedig a szakértõk szerint évente legalább 200 milliárd forintot tesznek ki, de egyes becslések szerint elérhetik az évi 2000 milliárd forintot is.

Az, hogy a becslések esetenként széles határok között mozognak, semmiképpen sem lehet akadálya annak, hogy fokozatosan elkezdjük beépíteni az árakba a külsõ költségeket: legalább a jelenlegi becslések alsó határát el kellene érni. Ezáltal biztos, hogy nem „lövünk túl a célon", sõt az alábbi okok miatt az ökoadók jóval alacsonyabbak maradnának, mint amekkora összeg valóban fedezné a külsõ költségeket.

1. Különbözõ technikai nehézségek miatt jelenleg számos tényezõt nem vesznek figyelembe a külsõ költségek kiszámításánál, így ezek inkább alul-, mint túlbecsültek.

2. A környezeti károk már évek óta halmozódnak úgy, hogy nagy részüket nem az azokat okozók fizették meg, és az említett számításokban sem szerepelnek.

3. A külsõ költségek gyakran nem egyenletesen, hanem meredeken, exponenciálisan növekednek.

Ha egy kisforgalmú utcán megjelenik még egy autó, akkor az általa okozott károk valószínûleg ugyanakkorák lesznek, mint minden egyes autóé, amelyik addig ezen utcán közlekedett. Ha viszont egy egyébként is túlzsúfolt úton jelenik meg egy újabb autó, akkor lehet, hogy hatalmas dugó keletkezik, és a károk megsokszorozódnak. Ugyanez történik mindenfajta szennyezésnél: a kritikus határ fölött a károk hatványozottan növekednek.

Az exponenciális növekedés jellege olyan, hogy az emberek gyakran csak akkor veszik észre, amikor már „elszaladtak" az események, és visszafordíthatatlan károsodás következett be.

Hajtsunk félbe egy papírlapot, majd az így kapott dupla vastagságú lapot megint hajtsuk félbe, és így tovább! Vajon milyen vastag lenne 40 hajtogatás után? Elérné a Holdat! (Viszont 39 hajtogatás után a Föld_Hold távolságnak csak a felét tenné ki.)

Az exponenciális növekedés egyik oka, hogy a különbözõ szennyezések nemcsak egyszerûen összeadódnak, hanem gyakran megsokszorozzák egymás káros hatását.

Az Egyesült Államok Nemzeti Környezetegészségügyi Tudományos Intézete a talajvízben található 25 különféle, az ember által elõállított vegyszer együttes hatását vizsgálta meg egereken. Az okozott egészségkárosodás jóval nagyobb lett, mintha a 25 vegyszer közül bármelyik csak önmagában, akár nagyobb adagban jutott volna be az egerek szervezetébe. A tudósok pedig ebben az évszázadban több mint 70 ezer új vegyületettel áldottak meg bennünket. Ráadásul ezen vegyszerek túlnyomó többségét egyedileg sem vizsgálták meg alaposan abból a szempontból, hogy miként hatnak az emberek egészségére, a más vegyszerekkel történõ kölcsönhatásukról nem is beszélve.

Elvben mindennek ki lehet pénzben számítani az árát, még az emberi szenvedésnek és halálnak is (a biztosítótársaságok és a kártérítési pereknél a bíróságok is megállapítanak ezekre vonatkozó pénzösszegeket). Ez a megközelítés azonban a Levegõ Munkacsoport számára legfeljebb elméleti számításokban fogadható el. A gyakorlatban azt valljuk, hogy az ilyen jellegû károk semmilyen összeggel nem tehetõk jóvá, és ezért mindent el kell követni a megelõzésükre, elkerülésükre!

Megnehezíti a külsõ költségek kiszámítását az is, hogy keletkezésüknek egyre újabb módozatai bukkannak fel. Úgy látszik, végtelen az emberek találékonysága, amikor költségeiket másokra igyekeznek áthárítani. A költségáthárítás újabb módja országunkban a nagy bevásárlóközpontok létesítése.

Hazai és külföldi felmérések egyaránt azt mutatják, hogy a nagy bevásárlóközpontok jelentõs újabb gépjármû-forgalmat gerjesztenek. Így többletköltségek keletkeznek a megnövekedett környezetszennyezés, forgalmi dugók, balesetek, útfenntartási munkák stb. következtében.

A bevásárlóközpontok környékén gyakran csökken az ingatlanok értéke, viszont az itt lakóknak ritkán sikerül kártérítést kapniuk. (A Budaörsön épülõ bevásárlóközpont esetében csak néhány lakónak sikerült ezt elérnie rendkívüli erõfeszítések árán, a Levegõ Munkacsoport hathatós segítségével.)

A bevásárlóközpontok általában csökkentik a munkahelyek számát. (Bécsi adatok szerint minden munkahely, amely a városszéli bevásárlóközpontban jön létre, két munkahelyet szüntet meg a városközpontban.) Emiatt csökken az államháztartás bevétele (kiesõ szja, tb-járulék stb.) és növekszenek a kiadásai (segélyek, a munkanélküliségbõl adódó szociális, közbiztonsági és egyéb problémák miatti kiadások stb.).

A vásárlóerõ elszívása miatt lepusztulnak a város belsõ területei, visszavonul a kiskereskedelem és az egyéb helyi vállalkozások jelentõs része. Megváltozik a város szerkezete, romlanak az emberi kapcsolatok. A tömegáruk kiszorítják a helyi különlegességeket. Mindennek a költségei hatalmasak, bár esetenként nehezen számszerûsíthetõk. Az azonban egyértelmû, hogy az így keletkezõ nemzeti vagyonvesztés jóval nagyobb, mint amennyi új nemzeti vagyon jön létre a bevásárlóközpontok megépítésével.

A bevásárlóközpontok gyakran zöldterületen épülnek anélkül, hogy az így elpusztított növényzet valós értékét figyelembe vennék. Nem fizetnek amiatt sem, ha csökken a táj esztétikai értéke.

Hazai sajátosság, hogy a beruházók jelenleg jóval olcsóbban jutnak hozzá a földterülethez, mint Nyugat-Európában, amit az tesz lehetõvé, hogy itthon még nem alakultak ki a reális földárak.

Ezeket a beruházásokat jobbára nem saját tõkébõl, hanem bankkölcsönökbõl valósítják meg. Így a kockázat csekély, hiszen csõd esetén majdcsak konszolidálják a bankokat az adófizetõk pénzébõl...

Ha az említett költségeket és kockázatokat a beruházóknak kellene viselniük, valószínûleg egyetlen nagy bevásárlóközpont sem épülne.

Léteznek olyan költségek is, amelyeket nem a ma élõk fizetnek meg, hanem gyermekeink, sõt még ükunokáink is fizetni fognak. Ezeknek a költségeknek az áthárítását tartjuk a legerkölcstelenebbnek, a legtisztességtelenebbnek, hiszen a károsultak nem is tiltakozhatnak ellene, mert jórészt még meg sem születtek (vagy ha már meg is születtek, még nincs szavazati joguk).

A paksi atomerõmû majdani felszámolásának, a radioaktív hulladék biztonságos elhelyezésének költségeit jelentõs részben szintén nem mi fizetjük, akik az erõmû által termelt áram elõnyeit ma élvezzük. Az erõmû projektmenedzsere szerint a kiégett radioaktív fûtõelemek tárolására szolgáló befogadóépületet „egy évszázadra tervezik, az ideiglenes tárolás után utódainknak a végleges, a föld felszíne alatt legalább 1000 méter mélységben történõ elhelyezést is meg kell oldaniuk."

Mi is fizetünk a korábban elkövetett bûnökért. A természet semmit sem ad ingyen, elõbb vagy utóbb mindenért benyújtja a számlát.

A környezetvédelmi tárca megkezdte a korábbi évekbõl, évtizedekbõl itt maradt legsúlyosabb környezetszennyezések felszámolását. Ennek teljes költsége meghaladja majd az 500 milliárd forintot, amit mindannyiunk adóforintjaiból fedeznek. Ezek közé tartozik például a most bezárt mecseki uránbánya kármentesítésének mintegy 20 milliárd forintos költsége, és az ország különbözõ területein felgyülemlett „gazdátlan" veszélyes hulladékok semlegesítésének összegei.

Nem fizetik meg az okozók már ma is a környezeti károkat?

El szokott hangozni az az ellenérv, hogy a károk nagy részét azok is megfizetik, akik azokat okozzák, és ezért nem lenne méltányos a külsõ költségek teljes beépítése az árakba. Például az autósok maguk is beszívják a kipufogógázokat, és esetleg az õ lakásuk is veszít az értékébõl az elõtte elhaladó nagy gépjármû-forgalom miatt.

Ez igaz, de mi úgy véljük: mindenkinek ott kell megfizetni a károkat, ahol azok keletkeznek. Ha ugyanis — mondjuk — az autós az autózás árában fizeti meg az említett költségeket, akkor egyrészt kevésbé fogja károsítani a környezetet, másrészt õ maga is jobban érzékeli majd, hogy miként keletkeznek a többletköltségek.

Ha a jármûforgalom okozta nagy légszennyezés miatt állandóan piszkos a lakásunk, inkább arra fogunk pénzt költeni, hogy gyakrabban takarítsunk, több növényt helyezzünk el, jobban szigeteljük az ablakokat, vagy — ha tudunk — egyszerûen máshova költözzünk. Amennyiben azonban ezeket a költségeket egyre növekvõ mértékben magára az autózásra terheljük, akkor a károsítás fog csökkeni: az emberek kevesebbet autóznak, kisebb fogyasztású, kevésbé szennyezõ gépkocsikat vásárolnak.

Figyelembe kell-e venni a külsõ hasznokat?

A leginkább szennyezõ ágazatok képviselõi fel szokták vetni, hogy számításba kellene venni a külsõ hasznokat is, azaz az adott tevékenység azon elõnyeit, amelyekért a használó nem fizet. Több kutatóintézet — így például a svájci ECOPLAN cég — is vizsgálta ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy ilyen hasznok nem léteznek, vagy elenyészõek. Természetesen nem azt állították, hogy például a gépjármû-közlekedés nek, vagy egy hõerõmûnek nincsenek hasznai. Csupán arra mutattak rá, hogy ezekért a hasznokért a használók piaci árat fizetnek, így semmi értelme nem lenne, hogy az érintett tevékenységeket vagy termékeket közpénzekkel támogassák. (Ha az ellenkezõ álláspontra helyezkednénk, azzal azt fogadnánk el, hogy minden termelõ igényt tarthat állami támogatásra!)

Tervezhetõk-e az ökoadók?

Egyesek kétségbe vonják, hogy az ökoadókra hosszabb távon is lehetne alapozni, hiszen kivetésükkel éppen azok a tevékenységek szorulnának majd vissza, amelyektõl egyúttal az újabb adóbevételeket is várjuk.

Többek között ezért sem javasoljuk az ökoadók kivetését a viszonylag könnyen helyettesíthetõ termékekre. Ezeknek a termékeknek az elõállítását és használatát meg kell tiltani.

Az ólmozott benzin ma már könnyen helyettesíthetõ. Nagy árkülönbség esetén nem is volna rá kereslet, így adóbevétel sem származna belõle. Elõnyösebb tehát, ha egyszerûen megtiltják a forgalmazását. (Ausztriában már ma sem árusíthatják, Magyarországon pedig várhatóan 2000-ben szüntetik be az értékesítését.)

Nem célszerû ökoadót kivetni azokra a súlyosan környezetkárosító tevékenységekre sem, amelyek megfelelõ jogszabályokkal jelentõsen korlátozhatók.

Ha egy erõmû kén-kibocsátása túlságosan magas, elõ lehet írni, hogy meghatározott idõn belül fel kell szerelni a szükséges kéntelenítõ berendezéseket, enélkül az erõmû nem mûködhet tovább. (Az ezután is megmaradó — a korábbi mennyiség töredékét kitevõ — kén-kibocsátást már esetleg meg lehet adóztatni.)

