1998. július–augusztus |
---|
Plazák, Pólus Centerek, Penny Marketek, TESCO-k, CORÁ-k, SPAR-ok, fõváros- és országszerte csodálatra méltó életerõvel szaporodnak, alig gyõzzük kapkodni a fejünket.
Mióta életbe lépett az a kormányrendelet, amely csekély 20000 négyzetméter felett hatásvizsgálat készítését bátorkodik elõírni, dicsérendõ önmérséklettel többnyire eddig a határig korlátozzák magukat a befektetõk, a megváltó tõke beáramoltatói.
Budapest kellõs közepén azonban még ez az önmérséklet sem dívik, a West End a Nyugati pályaudvarnál 36 000 négyzetméter területû lesz, és még ezt is túlszárnyalja majd a Király utcai Plaza, a tervezett 48-50 000 föld feletti, és 27 000 négyzetméter föld alatti hasznos területével.
Mit szól ehhez a Fõvárosi Önkormányzat?
Állítólag nincs lehetõsége a beleszólásra!
A félénken készülgetõ új Fõvárosi ÁRT (általános rendezési terv), új nevén FSZKT (Fõvárosi Szabályozási Keretterv) és BVKSZ (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat) minden egyeztetési szakaszában kétségbeesett küzdelmet folytatva a kerületi önkormányzatokkal, egyre inkább meghátrál. Már az elején is kijelölt ún. E-94-es építési övezeteket, ahol 15 000-tõl 30 000 négyzetméter területnagyságig szabadságot engedett az ilyen létesítményeknek, az egyetértési jogot 6000 négyzetméter felett csak az egyéb övezetekben tartva fenn magának.
Az elsõ egyeztetési roham után a 6000 négyzetméter 10000re növekedett, és csupán véleményezési jogra változott. Úgy hírlik, harmadszorra már ez is 20 000 négyzetméter lett... Mi lesz ennek a vége?
A kerületek mindenesetre vidáman építgetik, tervezgetik a továbbiakat.
A déli M0-s és a 6-os út találkozásánál a XXII. kerületi CAMPONA forgalma fogja eltorlaszolni az egyetlen, XI. kerületi lakott területen kívül esõ teherforgalmi csatorna felé vezetõ utat, de veszedelmes dolgok lógnak a levegõben a 6-os út bevezetõ szakaszának a két kerület határán lévõ részénél is...
Mi minden fog zúdulni emiatt a lakott területek útjaira?
Nem kell félni!
A Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) április 29–30-án tartott kétnapos nemzetközi tanácskozásán a magyar közlekedéstervezõ cégek fölényesen bebizonyították, hogy valamennyi, meglévõ és tervezett bevásárlóközpont által gerjesztett gépjármûforgalom kezelhetõ, csak meg kell tervezni.
(Bár az a szépséghiba, hogy a bevásárlóközpontok vonzáskörüket általában többszörösére tervezik annak, mint amekkora területen elemzik a hozzájuk vezetõ utak kapacitástartalékát. Például a törökbálinti CORA 60 kilométeres körzetben számított vásárlók vonzására, és körülbelül igaza is lett, az engedélyezési tervdokumentációjában viszont csak a közvetlenül érintett autópályák forgalmi vizsgálata és elõrebecslése szerepelt, meg sem említették a települések, a fõváros útjait...)
Érdekes, hogy többször is lehet biztosítékként megadni ugyanazoknak az utaknak az állítólagos kapacitástartalékát, annyiszor, ahány tervezett intézménymonstrum indoklásául készítik...
E sorok szerény írója mégis részben sikert aratott a konferencián azzal az ötletével, hogy az összes externális költséget rá kellene terhelni a beruházóra (például a nagytétényi CAMPONA építtetõjére a 6-os út lakott területeken kívüli kiszélesítését, egészen a Kitérõ útig, hogy miatta ne a lakott területek felé kerüljön a forgalom). Még a konferencia ajánlásai közé is beveszik...
Az externáliák nem csak a közlekedés által okozott károkra korlátozódnak, a tanácskozás hozzászólói közül néhányan a bevásárlóközpontok elterjedésének egyéb következményeit is érintették, például a környék kiskereskedelmét tönkretevõ hatásukat.
A „sötéten látók" azonban kisebbségben maradtak. Neves urbanisztikai szakemberünk is azon a véleményen volt, hogy „is-is"... Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a helyi kiskereskedelem vegye fel a versenyt a mallok vonzerejével, fogjanak össze például egy utca kiskereskedõi és fedjék be esõ elõl az egész utcájukat, olyan hangulatos megjelenésûvé téve azt, mint a mallok vonzó belsõ világa. Szóval, még hasonlítani is kellene ezekhez a tõkeerõs, vagy kedvezõ hitellel rendelkezõ hatalmas jövevényekhez.
Azt hiszem azonban, vagyunk még egy páran, akiknek a városaink sajátos hangulatú utcái a szép házak homlokzatának és a magas fasoroknak a látványával a szívéhez nõttek, és nem kívánjuk az ilyenfajta átalakulást.
Egy szépreményû egyetemi hallgató dicséretet kapott a tanácskozáson, amikor felolvasta kutatásának eredményét, amely abból állt, hogy a parkoló gépkocsimárkák alapján rangsorolta a különbözõ bevásárlóközpontokat, melyiknek milyen jövedelemtípusú a közönsége. A tömegközlekedést használók, úgy látszik, nem érdekelték az urat.
Szeretnék abban bízni, hogy az emberek egymás közötti megítélése más szempontok szerint fog mûködni valaha. Például aszerint, hogy ki hogyan alkalmazkodik életmódjával a természet még meglévõ, és számunkra nélkülözhetetlen értékeinek megóvásához, s mennyire tekinti fontosnak embertársai egészséges környezetét a saját pillanatnyi kényelmével szemben.
Schnier Mária