1998. október

Ajánlások
az 1999. évi állami költségvetéshez

(Összefoglaló)

Ajánlásaink céljai

Az alábbiakban rövid indoklással felsoroljuk azokat a tételeket, amelyeket javasolunk beépíteni az 1999. évi állami költségvetési törvénybe és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályokba. Az egyes tételek részletes indoklását (néhány kivétellel) a Javaslatok az 1998. évi állami költségvetési törvényjavaslathoz címû, 1997. októberében megjelent tanulmányunk tartalmazza. Hamarosan elkészítjük az 1999. évi költségvetésre vonatkozó részletes, számszerû elõterjesztésünket is.

Meggyõzõdésünk, hogy elképzeléseink megvalósítása hozzájárulna a kormány programjában is megfogalmazott célok eléréséhez, nevezetesen:

• a gazdasági szerkezet korszerûsítésének felgyorsításához,
• a munkanélküliség csökkentéséhez
• a hazai munkaerõ versenyképességének növeléséhez,
• a külkereskedelmi mérleg javításához,
• a nyersanyagok és az energia hatékonyabb felhasználásához,
• a társadalmi feszültségek mérsékléséhez,
• a szociális ellátás kedvezõbbé tételéhez,
• az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a tudományos kutatás helyzetének jobbításához,
• a környezet állapotának és a lakosság egészségének javításához, valamint
• az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk hatékonyabb elõkészítéséhez.

Ajánlásaink megvalósítását költségvetés-semleges módon képzeljük el, vagyis nem kívánjuk növelni az állami újraelosztás mértékét az 1998. évihez képest. Aggodalommal tekintünk viszont a kormánynak arra a – sajtóban megjelent – elképzelésére, hogy négy százalékponttal csökkenti az államháztartási újraelosztás mértékét. Ez a gyakorlat ugyanis az elmúlt években súlyos társadalmi deficitet eredményezett, hosszú távon is nehezen helyrehozható károkat okozva az országnak. A kisebb arányú állami újraelosztás nem feltétlenül jelentené azt, hogy kevesebb pénz jut a gazdaságnak, hiszen az államháztartási bevételek szinte azonnal újra megjelennek a gazdaságban, és keresletet teremtve élénkítik azt. Ezen indokok miatt szükségesnek tartjuk átfogó társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat készítését az állami újraelosztás mértékérõl történõ bármilyen döntés meghozatala elõtt. A csökkentés egyébként veszélyeztetné Magyarország csatlakozását is az Európai Unióhoz, mivel az EU forrásaihoz csak megfelelõ hazai hányad biztosításával juthatunk. Ugyanakkor, amennyiben hozzájutunk az EU-támogatásokhoz, akkor csak a hazai hozzájárulást tekintve az államháztartási újraelosztás mértéke valóban csökkenhet. Amennyiben a kormány is így gondolja a csökkentést, akkor ezzel egyetértünk.

A sajtóból és egyéb forrásokból szerzett értesüléseink szerint ajánlásaink egy része megvalósítandó feladatként szerepel a kormány jövõ évi költségvetési terveiben, amit örömmel fogadtunk.

A.) Általános adóreform

1. Az élõmunka terheinek mérséklése

Az élõmunka terheit összességében javasoljuk csökkenteni. Tehát a kormány által tervezett egyes intézkedések, mint például az adó- és járulékfizetés indokolt kiterjesztése, ebbõl a szempontból ne semlegesítsék az élõmunka-terhek össztömegét mérséklõ lépések hatását.

1.1. A társadalombiztosítási járulék csökkentése – A magas társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatottságot és a versenyképességet hátrányosan befolyásoló tényezõk közé tartozik. Ezért számottevõ csökkentése indokolt.

1.2. A személyi jövedelemadó csökkentése – Az infláció és az aktív dolgozók számának figyelembevételével az szja-ról szóló törvényeket úgy kell módosítani, hogy az egy fõre jutó szja reálértékben átlagosan csökkenjen. Ezen belül különösen fontosnak tartjuk a gyermekek, illetve eltartottak utáni adókedvezmény növelését.

