1998. július–augusztus |
---|
Május 11-én a lengyelországi Zöld Szövetség utcai kerékpáros felvonulást rendezett, teljes forgalmi dugót okozva. 150-200 bringás keringett körbe-körbe Varsó központi körforgalmában.
Varsóban mindig nagy dugók vannak délután négy körül, de ezúttal legalább egy kilométeres sorok álltak minden irányban. A rendõrök megpróbálták elállni a kerékpárosok útját, de hamar rájöttek, hogy nem bírják. A Zöldek azt ígérték, hogy havonta megismétlik akciójukat, mindaddig, amíg nem kapnak a kerékpárosok is saját helyet Varsó utcáin.
Néhány napos tüntetést szerveztek a lengyel környezetvédõk a Gora Sw. Anny melletti tájvédelmi körzetben a tervezett autópálya-építés ellen. Az A4-es több helyen is védett természeti értékeket rejtegetõ helyeken menne keresztül.
A lengyel aktivisták sajátos kis lakokat eszkábáltak a fák tetejébe, mint annak idején az angol tüntetõk. Innen csak nagy nehézségek árán lehet õket kilakoltatni, hiszen nem tudják a fákat kivágni, amíg a tüntetõk a koronájukban vannak. Ezzel a módszerrel sikerült megelõzni és késleltetni sok autópálya építését Angliában, és nagy frusztrációt okozott a lengyel illetékeseknek is. Elsõ alkalommal 25 rendõrt küldtek, de nem bírtak a kb. 30 fõs tüntetõ csoporttal. Így csak egy késõbbi idõpontban sikerült õket a fákról leszerelni. A megmozdulást nagy érdeklõdés kísérte a médiák részérõl.
Magyarországon a környezetvédõk még nem próbálkoztak ilyen módszerrel megakadályozni útépítést. Vajon a magyar közvélemény állna-e legalább olyan mértékben a környezetvédõk mellé, mint Lengyelországban?
Május 15-én az Észt Zöld Mozgalom közlekedési csoportja megmozdulást szervezett Tallinn központjában. 50 kerékpáros és gyalogos gyûlt össze egy hatsávos út mellett, ahol egy évvel korábban még közlekedési lámpával biztosított gyalogosátkelõhely volt. Most több mint fél kilométeres kerülõvel lehet csak átkelni az úton, egy olyan aluljárónál, ahol nincs rámpa a babakocsik vagy a kerékpárok részére. Az önkormányzat kerítést állított fel a korábbi zebra helyén, hogy az emberek ne mehessenek át az úttesten.
A tüntetés célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az útépítés hátrányaira, nevezetesen arra, hogy korlátozza a gyalogosan és kerékpárral közlekedõket, és arra is, hogy az autózás alternatívái egyre veszélyesebbek. 1997-ben 25 kerékpáros és 73 gyalogos halt meg közlekedési balesetekben Tallinnban. Ez az összes közlekedési balesetek által okozott halálesetek 40%-a. Ezért 25 kerékpáros tüntetõ feküdt le az úttest szélére, és a többiek fehér lepedõvel takarták be õket. Mihelyst az elsõ embert letakarták, az autósok lelassítottak — holott a tüntetõk egyáltalán nem állták el az útjukat — mert azt hitték, hogy igazi halottakat látnak. Amikor az ember él és kerékpározik, akkor sohasem lassítanak, de amikor valaki meghal, készek megállni és megnézni a véres helyszínt! A 25 aktivista néhány percig feküdt a lepedõk alatt az igazságtalan közlekedési rendszerek miatt meghalt embertársaik emlékére. Egy transzparensre ezt írták: „Vannak, akik autópályát kapnak, mások csak kerítésre érdemesek."
A megmozdulás végén pár percre elállták az autók útját, hogy átkeljenek az úttesten a megszüntetett gyalogosátkelõhely helyén. Az egész akció egy rendõrõrs közelében történt, de a rendõrök csak akkor kerültek elõ, amikor a „hullákat" bámuló autósok közül ketten egymásnak ütköztek.
A bringások ezután továbbmentek, hogy részt vehessenek egy hagyományos három napos kerékpártúrán. Május 16-án hasonló akcióban vettek részt Észtország egyik legforgalmasabb útján, ahol most autópálya építését tervezik. 900 kerékpáros vett részt a túrán, és rendõri kíséret mellett 15 percig lezárták az utat, és további 2 órán keresztül lassították a forgalmat.
Holland közlekedési tervezõk egyik kedvelt eszköze a forgalomcsillapításra, hogy a leszûkített utcán egyazon sávban közlekednek a kerékpárosok és az autósok, így az autók kénytelenek a kerékpárosok sebességét felvenni, mert nem tudják õket megelõzni.
Joó Ferenc