1998. július–augusztus |
---|
A Levegõ Munkacsoport munkatársai az elmúlt hónapokban több alkalommal is megvitatták, hogyan viselkednek õk maguk az irodában és egyéb helyeken környezetvédelmi szempontból. Közösen úgy határoztak, hogy — egymás személyisége és szokásai tiszteletben tartásával — törekednek olyan magatartás kialakítására, amely a lehetõ legkisebb mértékben károsítja a környezetet. Az idén õsszel elkészülõ Szervezeti és Mûködési Szabályzat (amennyiben a Közgyûlés jóváhagyja) is tartalmaz majd egy ennek megfelelõ elõírást.
A legjobb természetesen az lenne, ha az egyén nem kerülne rendszeresen olyan helyzetbe, hogy dönteni kelljen: vagy pénzt takarít meg saját magának és a környezetet szennyezve kárt okoz az egész társadalomnak, vagy védi a környezetet és a társadalom hosszú távú érdekeit, de azt a pénztárcája (ideje, idegei stb.) bánja. A kormány és az önkormányzatok feladata (lenne), hogy olyan törvényeket, szabályzókat és körülményeket teremtsenek, hogy az állampolgárok rövid távú anyagi és egyéb érdekei egybeessenek az egész társadalom és a környezetvédelem mai és több nemzedékre kiterjedõ érdekeivel. (Például adók és díjak emelésével drágítsák meg a környezetszennyezést, és adókedvezményekkel jutalmazzák a környezetkímélõ magatartást!) Szûnjön meg az a jelenlegi helyzet, amely az embereket nap mint nap erkölcstelen döntések meghozatalára, az egész társadalom érdekeinek és jövõnk semmibevételére ösztönzi!
L. A.