2. A környezetet és az egészséget súlyosan károsító, megújíthatatlan erõforrásokat jelentõs mértékben felhasználó, és esetenként a feketegazdasághoz szorosan kapcsolódó tevékenységek és termékek fokozott megadóztatása

2.1. Közlekedés

Jelenleg a gépjármû-közlekedés árai nem fedezik e tevékenység összes költségét, így például az általa okozott környezeti és egészségi károkat. A gazdasági ésszerûség és a társadalmi igazságosság egyaránt megköveteli a külsõ költségeknek a beépítését az árakba. Ez felel meg az Európai Unió követelményeinek is. (Az 1995-ben megjelent „Igazságos és hatékony árak felé a közlekedésben" címû zöld könyv és az 1998-ben közzétett „Az infrastruktúra igazságos megfizettetése" címû fehér könyv egyértelmûen rögzíti az EU e téren elhatározott politikáját. A dokumentum nem hagy kétséget afelõl, hogy az Európai Unió minden tagországában jelentõsek a közúti személy- és teherszállítás azon költségei, amelyeket nem a használó fizet, és hogy ezeket a költségeket érvényesíteni kell a közlekedés áraiban.) Az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciájának (CEMT) idén májusban Koppenhágában elfogadott CEMT/CS(98)5/FINAL számú határozata felhívja a tagországokat, hogy a lehetõ leghamarabb kezdjék meg a külsõ költségek teljes beépítését az árakba. Ezt az adók és díjak emelésével kell elérni oly módon, hogy a társadalom adóterhei összességében ne növekedjenek. A határozat szerint a nemzeti kormányoknak széles körû felvilágosítómunkát kell végezniük annak érdekében, hogy a közvélemény elfogadja és támogassa a külsõ költségek érvényesítését a közlekedés áraiban.

2.1.1. A benzin jövedéki adójának az elõzõ évi fogyasztói árindexszel legalább azonos mértékû emelése – A benzin fogyasztási, ill. jövedéki adójának emelése az elmúlt években folyamatosan elmaradt az általános infláció mértékétõl. Ez a környezetszennyezés és az (import) energiafogyasztás indokolatlan kedvezményezését jelentette. Ezt a folyamatot kell megállítani, ill. visszafordítani.

2.1.2. A gázolaj jövedéki adójának a benzin jövedéki adójának szintjére történõ emelése – Szakmai szempontból semmi sem indokolja, hogy a gázolaj jövedéki adója alacsonyabb legyen, mint a benziné. A dízelmotorok kipufogógáza általában veszélyesebb a környezetre és az egészségre, mint a benzinmotoroké. A dízeljármûvek általában tehergépkocsik és egyéb haszonjármûvek, amelyek az utakat is sokkal jobban rongálják, mint a személygépkocsik. A gázolaj áfa-ja visszaigényelhetõ, ami további kedvezményt jelent. Svájc és Nagy-Britannia ezért egységesítette a gázolaj és benzin adóját, és az EU általában is ezt szorgalmazza. A hazai egységesítést fokozatosan javasoljuk megvalósítani. Elsõ lépésként 1999-ben a gázolaj jövedéki adójának az ausztriai szintre történõ emelését tartanánk célszerûnek.

2.1.3. Jövedéki adó kivetése a Magyarországra külföldrõl belépõ gépjármûvekre – Ez az intézkedés elsõsorban az üzemanyag-csempészet és az ezzel összefüggõ környezetszennyezés visszaszorítását célozza. Ezt az adót azon gépjármûvekre javasoljuk bevezetni, amelyek naponta egy alkalomnál többször lépik át a határt. Ezen túlmenõen a tehergépjármûveknél egyszeri belépés esetén érvényt kell szerezni annak a már jelenleg is létezõ jogszabálynak, amely szerint legfeljebb 200 liter üzemanyagot hozható be vámmentesen. Ezek az intézkedések javítanák a hazai fuvarozók versenyképességét is.

