1998. július–augusztus |
---|
Úgy vélem, hogy 10-20 éven belül egy sor peres eljárás végül rákényszeríti a vállalatok igazgatóságait, ismerjék el, hogy a termékeikhez szenvedélyes hozzászokás alakul ki. Õk mindig is tudták, hogy az üzletük károsítja az embereket és a társadalmat. A tartalmuk alakítja a magatartást és romboló hatású. Emellett a gyerekeket célozzák meg. Nem, nem a dohánygyárakról beszélek, hanem a tévétársaságokról.
A tévé olyan nagy mértékben hozzátartozik az életünkhöz, hogy csak ritkán gondoljuk meg, mit is csinál velünk. Egy új, Tévémentes Amerika (TV-Free America) nevû szervezet erre kínál számunkra lehetõséget. A dohánymentes nap sugallatára a Tévémentes Amerika szervezet minden áprilisban megrendezi a Nemzeti Tévékikapcsolási Hetet. Ha valaki nem értené, hogy miért kell egy hétre feladni kedvenc sorozatát vagy a híradót, a Tévémentes Amerika tavaszi hírlevele tele van tréfás rajzokkal, tanulmányokkal és levelekkel, amelyek megmagyarázzák ezt.
Az Amerikai Szív Társaság hirdetésén egy útjelzõtáblát látunk, rajta egy gyerek képével, amint ül a tévé elõtt, a felirattal: „Figyelmeztetés: a gyerekek nem játszanak." A további szöveg: „Valaha a gyerekek szaladgálással és játékkal töltötték az idejüket. Ma a leggyakrabban a tévé elõtt találjuk õket, és ez zavart okozhat. A testmozgás hiánya elhízáshoz és a vér koleszterinszintjének az emelkedéséhez vezet. Az április 24. és 30. közötti Nemzeti Tévékikapcsolási Hét segít aktívabbá tenni a gyerekeidet."
Levél egy gépkocsivezetõtõl: „Egy falusi gazdaságban nõttem fel, sosem volt tévénk. A fiam tévé nélkül nevelkedett. Fociztunk, kártyáztunk, könyveket olvastunk, görkorcsolyáztunk, kerékpároztunk vagy dolgoztunk a kertben. Halló, Amerika: létezik tévé nélküli élet. Olyan sokféle dolgot lehet csinálni!"
A tévé behatol mindenhova, és lassan a tévével szembeni ellenállás is, így Tasmaniából is érkezett egy levél: „Kicsikét tévéhez szokott vagyok, és az elmúlt két hetet nélküle töltöttem. Meg voltam lepve, hogy túléltem. Megkedveltem, hogy így éljek."
Adam Hochschild a New York Timesben fájlalja, hogy a tévé mindenhol jelen van: a repülõtereken, a repülõgépeken, az iskolákban, a benzinkutaknál, a bevásárlóutcákban. Még a földalatti állomásokon is. Állandóan szól, s olyan magasan van, hogy nem tudjuk lejjebb venni a hangerejét. Azt írja: „Kinek szolgál ez? Az utasok nem kérték a tévét. A készülékek azért vannak ott, mert sok pénz csinál a bemutatott hirdetésekbõl." Idéz egy NBC-vezetõt: „Az a hivatásunk, hogy szemgolyókat adjunk el a hirdetõknek."
Ha a szemet foglyul ejtik, elképzelhetõ, hogy mit tesznek a tudattal. A Tévémentes Amerika hírlevele közöl egy írást John Krull, az indianapolisi Star & News munkatársának tollából, amelyben leírja a rendelkezésre álló legjobb tévével, a közszolgálati adóval kapcsolatos tapasztalatait. Rövid idõn keresztül õ fûzött megjegyzéseket az állam híreihez. Egyszer a mûsorvezetõ olyan kérdést tett fel neki, amelynek sok összefüggése volt, és õ néhány másodpercet gondolkodott a válaszon. A mûsorvezetõ fészkelõdni kezdett, és intett, hogy kezdjen már beszélni, s belekottyantott valami ostoba és lényegtelen dolgot. A szünetben a mûsorvezetõ odahajolt hozzá, és azt mondta: „Gyorsabban kell reagálnia. Ne gondolkodjék, csak beszéljen. Úgy pergõbb lesz az adás."
Pontosan így van. Ne gondolkodjunk, csak beszéljünk. Krull szerint „A legtöbbünknek szükségünk van egy kicsi idõre ahhoz, hogy végiggondoljuk, az adott eseménnyel kapcsolatban mit gondolunk vagy érzünk. A tévé arra biztat bennünket, hogy felületes válaszokat adva azonnal feleljünk."
William J. Bennett, a Nemzeti Sajtóklubban tartott elõadásában mondta: „Két tényt állítok egymás mellé. Az egyik szerint az átlagos amerikai igen kevés idõt áldoz a családjára, a másik azt mondja, hogy egy átlagos amerikai hetenként 21 órát tévézik. Úgy tûnik, hogy ez egyszerû: kapcsoljuk ki a tévét, és foglalkozzunk a családdal."
Az Amerikai Gyerekgyógyászok Akadémiája támogatja a tévé-kikapcsolási hetet. Az Amerikai Orvostársaság a tévékikapcsolási plakátokat húszezer iskolaigazgatónak küldte el. Huszonnégy állam kormányzója helyesli az ötletet. Több ezer iskola vesz részt benne.
Mindannyian tudjuk, hogy a tévé tele van erõszakkal és a szexualitásra való utalással. Gondolatoktól mentes. Testünket órákon át mozdulatlanná teszi. Agyunkba olyan áruk iránti vágyat ültet, amelyekre soha nem lesz szükségünk. Egy eltorzult világot mutat be, amelyben az emberek sokkal sekélyesebbek, bosszúállóbak, anyagiasabbak, megbízhatatlanabbak, mint amilyenek a valóságban. Rettenetes leckékre tanítja a gyerekeinket arról, hogy miként lássanak és viselkedjenek. A tévé elveszi az idõnket és az életünket.
Nos, miért nyugszunk bele ebbe? Tegyünk fogadalmat, hogy nem nézünk tévéhirdetéseket. Muzsikáljunk magunknak, futballozzunk mi magunk, találjunk humort a saját életünkben, találkozzunk a családunkkal és a szomszédainkkal. Olvasd el a híreket, könyveket, olvass fel a gyerekeidnek! Szabadítsd meg magadat azok hatásától, akik azt hiszik, hogy gondolkodás nélkül kell beszélni, és azt gondolják, hogy a szemed és a tudatod árucikk! Éljed a saját életedet egy héten át! Vagy tovább.
Donella Meadows
(Környesz — GAIA Sajtószemle)