1998. november

Gesztenyenap Nádasdladányban

Rendezvényekbõl manapság nincs hiány. Egymást érik az események. A programelõzetes alapján sokszor érezzük úgy, hogy muszáj elmennünk, nagyon fontos újdonságokat hallunk majd. Azután elmegyünk, és meghalljuk, amit már eddig is tudtunk... Üdítõ kivétel volt a nádasdladányi eseménysor.

A kastély felújítás alatt áll. A már elkészült részek gyönyörûek, látszik, hogy odafigyeléssel, szeretettel dolgoznak rajta. Egyszer majd itt mûködik a Nádasdy Akadémia, bentlakásos képzést, alkotóhelyet nyújtva a meghívottaknak.

Tudományos elõadásokat hallgatni szeptemberben, ragyogó napsütésben egy több mint háromszáz éves hársfa alatt nem mindennapi élmény. Lányi András és Karátson Gábor beszélt itt a humánökológiáról, egymással is vitatkozva. György Lajos egy fiatalabb, kb. kétszázötven éves hársfát választott elõadásának helyszínéül, amit „Kultúrák élete és mulandóság. Milyen a GAIA-i tudat?" címmel tartott meg.

Az elõadások harmadik helyszíne a kastély fogadóterme volt. Sokan hallgatták Lukács András „Zöld államháztartási reform az európai uniós csatlakozás küszöbén" címû elõadását is. A beszélgetésbe bekapcsolódók nagy száma is bizonyítja, hogy még mennyire nem épültek be a köztudatba ezek az ismeretek.

Radó Dezsõ „Hurrá, autózunk! Egészségáldozat autóisten oltárán" címmel mondta el gondolatait, melyeket a nagyszámú közönség egyetértõen bólogatva hallgatott. Környezetvédõ lelkünk mindaddig a büszkeségtõl dagadt, míg az autóparkoló felé nem tévedt a tekintetünk – dugig volt! Hozzá kell tennem, hogy a szervezõk a tömegközlekedési lehetõséget is felkínálták, és a budapestiek, csekély térítéssel, különbuszt is választhattak.

Az esti angol nyelvû filmet – A reklámok és a világvége – már sokan nem tudták megnézni, de akik kitartottak, állítják, megérte. A gondos fõszervezõ, Bezdán Gyöngyi megígérte, hogy kölcsönadja azoknak, akiket érdekel.

Hajtman Ágnes