2.1.4. A külföldi tehergépjármûvek gépjármûadójának emelése és az adókedvezmények eltörlése – A külföldi gépjármûvek adójának mértékét 1991-ben állapították meg, és azóta sem igazították az inflációhoz. Jelenleg a külföldi tehergépjármûvek mintegy 90 százaléka úgy halad át országunkon, hogy még ezt az adót sem fizeti meg, miközben hatalmas károkat okoz a környezetben, az utakban, az emberek egészségében. Ki kell dolgozni és meg kell valósítani ezen tehergépjármûvek megadóztatásának EU-konform módszerét. Ezt úgy célszerû megvalósítani, hogy minden tehergépjármûre (hazaira és külföldire egyaránt) tonna-kilométeren alapuló környezetterhelési díjat vetünk ki, viszont a hazai tehergépjármûvek esetén ezt egyéb módon (más adó beszámításával) ellensúlyozzuk. Javasoljuk külön adó bevezetését a 200 km-nél nagyobb távolságra fuvarozó, 12 tonna összsúlyt meghaladó tehergépkocsikra (Ehhez hasonló javaslat már egy korábbi, a KHVM által készített kormány-elõterjesztés tervezetében is szerepelt.)

2.1.5. A belföldi gépjármûadók emelése – A gépjármû-forgalom okozta károk és az infláció egyaránt indokolják ezt az intézkedést.

2.1.6. A belföldi gépjármûadó-kedvezmények mérséklése – Károsanyag-kibocsátásuktól függõen egyes tehergépjármûvek jelentõs (bizonyos esetekben 90%-os) adókedvezményt élveznek. Tekintettel arra, hogy a tehergépjármûvek üzemeltetõi csak egy részét fizetik meg mindannak a költségnek és kárnak, amelyet okoznak, nem indokolt az ilyen mértékû adókedvezmény. Ezért ennek csökkentését javasoljuk.

2.1.7. A külföldi kiküldetések napidíjára a tb-járulék és a személyi jövedelemadó egységesítése – Jelenleg a tehergépjármû-közlekedés kedvezményben részesül: ennél a tevékenységnél a napidíj jóval magasabb szintig mentesül az szja és tb-járulék befizetésétõl, mint az egyéb tevékenységeknél. Ezt a megkülönböztetést javasoljuk megszüntetni, mivel ellentétes az EU és a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) elõírásaival.

2.1.8. A közúti gépjármûbalesetek költségeinek az üzleti biztosítókkal történõ megfizettetése – A közúti balesetek egészségügyi költségeit (gyógykezelés, táppénz stb.) jelenleg a társadalombiztosítás fizeti. Ez méltánytalan és ésszerûtlen. E terheket az üzleti biztosítóknak kell viselniük.

2.1.9. A személygépkocsi-használat elszámolásának szigorítása – Jelenleg a személygépkocsi-használat nagy részét adómentesen elszámolhatják a cégek. Ez a környezetszennyezés növelésére és az adózás alóli kibújásra ösztönöz. Tudomásunk szerint a szigorításra a PM-ben és a KHVM-ben is történtek kezdeményezések.

2.1.10. Jövedéki adó kivetése a propán-bután gázra mindenfajta felhasználás esetén – Az indoklás részben ugyanaz, mint a HTO-ra kivetett jövedéki adó esetében: csak így lehet behajtani a jármûvek üzemanyagaként használt PB-gáz jövedéki adóját. Másrészt a vele versenyhelyzetben lévõ HTO és tüzelõolaj után is kell jövedéki adót fizetni, így a jelenlegi helyzet véleményünk szerint sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt. A jövedéki adó kivetésével egyidejûleg kompenzációs rendszert is be kell vezetni a PB-gázzal fõzõ, ill. fûtõ háztartások részére. Mivel ennek kidolgozására idõre van szükség, ez az intézkedés valószínûleg nem vezethetõ be 1999. január 1-jével.

