Lélegzet

                    1998. szeptember

EU-csúcstalálkozó Cardiffban


Tümtetés Cadiffban a multik ellen






















1998. június 12. és 16. között ismét megrendezték az EU ellen-csúcstalálkozót az Európai Unió igazságtalanságai ellen folytatott kampány szervezõi (People's Global Action, Reclaim Europe). A többnapos esemény változatos programokból állt össze. Bár szakmai (közlekedési) szempontból nem sok újdonságról értesültem, nagyon érdekes tüntetési módszereket volt alkalmam megfigyelni.

Az elsõ napon egy olyan tüntetésen vettünk részt, amely a hivatalos csúcstalálkozó helyszínéhez közeli parkban kezdõdött. Meglepetésünkre a szervezésben a brit szocialisták helyi szervezete mûködött közre, így némileg pártrendezvény jellegûre sikerült a dolog. Ettõl függetlenül érdekes volt hallgatni, ahogy a meghívott zenészek saját szerzeményeiket adták elõ a munkanélküliségrõl, a sztrájkolásról stb. Végül elindultunk a belvárosban körbehaladó felvonulásra, ahol mintegy ezer ember tüntetett plakátjaival az EU, az euro, a munkanélküliség, a globalizáció, a multik és az igazságtalan Európa ellen.

A nap másik nagy eseménye az egyik utca elfoglalása volt. Ez egy tipikus angol jelenség, bár legutóbb úgy 50 különbözõ városban tüntettek ezzel a módszerrel szerte a világon az autózás és a multik ellen. Ezeken az ún. „Szerezzük Vissza az Utcákat" (Reclaim The Streets) partikon megrögzött környezetvédõk, kerékpárosok, bulizni vágyók és punkok szoktak megjelenni. Így történt ez Cardiffban is. Akik tudomást szereztek a buliról, a felvonulás után a vár környékén gyülekeztek. Kis szórólapokat osztottak ki, amin kértek mindenkit, hogy várjon, amíg a tömeg elindul a kiválasztott utcához. Ez hamarosan meg is történt, és az emberek leállították a forgalmat a belvárosba vezetõ hídon, ami által átmenetileg meglehetõs tumultus keletkezett a környezõ utakon. A folyamatosan jelen lévõ rendõrség gyorsan intézkedett a forgalom elterelésére, és kordonnal vette körül a partizókat, akik ez idõ alatt egy közelben parkoló autóból egy hordozható generátort szállítottak a helyszínre, és kisvártatva elkészült a hangosítás is. Idõközben dobokkal, sípokkal, mindenféle hangszerekkel már elkezdõdött a zene és a tánc, csak a gépi zenére vártunk. Némi késedelemmel ez is beindult, és folytatódott a nemzetközi utcaelzáró kavalkád. Szerencsére a brit rendõrség nem olyan erõszakos, mint amilyennek a holland vagy svájci kollégáik bizonyultak az elmúlt tüntetések, utcai partik során, így csak a rendbontást igyekeztek megakadályozni, de szerencsére az esemény rendben zajlott le. Körülbelül három óra zene és tánc után a továbbra is bulizni vágyók elvonultak a kikötõ egyik negyedébe, ahol a mulatság hajnalig folytatódott.

A második nap szemináriumok jegyében telt el. Volt szó munkanélküliségrõl, a multikról, többek között Kelet- és Közép-Európa közlekedési helyzetérõl, és az EU-hoz történõ csatlakozásról is. Itt volt lehetõségem bemutatni Magyarország közlekedési helyzetét, a csatlakozás várható hatásait. Este, szerintem kicsit késõn, egy rögtönzött megbeszélés keretében dõlt el, hogy másnap milyen tüntetés legyen, amikor az EU tagországok államfõi érkeznek majd a csúcstalálkozóra. A döntés szerencsésnek bizonyult, ugyanis humoros, gúnyos szlogenek mellett határoztunk.

Harmadnap két kisebb csoportban, kerülõ úton értük el a csúcstalálkozó helyszínét, ugyanis a városba vezetõ fõbb utakat már elõzõ este óta rendõrposztok ellenõrizték. Még így is felfedezték csapatmozgásainkat a járõrök, de akadálytalanul jutottunk el a tüntetés helyszínéig. Ott gyûltünk össze, ahol gépkocsijaikkal az államfõk a csúcstalálkozónak helyt adó épülethez érkeztek. A táblákra olyan jelszavak kerültek, mint „Azonnal globalizáljanak minket!", „Több hatalmat a multiknak!" stb. Meglepetésemre az elsõ limuzinon magyar zászló lobogott, de aztán sorra érkeztek a többi kormányfõk. Legtöbbjük ki is nézett a plakátokra, többek között Kohl kancellár is, aki mindenféle csindadratta nélkül, a kollegáival egy buszon érkezett.

Nem tudni, milyen hatást értek el jelszavaink a politikusok lelkében, ugyanis úgy kétszáz méterrel odébb a hivatalosan megszervezett, zászlókat lobogtató iskolások üdvrivalgása fogadta õket. A háttérbõl azonban más tüntetõk zaja is odahallatszott, pl. a nagyobb agrártámogatást követelõ farmereké, az anti-eurosoké, a betegellátásban bekövetkezõ minõségromlás ellen bekötözött fejekkel felvonulóké. Tüntetésünk hatására másnap az egyik nagy brit napilap csúcstalálkozóról szóló cikkének öt hasábjából kettõ a tüntetés új, módjával foglalkozott, szó szerint idézve a feliratainkat.

A megmozdulást kora délután, a hivatalos sajtófotózás idején megismételtük, de idõközben egy újabb apró megmozdulás valósult meg a belvárosban: egy kisebb csoport elfoglalta a bevásárlóutcán található McDonald's WC-jét. Természetesen azonnal értesítették a rendõrséget, akikkel a bent lévõk az ajtó alatt csúsztatgatott papíron kommunikáltak. Azt határozták, hogy amõba játékban kell a rendõröknek nyerniük ahhoz, hogy kinyissák az ajtót. A rendõrök azonban csaltak, egybõl berajzolták az összes karikát, így újabb játék következett: elefántot kellett rajzolniuk. Mivel a rajz némiképp hasonlított egy elefánthoz, a bent lévõk feladták magukat, és kijöttek a McDonald's legkedveltebb helységébõl, és bántatlanul elvonultak.

Utolsó nap még egy említésre méltó esemény történt, nevezetesen a kerékpárosok felvonulása. Ezek nagy része a száz kilométernyire lévõ Swansea-ból érkezett. A helyiekkel megerõsödve ismételten forgalomkorlátozó megmozdulások következtek, bár már korántsem az utcalezárás szintjén. Ezzel zárult az ellen-csúcstalálkozó, illetve azzal a megállapodással, hogy a következõ kisebb méretû ellen-csúcstalálkozó a bécsi csúcs idején a kelet-európai bõvítéssel foglalkozna, míg újabb, amszterdami méreteket öltõ találkozót csak a kölni csúcs idejére terveznek.

Joó Ferenc
az MKK országos titkára