Tehát csak olyan termékek és tevékenységek fokozott megadóztatását javasoljuk, amelyek környezetkárosítása belátható idõn belül nem kerülhetõ el. Ezek a nagyobb adóterhek mellett is csak viszonylag kisebb mértékben szorulnának vissza. Ily módon a növekvõ adókulcsok mellett sem csökkenne az adóbevétel, hanem emelkedne.

A közúti gépjármû-forgalom, az energiafogyasztás, a talaj igénybevétele és a vízfogyasztás iránti kereslet csak nehezen mérséklõdik. A gyakorlati tapasztalatok és az ezekre alapozott elméleti számítások egyaránt azt igazolják, hogy ezeken a területeken a fogyasztás lassan és viszonylag kisebb mértékben csökken még a nagyobb adóterhek hatására is.

A különbözõ tevékenységek és termékek esetén az ökoadók hatása jelentõsen eltérõ lehet. Ezért bevezetésük csak fokozatosan, komoly szakmai számításokat és elõkészületeket követõen történhet.

A következõ oldalon található ábrák a heidelbergi Környezet- és Jövõkutató Intézet számításait mutatják arra vonatkozóan, hogy miként alakulnának az adóbevételek és a fogyasztás Németországban négy különbözõ terméknél az ökoadók bevezetése esetén. A kõolaj (3. ábra) nehezen helyettesíthetõ termék, így az adóbevétel még akkor is igen jelentõsen emelkedne, ha háromszor akkora adót vetnének ki rá, mint a jelenlegi ára (azaz az ár megnégyszerezõdne), hiszen a fogyasztás „csak" közel 40 százalékkal csökkenne. A talajt és a vizeket jelentõsen szennyezõ gyom- és rovarirtók (4. ábra) hasonló mértékû megadóztatása viszont már sokkal jobban, mintegy 60 százalékkal szorítaná vissza e szerek használatát (a termelõk jórészt áttérnének az ökológiai gazdálkodásra), és az adóbevételek sem emelkednének olyan nagy mértékben (de még így is jóval nagyobbak lennének, mint a korábbi, két és félszer akkora fogyasztás esetén!). A reklám-szórólapok (az ún. szemétposta) alkalmazása pedig akár 80_90 százalékkal is csökkenhet (5. ábra), és a többlet adóbevétel sem lenne jelentõs. Amennyiben viszont az eldobható italos palackokra vetnének ki ökoadókat, akkor ezek gyakorlatilag eltûnnének a piacról, mivel mindenki áttérne az újrahasználható (visszaváltható) palackokra (6. ábra). Tehát itt a betiltás lenne célszerû (ahogy ezt Dániában meg is tették).

A hazai ökoadók bevezetéséhez támpontot adhatnak az adózási rendszer eddigi tapasztalatai is.

Tulajdonképpen a szeszes italokra, a dohányárukra és az üzemanyagokra kivetett jövedéki (korábban: fogyasztási) adó is egyfajta ökoadóként mûködik. Ezek a bevételek a tapasztalatok szerint jól tervezhetõk _ ha nem így lenne, már rég felborult volna az állami költségvetés.

Ha valamikor mégis bekövetkezne az a jelenleg teljesen valószínûtlen eset, hogy megszûnnének a környezetet súlyosan szennyezõ tevékenységek, akkor a kevésbé környezetszennyezõkre lehetne nagyobb adót kivetni, vagy emelni a hagyományos adókat. (Ezen a téren bízhatunk pénzügyminisztériumunk találékonyságában...) Egyébként is ebben az esetben sokkal kevesebb adóbevételre lenne szükség, mert jórészt megszûnnének az államnak mindazok a kiadásai, amelyek a környezetszennyezés miatt jelentkeztek.

3. ábra: A kõolaj értékesítése, ill. az adóbevételek az ökoadó függvényében

4. ábra: A növényvédõszerek értékesítése, ill. az adóbevételek az ökoadó függvényében

5. ábra: A postai szórólap-reklámok használata, ill. az adóbevételek az ökoadó függvényében

6. ábra: Az eldobható palackok értékesítése, ill. az adóbevételek az ökoadó függvényében

Forrás: UPI, Heidelberg

Ha bevezetnék az ökoadókat, csökkenne a kamionforgalom, és kevesebb pénzt kellene költeni az utak fenntartására. (Egyetlen kamion annyi kárt tesz az utakban, mint százezer személyautó.) Egyúttal javulna a vasút jövedelmezõsége, és így a MÁV kevesebb állami támogatásra szorulna.

Az ökoadók hatására csökkenne a megbetegedések száma, így kevesebb állami támogatást kellene adni gyógyszerre, és kevesebb táppénzt kellene kifizetni.

Az ökoadók hatására tisztábbak lennének a vizek, s kevesebb pénzt kellene víztisztításra fordítani... és hosszan folytathatnánk a példákat.

Visszaszorul-e a környezetszennyezés az ökoadók hatására?

Sokszor felmerül az az ellenérv, hogy az emberek inkább ki fogják fizetni az adókat, de nem mondanak le megrögzött (rossz) szokásaikról. Ez, sajnos, részben igaz.

Szociológiai felmérések mutatják például, hogy egyes családok még akkor sem csökkentik az autóhasználatot, ha nincs pénzük arra, hogy megfelelõ minõségû ennivalót vegyenek a gyermeküknek. A legtöbb dohányos még azután is cigarettázik, miután személy szerint megtapasztalta a dohányzás súlyosan egészségkárosító hatásait.

Ilyen esetekben az ökoadó kívánt hatása (a káros tevékenység visszaszorítása) egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben érvényesül. Amint azonban azt a fenti ábrák, valamint az eddigi tapasztalatok mutatják, az emberek túlnyomó többsége érzékeny az ilyen jellegû árváltozásokra, és csökkenti az adott tevékenységét, ha általában nem is teljesen az áremelkedés arányában.

A 7. ábrán azt láthatjuk, hogy Ausztriában miként változott az üzemanyag-fogyasztás, amikor megváltoztak az üzemanyag-árak. Mivel Magyarországon a jövedelmek jóval alacsonyabbak, mint szomszédunknál, polgáraink az üzemanyag-árak emelését követõen sokkal inkább mérséklik autójuk használatát, mint az osztrákok.

7. ábra : Az üzemanyag árának és a közlekedés teljesítményének változása 1970 és 1995 között Ausztriában

Forrás: Environmental Balance of Transport, Austria 1950_1996.
Bundesministerium für Umwelt, Jugend und Familie

Hasonló a helyzet más iparilag fejlett országokban is: az egy fõre jutó üzemanyag-fogyasztás általában annál kisebb, minél magasabb az üzemanyagok ára (ld. a 8. ábrát!).

Az ökoadók nem mindenhatóak, és nem is kívánhatjuk, hogy rendkívül bonyolult társadalmi problémákat önmagukban megoldjanak. Alkalmazásuk csak egy — bár igen hatásos — eszköz a sok közül. Emellett a jogszabályok folyamatos korszerûsítésére, a felvilágosító munka javítására, az emberek szemléletének megváltoztatására, a szigorúbb ellenõrzésre és számonkérésre, valamint sok egyéb feladat elvégzésére is szükség van.

8. ábra: Az egy fõre jutó üzemanyag-fogyasztás
az üzemanyag-ár függvényében

Forrás: Ernst von Weizsäcker, Amory Lovins,
Hunter Lovins: Factor Four: Doubling Wealth, Halving Resource Use

Összeegyeztethetõek-e az ökoadók a piacgazdasággal?

Az a tény, hogy a használók nem fizetik meg a valós költségeket, torz árakhoz vezet. Úgy véljük, hogy éppen ez az, ami ellentétes a piacgazdasággal, nem pedig az ökoadók.

Az elmúlt években a környezet- és egészségkárosító termékekre kivetett fogyasztási adó összességében — reálértéken számítva — folyamatosan csökkent, míg a munkabért terhelõ személyi jövedelemadó jelentõsen növekedett. Ezt jól szemlélteti a 9. ábra, amely az APEH négy legfontosabb adóbevételi forrásának egymáshoz viszonyított alakulását mutatja.

9. ábra: A négy kiemelt adónem aránya az 1988-1998. években

Forrás: APEH

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyre hatalmasabbra duzzadó szja-tömeg egyre kevesebb munkavállalóra terhelõdött (amint már említettük, 1987 óta több mint 1,1 millióval csökkent az aktív dolgozók száma)!

A 10. ábrán látható, hogy miközben a fogyasztási adóból származó állami bevétel tíz év alatt három és félszeresére nõtt (tehát jóval elmaradt az inflációtól), a személyi jövedelemadó megtízszerezõdött, az egy aktív dolgozóra jutó szja pedig közel tizenkétszeresére emelkedett!

10. ábra: A személyi jövedelemadó és a fogyasztási adó alakulása
1988 és 1998 között (Index 1988=100)

Forrás: Saját számítás az APEH és a KSH adatai alapján

Némileg hasonló képet mutat a társadalombiztosítás is (ld. a 11. ábrát!). Bár a TB kiadásai reálértékben csökkentek az 1995-ben elkezdett megszorító intézkedések következtében, az egy aktív dolgozóra jutó kiadás még itt is növekedett. A helyzet egyébként az ábrán bemutatottnál is jóval rosszabb, mivel sok aktív dolgozó után — törvényellenesen — nem fizetnek tb-járulékot, így az õ költségeik is a tisztességesen fizetõkre hárulnak.

11. ábra: A társadalombiztosítás kiadásainak alakulása (Index 1988=100)

Forrás: Saját számítás a Magyar Közlönyben
és a Magyar Statisztikai Évkönyvben megjelent adatok alapján

Ha a rossz idõjárás miatt kevés gabona terem, akkor a gabonaárak általában megemelkednek. Jó termés esetén az árak csökkennek. Az árak alakulása hozza egyensúlyba a keresletet a kínálattal. Jelenleg viszont azáltal, hogy az állam súlyos adókat vet ki az emberi munkaerõre, éppen azt teszi drágává, amiben bõvelkedünk. Azáltal pedig, hogy a környezeti és egyéb károk költségeit nem érvényesíti a nyersanyagok, az energiahordozók, a természeti javak áraiban, azt teszi olcsóvá, amibõl kevés van és ami egyre gyorsuló ütemben fogy. Ez nemcsak hogy nem felel meg a piacgazdaság elveinek, hanem még a legelemibb logikának is ellentmond.

Ha az árak nem tükrözik a valós költségeket, akkor a gazdasági élet minden szereplõje — a politikusoktól kezdve a termelõkön át egészen a fogyasztókig — folyamatosan hamis jelzéseket kap. Ezáltal minden szinten hibás döntések születnek.

Az elmúlt évtizedek gyakorlata a szocialista országokban világosan megmutatta, hová vezet, amikor az árakat önkényesen eltérítik a valós költségektõl: gazdasági válsághoz. Miután ez a gyakorlat nemcsak hogy folytatódik, hanem (a külsõ költségek érvényesítésének elmaradásával) tarthatatlan méreteket öltött, minden korábbinál nagyobb válság következhet be.

Gerjesztik-e az ökoadók az inflációt?

Éppen ellenkezõleg, a környezetvédelmi adóreform hozzájárulna az infláció csökkentéséhez.

Amint említettük, az ökoadók bevezetésével, illetve emelésével egyidejûleg hasonló mértékben javasoljuk csökkenteni a munkabért terhelõ adókat és járulékokat. Tehát összességében nem növekednének sem a központi költségvetés adóbevételei, sem a társadalom adóterhei. Egyes termékek és szolgáltatások ára emelkedne, míg másoké csökkenne, de az általános infláció nem növekedne.

A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem kutatói egy felmérés keretében 1300 vállalatvezetõt kérdeztek meg többek között arról, hogy miként befolyásolják cégük nemzetközi versenyképességét a különbözõ adók. A válaszokból egyértelmûen kiderült, hogy leginkább a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó rontja versenyképességüket, a legkevésbé pedig a fogyasztási adó (ld. a 12. ábrát!). Tehát egy környezetvédelmi adóreform csökkentené a költségeiket, és így az inflációs nyomást is.