2.2. Energia

A földgáz és a villamos energia árai Magyarországon jóval alacsonyabbak, mint az Európai Unió országaiban. Ezt a különbséget az EU-hoz történõ csatlakozásunkig meg kell szüntetni. Ugyanakkor az EU a külsõ költségek érvényesítése céljából ezekre az energiahordozókra is külön adót kíván kivetni. Ezt többek között a „Commission Communication. Environmental Taxes and Charges in the Single Market (97/C 224/04)" címû nyilatkozatában megerõsítette. A „Proposal for a Council Directive. Restructuring the Community Framework for the Taxation of Energy Products" címû, 1997-ben megjelent és 1998 szeptemberében kiegészített direktíva-tervezet elfogadása esetén az energiaadók – és így az árak – emelése a gyakorlatban is megvalósul. Magyarországnak alkalmazkodnia kell ezen elõírásokhoz, s minél elõbb kezdjük meg, annál könnyebben tudjuk megvalósítani. Sürgetõ feladat, hogy legalább a jelenlegi ausztriai árak szintjére emeljük a hazai energiaárakat.

2.2.1. A vezetékes energiahordozók áfa-jának emelése – Semmilyen ésszerû gazdasági indok nem található arra vonatkozóan, hogy a súlyosan környezetszennyezõ és fõleg importnyersanyagot tartalmazó földgázt és villamos energiát miért sorolták az alacsonyabb (12%-os) áfa-kulcsba. A többi ipari termékhez és az üzemanyagokhoz hasonlóan ezek áfa-ját is a 25%-os kulcsba kell tenni. (Ezzel egyidejûleg olyan tarifaátrendezést javaslunk, amely kompenzációt nyújt a lakossági kisfogyasztóknak, s ugyanakkor nem csökkenti az energiaszolgáltatók bevételeit.)

2.2.2. Az atomenergia befizetéseinek növelése – A Központi Nukleáris Pénzügyi Alaphoz történõ befizetéseket úgy kell növelni, hogy az fedezetet nyújtson a mecseki uránbánya rehabilitációjára. Ehhez módosítani szükséges az atomenergiáról szóló 1992. évi CXVI. törvény 62. és 63. §-át.

2.2.3. Külön energiaadó kivetése a termelõi (nagyfogyasztói) földgáz-, kõolaj-, szén- és villamosáram-felhasználásra – Az energiafelhasználók jelenleg nem fizetik meg az általuk okozott károk és költségek számottevõ részét. Az adó kivetése azért is indokolt, mert jelenleg az energiaárak jórészt komoly mértékben elmaradnak az EU-országok szintjétõl mind a nagyfogyasztóknál, mind a lakossági felhasználóknál. Ez utóbbiak esetén viszont az áremelés ellensúlyozására megfelelõ tarifa- és kompenzációs rendszer kidolgozására, valamint társadalmi egyeztetésre van szükség, ami hosszabb idõt igényel, és így 1999-ben – a 2.11. pontban leírt áfa-emelésen túlmenõen – nem tûnik megvalósíthatónak. A nagyfogyasztóknál viszont nem merül fel ilyen akadály.

2.3. Élvezeti cikkek és luxustermékek

2.3.1. Az élvezeti cikkek jövedéki adójának a fogyasztói árindexet meghaladó mértékû emelése – Az élvezeti cikk (dohány és alkohol) fogyasztási (jövedéki) adójának emelése az elmúlt években rendszeresen elmaradt az inflációtól. Ez tulajdonképpen az egészségkárosítás ösztönzését jelentette. 1999. január 1-jétõl ezen adóknak az élvezeti cikkek adójának osztrák szintre történõ emelése célszerû lenne.

2.3.2. Luxuscikkek adója – Egyes jól körülhatárolható luxuscikkekre (pl. nagy értékû gépkocsik, nagy értékû ékszerek, luxusszolgáltatások) külön fogyasztási adó kivetése lenne célszerû. A részletesebb kimunkáláshoz idõ szükséges, ezért ezt az adót valószínûleg csak 2000-tõl lehet bevezetni. Mivel ez az adó elsõsorban az importtermékeket sújtaná, bevezetése javítaná a hazai termékek versenyképességét. Ezt az intézkedést a vámszintnek az utóbbi idõben végrehajtott csökkentései is indokolják.

