Bevezetés

Az Európai Unió országaiban nagy jelentőséget tulajdonítanak a fáknak, különösen a bel- és külterületi fasoroknak. Ezeket egyaránt tekintik az élővilág tárgyának, valamint táji elemnek, egyben pedig eszköznek is a környezet ártalmai ellen.

Abból a felismerésből kiindulva, hogy adott korú fa csak életkorának megfelelő évek alatt pótolható, nagy figyelmet fordítanak a kiültetett fák ápolására és állapotuk alapos vizsgálatára. A fasorok állapot-felmérésének módszere az Európai Unió Erdészeti és Fagazdálkodási Bizottságának 1984-ben elfogadott ötlépcsős modellén alapszik, amellyel a mérsékelt égöv fafajait vizsgálják. Az ötlépcsős modell azt jelenti, hogy 1–5 értékszámmal látják el a fasorok egyedeinek részeit (gyökér, törzs, korona, az ápolás mértéke, életképesség), és ezen értékszámok számtani átlagából állapítják meg a faegyed állapotát, míg a faegyedek súlyozott számtani átlagából az egész fasor állapotát.

A vizsgálat természetesen nem öncélú. Az állapotfelvételt szöveges kiértékelés és a fasor jövőjére vonatkozó javaslatok egészítik ki.

Az EU-módszer hazai alkalmazását néhány – a lényeget nem érintő – változtatás teszi alkalmazhatóvá. Így például az osztályozás nálunk fordított: az EU országaiban az 1-es számít a legjobb jegynek, az 5-ös a legrosszabbnak. Egy változtatást eszközöltünk a kiértékelésnél, amennyiben összevontuk a koronaalap és a korona állapotát. Mesterkéltnek éreztük e két el nem választható elemet külön értékelni. Egyebekben hűen követtük az EU-módszert, amelynek alkalmazása mind a belterületi, mind az országúti fasorok tervszerűbb gondozását szolgálja. A vizsgálat vizuális megfigyelés módszerével készül, amelyet helyszínrajz, fénykép egészíthet ki.