12. ábra: Az adók hatása az exportképességre

Forrás: Népszabadság

Hangsúlyozzuk, hogy nem a béreket, hanem a bért terhelõ adókat javasoljuk csökkenteni!

Ha megemelik a környezetszennyezõ termékek árát, akkor csökken irántuk az igény, ami eleve mérsékli az áremelés inflációs hatását. Az áremelés tovagyûrûzõ hatása is jóval kisebb, mint azt sokan feltételezik, ugyanis a környezetszennyezõ termékek felhasználásának nagyrészt semmi köze a termeléshez (pl. személygépkocsi-használat), csupán a személyi fogyasztásban jelentkezik.

Legfontosabbnak ebbõl a szempontból azonban azt tartjuk, hogy csökkennek azok a többletköltségek, amelyeket jelenleg a környezet- és egészségkárosító tevékenységek okoznak. Ezek a költségek komoly árnövelõ tényezõt jelentenek, bár a döntéshozók és a közvélemény nemigen vesznek tudomást errõl.

Az Egyesült Államokban sok milliárd dollárra becsülik azt a kárt, amit a légszennyezés okoz a mezõgazdasági termelõknek. Természetesen ezeket a költségeket igyekeznek érvényesíteni a fogyasztói árakban. Az Európai Uniót a közlekedési dugók miatt évente 120 milliárd ECU veszteség éri (ez három és félszer akkora összeg, mint Magyarország bruttó hazai terméke). Nálunk több száz milliárd forintra tehetõ az a környezeti kár, ami többek között az emberek egészségének romlásában, illetve az ebbõl eredõ orvosi költségekben és termeléskiesésben, az épületek és egyéb létesítmények növekvõ karbantartási és felújítási költségeiben, a mezõgazdasági termeléscsökkenésben, az erdõk pusztulásában fejezõdik ki. Ezen költségek jelentõs része elkerülhetetlenül beépül az árakba és gyorsítja az inflációt.

13. ábra: A 95-ös ólmozatlan benzin árának és a fogyasztói árindex alakulása hazánkban
(Index 1990=100)

Forrás: Saját számítások a KSH adatai alapján

Itt jegyezzük meg, hogy az üzemanyagok, a dohányáruk és a szeszes italok fogyasztási adója az elmúlt években reálértékben folyamatosan csökkent. Ily módon — a közhiedelemmel ellentétben — ezen termékek ára sem tartott lépést az inflációval, s így a többi termékhez viszonyítva olcsóbbakká váltak (ld. a 13. ábrát!). Közben az általános infláció is magas maradt...

Amint a 14. ábrán látható, a villamos áram és a földgáz nagyfogyasztói (azaz az ipar által használt) ára reálértékben folyamatosan csökkent az elmúlt években, miközben a lakossági ár számottevõen nõtt!

14. ábra: A villamos áram és a földgáz árának alakulása Magyarországon
USA dollárban számolva (Index 1990=100)

Mivel az ökoadók bevezetésével egyes termékek ára növekszik, a bevezetés módjától és mértékétõl függõen rövid távon keletkezhet bizonyos többlet inflációs nyomás. A hosszabb távú hatások (a környezetkárosítás csökkenése, a gazdaság szerkezetének korszerûsödése stb.) azonban tartósan mérséklik az inflációt.

A heidelbergi Környezet- és Jövõkutató Intézet számításai szerint a közúti teherfuvarozás az NSZK-ban 1987-ben mintegy 7 milliárd márka állami bevételt eredményezett, miközben a társadalom által viselt költségek 27 és 56 milliárd márka közötti összeget tettek ki. Hasonló az arány Magyarországon is. A közúti fuvarozásra kivetett adók (gázolaj adó, gépjármûadó) emelése hazánkban — sajnos — csak kis mértékben emelné az árakat, mivel egy átlagos hazai termék árában a szállítás költsége legfeljebb 10 százalékot, ezen belül pedig az üzemanyag-költség mindössze 3 százalékot tesz ki.

Azért írtuk, hogy sajnos, mert többek között a torz árak miatt országunkban rengeteg a fölösleges ide-oda szállítgatás. Továbbá a viszonylag alacsony fuvarozási költségek miatt a szállítási távolságok alig tükrözõdnek az árakban, és így nem ösztönzik a vásárlókat arra, hogy a helyben termelt árukat részesítsék elõnyben az ország (vagy a világ) másik végérõl szállítottakkal szemben.

Jelentõsen növeli a költségeket a rendkívül pazarló energia-felhasználás. Egységnyi nemzeti jövedelem elõállításához hazánk háromszor-négyszer annyi energiát használ fel, mint a nyugat-európai országok (lásd a 15. és a 16. ábrát!). Az energiaadók bevezetése ösztönözné ennek a pazarlásnak a csökkentését, és egyúttal lehetõséget nyújtana az energiahatékonyság javítását, az energiatakarékosság fokozását szolgáló beruházások támogatására. (Szakértõi vélemények szerint erre a célra évente legalább 30-40 milliárd forintot kellene költeni a jelenlegi 3-4 milliárd helyett.) Egy ilyen program megvalósítása szintén tartósan járulna hozzá az infláció mérsékléséhez.

Amint említettük, a környezetvédelmi adóreform hatására növekszik majd a foglalkoztatottság. Ily módon csökkennek az egy foglalkoztatottra jutó társadalmi költségek (szociális, egészségügyi, kulturális és egyéb kiadások). Az aktív dolgozókra egyenként kisebb teher jut, ami ugyancsak árcsökkentõ hatású.

15. ábra: Egy fõre jutó energiafogyasztás néhány országban 1996-ban

16. ábra: Egységnyi bruttó hazai termékre jutó energiafogyasztás
néhány országban 1996-ban

* 1987. évi dollárárfolyamon számolva

Forrás: Energy Information Administration, International Energy Database
(1997 december) adatai alapján saját számítások

Fontos azt is tudnunk, hogy a környezetet jobban kímélõ tevékenységek sok esetben jelenleg is olcsóbbak, mint azok, amelyek súlyosan szennyeznek. Az elõbbiek fokozottabb igénybevétele szintén árcsökkentõ hatású.

Egy tonna áru elfuvarozása adott távolságra feleannyiba kerül vasúton, mint közúton. A budapesti tömegközlekedés — szintén azonos teljesítményre vetítve — tizedannyiba kerül, mint a személyautózás.

Elviselhetõek lesznek-e az ökoadók a hazai vállalatok részére?

Nem értünk egyet azzal az érveléssel, hogy az ökoadókat azért nem szabad bevezetni, mert ez rontaná a vállalatok esélyeit a hazai és külföldi piacokon, sõt esetenként tevékenységük leépüléséhez vezethet. Ez ugyanis csak azokra a vállalatokra érvényes, amelyek tevékenységét amúgy is át kell alakítani, mert nem felelnek meg a nemzetközi versenyképesség követelményeinek. Jelenleg éppen a korszerû, a magas szellemi hányadot tartalmazó termékek elõállítóit hozzuk hátrányos helyzetbe azáltal, hogy a súlyosan környezetszennyezõ cégek nem fizetik meg tevékenységük valódi költségeit.

Tekintsünk rá a karóránkra! Az elõállításához szükséges alapanyagok (egy kis fém, esetleg mûanyag) néhány forintba kerülnek. Az óra mégis ennél sokkal többet ér. Sõt, az azonos mennyiségû alapanyagot tartalmazó órák árai között tízszeres, vagy még annál is nagyobb különbség lehet. Tehát elsõsorban nem az óra alapanyagának mennyisége határozza meg az árát, hanem a kidolgozottsága, az elõállítására fordított munka minõsége, a befektetett „szellemi hányad".

Egy korszerû termékben a szellemi hányad értéke meghaladja a 80 százalékot, a felhasznált anyagoké pedig legfeljebb 20 százalékot tesz ki. A hazai termékeknél általában sokkal rosszabb ez az arány. Az ökoadók éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatását segítenék elõ.

Az erõsen környezetszennyezõ, nagy nyersanyag- és energiaigényû tevékenységek fokozott megadóztatása lökést adna az újításoknak, az innovációnak, piacképessé tenne sok korszerû, a takarékosságot és a környezetvédelmet is elõmozdító terméket. Az 1973-as évi olajár-robbanás után a nyugati országokban — részben állami támogatással — ugrásszerû fejlõdésnek indultak az energiatakarékosságot segítõ, az energiahatékonyságot javító kutatások és fejlesztések. Rövid idõ alatt elterjedtek azok a termékek és eljárások, amelyek lehetõvé tették a gazdaság növekedését úgy, hogy az energiafogyasztás vagy egyáltalán nem, vagy a korábbinál csak jóval kisebb mértékben emelkedett. (A második olajár-robbanás után, 1979 és 1986 között az Egyesült Államok energiafogyasztása 6 százalékkal esett vissza, a bruttó hazai termék ugyanakkor 19 százalékkal emelkedett!) Ezzel szemben az energiahatékonyság javításával és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó magyar vállalkozások jelenleg a saját túlélésükért küzdenek, és sok hasznos találmány, újítás marad papíron, a fiókok mélyén porosodva.

A rendelkezésünkre álló adatok általában azt mutatják, hogy összefüggés található az energiaárak és a gazdasági teljesítmény között (ld. a 15. ábrát!). Az olcsó energiát használó országok általában pazarlóak és kevésbé versenyképesek. Ahol pedig magasak az energiaárak, ott a gazdasági élet szereplõi innovatívabbak és hatékonyabbak.

15. ábra: Egyes iparilag fejlett országok gazdasági teljesítménye
az energiaárak függvényében

Forrás: Ernst von Weizsäcker, Amory Lovins,
Hunter Lovins: Factor Four: Doubling Wealth, Halving Resource Use

Nem vitatjuk, hogy egy környezetvédelmi adóreformnak vesztesei is lesznek a gazdasági életben: a nagy nyersanyag- és energiaigényû vállalatok. Sokat nyernek viszont azok a cégek, amelyek nagyszámú munkaerõt foglalkoztatnak. Összességében tehát az egész társadalom nyer.

Elviselhetõek lesznek-e az ökoadók a lakosság részére?

Az ökoadók bevezetésénél nagy figyelmet kell majd fordítani arra, hogy azok ne többletteherként jelentkezzenek a lakosság széles rétegei számára. Lehetnek olyan ökoadók, amelyek nem terhelik a lakosságot (pl. a reklám szórólapokra kivetett adó vagy egyes nagy iparvállalatok légszennyezési adója). Lennének olyan adók is, amely közvetlenül terhelnék a lakosság jelentõs részét, ám ezeket mégsem javasoljuk közvetlenül ellentételezni.

Kívánatosnak tartjuk például az üzemanyagok fokozottabb megadóztatását, viszont ezt nem lenne szabad közvetlenül kompenzálni a lakosság felé, hiszen a cél éppen a személyautók használatának csökkentése. Ugyanakkor más lehetõséget kell felajánlani az utazóknak: jobb tömegközlekedést, pontos és kényelmes vonatokat, biztonságos kerékpárutakat stb.

Ha olyan ökoadókat vezetnének be, amelyek a lakosság széles rétegeit valóban hátrányosan érintenék, akkor mindenképpen gondoskodni kell a kedvezõtlen hatások kivédésérõl.

Szükségesnek tartjuk a nem megújuló energiaforrások (szén, kõolaj, földgáz, atomenergia) fokozottabb megadóztatását. Ezáltal azonban a lakosság egy része már valóban nem tudná kifizetni a villany- és fûtésszámláit, ezért itt mindenképpen megfelelõ ellentételezésrõl kell majd gondoskodni. Ez az ellentételezés nem feltétlenül csak készpénz kifizetését jelentheti. A lakás szigetelésére, a fûtéskorszerûsítésre vagy energiatakarékos fénycsövek beszerzésére adott támogatás estenként sokkal célszerûbb, hiszen így hosszú távon csökkenthetõk az energiaköltségek (és a környezetszennyezés is).

