1998. október |
---|
Ramszesz nagyon szerette a szikomorfákat, a gránátalmafákat, a fügefákat, s mind a többi fát, melyek egy kertet paradicsommá varázsolnak, ahol a lélek nyugalmat talál. Jó lenne egész Egyiptomot ilyenné tenni: a béke honává, melyben a legváltozatosabb illatok és aromák keverednek, harmóniában!
Ezen az esten Ramszesz elültetett egy parányi szikomorfát, a tövét kis földhányással vette körül, majd gondosan megöntözte.
Felséged várjon egy negyedórát, és még egy korsó vizet öntsön rá, de cseppenként!
A kertész, aki ezt a tanácsot adta, kortalan ember volt. Tarkóját sebesre dörzsölte a nehéz csöbörrúd, meynek két végétõl súlyos agyagedények lógtak.
Bölcs tanács bólintott Ramszesz. Mi a neved?
Nedzsem.
Vagyis: a kedves. Házasember vagy?
Én ezzel a kerttel, ezekkel a fákkal, bokrokkal és virágokkal jegyeztem el magam egy életre, õk az én családom, õseim és utódaim. A szikomorfa, amit az imént elültetett, túl fogja élni felségedet, mégha száztíz évet is tölt e földön, mint a bölcsek.
Kételkedsz benne? kérdezte mosolyogva Ramszesz.
Nem lehet könnyû királynak is lenni, meg bölcsnek is maradni; az emberek romlottak és ravaszok.
Te is ahhoz a fajhoz tarozol, amit annyira megvetsz. Vagy te talán híján vagy az említett hibáknak?
Nem merném állítani, felség.
Szerinted van elegendõ fa Egyiptomban?
A fa az egyetlen, amibõl soha sincs elég.
Egyetértek veled.
A fa a legtökéletesebb ajándék, amit az ember a földtõl kap jelentette ki a kertész. Amíg a fa él, árnyékot ad, virágot és gyümölcsöt terem. Ha elpusztul, tûzifa lesz belõle, s építõanyag. Táplál minket, segít építkeznünk, és amikor a lágy északi szélben egy lombos fa alatt ülünk, átéljük az igazi boldogság pillanatait. Egy fa-országól álmodom, amelynek nincsenek más lakói, csak a madarak és az újjászületettek.
Azt tervezem, hogy sok ezer fát ültetek minden tartományban mondta Ramszesz. Egyetlen falu se maradjon enyhet adó árnyék nélkül. Az öregek és fiatalok ott találkozhatnak, s az ifjak hallgathatják a vének bölcs beszédét.
Az istenek segítsék felségedet; szebb kormányprogramról álmodni sem lehet.
Segítesz a megvalósításában?
Én? De hát...
A földmûvelési minisztérium irodái tele vannak dolgos és hozzáértõ írnokokkal, de nekem olyen embere van szükségem, aki szereti a természetet, ismeri a titkait, s ezért jó irányt tud szabni a fejlõdésnek.
Részlet Christian Jacq: Ramszesz c. regényének
második kötetébõl (Évmilliók temploma,
87-88. o.)