1998. december

Mire nincs szüksége egy gyereknek?

Semmi olyasmire, ami a szülõktõl túl nagy áldozatot kíván. Van, ahol túlzás már az új télikabát is, van, ahol csak az akkumulátoros autó megvétele jelent „gondot” (mindössze százezerért – hároméves kortól ajánlott), sõt biztosan van olyan család is, ahol a felsõ határ a csillagos ég.
Ha erõnkbõl erre, arra, amarra telne, az még nem jelenti azt, hogy gyerekünknek éppen ezt, azt vagy amazt meg is kell vennünk. Amikor tárgyakkal halmozunk el valakit – nem csak gyereket –, az mindig valami helyett van: idõ, törõdés, odafigyelés, szeretet helyett.
Régebben a tehetõsebb emberek is tudták, hogy a takarékosság nem zsugoriság, és a gyereknek szüksége van arra, hogy ne legyen meg mindene – még egy fõúri gyereknek se. Aki persze az „uborkafára mászik”, az azt hiszi, hogy a gyereknek is ott a helye.
A csecsemõ ruhája legyen bõrbarát, kényelmes, ami messze nem jelenti, hogy feltétlenül drága is legyen. Miután a baba gyorsan nõ, nincs az a gyenge minõségû holmi, amit tönkre tudna tenni azelõtt, hogy kinõné. Amikor az elsõszülöttemet vártam, barátnõm meglepett egy zsák babaruhával, amiket az õ hét gyereke már kinõtt. Ezek között nem egy olyan darab van, amit családi cserebere következtében már húsznál több csecsemõ hordott – míg ki nem nõtt. Bajuk nem lett tõle, sõt a nagyobbak büszkén mondogatták a kicsiknek, hogy bizony ez vagy az a darab korábban az övék volt – lám, õk is voltak akkorkák. Mire iskolás lesz a gyerekünk, elképzelhetõ, hogy fontos lesz neki a drága ruha, de akkor mi biztosak lehetünk abban, hogy „gondos neveléssel” oltottuk belé ezt a vágyat. Ne legyünk álszentek, ezt nem az óvodás-iskolás társak miatt akarja a gyerek, hanem éppen miattunk, szülõk (nagyszülõk, nagynénik...) miatt. Ugyanez vonatkozik a drága játékszerekre, márkanevekkel ellátott, csak dísznek használható gyerekszoba-töltelékekre egyaránt.
Amire viszont nagyonis szüksége van egy gyereknek, az a figyelem, törõdés, szeretet. Sajnos egyre többször mondani kell már azt is, egy gyereknek leginkább testvérre van szüksége.
Egy kis csecsemõ ágya fölött néhány színes papírból hajtogatott, cérnán lógó állatfigura – amit nézegethet –, késõbb az ágyrácsra kötözött rongy – amit már meg is foghat – tökéletes játék.
A kisgyerek számára legfontosabb, hogy az a játékszer, amit megkap, még szokatlan felhasználás esetén se legyen balesetveszélyes. A kemény mûanyagból készült játékok például az óvodás gyereknek sem valók felügyelet nélkül, de a kisebbeknek biztosan rosszak. Hároméves kor alatt, hacsak lehet, semmiféle mûanyagot ne adjunk a gyereknek. Divat a szivacsból készült, lágy PVC-vel borított „könyv”. Divat, de értelme nem sok van. Egy év körüli gyerekkel már nyugodtan „olvashatunk”, vagyis igazi könyveket nézegethetünk közösen. Mesélni inkább fejbõl kellene. Sajnos nálunk évrõl évre nõ a tv elõtt eltöltött idõ, ez is olyan rossz szokás, amire korán kezdjük „tanítani” a gyereket. Ha nekünk van önuralmunk, hogy amíg el nem alszik a gyerekünk, nem kapcsoljuk be a készüléket, akkor számára nem lesz az esti ceremónia része a tévézés. Ne gondoljuk, hogy ártunk vele, ha nem ismerkedik meg csemeténk a rózsaszín párduccal vagy a gyalogkakukkal, a rosszabbakról nem is beszélve. Ha vetített képet szeretnénk, akkor kis utánajárással szerezhetünk egy olyan diavetítõt, amilyen gyerekkorunkban minden háztartásban volt, hozzá való filmeket is tudunk legalább kölcsönkapni kezdetnek. Ötnél többre nincs is szükség, úgyis a kedvencet vetíthetjük majd folyton-folyvást. A videó-mesénél sokkal jobb a diafilm, hiszen felnõttközremûködést igényel. Együtt vagyunk a gyerekkel, nem pedig lerázzuk magunkról „Nézd egy kicsit a mesét!” felkiáltással.
