|
|
|
|
Ezzel a címmel jelent meg 1997-ben Angliában egy könyv (Feminization of Nature, Penguin Books) arról, hogy a jelenleg használatos kemikáliák mennyire fenyegetik a jövőnket. A szerzőnő, Deborah Cadbury, a BBC tudományos sorozatát szerkesztette és több mint 40 tudóssal készített interjút, melyek nyomán a tudomány eredményeinek társadalmi hasznosítására, azaz a figyelem felkeltése céljából állította össze könyvét.
Az előszó P. D. James: Az ember gyermeke című könyvéből idézett félelmetes látomással kezdődik: „a világot egy végső járvány tartja markában, a terméketlenség pestisként terjed, az emberiség elvesztette szaporodóképességét, 25 éve nem hallatszik újszülöttek sírása bolygónkon". Azt, hogy ez sajnos egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott képzelgés, tényekkel támasztja alá a 300 oldalas mű. A túlzott védelem és túl sok kemikália használata – antibiotikumok, fájdalomcsillapítók, növényvédőszerek stb. – az elkényelmesedett, passzív életmód (autózás, tv-zés) az emberi faj biológiai legyengülését okozta. Cadbury egy igazi tudományos detektívregényt tár elénk a világ híres termékenységkutatóinak elbeszélése, kézirata nyomán, akik leleplező tényekkel szolgálnak az emberiség termékenységének, nevezetesen a hímivarsejtek számának (db/ml) drámai csökkenésével. Egy dán tanulmány az utóbbi 50 év 50%-os spermaszámcsökkenéséről ír, egy angol (Edinburgh) és egy francia (Párizs) pedig 25%-ot mutat ki az utóbbi 20 évben. Más nemzetek tudósai is megerősítették a humán reprodukció aggasztó változását. Mindemellett emelkedőben vannak a hererák és a fiúcsecsemők nemi szervének abnormális fejlődési rendellenességei is. A tudósok figyelmeztetnek arra, hogy a jelenlegi trend folytatódása az emberi faj reprodukcióját veszélyezteti!
A humán szaporodási problémákkal párhuzamosan az élővilágban is szokatlan jelenségeknek lehetünk tanúi. Számos faj (halak, krokodilok, madarak stb.) feminizációs jeleket mutat, mint például a hím ivarszervek jelentős méretcsökkenése, „rejtélyesen" megváltozott szexualitás, a hímek nőstényeknek megfelelő tojásrakása!
Ezek a megfigyelések, a mell- és prosztatarák előfordulásának emelkedésével együtt egy közös okra vezethetők vissza: a női ún. ösztrogén hormonok hatására. No, de ezek mindig is léteztek! – mondhatnánk. Igen ám, de a közelmúlt kutatásai szerint jó néhány kemikáliáról kiderült, hogy „enyhe ösztrogénként" viselkednek, azaz a női és más hormonhatásokat utánoznak. Ugyanakkor a hormonokról tudnunk kell, hogy a szervezet leghatásosabb kémiai üzenethordozói, tehát igen kicsi mennyiségük ellenére közvetlenül a génekre is hatnak, a sejtek viselkedését és a kritikus funkciókat irányítva. Ma már nyilvánvaló, hogy számos kemikália, mely megtalálható a műanyagokban, a növényvédő szerekben és számos más termékekben (pl. élelmiszeradalékként), utánozhatja a hormonhatást és ezáltal véletlenszerű pusztítást okoz szaporodásunkban, szexuális fejlődésünkben és szerepet játszik néhány ráktípus kialakulásában. Ezeket a kémiai anyagokat megesszük, megisszuk, belélegezzük, fürdünk bennük, sőt néhányukkal már születés előtt találkoznak gyermekeink.
Egyes tudósok a bizonytalanságokra hivatkozva felelőtlenségnek tartanák ezen vegyületek használatának szigorítását, vagy betiltását. Mások szerint viszont a meg nem tett intézkedéseknek egyre magasabb ára lehet, és a minket fenyegető veszélyek sokasodó tényei tekintetében.
Cadbury könyve megpróbálja kibogozni a különféle nézetek mögötti bonyolult összefüggéseket, elmesélve egy igaz történetet az új tudományos elméletek, eredmények leleplezéseiről és megállapítva a lehetséges közegészségügyi intézkedések jelentőségét.
A könyv a hetvenes évektől napjainkig történő részletes, dokumentumszerű feltárást végez az élővilág és benne az ember érzékenységét figyelmen kívül hagyó technikai fejlődés okozta károkról.
Az alábbiakban néhány konkrét gondolatot emelünk ki a könyv tartalmából.
Az ember ára című fejezetében egymásnak ellentmondó tudományos véleményeket találhatunk: „Ha környezetünk ösztrogén-tartalma, ami a mellrák okozója is, tovább növekszik, akkor az több embert fog elpusztítani, mint Hitler a II. világháború alatt." nyilatkozza Dr. Henrik Leffers a Koppenhágai Egyetem molekulárbiológusa. Ezzel szemben Stephen Safe, a Texas A M Egyetem toxikológusa azt állítja, hogy máig nincsenek egyértelmű bizonyítékok ezen anyagok és a mellrák közötti kapcsolatra vonatkozóan, bár annak gyakorisága drámaian megemelkedett az utóbbi 50 évben.
Izgalmasan számol be a tanulmány az ún. titkos angol kísérletek nyolcvanas évekbeli eredményeiről, melyben a problémákat szennyvízkezelő üzemek kibocsátásai okozták, és amelyek az üzemi-üzleti titokra való hivatkozással nem kaphattak akkoriban publicitást, sőt a hivatalos intézkedések szándékos késlekedése miatt növekedtek a károk.
• A Mississippi krokodiljai eltűntek, azaz tojásaik 75–95%-a elpusztult, a hím krokodilok normálisnál háromszor kisebb tesztoszteron-hormonális szintje miatt,
• Az Elba folyóban hermafrodita halak+ jelentek meg (a hetvenes évektől!).
Amerikai kezdeményezésű, veszedelmesen káros, de még ma is gyakran erőltetett mezőgazdasági nagyüzemi módszer a tehenek tejtermelésének fokozására használt szintetikus ösztrogén. Nem csoda hát, ha az ilyen és hasonló hírek világszerte egyre több ún. környezettudatos fogyasztót eredményeznek, akik tudni akarják, hogy miből áll az élelmiszerük, az ivó-, sőt a fürdővizük. Ezeknek a feltárt tényeknek köszönhetők az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos egyre élesebb viták az EU-ban és a WTO-ban, a Világkereskedelmi Szervezetben is. Mindez világszerte az ún. biofarmok számának gyarapodásához is vezet..
A könyv 300 oldalon sorakoztatja fel a tényeket, valamint – egyebek között –az Egyesült Államok Környezetvédelmi Minisztériumának (EPA) szakmai indokait, figyelmeztetéseit is. Mindez éles ellentétben van a hazai helyzettel: az ugyanezen a területen tevékenykedő Széchenyi-díjas professzorunk, Dr. Darvas Béla ökotoxikológus egyelőre nem talált még könyvkiadóra A növényvédő szerek használatainak környezeti kockázatai című, világ-szakirodalmi áttekintést adó tanulmánya számára.
Balogh Judit
