1998. július–augusztus

Inzultus

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

A mai napon egy közlekedésrendészeti ügyben tett állampolgári bejelentésem során rendõri inzultus ért engem. Kénytelen vagyok az esetet kissé bõvebben, olvasmányos módon ecsetelni.

A panasz tárgya:

1998. június 5., 0 óra 07 perc: felszállok a Blaha Lujza téren a Moszkva tér felé tartó 6É jelzésû éjszakai buszjáratra. 0 óra 12 perc körül érkezünk a Nyugati pályaudvarnál lévõ megállóhoz. A busz nem áll be a járdasziget mellé a szabálytalanul parkoló taxik és egy fehér Mercedes miatt. Alig tudok a sötétített üvegû autó miatt leszállni. Jól megnéztem, rendszáma ESG 053.

0 óra 13 perckor hívom a közeli telefonfülkébõl a 107-et. Próbálják kapcsolni a VI. kerület ügyeletét, de mindhiába. Újabb hívás: azt javasolja a kezelõ, hogy menjek be a Nyugati pályaudvaron található rendõrõrsre, onnan kisétál a rendõr és intézkedik.

0 óra 20 körül kopogtatok a rendõrõrs ajtaján. Egy egyenruhás rendõr kijön és miután elmondom panaszom, behív, megmutatja az illetékest. Õneki szintén elismétlem a következõket: „A 107-rõl küldtek ide, hogy jelentsem be lakossági panaszomat: az állomás elõtt a buszmegállóban illetéktelenül parkol egy sötétített üvegû, fehér színû Mercedes ESG 053 forgalmi rendszámmal. Szeretném, ha intézkednének."

Ettõl fogva így zajlik a beszélgetés közöttem és az asztalon ülõ rendõr között:

„Az állomás elõtt?"

„Jó, akkor legyen pályaudvar."

„Pályaudvar?"

„Igen, a pályaudvar elõtti buszmegállóban."

„Ott nincs is buszmegálló."

„Nekem mindegy, hogy állomás vagy pályaudvar, a McDonald's elõtti 6-os éjszakai busz megállójában parkol szabálytalanul az Elemér-Sándor-Géza-nulla-ötvenhárom rendszámú Mercedes."

„Az a 62-es számú posta, megálló csak ott van". — jön a válasz.

„Szerintem a McDonald's elõtt van, de a lényeg, hogy kérem intézkedjenek!"

„Menjen ki a megállóba és látni fogja, hogy a járõr ott van!"

„Ezek szerint Ön beszélt a központtal és kiküldetett egy járõrt?"

„Igen, beszéltem a központtal."

„Akkor ezzel kellett volna kezdenie, nem pedig, hogy hol van a megálló!"

Ekkor lép közbe egy igen erõs testalkatú egyenruhás, aki a beszélgetést eddig az asztal mögül hallgatta: „Mit képzel, ki maga, hogy így beszél egy rendõr fõtörzzsel? Öt rendõr hallatára utasítja rendre? Ilyen panaszokkal jön nekünk, örüljön, hogy ...! (A kacifántosabb és a családomra vonatkozó megjegyzéseket mellõzöm.) Na, takarodjon innen a fenébe!" A többi rendõr egy szót sem szól. Testi épségem megóvása érdekében megköszönöm a felvilágosítást és sietõs léptekkel távozom.

Körülbelül 0 óra 30-kor ismét tárcsázom a 107-et. Érdeklõdöm, hogy ki a Nyugati pályaudvaron dolgozó rendõrök közvetlen és magasabb szintû felettese. A vonal túlsó végérõl tájékoztat a kezelõ, hogy csak a technika ördöge miatt nem tudta korábban a VI. kerületi ügyeletet kapcsolni, de ha továbbra is kérem az intézkedést és egy kicsit várok, akkor most ismét megpróbálja. Kisvártatva felveszik a telefont, bemutatkozás, köszönés nélkül. Ismételten elmondom a panaszom. Megnyugtatnak, hogy „megoldják". Nevet, címet nem kérdeznek, a bejelentésemre semmiféle hivatkozási számot nem közölnek.

0 óra 33 perctõl 0 óra 38 percig álldogálok. Semmi sem történik, csak az, hogy három-négy alkalommal is rendõrautók haladnak át a körút és a Podmaniczky utca keresztezõdésében. Elszánom magam, és a legközelebb arra haladó járõrt leintem. Rendszáma RB 00-44. Elmondom panaszom, beleértve a Nyugatinál kapottakat.

„Tudnak intézkedni?" — kérdezem.

„Csak akkor, ha ott a tulajdonos" mondja az anyósülésen ülõ hatóság.

„És nem tudják elszállíttatni?"

„Csak nappal van elszállítás."

„Most tulajdonképpen mi a gondja?" — vág közbe a sofõr.

„Az, hogy nem tudtam az éjszakai buszról leszállni, mert elállják az autók az ajtónyílást" — ismétlem újra.

„Menjen fel a rendõrkapitányságra és tegye meg a panaszát a Nyugatival kapcsolatban, mi meg arra megyünk és megnézzük" — mondja a mitfárer rendõr.

„Miért érdekli az magát?" — húzza fel az orrát a sofõr.

„Nézze, ha ezt a lakossági bejelentést nem képes a rendõrség megoldani, akkor miféle jogállamban élünk mi?"

„Azt hiszi maga, mi ilyenekre ráérünk? Hagyjon minket békén! Kérdezze a rendõrfõkapitányt meg a belügyminisztert!" — kiabálja ki a sofõr, miközben már félig elhajt.

Az eseményeken elgondolkodva és örülve, hogy megúsztam verés nélkül, hazasétálok.

---

Tisztelt Uram!

1) Kérem intézkedjék, hogy az adott idõpontban szolgálatot teljesítõ rendõrök viselkedésére vonatkozólag vizsgálatot indítsanak és a szolgálati szabályzat ellen vétkezõk megbüntetésérõl gondoskodjanak! A fent leírtakra — a helyzetbõl kifolyólag — független tanúm nincsen. A Nyugati pályaudvar rendõrõrsén adott idõpontban szolgálatot teljesítõ és a helyiségben tartózkodó rendõrök lelkiismeretén és becsületén múlik, hogy állításaimat igazolják-e. Ettõl függetlenül panaszomat fenntartom.

2) Kérdezem, hogy milyen jogállamban élünk?

3) Kérdezem, hogy mikor lesz lehetõség polgári bejelentés alapján a törvényt akár a legkisebb mértékben megszegõk megbüntetésére?

4) Kérdezem továbbá, hogy mikor lesz mód arra, hogy a Nagykörúton és a többi utcán szabálytalanul parkoló személygépkocsik elszállítására?

5) Kérdezem, hogy mikor lesz olyan közlekedésrendészeti rendszer, ahol a szabálytalanul közlekedõ, a légszennyezettségi és zajterhelési határértékeket meghaladó jármûveket kiszûrik?

6) Kérdezem, hogy mikor lesz olyan közlekedésrendészeti rendszer, ahol a lakossági bejelentések alapján a szabálytalanul közlekedõ és üzemelõ jármûvek tulajdonosait megbüntetik és a szabálytalanság megszüntetésére kényszerítik?

Az alkotmányra és állampolgári jogaimra hivatkozva kérem, hogy kérdéseimre a hatályos magyar jogszabályok szerint 30 napon belül választ adjon és a kérdések által felvetett problémák megoldására intézkedjen, arról engem tájékoztasson!

Tájékoztatását várva,

Egy állampolgár
(név és cím a szerkesztõségben)