Nem ismerünk olyan hazai számításokat, amelyek egy környezetvédelmi adóreform hatását az egyes háztartás-típusokra lebontva mutatnák be. Külföldön készült elemzések viszont azt mutatják, hogy az ökoadókat be lehet vezetni úgy, hogy az alacsonyabb és közepes jövedelmû háztartások anyagilag is jól járjanak.

A 16., 17. és 18. ábrán németországi számításokat mutatunk be arról, hogy miként érintene három különbözõ típusú háztartást, ha bizonyos termékekre ökoadókat vetnének ki, míg ezzel egyidejûleg más adókat és járulékokat csökkentenének. Az 1. típus kétszemélyes háztartás, csekély jövedelmû nyugdíjasokkal és szociális segélyben részesülõkkel. Itt az adóreform hatására havonta 5 márkát takarítanának meg. A 2. típus négyszemélyes háztartás, közepes jövedelmû munkás családapával és kettõ gyermekkel. Itt havi 3 márka lenne a megtakarítás. A 3. típus szintén négyszemélyes háztartás kettõ gyermekkel, de magasabb jövedelmû köztisztviselõ szülõkkel. Itt havonta 3 márka többletkiadás jelentkezne. Ez a példa azt mutatja, hogy a jól megtervezett környezetvédelmi adóreform alig módosítaná az egyes háztartások kiadásait. (Az egyes termékek és szolgáltatások igénybevétele viszont környezet- és egészségvédelmi szempontból elõnyösen változna meg.)

A következõ oldalakon található képaláírások magyarázata:

16. ábra: A havi kiadások növekedése, ill. csökkenése
az 1. típusú háztartásban (nyugdíjasok és szociális segélyen élõk)
a környezetvédelmi adóreform hatására az NSZK-ban

17. ábra: A havi kiadások növekedése, ill. csökkenése
a 2. típusú háztartásban (dolgozó közepes jövedelemmel)
a környezetvédelmi adóreform hatására az NSZK-ban

18. ábra: A havi kiadások növekedése, ill. csökkenése
a 3. típusú háztartásban (tisztviselõ/hivatalnok magasabb jövedelemmel)
a környezetvédelmi adóreform hatására az NSZK-ban

Csak a gazdagok szennyezhetnek?

Egyes vélemények szerint az ökoadók azt eredményezik majd, hogy a gazdagoknak továbbra is módjuk lesz szennyezni a környezetet, míg a szegényebb polgárokat még inkább takarékoskodásra kényszerítjük.

Általában a magasabb jövedelmû emberek ma is jóval többet szennyezik a környezetet, mint a kevésbé jómódúak: gyakrabban közlekednek autóval, sõt repülõvel, több energiát használnak, több terméket fogyasztanak. Ez a különbség a jövõben is fennmarad, viszont az ökoadók bevezetésével a szennyezés mértéke összességében csökkenni fog.

A szociális problémákat meg kell oldani, de ennek nem az a módja, hogy rejtett módon támogatjuk a környezetszennyezõ tevékenységeket, és ezúton csökkentjük azok árát. Ha nem építjük be a valódi költségeket az árakba, akkor elsõsorban a gazdagabb polgárokat támogatjuk, és kevésbé azokat, akik valóban rászorulnak. Más megfogalmazással: minél több vagyona van valakinek, annál nagyobb támogatást kap.

Vajon igazságos és ésszerû ez?

Tételezzük fel, hogy egy szoba-konyhás lakásban élõ kisnyugdíjas évente 600 kWh villamosenergiát fogyaszt. Ha a támogatás (például amiatt, hogy a környezetpusztítás költségét nem építik be az árakba) kilowattóránként mondjuk 10 forint, akkor õ összesen évi 6000 forint támogatásban részesül. Ugyanakkor egy többszobás, luxuskomfortú villalakás lakója, aki évente 20 ezer kWh-t fogyaszt, 200 ezer forint támogatást kap, vagyis 33-szor annyit, mint a kisnyugdíjas! Legrosszabbul a többgyermekes, alacsonyabb jövedelmû családok járnak, ahol például fejenként 400 kWh-t fogyasztanak.

19. ábra: „Szociális támogatás" a villamos áram árán keresztül
különbözõ jövedelmû egyéneknek a jelenlegi helyzetben,
amikor még nem valósult meg a környezetvédelmi adóreform

Bár a valós költségek megjelenítése az árakban (pl. az energiahordozók áraiban) összegszerûségét tekintve sokkal nagyobb mértékben sújtaná a jómódú polgárokat, mint a szegényeket, az elõbbiek viszonylag könnyen kivédenék ennek kedvezõtlen hatásait (pl. csökkentik vagy átcsoportosítják fogyasztásukat). A szegényebb rétegeknél ez gyakran lehetetlen, hiszen nemegyszer olyan elemi szükségletekre sincs elegendõ pénzük, mint a megfelelõ táplálkozás vagy öltözködés. Ezért minden olyan esetben, amikor az ökoadók az alacsonyabb jövedelmû, illetve többgyermekes háztartásokat hátrányosan érintik, elengedhetetlen a megfelelõ ellentételezés nyújtása.

A munkabért terhelõ adók csökkenése sok esetben lehetõvé teszi majd a munkáltatók részére, hogy emeljék dolgozóik bérét. (Ez utóbbi az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik elõfeltétele is!) A nem aktív dolgozóknál pedig egyéb megoldásokat kell alkalmazni (pl. nyugdíjak, családi pótlék és egyéb szociális juttatások emelése).

Az ökoadóknak van egy további szociális elõnye. Az egyes polgárok ugyanis nem tudják kivonni magukat az olyan szokásos terhek alól, mint a személyi jövedelemadó vagy a társadalombiztosítási járulék (kivéve persze, ha a feketegazdaságba menekülnek, de ez egyéb okok miatt nem kívánatos). Az ökoadók bevezetésével viszont létrejön a választás lehetõsége: továbbra is a most már drágább és környezetszennyezõbb árucikket vásárolják-e, vagy áttérnek az ökoadó-mentes környezetbarát termékre? Így bizonyos határokon belül a fogyasztó maga dönti el, hogy mennyi ökoadót fizet.

Ráérünk-e akkor megvalósítani a környezetvédelmi adóreformot, amikor elérjük a fejlett ipari országok gazdaságának szintjét?

Jelenleg Magyarországon az egy fõre jutó bruttó hazai termék a hivatalos árfolyamon átszámítva 5000 dollár körül van, ha pedig a vásárlóerõt tekintjük, akkor elérheti a 8000 dollárt. Ugyanez a mutató a fejlett országokban meghaladja a 20 ezer dollárt. Ha 10 év alatt szeretnénk elérni a nyugati országok mai szintjét, akkor évi 11-12 százalékos növekedési ütemre lenne szükség. Ilyen magas, hosszan tartó gazdasági növekedés Magyarország számára aligha elképzelhetõ. Ha 15 év alatt akarjuk elérni az említett szintet, akkor évi 7-8, ha 20 év alatt, akkor évi 5-6 százalékos növekedésre van szükség. Azonban még ez utóbbi megvalósulásának is csekély a valószínûsége.

Ha ennek ellenére folytatni kívánjuk az eddig követett utat, akkor a környezet pusztítása gyorsuló ütemben folytatódik. Márpedig az utólagos helyreállítás, a károk felszámolása (ha egyáltalán még lehetséges) sokkal költségesebb, mint a megelõzés. Sokkal elõnyösebb, ha nem az igen költséges szennyezéselhárító és -tisztító beruházásokat kell megvalósítani, hanem olyan gazdaságot építenünk és olyan fogyasztói szokásokat alakítunk ki, amelyek eleve kevésbé szennyezik a környezetet.

Magyarországon a környezetszennyezéssel szorosan összefüggõ megbetegedések száma rendkívül magas. A lakosság számához viszonyítva a daganatos betegségekben világelsõk vagyunk. Az asztmás, az allergiás, a tüdõrákos megbetegedések száma évtizedek óta meredeken emelkedik (20. és 21. ábra). Az átlagos várható élettartam nálunk alacsonyabb, mint számos fejlõdõ országban, és jóval elmarad a fejlett ipari országok hasonló mutatóitól (22. ábra). Még belegondolni is rossz, milyen következményekkel járhat, ha ez így folytatódik. Pedig a jelenlegi gazdaságpolitika fennmaradása esetén ezzel kell számolnunk.

20. ábra: A tüdõrákos és egyéb légzõszervi rosszindulatú daganatos
megbetegedések alakulása Magyarországon

Forrás: Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet

21. ábra: Az asztmás megbetegedések alakulása Magyarországon

Forrás: Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet

22. ábra: A várható átlagos élettartam a világ néhány országában

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1997, KSH

Megvalósíthat-e az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Magyarország egy környezetvédelmi adóreformot? Összhangban lenne-eez nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal?

Az Európai Unió vezetõi már felismerték a környezetvédelmi adóreform jelentõségét.

Jacques Delors, az EU elnöke az 1995. évi esseni csúcstalálkozón kijelentette: „Hibás a gazdasági ösztönzõrendszerünk. A nagyobb mértékû foglalkoztatást büntetjük, és nem a szennyezést. Pedig a környezetvédelmi adók részben átvehetnék a munkaerõ adóztatásának szerepét versenyképességünk veszélyeztetése nélkül."

Ritt Bjerregaard asszony, az EU környezetvédelmi minisztere 1997 októberében egy brüsszeli konferencián kijelentette: „Úgy mondják, hogy két dolog biztos az életben: a halál és az adók. Tehát mielõtt meghalunk, jobbá kell tennünk az adóinkat. Azt az adórendszert, amelyet a környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyásával alkottak meg, most zöldebbé kell tennünk. Ezt követeli meg az EU Alapszerzõdése, és most már a közvélemény is támogatja. Valójában nem több adót szeretnénk, hanem hasznosabb adókat. ... A környezetvédelmi adóreform szükséges és rövid idõn belül megvalósítható."

Az EU-ban nemcsak beszélnek a környezetvédelmi adóreformról, hanem egyre kiterjedtebben be is vezetik.

Az Európai Unió Bizottsága 1997 júliusában a következõket állapította meg: „Az EU 5. Környezetvédelmi Cselekvési Programjának megfelelõen a környezetvédelmi adók és díjak használata gyorsan növekszik a tagországokban. A Bizottság támogatja ezt a folyamatot, mivel ez költséghatékonyabb környezetvédelmi politikát tesz lehetõvé." A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a munkahely-teremtés érdekében is fokozottan kellene élni ezekkel a pénzügyi eszközökkel.

Az EU jelentõs kutatási programokat támogat annak megállapítására, hogy mekkorák valójában a külsõ költségek, és hogy milyen hatással járna egy környezetvédelmi adóreform.

Az EU Közlekedési Fõigazgatósága 1996-ban „Zöld könyvet" jelentetett meg „Tisztességes és hatékony árak felé a közlekedésben" címmel. (Az EU Zöld könyvei ajánlásokat és javaslatokat tartalmaznak, amelyeket az EU szintjén és az egyes tagországokban is felhasználnak az új jogszabályok megalkotásához.) A kutatások eredményeire alapozva a Zöld könyv cáfolja azt a — Magyarországon is általánosan hangoztatott — tévhitet, hogy a gépjármûvek használói sokkal több adót fizetnek, mint amennyi méltányos. A valóság ennek éppen a fordítottja: az összes kárt beszámítva a gépkocsival közlekedõk jelentõs támogatásban részesülnek. Ahhoz, hogy ténylegesen fedezzék tevékenységük költségeit, számottevõen emelni kellene az üzemanyag- és gépjármûadókat, a parkolási díjakat, a biztosítási díjakat stb.

„ExternE" néven az EU-ban átfogó kutatási programot folytatnak abból a célból, hogy meghatározzák az energiahordozók termelésének és felhasználásának valódi költségeit. E kutatások eredményeire is alapozva, az EU Bizottsága 1997-ben törvényjavaslatot készített elõ az energiahordozók fokozottabb megadóztatására, ami az összes tagország számára kötelezõ érvényû lenne.

