Lélegzet

                    1998. szeptember

Példák a közelmúlt fakivágási botrányaiból

A mai napig csúfos példája a hatósági engedékenységnek a Nyugati pályaudvar melletti fák kivágása. A gyönyörû fák védelméért küzdõ környezetvédõk rövid idõre még a színházi világ képviselõivel is szembekerültek. Sajnos a borúlátó zöldeknek lett igazuk. A fákat kivágták, a sátrat rég lebontották, csak a csenevész csemeték nem nõnek. Legújabb hír, hogy minek is nõjenek, ha a területre szemet vetett egy multiplex mozi építtetõje. Igaz ugyan, hogy a filmeket forgalmazó szakemberek szerint fele annyi mozit sem tud eltartani a fõváros, mint amennyit terveznek, de ez sem a befektetõket, sem az engedélyezõ építési hatóságokat nem zavarja. (A bankok ugyanis szívesen adnak hitelt ilyen beruházásokra. Ha a vállalkozás csõdbe megy, a vállakozást majd csak konszolidálják a mi pénzünkbõl.)

Még mindig a moziknál maradva, másik invenciózus befektetõi célpont a Széna tér. Sikerült szerezni kertész végzettségû szakembert, aki szerint az ott lévõ növényzet értéktelen, az emlékparkért aggódás öregasszonyos szentimentalizmus, és a környék levegõjénél mégiscsak fontosabb, hogy minden polgár gyalog is elsétálhasson a napi adag akciófilmjét megtekinteni. (Nem mellesleg a MOM területére is terveznek egy multimozit.)

Még elképesztõbb (vagy már nem is csodálkozunk?) a Ferihegyi repülõtérre vezetõ út megcsonkított fáinak esete. Ugyancsak kertész szakember irányításával vágták le a fák egyik oldalát, hogy a polgár akadálytalanul gyönyörködhessen az út mentén kihelyezett óriásplakátokban.