1998. július–augusztus |
---|
A Káposztásmegyeri Környezetvédõk Köre közhasznú egyesület az M0-s építése okán jött létre, mivel a hatóságok elmulasztották a lakosság idõbeni és érdemi tájékoztatását, valamint véleményének figyelembevételét.
Az építkezés megkezdésekor derült ki számunkra, hogy lakótelepünktõl kb. 100-150 méterre északra autópálya épül, 16 m magas és 270 m hosszú híddal és csomóponttal, ami életfeltételeinket súlyosan veszélyezteti a következõk miatt:
1. A kis távolság, az uralkodó szélirány, a forgalom várható nagysága indokolja félelmünket, hogy mostani viszonylag tiszta levegõnk elszennyezõdik, betegséget hozva ránk. Ezt szakértõi vélemények is alátámasztják.
2. A nyugodt alvást a 30 dB-nél magasabb zajérték már zavarja, ugyanakkor az autópályáktól sok száz méterre is hallható a közlekedés állandó moraja, az ún. zajgátló falak hatékonysága pedig kétséges. És akkor még nem beszéltünk az interferencia jelenségérõl, ami azt jelenti, hogy a hang felfelé erõsebben terjed, és mivel lakótelepünkön sok 8-10 emeletes lakóház áll, módja is lesz érvényesülni.
3. A talajszerkezet laza, valószínûsíthetõ, hogy az M0-s és a Külsõ Szilágyi út megugró forgalmának hatására a magas tömbházak megrepedeznek.
4. Közbiztonsági helyzet romlása várható, ez a „csomópont ® kamionparkoló ® utcalányok ..." logikai sor levezetésével válik nyilvánvalóvá. A többit a Tisztelt Olvasó fantáziájára bízom.
A fentiek ismeretében nagy biztonsággal megjósolható, hogy lakásaink értéke zuhanásszerûen csökkenni fog.
Sokan élünk itt olyanok, — köztünk beteg emberek is —, akik azért költöztünk ide, mert itt emberi körülmények vannak (a házak, lakások szépek), tiszta a levegõ és viszonylag jó a közbiztonság. Most ezt készülnek elvenni tõlünk!
Mivel a növények és állatok nem tudnak védekezni, kötelességünk felemelni a szavunkat az õ védelmükben is. A lakótelepünket körülölelõ növényzet — mely terület madárvonulási útvonal lévén pihenõhelyül szolgál a vándormadarak számára is — iszonyú arányú pusztítását látjuk. Ami még ennél is felháborítóbb, hogy a nyomvonal kialakítását megelõzõ dúlás — semmibe véve a terület mint élõhely védettségét — átvonul az 5,7 hektáros Homoktövis Természetvédelmi Területen is, közvetlenül elpusztítva és veszélyeztetve számos védett növény- és állatfaj létét. Talán hihetetlen, de igaz, hogy az építõk — és ebbe a környezetvédelmi hatóságok is beleegyeztek! — az egyes homoktövisegyedek áttelepítésével és bekerítésével megoldottnak tekintik az élõhely védelmének problémáját.
Ugyanilyen „lazán" kezelik a többi — a valós védelmet tekintve amúgy is meglehetõsen alacsony hatásfokúnak tekinthetõ — ember- és környezetvédelmi elõírás teljesítését is. Az építési engedélyben kikötött elõfásításról például nagyvonalúan megfeledkeztek. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ha az ujjnyi vastag facsemetéket akár egy évvel elõbb eltelepítették volna, akkor sem jelentenek védelmet még vagy 15 évig, egy 16 méter magas felüljáróval szemben pedig még azután sem, de itt az elv is fontos. Egyesek pillanatnyi gazdasági érdekei és a nemtörõdömség ismét lesöpörte az asztalról a környezetvédelem, az egészséges életfeltételek ügyét.
Reményt adhat azonban az Alkotmánybíróság 1998. május 4-én született határozata, melynek értelmében az autópálya-építési tervek nem élveznek elõnyt a környezetvédelmi érdekekkel szemben.
Természetesen megteszünk mindent, hogy az építkezést leállítsák, legalább addig, amíg leülnek velünk tárgyalni a nyomvonalról és a védelmi módokról. Eddig érdemben senki nem állt szóba velünk, a minisztériumok tovább hárítják a felelõsséget, a fõvárosi fõépítész cinikus hangú levélben oktatott ki, saját polgármesterünk (IV. kerület!) és jegyzõnk pedig a törvény által meghatározott határidõket jóval túllépve sem válaszolt levelünkre.
Mivel az engedélyezési eljárással kapcsolatosan törvényességi aggályaink vannak, és az autópálya építése közvetlenül kárveszélyt jelent, polgári peres eljárást indítottunk a megrendelõ és az építõ ellen. Ha az út mégis megépülne, kártérítési perek sokaságára lehet számítani. Ez egyértelmûvé vált a május 26-án — a Levegõ Munkacsoport közremûködésével — rendezett lakossági fórumunkon. A részt vevõ mintegy 200 helyi lakos közül egyetlenegy sem akadt, aki a beruházás védelmében szólalt volna fel. Elismerõ taps fogadta azokat a hozzászólásokat is, amelyek — cáfolva a beruházók állításait — rámutattak, hogy az M0-s északi szakasza nem tehermentesítené a Belvárost, hanem csak növelné a a közlekedési és környezetvédelmi problémákat a fõváros egyéb területein is.
Ha az építkezést sikerül megállítani, természetesen arra az esetre is van javaslatunk, hogy mi módon lehetne hasznosítani és így a fõváros lakossága számára valóban hasznossá tenni a ritka és védendõ természeti kincsekben gazdag területet. Autópálya és „vállalkozói övezet" helyett nagyarányú erdõsítéssel létrehozható egy Pest számára oxigént termelõ, kellemes kirándulóhely. Mi ez utóbbi lehetõséget látnánk szívesebben.
Fokvári Katalin
kertészmérnök,
a Káposztásmegyeri Környezetvédõk Körének
elnöke