2.3.3. Adó az erõszak mozgóképi bemutatására – A televízióban, a mozikban, a videofilmeken rendkívül elszaporodott az erõszakos jelenetek megjelenítése. Ez hozzájárul számos, a társadalom számára rendkívül kedvezõtlen jelenség terjedéséhez (devianciák, bûnözés stb.). Mindez pénzben is kifejezhetõ károkat okoz az egész társadalomnak. Ezen indokok miatt az ilyen jelenetekre különadó bevezetését javasoljuk.

2.4. Zöldfelület-védelem

2.4.1. A földvédelmi járulék emelése – A földvédelmi járulék jelenleg olyan alacsony, hogy nem ösztönöz eléggé a termõföld megõrzésére. Ezért mértékét sokszorosára kell emelni. Ezt az is indokolja, hogy Magyarországon a föld ára csak töredéke a nyugat-európai áraknak. A járulék emelése megakadályozhatja egyik legfontosabb nemzeti vagyonunk elkótyavetyélését. Egyúttal a zöldmezõs beruházások helyett a barnamezõs (a felhagyott ipari és egyéb leromlott, zöldfelülettel nem fedett területen történõ) beruházások megvalósítását ösztönzi, ami környezetvédelmi szempontból is sokkal elõnyösebb.

2.4.2. A földvédelmi járulék kiterjesztése – A földvédelmi járulékot nemcsak a település külterületén, mûvelési ágban nyilvántartott területre kellene kivetni, hanem minden olyan területre, amely jelenleg zöldfelület, illetve be nem épített terület (potenciális zöldfelület). Továbbá, az ilyen jellegû belterületi földeken a földvédelmi járulék jóval magasabb legyen, mint a külterületen. Továbbá – a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény rendelkezéseivel ellentétben – akkor is meg kellene fizettetni a földvédelmi járulékot, ha az adott területen lakóépületekkel vagy egyéb módon kívánják a termõföldet, ill. beépítetlen területet felszámolni.

2.4.3. A fák és cserjék értékmeghatározásánál a Radó-féle módszer kötelezõvé tétele – Jelenleg egy fa kivágása esetén annak pénzbeli értékét általában tûzifaértékben szokták meghatározni, ami távol áll az élõ fa valóságos értékétõl. Ez utóbbinak ugyanis tucatnyi olyan funkciója van, ami tûzifáénál nagyságrendekkel értékesebb. (Ez mindenütt igaz, de különösen érvényes a sûrûn lakott településrészekre.) A fák és egyéb növények valódi értékének kiszámításának módszertanát Dr. Radó Dezsõ és munkatársai kidolgozták, és azt a Belügyminisztérium ajánlásként közzé is tette. Mielõbb kötelezõvé kellene tenni a Radó-féle módszer alkalmazását, és az így befolyó összegeknek a központi költségvetés bevételeit kell gyarapítaniuk. (Ezáltal a tulajdonos sem válik érdekeltté a fa kivágásában.)

2.5. Környezetterhelési díjak, környezetvédelmi termékdíjak

A környezetterhelési díjakra vonatkozó koncepciót és törvénytervezetet – a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénynek megfelelõen – a Környezetvédelmi Minisztérium már elõkészítette. Ezek mielõbbi bevezetésére van szükség olyan módon, hogy a helyi fejlesztési forrásokat növeljék.

2.5.1. A levegõterhelési díj bevezetése

2.5.2. A vízterhelési díj bevezetése

2.5.3. A talajterhelési díj bevezetése

2.5.4. Környezetvédelmi termékdíjak emelése és kiterjesztése – Meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi termékdíjak mennyire váltak be, s hogy milyen mértékben célszerû emelni azokat, illetve újakat bevezetni.

2.5.5. A hirdetések kulturális járulékának emelése – Célszerû lenne emelni a hirdetések kulturális járulékát, és az így keletkezõ többletbevételt társadalmi célú kommunikációra (elsõsorban környezet-, egészség- és fogyasztóvédelmi felvilágosításra) fordítani. Ehhez szükséges a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1996. évi XXIX. törvény módosítása.