Az EU illetékesei egyértelmûen leszögezték, hogy amennyiben Magyarország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, adórendszere is meg kell hogy feleljen az EU-ban elfogadott elveknek és gyakorlatnak. Minél elõbb tesszük meg ezeket a lépéseket, annál elõnyösebb helyzetbe kerülhetünk.

Magyarország számos nemzetközi környezetvédelmi egyezményhez csatlakozott, amelyekben konkrét kötelezettségeket vállalt a károsanyag-kibocsátások mérséklésére. Ezek teljesítését is elõsegíthetné egy környezetvédelmi adóreform.

Elriasztaná-e a külföldi befektetõket
a környezetvédelmi adóreform?

Magyarországon a környezetszennyezõ termékek árai általában jóval alacsonyabbak, mint például Ausztriában vagy Németországban. Tehát azt mindenképpen megtehetjük, hogy ezeket az árakat — többlet adóterheléssel — a mérvadó EU-országok szintjére emeljük. Ez legfeljebb azokat a külföldi cégeket riasztaná el, akik azért kívánják hozzánk telepíteni energia- és nyersanyagpazarló, súlyosan környezetszennyezõ tevékenységeiket, mert hazájukban már sem környezetvédelmi, sem gazdasági szempontból nem kívánatosak. Az pedig Magyarországnak is érdeke, hogy ne ilyen cégek települjenek hozzánk.

Egyébként az egyes EU-országokban is igencsak eltérnek egymástól az adómértékekek. Az alábbi táblázat a villamos energiára kivetett adók mértékét mutatja néhány európai országban.

* a teljes ár százalékában

n.a. = nincs adat

Forrás: Energy Prices and Taxes, Third Quarter 1996.
Nemzetközi Energia Ügynökség

Nagyrészt az eltérõ adómértéket tükrözik az üzemanyagárak különbségei is az egyes országok között. Így például nyugati szomszédunknál a 95-ös ólmozatlan benzin 24%-kal, a gázolaj pedig 9%-kal drágább, mint nálunk.

* 1998. január 16-i árfolyam

Ha ennyi érv szól a környezetvédelmi adóreform mellett, mi akadályozza a bevezetését?

A korábbi évtizedekben a nehézipar, az olajipar, az autógyártás, vagyis a nagy nyersanyag- és energiafogyasztó ágazatok jelentették a gazdasági növekedés hajtóerejét. Ezek az iparágak még ma is óriási hatalommal és befolyással rendelkeznek, így mindeddig meg tudták akadályozni egy környezetvédelmi adóreform megvalósítását.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kiotói világkonferencián az Európai Unió kötelezettséget vállalt, hogy 2010-ig 8 százalékkal csökkenti a globális felmelegedést okozó szén-dioxid kibocsátását. A konferencia elõtt az Egyesült Államokban a szénbányászatban, az olaj- és gépjármû-iparban érdekelt óriáscégek sok millió dollárba kerülõ „PR" és lobbykampányt indítottak azért, hogy megakadályozzák bármiféle korlátozás elfogadását. (Végül a nemzetközi és hazai közvélemény nyomására, illetve a tudományos bizonyítékok hatására az USA 7 százalékos csökkentést vállalt.)

A másik meghatározó tényezõ az, hogy a döntéshozók és a lakosság túlnyomó része sem ismerte fel egy ilyen adóreform elõnyeit. Sokan félnek is kockáztatni megszokott kényelmüket, módosítani pazarló magatartásukat. Jó lenne azonban felismerniük: ha nem történik mielõbbi gyökeres változás, azzal mindenüket kockáztatják.

Mégis derûlátásra ad okot az a tény, hogy a mai világ már más irányban halad. A korszerû gazdaság húzóágazataivá a tudásigényes tevékenységek váltak, amelyek számára egy környezetvédelmi adóreform egyértelmûen elõnyös lenne.

Milyen intézkedéseket javasol megtenni a közeljövõben a Levegõ Munkacsoport?

Az elmúlt évek során több olyan konkrét javaslatot is tettünk a KKDSZ-szel közösen, amelyek már rövid távon is jól érzékelhetõ változást hoznának. Az alábbiakban az 1998. évi állami költségvetés módosítására tett javaslatainkból sorolunk fel néhányat. Meg kell azonban mondanunk, hogy szervezetünkön belül is nagy viták folynak ezekrõl. Többen például úgy gondolják, hogy magunknak is és a jó ügynek is ártunk, ha „népszerûtlen" intézkedéseket javaslunk, így például egyes adók emelését. Mások szerint viszont - és közéjük tartozik e kiadvány szerzõje is - a Levegõ Munkacsoportnak és a KKDSZ-nek nem szabad elhallgatnia a nehézségeket, hanem tisztességesen rá kell mutatnia, mi az, ami megvalósítható, felkínálva a választás lehetõségét. Aligha lehet ugyanis minden szempontból tökéletes megoldást találni.

A környezetvédelmi adóreform lényege egyértelmûen megfogalmazva tehát a következõ: a „rossz" dolgokat (pl. a környezetszennyezést, az egészségkárosítást) fokozottabban kell megadóztatni, a „jó" dolgokat (a Levegõ Munkacsoport és a KKDSZ ide sorolja az alkotó emberi munkát is) pedig a jelenleginél jóval kisebb adóval kell terhelni.

2. javaslat:
Közpénzekkel ne támogassuk
a szennyezõket!

Eddig az államháztartásnak fõleg a bevételi oldaláról szóltunk. Most vessünk pillantást a kiadási oldal néhány elemére is!

Az eddig említett közvetett támogatások mellett nemegyszer elõfordul, hogy a központi költségvetésbõl közvetlenül is támogatnak olyan nagyberuházásokat és egyéb tevékenységeket, amelyek jelentõsen növelik a környezet szennyezését. Ezeket a támogatásokat haladéktalanul meg kell szüntetni, közpénzekbõl nem szabad hozzájárulni a környezet pusztításához. Ennek érdekében a Levegõ Munkacsoport és a KKDSZ többek között az alábbi javaslatokat tette.

A fentiekben olyan elképzeléseket ismertettünk, amelyek megvalósítása esetén kiadásokat takaríthat meg az államháztartás. Tudjuk, hogy ennek az ellenkezõjére — hogy mire lehetne még pénzt költeni — mindenkinek ezer ötlete van. Hadd mondjuk el mégis, mi mit részesítenénk mi elõnyben.

3. javaslat:
Sokkal több pénzt a humán szférának!

Elõsegíti-e a gazdasági fellendülést, ha az állam kevesebb pénzt ad az oktatásra?

Az 1998. évi állami költségvetés elõirányzatait is figyelembevéve megállapíthatjuk, hogy az 1994. évihez képest 1995 és 1998 között — 1998. évi áron számolva — összesen 4700 milliárd Ft került, illetve kerül elvonásra a helyi önkormányzatoktól (ide tartozik például az oktatási, kulturális és egészségügyi kiadások jelentõs része), a társadalombiztosítási alapoktól és a központi költségvetés szociális kiadásaitól. Az egyéb területeket is tekintve (államigazgatás, felsõoktatás, kutatási és fejlesztési tevékenység stb.) a teljes elvonás becsléseink szerint ennek az összegnek a kétszeresét is elérheti.

Elvonások a helyi önkormányzatoktól, a társadalombiztosítási alapoktól
és a központi költségvetés szociális kiadásaitól
(milliárd forint)

A fentiekkel szemben a központi költségvetés helyzete csak igen kis mértékben javult. (A privatizációs bevételeket itt nem számítjuk, hiszen a magánosítás nem ismételhetõ meg: az egyszer már eladott vagyon nem adható el újra.) A költségvetés hiánya 1998-ban csak 153 milliárd forinttal lesz kevesebb, mint 1994-ben, ami az említett 4700 milliárdnak mindössze 3%-át teszi ki! Külkereskedelmi mérlegünk pedig a vámstatisztika alapján az 1994. évihez viszonyítva gyakorlatilag nem javult, sõt 1996ban és 1997-ben is romlást mutatott.

A vállalkozói szféra hivatalosan nyilvántartott eredménye nagyságrendileg elmarad attól, amit az említett 4700 milliárd Ft elvonás indokolna.

Mindez azt mutatja, hogy a „Bokros-csomaggal" megkezdett megszorító intézkedéseknek az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet, a tudományos kutatást és a szociális ellátást érintõ részei nemcsak ezeken a területeken fejtettek ki rendkívül káros hatást, de a gazdasági fejlõdés szempontjából is értelmetlennek bizonyultak.

Mekkora legyen az állami újraelosztás mértéke?

A megszorító intézkedések alapjául fõleg az az indoklás szolgál, hogy csökkenteni kell az államháztartás kiadásait. A fejlett ipari országok példájára hivatkozva a gazdaságpolitikusok meghatározó része azt hangoztatja, hogy nálunk csökkenteni szükséges az állami újraelosztás mértékét. (Ez azt jelenti, hogy a bruttó hazai termékhez viszonyítva egyre mérséklõdjön az állam által beszedett és újra szétosztott pénzösszeg aránya.) A 23. ábrán láthatjuk, hogy az elmúlt 4 évben ez meg is valósult. Így természetszerûleg kevesebb pénz jutott a közfeladatokra.

23. ábra: Az állami újraelosztás mértéke a GDP-hez viszonyítva

Forrás: Magyar Nemzet

Ezt a szemléletet mi hibásnak tartjuk.

Nem lehet egy az egyben a fejlett ipari országok gyakorlatát venni alapul, hiszen ott jóval magasabb az egy fõre jutó bruttó hazai termék, s más a gazdaság szerkezete és a társadalom állapota is (például a lakosság lélekszámához viszonyítva sokkal többen végeztek egyetemet, fõiskolát).

Úgy véljük, hogy a nagyobb mértékû újraelosztás önmagában még nem ellentétes a piacgazdasággal. Természetesen nem azt a korábbi állapotot kívánjuk vissza, amikor a kormányzat önkényesen osztogatta a közpénzeket különbözõ vállalatoknak, sokszor gazdaságtalan nagyberuházásokra fecsérelve el a rendelkezésre álló források egy részét. (Sajnos, ez a hibás gyakorlat még a mai napig sem szûnt meg teljesen.) További súlyos probléma a feketegazdaság hatalmas aránya a nemzetgazdaságban, ami miatt a bruttó hazai termék 20-30 százalékkal kisebbnek tûnik a valóságosnál (és így az újraelosztás mértéke pedig nagyobbnak).

Egyetértünk azzal, ha az ésszerûtlen — nyílt és burkolt — állami támogatások felszámolásával és a feketegazdaság visszaszorításával csökkentik az állami újraelosztás mértékét. Ha azonban az újraelosztást úgy csökkentik, hogy lerontják azoknak a rendszereknek a mûködését, amelyek elengedhetetlenek a társadalom fejlõdéséhez, illetve a szociális feszültségek kezeléséhez (oktatás, kultúra, egészségügy, tudományos kutatás, szociális ellátás, környezetvédelem), akkor ez nem segíti, hanem éppenséggel akadályozza a piacgazdaság mûködését.

A nagyobb mértékû állami újraelosztás nem jelenti azt, hogy kevesebb pénz jut a gazdaságnak. A közfeladatokra fordított állami pénzek hamar megjelennek a gazdasági életben, és keresletet teremtve élénkítik azt.

A 24. ábrán vázlatosan illusztráljuk, hogy mire fordítja egy iskola azt a hozzájárulást, amelyet az államtól (és az önkormányzattól) kap. A dolgozók fizetésére jutó szja-t és társadalombiztosítási járulékot rögtön visszafizeti az államháztartásnak. A dolgozók bért kapnak, amit elköltenek a piacon, az üzletekben, fizetnek a lakásukban használt villanyért, a fûtésért és így tovább. Azt a pénzt, ami még ezen felül megmarad az iskolának, a közüzemi számlák (fûtés, melegvíz, villany stb.) kifizetésére és a szükséges felújításokra és beszerzésekre fordítja. (Ez utóbbi összegek egy része szintén az államháztartásba kerül vissza az ÁFA és egyéb adók formájában.)

