1998. július–augusztus |
---|
A brit The Sunday Times Magazine 1998. áprilisi 5-i száma összeállítást jelentett meg a zöldfelületek pusztulásáról az országban. Terjedelmi okok miatt nincs lehetõségünk részletesen leírni a mértéktartónak tekintett folyóiratban közölteket, így csupán néhány megállapítását idézzük:
„Hetente 1700-zal több ember költözik a városokból vidékre, mint fordítva. E vándorlás fõ oka a közlekedési torlódások és a környezetszennyezés, valamint az emberek vágyódása a nyugalom iránt. A városokból menekülõk azonban éppen azt a kedvezõtlen folyamatot erõsítik, amely elõl el kívánnak menekülni: növelik a közlekedési dugókat, mivel naponta autóval mennek a városban található munkahelyükre, és minden egyes átköltözött háztartás növeli az ország nyugalmának hiányát.
A nyugodt és kellemes vidéki környezet az egyik leggyorsabban fogyó vagyonunk. A Vidéki Anglia Megvédésének Tanácsa (Council for the Protection of Rural England, CPRE) által elkészített térkép látványosan bizonyítja ezt az állítást. A nyugalmuktól megfosztott területek úgy néznek ki, mint egy bombatámadás áldozata, amelyet keresztül-kasul sebeztek a városi terjeszkedés, az autópályák, a város széli bevásárlóközpontok és a szórakoztatóipar létesítményeinek szilánkjai. Mindezek olyan mértékben vonzzák magukhoz a gépkocsiforgalmat, ami a Bibliában leírt pestis terjedéséhez hasonlítható.
A személygépkocsik és a teherautók most ugyanazt mûvelik a vidékkel, amit korábban a városokkal tettek: az utakat, amelyek egykor összekötötték a közösségeket, mára nehezen áthágható, a közösségeket egymástól elválasztó akadályokká alakították. Sok faluban ma ugyanúgy megvannak a csúcsórai dugók, mint a városokban. A még kevésbé szerencséseken pedig egész napon keresztül dübörög a hatalmas forgalom.
A torlódások és a balesetek tûnnek a legfenyegetõbbeknek, de ezzel még koránt sincs vége a veszélyeknek. A faluk és a vidéki utak elrondítása egyre inkább közönyössé teszi a közvéleményt és a döntéshozókat egyaránt: »Ha már úgyis annyi út van, miért ne építhetnénk egy újabbat?«"
(T&E Bulletin)
A CPRE meghatározása szerint — a térképen világos árnyalattal jelölt — „nyugalmas övezetnek" azok a területek minõsülnek, amelyek legalább 4 km-re helyezkednek el egy nagy erõmûtõl, 3 km-re egy autópályától, ipari területtõl vagy nagyvárostól, 2 km-re egyéb fõútvonaltól vagy kisebb várostól, 1 km-re a napi 10 ezer jármûnél nagyobb forgalmú helyi utaktól vagy nagy forgalmú vasútvonaltól. A „nyugalmas övezetek" mentesek a polgári és katonai repülõgépek zajától is. A bal oldali térkép az 1960-as évek elejének Angliáját mutatják, a jobb oldali pedig az 1990-es évek elejét jellemzõ állapotot.