2.6. Külkereskedelem

2.6.1. Illeték kivetése a közvetítõi kereskedelemre – A közvetítõkön keresztül importált termékek gyakran kedvezõtlenül hatnak a külkereskedelmi mérlegünkre és a hazai foglalkoztatottságra. A közvetítõi kereskedelem nagymértékben kapcsolódik a feketegazdasághoz is. Ezért illeték kivetése indokolt e tevékenység visszaszorítására. (Ennek kiemelt szerepe van a magyar–orosz kapcsolatokban, ahol az évi kb. 1 milliárd dolláros kivitellel szemben 2 milliárd dollár értékû árut hozunk be.)

2.6.2. Vámok emelése (beleértve az áfa megfizettetését) és szélesebb körû kiterjesztése az utasforgalomban behozott termékekre – Az utasforgalomban magyar és külföldi állampolgárok által behozott termékek miatt az állam jelentõs adóbevételtõl esik el, és ez a tevékenység a hazai foglalkoztatottságra is hátrányos hatással van. Ez a gyakorlat sok esetben a fekete- és szürkegazdasághoz kötõdik. Ezért a jelenleginél jóval szigorúbb szabályozás szükséges. Egy ilyen intézkedés nem ütközne a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elõírásaiba, mivel nem kereskedelmi forgalomban behozott árucikkekre vonatkozna.

2.7. Bírságok

2.7.1. Bírságok mértékének emelése – A bírságok mértéke ma már gyakran elmarad attól a szinttõl, amely visszatartó hatású lenne, sõt gyakran még ösztönöz is a szabályok megsértésére. Ezért mielõbb szükség van a bírságok mértékének számottevõ emelésére, különös tekintettel a környezet- és természetvédelemmel, valamint a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos bírságokra, illetve a földvédelmi és a talajvédelmi bírságra. A szabálysértésrõl szóló törvény felülvizsgálata folyamatban van, így ehhez kapcsolódóan minden fajta bírságot át kell tekinteni és felülvizsgálni.

B.) Állami támogatások felülvizsgálata
és csökkentése

3. A környezetet és az egészséget súlyosan károsító, megújíthatatlan erõforrásokat jelentõs mértékben felhasználó, illetve nemzetgazdasági szempontból alacsony hatékonyságú tevékenységeknek az állami költségvetésbõl történõ támogatásának megszüntetése

3.1. Az elkülönített állami alapok és fejezeti kezelésû elõirányzatok felülvizsgálata, átláthatóbbá tétele – Az elkülönített állami alapok és a fejezeti kezelésû elõirányzatok gyakran gazdaságilag alacsony hatékonyságú és környezeti szempontból káros tevékenységeket finanszíroznak. Kezelésük, pénzosztási gyakorlatuk nagyrészt átláthatatlan, ami a korrupciós lehetõségek veszélyét is növeli. Mûködésük feltehetõen esetenként sérti a piacgazdaság elveit és a versenysemlegességet is. Ezért felülvizsgálatuk, tevékenységük szigorúbb szabályozása és átláthatóbbá tétele sürgetõ feladat.

3.2. Az állami kezességvállalás és hitelfelvétel feltételeinek szigorítása – Az elmúlt években az Országgyûlés több esetben adott lehetõséget a kormánynak összegszerû korlátozás nélküli kezességre állami hitelfelvételek esetén. Véleményünk szerint ez ellentmond a hatályos törvényeknek és országgyûlési határozatoknak. A felhasználandó összeg céljait ugyanis meg kell nevezni és indokolni, és a felhasználásról az Országgyûlésnek kell döntenie. Ennek hiányában jelentõs annak a veszélye, hogy a felvett hitelek úgy növelik az adósságállományt, hogy azok felhasználása nem térül meg. Az ilyen kezességvállalások és hitelfelvételek tulajdonképpen részben meghatározzák az elkövetkezõ évek költségvetési lehetõségeit, amit kizárólag az Országgyûlés tehetne meg. A tapasztalatok szerint ezek a kezességvállalások egyes esetekben súlyosan környezetszennyezõ beruházások megvalósítását segítik elõ. Javasoljuk azt is, hogy a kezességvállalás, illetve a hitelfelvétel egyik feltétele az legyen, hogy a bérterhek (tb-járulék, szja stb.) befizetési aránya legalább 30 százalék (a beszállítókkal együtt).