24. ábra: Az államtól és az önkormányzattól kapott közpénzt az iskola
szinte azonnal visszajuttatja az álllamháztartásba, illetve élénkíti vele a gazdaságot

Mire fordítsuk a közpénzeket?

Az államháztartásból közfeladatokra kell a pénzt költeni, és ezen belül is csak olyan tevékenységekre, amelyek egyéb módon (például vállalkozási alapon) csak alacsony hatékonysággal, esetleg komoly társadalmi feszültségeket keltve (a szegény rétegek kiszorításával, az esélyegyenlõség további alkotmányellenes csökkentésével) vagy egyáltalán nem is végezhetõk el. Az viszont elengedhetetlen, hogy az állam a közfeladatokat megfelelõ mértékben finanszírozza. Ezek közül melyek a legfontosabbak?

Kultúra, oktatás

Elsõ helyre a szélesen értelmezett kultúrát tesszük, beleértve az oktatást és a nevelést is. Már közhelynek számít, hogy egy ország jövõjét a „kimûvelt emberfõk sokasága", vagyis az oktatás, a mûvelõdés színvonala határozza meg. A kiugró gazdasági teljesítményeket elérõ országok szinte kivétel nélkül rendkívül sok figyelmet és pénzt fordítottak az oktatás színvonalának minél magasabbra emelésére.

Bill Clinton amerikai elnök megválasztása után négy fõ elemre alapozta az Egyesült Államok versenyképesség-javító stratégiáját, amelyek közül az egyiket így fogalmazta meg: „A legfontosabb tõkebefektetési cél maga az amerikai nép, a lakosság jobb képzése mindenek felett."

Magyarországon az elmúlt években jelentõsen romlott a közoktatás és a közmûvelõdés színvonala.

„Az iskolaérett gyerekek 1-1,5 százaléka be sem kerül az alapfokú oktatásba, 6-8 százalékuk nem végzi el az általános iskolát, és 25-30 százalékuk az írás és olvasás alapfokú tudásának hiányossága miatt bukik ki a szakmunkásképzõbõl. A nyolcadik osztályosok 30 százalékának súlyos gondjai vannak az olvasással. A 9-18 év közötti generáció olvasásértése — az olvasáskutatók adatai szerint — 20 százalékkal romlott az elmúlt öt évben. Minden korosztályból évente gyarapszik tehát Magyarországon a modern kori analfabéták már több százezres tábora. Pontos felmérések (pénzhiány miatt) évek óta nem készülnek..." — írta a Kiáltás címû lap 1997/24. száma.

Ezek a tények feltehetõen szorosan összefüggenek azzal is, hogy az említett idõszak alatt a pedagógusok élet- és munkakörülményei romlottak a leginkább az összes szakmacsoport közül. A 25. ábra azt mutatja, hogy miként alakultak az oktatásra fordított kiadások 1992 és 1997 között a GDP-hez viszonyítva. (Mivel ezalatt a GDP is csökkent, a valóságos helyzet még az ábrán mutatottnál is lényegesen rosszabb.)

Amint azt már korábban bemutattuk, az elmúlt évek során nagymértékben növekedtek a munkabért sújtó adóterhek. Egy iskola kiadásainak pedig közel 80 százalékát a bérköltségek teszik ki. Tehát az állam egyre nagyobb arányban vette vissza közvetlenül és azonnal azt a pénzt, amit az iskoláknak adott. (Ezt annál is inkább megtehette, mivel a pedagógusok - a gazdasági élet egyes szereplõivel ellentétben - nem tudnak kibújni az adó- és járulékterhek alól.) Így a valóságban még nagyobb mértékben csökkentek az iskolai oktatásra-nevelésre fordított összegek.

Az oktatás témaköréhez tartozik a tandíj. Ennek eltörlését javasoljuk.

Az Európai Unió irányelvei szerint amelyik országban nincs tandíj-rendszer, ott már nem is szabad bevezetni, ahol pedig létezik, ott el kell törölni.

25. ábra: A közoktatási kiadások alakulása a GDP-hez viszonyítva

Forrás: Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium

A fentiekkel összhangban - az utóbbi évek kedvezõtlen folyamatait visszafordítandó - javasoljuk, hogy a kultúra és az oktatás területén teljes egészében maradjon ott a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó csökkenése révén felszabaduló összeg. Ez lehetõvé tenné a fizetések emelését (ld. a 26. ábrát), és így az élet- és munkafeltételek javulása elõsegítené, hogy itt egyre több jó szakember dolgozzon, ami hozzájárulna az oktatás és mûvelõdés színvonalának számottevõ emeléséhez. Ebbõl az összegbõl továbbá megkezdõdhetne az esélyegyenlõséget javító oktatási és mûvelõdési alaptevékenységek fejlesztése, a minõségi munkavégzés feltételeinek megteremtése is.

26. ábra: A pedagógusok és a kulturális dolgozók
bérköltségének jelenlegi szerkezete összevetve
a Levegõ Munkacsoport és a KKDSZ javaslatával

Egészségügy

A fent elmondottakat érvényesnek tartjuk az egészségügyre is. Egészséges társadalmat — és gazdaságot — csak egészséges emberekkel lehet építeni.

A Magyar Orvosi Kamara adatai szerint az egészségügyi szolgáltatásokra fordított összeg 1990 és 1997 között reálértékben a felére csökkent.

Az egészségügyön belül különösen fontosnak tartjuk a megelõzést, amire jelenleg túlságosan kevés figyelem és szinte elenyészõ pénz jut. Pedig sokkal könnyebb és olcsóbb megelõzni, elkerülni a betegségeket, mint meggyógyítani a megbetegedett, munkaképtelen embereket.

Tudományos kutatás és fejlesztés

Ma már az is közhelynek számít, hogy társadalmunk fejlõdése alapvetõen függ a tudományos kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységektõl. Ennek ellenére a hazai K+F ráfordítások reálértékben 64%-kal csökkentek 1990 és 1996 között (ld. a 27. ábrát!). Jelenleg az egy fõre jutó K+F ráfordítás alig haladja meg a fejlett ipari országok átlagának egytizedét. A K+F-re fordított állami hozzájárulás csökkentése azért is értelmetlen, mert ebbõl nem származik jelentõsebb megtakarítása az államháztartásnak.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadásai 1998-ban összesen 19,4 milliárd forintot tesznek ki, ami a központi költségvetés kiadásainak 0,7 százalékánál is kevesebb. Ezen belül az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) mindössze 2,5 milliárd forinttal részesednek, ami a központi költségvetésnek nem éri el az egy ezrelékét sem.

27. ábra: A tudományos kutatásra fordított összeg
a GDP százalékában

Forrás: Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium

Szociális ellátás

A családi pótlék reálértéke az elmúlt négy évben a felére csökkent. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ország jövõjérõl a gyermekvállalással gondoskodó családok hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint azok, akik ezt nem vállalják. Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a családi pótléknak és az egyéb gyermekvállalási támogatásoknak legalább a négy évvel ezelõtti reálértékét helyreállítsák.

A társadalom minden tagjának joga van a létbiztonságra. Ezért szükségesnek tartjuk a nyugdíjak reálértékének megõrzését, valamint az esélyegyenlõség javítását, különös tekintettel a hátrányos helyzetû társadalami rétegekre, az egészségkárosodott és fogyatékos emberekre.

Környezetvédelem

A környezetvédelem terén a leghatékonyabban úgy érhetünk el eredményt, ha megszüntetjük a környezetszennyezõ tevékenységek rejtett és nyílt támogatását, egyre szigorodó jogszabályi elõírásokat hozunk a szennyezés csökkentése érdekében, és javítjuk a felvilágosító, tájékoztató munkát.

Általában a piaci megoldásokat sokkal hatékonyabbnak tartjuk, mint amikor az állam közvetlenül nyújt pénzbeni támogatást a környezet védelmét elõsegítõ beruházásokra, tevékenységekre. Azonban vannak olyan területek, ahol átmenetileg vagy esetleg hosszú távon is nélkülözhetetlen az állam közvetlen szerepvállalása. Ilyenek például

— az energiahatékonyság javítása,

— a tömegközlekedés, a vasút üzemeltetése és fejlesztése,

— a csatornázás és szennyvíztisztítás,

— a szennyezett területek megtisztítása (amikor a szennyezõre már nem hárítható át ez a feladat),

— a természetvédelem, a zöldterületek fejlesztése,

— a tudatformálás.

Természetesen nemcsak több pénzt kell az említett területekre fordítani, hanem egyre hatékonyabban kell azt felhasználni. De ez már nem ennek a kiadványnak a témája.

4. javaslat:
Határozott fellépést
a feketegazdaság ellen!

Az ökoadók bevezetése már önmagában is elõsegítené a feketegazdaság visszaszorítását. A munkabéren lévõ terhek csökkenését követõen kevésbé lesz kifizetõdõ feketemunkásokat alkalmazni, illetve feketén munkát vállalni. A munkáltatók és a munkavállalók egyaránt alaposabban megfontolják majd, hogy érdemes-e a jóval kisebb haszon reményében egy komoly büntetést megkockáztatni.

Az ökoadók beszedése - a termékadókéhoz hasonlóan - jóval könnyebb, mint a személyi jövedelemadóé vagy a társadalombiztosítási járuléké, hiszen az elõbbieket általában nehezebb „elbújtatni". Egyes termékek esetében (szén, kõolaj, földgáz, atomenergia) ebbõl a szempontból az is óriási elõny, hogy viszonylag kis számú termelõt és forgalmazót kell a hatóságoknak figyelemmel kísérniük, míg például a személyi jövedelemadó esetében az ország hét és fél millió felnõtt polgárát!

Jelenleg Magyarországon a feketegazdaság arányát a nemzetgazdaságon belül 30 százalékra becsülik, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedõen magas. Visszaszorítása az egész társadalom érdeke.

A környezetvédõ mozgalmak — a szakszervezetekkel együtt — azért is lépnek fel határozottan a fekete gazdaság és a bûnözés ellen, mert ezek a környezet és az egészség legnagyobb károsítói közé tartoznak, s a foglalkoztatást is veszélyeztetik.

Az illegális hulladékkereskedelem, a veszélyes hulladékokkal történõ visszaélések, a törvénytelen fakivágások, az olajszõkítés és az üzemanyag-csempészet jellegzetes példái azoknak a bûnözõi tevékenységeknek, amelyek egyúttal súlyosan ártanak a környezetnek is.

A Levegõ Munkacsoport a KKDSZ-szel közösen számos konkrét javaslatot tett a fekete gazdaság és a bûnözés visszaszorítására.

• Nem ritkán megtörténik, hogy amikor egy vállalkozás csõdbe megy vagy „eltûnik", súlyos környezetszennyezést hagy maga után, amit közpénzekbõl kell felszámolni. Javasoljuk, hogy minden vállalkozó csak olyan tevékenységre vállalkozhasson, amelynek a környezeti és egészségi kockázatának fedezésére megfelelõ vagyonnal vagy biztosítással rendelkezik. (A jövedéki adóról szóló új törvény elfogadása komoly elõrelépést jelent ezen a téren.)
• Az ukrán és a román határon folyó üzemanyag-csempészet évente több mint 10 milliárd forinttal károsítja meg az államháztartást. Többek között javasoljuk, hogy aki naponta egy alkalomnál többször lépi át a határt, fizessen külön üzemanyagadót a gépkocsi-tank ûrtartalmának arányában.
• A bírságok sokszor messze nincsenek arányban az okozott károkkal, illetve a károkozással szerezhetõ elõnyökkel. Ezért javasoljuk a bírságok emelését, szigorítását.
• A feketegazdaság visszaszorításának egyik hatékony módszereként javasoljuk az erre szakosodott meglévõ intézmények érdekeltségének növelését. (Az elmúlt idõszakban már több ilyen intézkedést tettek a vámhatóságnál, a rendõrségnél. Ennek folytatására van szükség.)
• A nemzetközi közúti árufuvarozás egy része szorosan kapcsolódik a feketegazdasághoz és a bûnözéshez (csempészet, prostitúció, adóelkerülés stb.). Ezért a kamionforgalom csökkentése és az árufuvarozásnak egyre nagyobb mértékben a vasútra történõ terelése is elõsegítené e nemkívánatos jelenségek felszámolását. Ennek érdekében is javasoljuk a kamionokra kivetett díjak emelését és kiterjesztését, a hétvégi és egyéb forgalmi korlátozásokat, a vonatkozó környezetvédelmi elõírások szigorítását, valamint a vasúti árufuvarozás kiemelt fejlesztését.

