Lesznek-e (egészséges) utódaink?

1992-ben, a Levegő Munkacsoportnak a Föld Napja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján több orvos számolt be bizonyos, széles körben elterjedt szennyező vegyületek súlyos egészségkárosító hatásairól. Dr. Csaba György egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének igazgatója ekkor arról beszélt, hogy milyen egészségkárosodást okozhatnak egyes aromás szénhidrogének, ha bejutnak az emberi szervezetbe (ld. a Lélegzet 1992/5–6. számát). Az autók kipufogógázai, a gyárak által kibocsátott károsanyagok, a hulladékégetők füstje, a növényvédőszerek és egyéb mesterségesen előállított anyagok nagy mennyiségben tartalmaznak olyan vegyületeket, amelyek azért is különösen veszélyesek, mert hatásuk csak évek, évtizedek múltán jelentkezik észlelhető módon. Sok esetben a kóros hatás az utódoknál mutatkozik meg, akiknek a szervezetébe a méhlepényen keresztül vagy az anyatejjel együtt jutnak a nem kívánatos vegyületek. A visszafordíthatatlan folyamatok, mint például a rákos daganatoknak vagy a nemzőszervek rendellenességeinek kialakulása gyakran csak serdülő- vagy felnőttkorban válik nyilvánvalóvá.

Csaba György professzor intelmeit sajnos azóta sem vették komolyan Magyarországon – még a környezetvédő szervezetek is alig foglalkoznak a kérdéssel. Külföldön azonban már nemcsak a zöld mozgalmak, hanem egyre több tudományos intézmény, sőt – bár hatalmas késéssel, de – a hatóságok és a döntéshozók is kezdik komolyan venni a problémát. Amint az e számunkban közölt cikkekből kiderül, egyes tudományos kutatók nemcsak azt kérdőjelezik meg, hogy egészségesek lesznek-e az elkövetkező nemzedékek, hanem azt is, hogy egyáltalán lesznek-e utódaink.

A tudósok azonban nemcsak a fenyegető veszélyekre hívják fel a figyelmet, hanem megmutatják azt is, hogy miképp csökkenthetők ezek a veszélyek. Néhány fontosabb ajánlásuk a következő:

Lukács András