3.3. A bankok gazdálkodási fegyelmének szigorítása – Amint legutóbb a Postabank Rt. példája is mutatta, a bankok hitelkihelyezését továbbra is nagyfokú felelõtlenség jellemzi. A nem megfelelõ szabályozás megnöveli a korrupció és a feketegazdasággal való összefonódás veszélyét is. A pénzügyileg túlságosan kockázatos pénzkihelyezések ráadásul gyakran környezetpusztítást okozó beruházásokhoz kapcsolódnak (egyik legutóbbi példa erre a budapesti Széna térre tervezett beruházás). Ezért rendkívül sürgetõ az ez irányú szabályozás komoly szigorítása, beleértve a környezetvédelmi elõírások szigorítását is. Egy ilyen intézkedés elõsegítené a közpénzekkel való takarékosságot is (csökkentené annak a valószínûségét, hogy az államnak kell konszolidálni egyes bankokat).

3.4. A gyorsforgalmi úthálózat továbbépítése támogatásának megszüntetése – A meglévõ úthálózat karbantartására-felújítására, a településeket elkerülõ rövid szakaszok megépítésére és a vasúthálózat felújítására kell fordítani a rendelkezésre álló forrásokat, mivel ez sokkal gazdaságosabb és környezetkímélõbb, mint a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése.

3.5. A fõvárosi 4. metró megépítésének elhalasztása – Az új budapesti metróvonal megépítése a jelenlegi körülmények között luxusberuházás. Elvonja a forrásokat a meglévõ tömegközlekedési hálózat üzemeltetésétõl és felújításától, ami súlyos közlekedési, környezeti és társadalmi problémákhoz vezethet. (Az így felszabaduló forrásokat Budapest és környéke meglévõ tömegközlekedési hálózatának javítására javasoljuk fordítani. Ld. a 4.4.3. pontot!)

C.) Állami hozzájárulások növelése,
ill. szinten tartása

4. A társadalom mûködéséhez és fejlõdéséhez nélkülözhetetlen, piaci alapon gyakorlatilag megoldhatatlan feladatokhoz történõ fokozott állami hozzájárulások

4.1. Az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre és a tudományos kutatásra fordított állami hozzájárulás mértékének növelése reálértékben is – Ez a társadalombiztosítási járulék csökkentésével felszabaduló összeg visszahagyásával, illetve a költségvetés egyéb területein felszabaduló források felhasználásával valósítható meg. Ezen intézkedés részeként célszerû végrehajtani a közalkalmazottak béreinek a háromelemes bérrendszer bevezetését jelentõ egységes és együttes emelését reálértékben legalább 5%-kal. Ez része annak a folyamatnak, amelyben az árak és a bérek egyaránt közelítenének az EU-átlag szintjéhez.

4.2. A családi pótlék 1994. évi reálértékének helyreállítása – A családi pótlék reálértéke 1994 óta a felére csökkent. Tekintettel a gyermekes családok helyzetére és a népesedéspolitikai célkitûzésekre, ennek a pontnak a megvalósítását különösen sürgetõnek tartjuk. Tekintettel a szükséges összeg nagyságára ez az intézkedés csak fokozatosan valósítható meg, azonban 1999. január 1-jétõl meg kell kezdeni.

4.3. A nyugdíjak reálértékének megõrzése

4.4. A környezet és egészség védelmét elõsegítõ hozzájárulások növelése (nagyrészt a KKA-n és az egyéb állami elkülönített alapokon és célelõirányzatokon keresztül, az elosztási gyakorlat hatékony tárcaszintû összehangolásával, valamint az EU-tól kapható támogatások kihasználásával), különösen az alábbi területeken:

4.4.1. Tudatformálás, felvilágosítás, oktatás-nevelés, kultúra – Ezen belül különösen fontosnak tartjuk az egészséges és takarékos életmód egyéni és családi kialakítási lehetõségeinek megismertetését, ösztönzését rendszeres társadalmi célú reklámokon, ill. médiamûsorokon keresztül, továbbá az oktatási és mûvelõdési intézmények programjába történõ beépítéssel.