5. javaslat:
Tisztázzuk a számokat!

Ha fellendül a gazdaság, miért hanyatlik az ország?

Gazdaságpolitikusaink többnyire néhány, általuk alapvetõ fontosságúnak tartott számot figyelnek, és azokból vonják le következtetéseiket az ország fejlõdésére vonatkozóan. Ilyen számok például a bruttó hazai termék (GDP), az államháztartás hiánya, az export és az import értéke, a beruházások nagysága vagy az infláció mértéke. Ezek közül is különös elõszeretettel tekintenek a bruttó hazai termék alakulására. Szinte fétisként kezelik, és mindent elkövetnek a növelésére.

Vajon megfelelõ mutatószám-e a GDP a fejlõdés mérésére? Világszerte egyre több közgazdász és más szakértõ fejezi ki kétségeit ezzel kapcsolatban. Ezért több próbálkozás történt olyan mutatószám kidolgozására, amely jobban kifejezi a társadalmi haladást. Az alábbiakban a három amerikai tudós (Cobb, Halstead és Rowe) által kidolgozott valódi fejlõdési mutató (VFM, vagy angol rövidítéssel GPI) alapján mutatjuk be, miért vezet bennünket félre a bruttó hazai termék mutatója, és hogy mi javasolható helyette.

Elõször tekintsünk át néhány olyan tényezõt, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom fejlõdéséhez, az emberek jólétéhez, mégsincsenek benne a GDP-ben.

A háztartási munka és a gyermeknevelés — A háztartásokban végzett munka sokkal nélkülönözhetetlenebb, mint az irodákban, gyárakban és boltokban végzett munkák. Ez a munka a jól mûködõ gazdaság egyik elõfeltétele. A gyermekek otthoni nevelése meghatározza a társadalom jövõjét, sõt, részben a jelenét is (negatív példaként említhetjük az utcán randalírozó fiatalokat). Mivel azonban mindez nem jelenik meg közvetlenül a GDP-ben, a politikusok hajlamosak lekicsinyelni a jelentõségét. Ez megmutatkozik például a családi pótlék csökkentésében, vagy abban, hogy azok a nõk, akik életük során a háztartásban dolgoztak, sokkal kisebb nyugdíjat kapnak (ha egyáltalán kapnak), mint azok, akik valahol állásban voltak, pedig lehet, hogy esetenként az elõbbiek gyermekeik okos nevelésével sokkal több hasznot hajtottak a társadalomnak.

Az önkéntes munka — A legfontosabb munkák nagy részét nem pénzért végezzük. Ilyen például a szomszédok segítése, a lakóterületünkön lévõ fák gondozása, a polgárõrségekben való részvétel, a kalákában történõ építkezés vagy a tevékenykedés a különféle társadalmi szervezetekben, egyesületekben, kulturális közösségekben. Ezek a munkák a társadalom egyik kötõszövetét jelentik, nélkülük szinte elképzelhetetlen az életünk. A döntéshozók mégsem biztosítanak megfelelõ feltételeket ezeknek a munkáknak az elvégzésére.

A továbbiakban néhány olyan tényezõt sorolunk fel, amelyek súlyosan hátráltatják a fejlõdést, de a GDP-ben többnyire gazdasági növekedésként (!) jelennek meg.

A jövedelemelosztás rendellenességei — A GDP növekedésként tartja nyilván a személyi jövedelmek emelkedését. Viszont nyilvánvaló, hogy egy luxuskörülmények között élõ polgár életének minõségét nemigen javítja, ha a meglévõk mellé vesz még egy csodaautót. Ezzel szemben egy rossz anyagi körülmények között élõ ember jövedelmének kisebb változása is erõs hatással lehet életviszonyaira. A nagy jövedelemkülönbségek a társadalmi feszültségeket is szítják. Mindez azonban nem tükrözõdik a GDP-ben.

Feketegazdaság, bûnözés — A feketegazdaságban végzett munka hozzájárulhat a gazdaság teljesítményének növeléséhez, de egyúttal káros is a társadalomra. (Például amikor a kõmûves nem ad számlát a családi ház építéséért, gyarapítja a nemzeti vagyont, de ugyanakkor másokra hárítja az egyébként rá kivetendõ közterhek kifizetését.) A bûnözés nemcsak egyértelmûen rossz a társadalom részére, de általában nem is hoz létre új értéket. A bûnözés miatti kórházi kezelések viszont növelik a GDP-t. Azt is kedvezõnek mutatja a GDP, ha az emberek több biztonsági zárat vesznek. Pedig mindez aligha növeli a jólétüket.

A családok szétzilálódása — A legfontosabb és legalapvetõbb „szolgáltatási szektor" a család. Ugyanakkor gazdasági szempontból ezt értékelik a legkevésbé. A családok szerepét egyre nagyobb mértékben helyettesíti a televízió, a bevásárlóközpontok, a gyorséttermek és a piac más szereplõi. A GDP ezt a visszaesést gazdasági fejlõdésként kezeli, mivel a feladatok átkerülnek a piac hatáskörébe, és több pénz cserél gazdát. (Ha az apa a kocsmában ivászattal tölti az idejét, a GDP növekszik, ha otthon segíti a gyerekét a tanulásban, azt a GDP nem értékeli.) A családi kötelékek szétzilálódásáért azonban nagy árat fizetünk. A növekvõ bûnözés e hatalmas problémakörnek csak egyik kirívó jele. A széthullott családok gyakran okoznak érzelmi rendellenességeket, rossz egészségi állapotot és gyenge iskolai elõmenetelt. Egy olyan társadalom, amelyik nem törõdik a gyermekekkel és hagyja a családi és közösségi életet tönkremenni, egyúttal saját gazdasági hanyatlásának alapjait is megveti.

Ingázás — Amint már említettük, egyre több esetben kerül egymástól távolabbra a lakás és a munkahely. Az a tény, hogy sok ember naponta kétszer hosszú utat tesz meg csupán a munkábajárás miatt, növeli a GDP-t (több üzemanyag fogy, növekszik a tömegközlekedési vállalatok teljesítménye stb.), de szinte mindenki számára kellemetlen és hátrányos.

Közlekedési balesetek — Ha növekszik a gépjármûvek száma, nagyobb lesz a forgalom, gyorsabban használódnak el az utak, és több baleset történik. Többet kell tehát költeni az utak karbantartására, a rendõrségre, a biztosításra. Egy összeütközést követõen nagy javítási és kórházi (esetleg temetési) költségek merülhetnek fel. Ha totálkárossá válik az autó, kidobják, újat vásárolnak helyette. Ez mind növeli a GDP-t, de árt a társadalomnak.

Tartós fogyasztási javak rövid élettartama — Ha egy mosógép két év alatt tönkremegy, ki kell selejtezni, és muszáj újat vásárolni. A fejlett ipari társadalmakban sok gyenge minõségû cikket gyártanak csak azért, hogy viszonylag hamar tönkremenjenek, és a fogyasztók újat vásároljanak. (Sõt, nemegyszer reklámokkal is arra ösztönzik õket, hogy a még jól mûködõ, de „korszerûtlennek" vagy „divatját múltnak" mondott berendezéseket kidobják, és vadonatújjal helyettesítsék.) Ezáltal növekszik a GDP, de ez a társadalomnak nem több jólétet, hanem csak nagyobb pazarlást és egyre súlyosabb környezeti problémákat jelent.

A nemzeti vagyon tönkremenetele — Új házakat építenek a város körüli zöldövezetekben, miközben a város belsõ részein pénzhiány miatt egész lakónegyedek pusztulnak le. Épülnek az új autópályák, ugyanakkor a meglévõ utak és vasútvonalak a karbantartás hiánya miatt tönkremennek. Budapesten új metró építését tervezik, miközben a meglévõ tömegközlekedési hálózat az elmaradt felújítások miatt egyre rosszabb minõségû szolgáltatást nyújt. Az új beruházások a GDP-ben növekményként jelennek meg, miközben a meglévõ nemzeti vagyon tönkremenetelét nem tartják nyilván.

Környezeti károk — A szennyvíztisztítók építési és mûködési költségei növelik a GDP-t, pedig ezek a már elszennyezett vizeket tisztítják. Az elszennyezett tavak és folyók miatti károkat viszont nem tartalmazza a GDP. A hõerõmûvek által felhasznált szén nemcsak hõt és áramot termel, hanem súlyosan szennyezi a levegõt. A GDP azonban növekményként tartja nyilván az eltüzelt szén mennyiségét és az egyre nagyobb gyógyszerfogyasztást, de nem veszi számba a szennyezett levegõ által okozott erdõpusztulást, egészségromlást és egyéb károkat. Ha kivágnak egy erdõt és autópályát építenek a helyére, akkor ezáltal növekszik a GDP, viszont nem vonódik le a GDP-bõl az erdõ értéke, beleértve annak rekreációs és egyéb hasznait, valamint azokat a növény- és állatfajokat is, amelyek vele együtt pusztulnak el.

A példákat még hosszan sorolhatnánk, de az eddigiekbõl is világos, hogy (gazdaság)politikusaink folyamatosan hibás adatok alapján döntenek. Így aligha lehet jó eredményre jutni. A mostani helyzet ahhoz hasonlít, mintha valaki a piros lámpát rendszeresen zöldnek nézné, és úgy hajtana át az útkeresztezõdéseken.

Tehát helyes számokat kellene adni a döntéshozók kezébe. De vajon ki lehet-e pénzben fejezni a háztartási munka értékét, a családok szétzilálódásának költségeit, vagy az ingázás miatti hátrányokat? Igen, bizonyos korlátokkal ez elvégezhetõ.

A háztartási munka és a gyermeknevelés értékét forintban egyszerûen megbecsülhetjük, ha tudjuk, hogy a szülõk és a nagyszülõk mennyi idõt töltenek el ezzel a tevékenységgel (a különbözõ felmérésekbõl ez az adat már ismert), és ezt megszorozzuk azzal a költséggel, amennyit egy hasonló munka elvégzéséért egy háztartási alkalmazottnak vagy egy házitanítónak fizetnének. Az így kapott összeggel természetesen nem fejezhetõ ki a család ezernyi jellegzetessége _ például az érzelmi kapcsolatok fontossága _, de hozzásegíthet ahhoz, hogy a döntéshozók értékrendjében is megfelelõbb helyre kerüljön a család szerepe.

Léteznek persze olyan tényezõk is, amelyek a valódi fejlõdési mutatóban, a VFM-ben sem szerepelnek, mégis alapvetõ fontosságúak.

Az oktatástól és a mûvelõdéstõl függ a jövõnk. A GDP viszont semmit nem mond a mai oktatás, közmûvelõdés minõségérõl. Ha a politikusok nem juttatnak elegendõ pénzt az oktatásra, a kultúrára, annak kedvezõtlen hatásai nem azonnal jelentkeznek, hanem csak évek múlva. Pedig amit az oktatásban, mûvelõdésben ma elmulasztanak, az a jövõben gyakorlatilag már nem pótolható. (Ha vissza is ültetik a felnõtteket az iskolapadba, az egyáltalán nem olyan hatékony, mint amikor gyermekként a legfogékonyabb életkorukban oktatták õket.)

A VFM (és a GDP) nem mutatja ki az erkölcsi nevelés eredményességét sem. Pedig a leromlott erkölcs minden szinten közvetlen anyagi veszteségekkel is jár.