A kisgyerek két- és négyéves kora között kezdi el igényelni a családon kívüli közösséget – naponta néhány órára. Az lenne az ideális, ha iskolás koráig fél napnál nem töltene többet otthonától távol egy gyerek. Persze, ez sok helyen nem megoldható, de törekedjünk rá! Még az iskolásnak is jobb otthon lenni délután (természetesen ha felnõtt is van a lakásban), mint a napköziben vagy akár az iskolaotthonban. Az iskolai szünetekben oldjuk meg, hogy a lehetõ legtöbb idõt tölthesse együtt a család. A karácsonyi sütés-fõzés, ajándékcsomagolás közben fogadjuk el a gyerek segítségét. Persze családonként másképp szokás a titkokat tartani, meglepetéseket készíteni, fát állítani, rokonlátogatásokat megszervezni, de ezek a dolgok kialakulnak, mire az elsõ gyerek megtanul járni, beszélni.
Ha õsszel gyûjtöttünk falevelet, terméseket, most készíthetünk szép ajándékokat. Néhány pillanat alatt összeállíthatunk potpurit az összegyûjtött szárított kincsekbõl, egy szép edénybe betéve – esetleg illóolajjal illatosítva szép dísz, vagy akár ajándék. A süteményeket is díszíthetjük cukor helyett ehetõ magvakkal. Az Iparmûvészeti Múzeumban karácsony elõtt szép fát állítanak minden évben, a díszek kivétel nélkül házilag elkészíthetõek. Használt (és kivasalt) csomagolópapír, fénymásolópapír, akár újságpapír is megfelel alapanyagnak.
A gyereknek bolti plüss állatok helyett inkább varrjunk egy kis flanell-figurát elkopott ruhából, ronggyal töltve, puhára, hogy gyûrögetni lehessen. Gombot – szemnek – három éven aluli gyerek számára ne tegyünk rá. Ha jól megvarrtuk, a fehérnemûkkel együtt mosható.
Gyerekeim máig emlegetik azt a karácsonyt, amikor egy óriási mézeskalács házat kaptak, benne mackóval, éppen egy sokat hallgatott mese nyomán. Varázslatnak tûnt, amit a fa alatt láttak, pedig csak egy kartondobozra ragasztottunk (cukros tojásfehérjével) mindenféle ehetõ finomságot. A ház körül kert is volt, fák, virágok – ehetõ minden. A mackó egy kimustrált kabátbélésbõl készült kesztyûbáb volt. Nem vagyok iparmûvész, a szépsége hagyott némi kívánnivalót maga után, mégis hatalmas sikere volt. A báb egyébként is nagy öröm úgy kétéves kortól a kamaszkorig. A bábfal nem létszükséglet, a gyerek feltalálja magát – lepedõ, matrac, szekrényajtó éppúgy megfelel –, de igazi apai, nagyapai feladat egy bábfal barkácsolása. A legszebb babaház, amit láttam, két nagyméretû kimustrált fiókból készült. Szembefordítva zárható volt, a belsejében aprólékosan kidolgozva teljes összkomfort – egy nagypapa keze munkája várva várt lányunokájának. Mostanában egyre többféle babaházat lehet kapni ötezertõl százötvenezer forintig, mindenféle anyagból, sokféle méretben, de biztos sok kislány várja ma is, hogy inkább a nagyapja készítsen egyet neki – meglepetésnek persze.

Hajtman Ágnes