4.4.2. Az energiahatékonyság javítása

4.4.3. A környezetkímélõ közlekedés fejlesztése, ezen belül

– a tömegközlekedés javítása, beleértve a Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozását és az elõvárosi vasúti közlekedés fejlesztését,

– a vasúti közlekedés javítása, elsõsorban az elmaradt felújítások elvégzése és a kombinált fuvarozás fejlesztése,

– a forgalomcsillapítás elterjesztése. – Különösen fontosnak tartjuk a sûrûn lakott területeken történõ forgalomcsillapítás, illetve a biztonságos és kellemes gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtésén dolgozó önkormányzatok ösztönzõ támogatását.

4.4.4. Levegõtisztaság-védelem

4.4.5. Zaj- és rezgésvédelem

4.4.6. Víz-, talaj- és tápláléklánc-védelem

4.4.7. Az integrált hulladékgazdálkodás megszervezése

4.4.8. Környezetkímélõ, a talaj tápelem-tartalmát karbantartó mezõgazdasági termelés

4.4.9. Természetvédelem

4.4.10. Az ország erdõterületének, a települések zöldfelületeinek védelme, javítása, bõvítése

D.) Egyéb jogszabályi változtatások

5. A környezet állapotának javítását, a humán szféra fejlesztését, a gazdaság korszerûsítését és a feketegazdaság visszaszorítását szolgáló egyéb jogszabályok megalkotása

5.1. A VPOP, az APEH, a rendõrség, a külkereskedelmi engedélyezés, a környezet- és természetvédelmi felügyelõségek, az egészségügyi hatóságok és a fogyasztói érdekvédelmi intézmények érdekeltségének javítása – A feketegazdaság és a bûnözés visszaszorításának egyik leghatékonyabb eszköze, ha az erre szakosodott meglévõ intézmények érdekeltségét javítjuk. Mivel ezek vezetõi és személyi állománya is érdekelt egy ilyen átszervezésben, ezért az viszonylag gyorsan végrehajtható lenne.

5.2. Az áfa beszedésének javítása az érdekeltség növelésével – A számos európai országban már alkalmazott módszerek bevezetése elõsegítené az állami adóbevételek növelését, a feketegazdaság visszaszorítását.

5.3. A környezetvédelmi és természetvédelmi biztosítékadási, valamint környezetvédelmi céltartalék-képzési kötelezettség bevezetése – A feketegazdaság, a bûnözés és a környezetszennyezés csökkentése érdekében elengedhetetlen annak elõírása, hogy a vállalkozó csak olyan tevékenységre vállalkozzon, amelynek környezeti, egészségi kockázatainak fedezésére megfelelõ vagyonnal vagy biztosítással rendelkezik. A vonatkozó koncepciót a Környezetvédelmi Minisztérium már elkészítette.

5.4. Betétdíjak kötelezõvé és általánossá tétele –A Környezetvédelmi Minisztériumban már folyik a betétdíj-rendszerre vonatkozó koncepció kidolgozása. A betétdíjak meghatározott termékekre történõ bevezetése elõsegítené a környezet védelmét, hozzájárulna az infláció csökkentéséhez, és javítaná a hazai ipar versenyképességét.

E.) Kutatási feladatok

6. Az 1–5. pontokban megjelölt intézkedések bevezetéséhez szükséges kutatási feladatok

6.1. Az egyes intézkedések részletes elõzetes hatásvizsgálata

6.2. Az ún. valódi fejlõdési mutató hazai viszonyokra történõ alkalmazása

6.3. A külsõ költségek (externáliák) meghatározása

Budapest, 1998. szeptember 11.

Lukács András a Levegõ Munkacsoport Országos Környezetvédõ Szövetség elnöke Levegõ Munkacsoport 1465 Budapest, Pf. 1676. Tel.: 206-5598, 206-5599. Fax: 365-0438.

Vadász János Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetének elnöke KKDSZ 1088 Budapest, Puskin u. 4. Telefon: 338-2648, 318-8900. Fax: 338-4274.