28. ábra: A GDP és VFM alakulása az Egyesült Államokban

Tehát a VFM vagy az ahhoz hasonló egyéb mutatók sem tükrözik a valóságot a maga teljességében, az azonban biztos, hogy általuk sokkal árnyaltabb képet kapunk társadalmunkról és annak fejlõdésérõl, mint most, amikor a fentebb felsorolt valamennyi tényezõ „nulla" értékkel jelenik meg a bruttó hazai termékben.

Az említett amerikai tudósok kiszámították a fenti szempontok alapján kidolgozott valódi fejlõdési mutató alakulását az Egyesült Államokban 1950 és 1995 között, és azt összehasonlították a GDP-vel. A GDP ezen idõszak alatt többé-kevésbé folyamatosan nõtt, azt sugallva, hogy az amerikai polgárok egyre jobban élnek. A valóságot jobban tükrözõ VFM viszont — amint azt a 28. ábra mutatja — arra utal, hogy az amerikai társadalom egyre inkább hanyatlik.

Sokféle mutatót lehet letenni a döntéshozók asztalára, rájuk bízva, hogy ki-ki döntse el, számára melyik a legfontosabb. Ezt szükségesnek is tartjuk, azonban a politikusok szeretik, ha egyetlen szám alapján alkothatnak véleményt. Fogadjuk el ezt a szokásukat, és nyújtsuk át nekik a valódi fejlõdési mutatót, amely sokkal több, a társadalom fejlõdését meghatározó tényezõt fejez ki, mint a bruttó hazai termék.

A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Környezetgazdasági Tanszékén már elkezdték a VFM hazai viszonyokra történõ kidolgozását. Reméljük, mihamarabb sikerrel járnak!

6. javaslat:
Tájékoztatást!

A valódi változtatásra irányuló törekvések csak akkor lehetnek eredményesek, ha a döntéshozók és a közvélemény egyaránt folyamatos és hiteles tájékoztatást kapnak.

A nyugati országokban a kormányok és a helyi önkormányzatok is jelentõs összegeket fordítanak a lakosság olyan jellegû nevelésére, tudatformálására, amely az egész társadalom hasznára válik. Külföldi példák sora bizonyítja, hogy ahol kedvezõ feltételeket biztosítottak ennek az ún. társadalmi célú kommunikációnak, és azt szakmailag megalapozottan és tárgyszerûen végezték, ott e tevékenységeknek köszönhetõen

Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az „Országos energiatakarékossági, illetve energiahatékonyság-növekedést elõsegítõ program" háttéranyagában kimutatta, hogy a jelenlegi hazai viszonyok között tudatformálással, az energiatudatos viselkedés kialakításával 4_8-szor kisebb költséggel lehetne energiát megtakarítani, mint bármilyen technológiai korszerûsítési programmal.

Ennek megfelelõen kellene cselekedni itthon is. Már említettük, hogy a Levegõ Munkacsoport és a KKDSZ javasolja a hirdetésekre kivetett kulturális járulék emelését. Az így keletkezõ bevétel túlnyomó részét közcélú felvilágosító, tudatformáló tevékenységek finanszírozására kellene fordítani.

„Mit tehetek én?"

Valóban, mit tehet az egyes ember a jelenlegi helyzet megváltoztatásáért?

Megszoktuk, hogy úgy viselkedünk, mint újonc a regimentben. Szó se lehet kérdezõsködésrõl, vagy — még belegondolni is rossz — tiltakozásról az ellen, amivel nem értünk egyet.

Mostantól azonban — ez kényszer és lehetõség egyaránt — a demokratikus jogállami létbõl, az önigazgatásból fakadóan magunknak kell a sorsunkat irányítanunk. Kishitûség helyett tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy mint adófizetõ állampolgároknak, választóknak, nemcsak négy évente az urnák elõtt, hanem mindennapjainkban is felelõsség és hatalom van a kezünkben.

Felelõsek vagyunk egészségünk megõrzéséért, a gyermekeinkben kialakított értékrendért, szokásainkért, környezetünkért. Mindennap választunk, amikor bevásárolunk, közlekedünk, energiát fogyasztunk, munkánkat végezzük, vagy megtervezzük a szabadidõnket. Egyetlen, megismételhetetlen életet élünk, ennek mintáit adjuk át a következõ nemzedékeknek.

Ennek ellenére rendszerint apatikusan, kézlegyintéssel nyugtázzuk, ha a monopolhelyzetben levõ vállalatok, mint például a MATÁV, kényük-kedvük szerint emelik a tarifákat, ha a postán minden alkalommal megvárakoztatnak, ha az önkormányzat magas bérleti díja miatt bezár az utolsó cipõjavító, zöldségbolt, ha a játszótér helyére benzinkutat építenek, ha busz- vagy villamosjáratokat szüntetnek meg, ha állandóan változtatják és kiismerhetetlenné teszik a társadalombiztosítási jogszabályokat, adórendeleteket, és sorolhatnánk a végtelenségig azokat a merényleteket, amelyekben a közérdek alul marad az egyéni érdekekkel, a rossz vállalati szervezéssel, az állami bürokráciával szemben.

A jövõnkrõl is döntünk, ha csak magunkban morgolódunk. Ha a pillanatnyi kényelmet, a hallgatást választjuk, megalkuszunk azzal, amirõl tudjuk, hogy nem jó nekünk.

A demokrácia — folyamat. Polgárbarát körülményeket csak úgy lehet kialakítani, ha tájékozódunk, „képben vagyunk", ellenõrizzük a választott képviselõket, intézményeket, számon kérjük rajtuk, hogy mit tesznek a rájuk bízott hatalommal.

Ha nem vesszük a fáradságot, hogy elmenjünk és aktívan részt vegyünk a lakossági fórumokon, nem reklamálunk, nem írjuk meg a véleményünket legalább a helyi újságokba, nem keressük a kapcsolatot a szomszédainkkal, lakókörzetünkkel, a hasonló problémákkal viaskodókkal, a civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel, akkor azon se csodálkozzunk, ha fejünk felett és sokszor ellenünk, választópolgárok ellen döntenek.

Nem a döntéshozók szándékát, jóakaratát kell megkérdõjelezni nap mint nap. Õk is emberek, és a törvényeket, szabályozókat is emberek hozzák. Egy új, még alakuló rendszerben rengeteg a tévedés, szûklátókörûség. De ma még többnyire csak azok „nyüzsögnek", azok próbálják minden eszközzel érdekeiket érvényesíteni, akiknek jelentõs anyagi érdeke fûzõdik valamilyen törvény, határozat meghozatalához. A többiek „egyéni életstratégiákat", kiskapukat, kibúvókat keresnek. Össznépi társasjátékká vált az adóelkerülés, a kisebb és nagyobb szabálytalanságok feletti szemhunyás, ahelyett, hogy — igaz, csak hosszabb távon megtérülõ — betartható, átlátható törvények kialakítására törekvõ stratégiákat választanánk. Lényegesen könnyebb egy rendeletet kijátszani, mint a társadalmilag igazságtalan, a közösség érdekeit sértõ határozatokat, adókat módosíttatni.

A reklámok és egyéb manipulációk egy nem létezõ, torzan beállított fogyasztásközpontú eldorádó iránt keltenek hamis vágyakat bennünk. Elaltatják a józan eszünket, mintha minden boldogságot, egészséget, kielégülést meg lehetne vásárolni. Mintha az életben csak két fontos dolog létezne — a pénzcsinálás és a pénzen szerzett javaink birtoklásának élvezete. Ne felejtsük el, hogy a nyugati demokráciák sem hullottak ölébe az ott élõknek, hanem úgy kellett kivívniuk, és ma sem ülhetnek a babérjaikon. Legfeljebb ott többen hiszik, hogy a civil kurázsi, az aktív felelõsségvállalás, az önkéntes közösségi munka, a szolidaritás eredményes, hogy érdemes becsületesnek lenni. Bízunk benne, hogy az utánunk jövõ nemzedékek már itt is jobban hisznek majd a hosszú távú gondolkodás és cselekvés eredményességében.

Összefoglalva, a következõket teheti Ön:

• 1. Tájékozódjon! Csak akkor tudja hatékonyan képviselni saját érdekeit, ha birtokában van a szükséges információknak.
• 2. Tájékoztasson! Csak akkor ismerhetik meg a véleményét, ha azokat elmondja, leírja. („Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát.") Ismertesse elgondolásait barátaival, munkatársaival! Írjon az újságoknak, beszéljen önkormányzati, országgyûlési képviselõjével! A politikusok általában figyelnek arra, amit az emberek mondanak, hiszen újra akarják választatni magukat.
• 3. Igyekezzen saját maga is környezetbarát módon élni! Ez a mai körülmények között nem mindig könnyû, de sok lehetõség van arra, hogy a pénztárcáját is kímélje, a környezetet is óvja, és ugyanakkor ne kelljen feláldoznia eddigi kényelmét, lemondani a mai társadalom nyújtotta elõnyökrõl. Ezekrõl a lehetõségekrõl magyarul a legátfogóbban minden bizonnyal a Zöldköznapi kalauz c. könyvben lehet olvasni.
• 4. Fogjon össze másokkal! Itthon és külföldön egyaránt egyre több civil szervezet dolgozik olyan változások eléréséért, mint amilyenekrõl ebben a kiadványban olvasott. Keresse meg õket, ismerje meg programjaikat, lépjen be tagjaik sorába, anyagilag is támogassa õket!

Ajánlott irodalom

Feladatok a XXI. századra. Az ENSZ Környezet és Fejlõdés Világkonferencia dokumentumai. Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1993.

Hogyan tegyük helyre az árakat? Európai tervezet a közlekedés valós költségeinek a megfizettetésére (Rövidített változat). Európai Közlekekedési és Környezetvédelmi Szövetség - Magyar Közlekedési Klub, Budapest, 1993.

Javaslatok az 1998. évi állami költségvetési törvényjavaslathoz. Levegõ Munkacsoport - KKDSZ, Budapest, 1997.

Kerekes Sándor-Szlávik János: Környezeti menedzsment. KJK, Budapest, 1996.

Kiss Károly: Ezredvégi Kert-Magyarország (Egy környezetorientált gazdaságfejlesztési program indítékai és körvonalai). V-Kiadó, Budapest, 1994.

David C. Korten: A tõkés társaságok világuralma. Kapu Kiadó, Budapest, 1996.

Könczey Réka - S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1998.Ökoadók. A heidelbergi Környezet- és Jövõkutató Intézet (Umwelt- und Prognose-Institut, UPI) három tanulmányát magyarul a Talento Alapítvány jelentette meg 1994-ben.

Varga Csaba és Tibori Tímea: A mai világ és a jövõ forgatókönyvei. Nemzeti Stratégia 2020-ig könyvek. HÉA Stratégiakutató Intézet, MTA Szociológiai Intézet, Magyar Kapu Alapítvány, Budapest, 1997.

A világ helyzete (1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997). A Worldwatch Intézet jelentései a fenntartható társadalomhoz vezetõ folyamatról. Föld Napja Alapítvány, Budapest.

Winter, Georg: Zölden és nyereségesen. Útmutató a környezettudatos vállalatirányításhoz. Mûszai Könyvkiadó, Budapest, 1997.

Zobor Attila- Monspart Éva: Zöld úton a turizmusért. Talento Alapítvány, Budapest, 1996.

---

A Lélegzet

címû folyóirat havonta ad tájékoztatást Magyarország és a világ környezeti állapotáról, a környezet védelmét elõsegítõ intézkedésekrõl és javaslatokról, valamint a környezetvédõ mozgalmak tevékenységérõl.

A Lélegzetet 1991 óta jelenteti meg a Levegõ Munkacsoport. Színvonalát és elismertségét jelzi, hogy sok újságcikk, rádió- és televízióriport készült már a Lélegzet által közölt információk nyomán.

Kérés esetén szívesen küldünk Önnek díjmentesen egy mintapéldányt.

Címünk: 1465 Budapest, Pf. 1676

Telefon: 206-5598, 206-5599. Fax: 165-0438.

Drótposta: klari@levego.zpok.hu