|
|
|
|
Dr. Müller Mária 1940-ben született egy nyírségi faluban. Középiskolába
Kisvárdába járt egy igen jó szellemű, máig összetartó osztályba. Debrecenben
szerzett orvosi diplomát, és pályafutását is ott kezdte. Munkáját Kékestetőn folytatta,
itt került kapcsolatba légzőszervi betegségekben szenvedő gyermekekkel. Ezután a
Szabadság-hegyi Gyógyintézet következett, ahol a korábban megszerzett
gyermekorvosi mellé a gyermek pulmonológiai szakképzést is megszerezte. Majd 4
évig Algériában dolgozott, ahol egyebek között az addig csak tankönyvekből ismert
betegségekkel is megismerkedett, mint pl. a tífusz vagy a diftéria.
Sok tapasztalattal gazdagodva itthon folytatta a munkáját. Azok közé tartozott, akik a beteget gyógyították, nem a betegséget. A gyermekekkel mindig nagy szeretettel foglalkozott, akik ezt hamar megérezték. Ezzel a szülők szeretetét és bizalmát is megszerezte, ami nagyban elősegítette gyógyító munkáját.
Mint köztudott, az asztmásokat időnként különböző súlyosságú rohamok kínozzák. Ezek legtöbbször előjelek nélkül törnek ki, és igen súlyos formát öltenek. Ilyenkor gyors orvosi beavatkozásra van szükség. Ha a szülők dolgoznak, a gyerek pedig óvodában-iskolában van, ez nehezen oldható meg. Innen eredt az az elképzelés, hogy az erősen veszélyeztetett gyermekek számára olyan elhelyezést kellene megvalósítani, ahol a szokásos óvodai ellátás mellett orvosi felügyelet is biztosítható.
Mint minden újnak, ennek megvalósítása is számtalan akadályba ütközött. Sokévi elkeseredett küzdelem és rengeteg munka után az elképzelés, ha nem is eredeti formájában, de megvalósult. Sajnos az alapító alig 1-2 hónapot dolgozott benne, mielőtt a betegség ledöntötte a lábáról.
A légzőszervi betegségek egyre nagyobb száma a kiváltó okok keresésére indították. Hamar meggyőződött róla, hogy ez elsősorban az egyre növekvő légszennyeződésre vezethető vissza. Ettől kezdve lelkes híve lett a környezetvédelemnek, cikkeket írt, előadásokat tartott, érvelt a levegő tisztasága érdekében. Így került kapcsolatba a Levegő Munkacsoporttal, amelynek munkáját sokat segítette. 1995-ben a Közgyűlés egyhangúan választotta meg a Szakértői Testület alelnökének.
Két évig tartó súlyos betegség után, 1998. november 1-jén hunyt el. Emlékét megőrizzük.
