1998. június

Találkozás a természettel

Amit nem ismerünk, nem is szerethetjük

Ez minden más mellett igaz a természetre is. Miért kell tekintettel lenni a Duna és árterületének élõvilágára? — kérdezheti egy vízépítõmérnök. Bár elmondható egy halom észérv is, van amit az ember csak akkor ért meg, ha megérezte, milyen csodálatos értéket jelentenek az élõlények már önmagukban is, és milyen nagyszerûek azok a törvények, amelyek biztosítják egy élõhely biológiai egyensúlyát. Ha ezzel a tapasztalattal több ember rendelkezne, kevesebb környezetkárosító létesítmény épült volna, és kevesebb veszélyes hulladék került volna a természetbe.

A jövõ mérnökeinek természetszemlélete a mi kezünkben van. Nyáron a családnak több ideje van kirándulni, folyókat, tavakat, erdõket felkeresni. A különféle élõhelyeket jobban megismerve megláthatjuk, mennyire méltók a védelemre.

Szûkebb és bõvebb családunk

A nyári kirándulások, táborozások alkalmat nyújtanak arra, hogy megerõsítsék bennünk: akkor mennek jól a dolgok, ha másokra is tekintettel vagyunk. Ugyanígy arra is jók, hogy megtanuljuk, miért és hogyan legyünk tekintettel a természetre.

Az elsõ kérdésre azonnal adódik a válasz: mert szép, csodálatosan gazdag, érdekes és sokszínû, és mert a természet is olyan, mint egy nagy család, amelynek a tagjai csak úgy érezhetik jól magukat, ha tekintettel vannak egymásra.

A „hogyan" már egy összetettebb kérdés, ezzel kapcsolatban bõven van tanulnivalónk.

Akik gondját viselik a Földnek

Ez a címe annak a — sajnos, egyelõre csak angolul megjelent — könyvnek, amely a gyerekeket a szívükön keresztül viszi közel a természethez. A könyv sajátos módon vezeti be a gyerekeket a természettudomány világába: indián történetekhez kapcsolódva közvetít természettudományos ismereteket. Minden fejezet egy indián legendával kezdõdik. Ezután következnek a történet tartalmához kapcsolható természettudományos és környezetvédelmi ismeretek. A természet felfedezését különbözõ gyakorlati feladatok leírásával segítik a könyv szerzõi. A könyv a természetrõl és az emberi társadalomról egyszerre tanít: Eredetileg pedagógusoknak szól, de ugyanúgy szülõk is használhatják.

Az alábbiakban egy rövid részletet közlünk a könyvbõl, amely abban segít, hogyan fejlesszük ki empátiánkat a természettel.

„Elõször válasszunk ki egy olyan helyet a természetben, amelyet sokszor fel tudunk keresni a tanítványainkkal. Ez lehet erdõ, mezõ, egy kis tó vagy akár egy park is. Az elsõ látogatás alkalmával minden gyerek találjon magának egy helyet, ahol szívesen üldögél és szemlélõdik, és ahol biztonságban érzi magát. A gyerekek elsõ feladata az legyen, hogy 5-10 percig üljenek csöndben a kiválasztott helyen. Elõször csak egy rövid látogatást javaslok, hogy a gyerekek fokozatosan hozzászokjanak ahhoz, hogy csöndben kell ülniük. Lehetséges, hogy több látogatás szükséges ahhoz, hogy a gyerekek számára a kiválasztott helynek különleges jelentése legyen. A látogatás után minden gyerek ossza meg a többiekkel a tapasztalatait.

A gyerekek minden látogatás alkalmával vigyenek valamilyen ajándékot a kiválasztott helynek. Az ajándék a természetbõl származzon: lehet egy levél, egy szem kukorica vagy egy kis föld. A gyerekek rögzítsék valamilyen formában a kiválasztott helyen szerzett tapasztalataikat: szavakkal, képpel vagy agyagformák készítésével.

Néhány további tevékenység, amit a kiválasztott helyen végezhetnek el a gyerekek:

— Legyél hangya! Hasalj le a földre, csukd be a szemed és képzeld el, hogy a talajon sétáló hangya vagy. Milyennek látnád a talajt? Milyennek éreznéd? Milyen szagúnak éreznéd?

— Hallanál-e valamilyen szokatlan hangot? Vedd elõ a nagyítód és tanulmányozd közelrõl a talajt, hogy ezzel is a hangyáéhoz hasonló tapasztalatokat szerezz! Rajzolj egy képet vagy írj egy rövid fogalmazást arról, hogy milyen lehet hangyának lenni!

— Ülj fel és ne mozdulj! Tégy úgy, mintha a természet része lennél! Ha úgy érzed, hogy muszáj megmozdulnod, akkor nagyon lassan mozogj! Ha sokáig maradsz mozdulatlan, észre fogod venni, hogy néhány rovar közel jön hozzád.

— Válassz ki egy növényt és figyeld meg alaposan! Ez lehet egy nagy fa, de akár egyetlen fûszál is. Minden érzékszerved használd a megfigyeléshez!

— Írj egy verset vagy készíts egy rajzot egy kõre! Azután ezt mint ajándékot add a Földnek: fektesd le a talajra a verssel vagy a rajzzal lefelé! Megteheted ezt egy falevéllel vagy egy darab fakéreggel is. Tedd a levelet vagy a kéregdarabot egy szikla vagy egy farönk alá!

— Amikor újra és újra meglátogatod a kiválasztott helyet, nézd meg a levelet vagy a fakérget, és figyeld meg, hogy az fokozatosan elbomlik, amint a Föld befogadja az ajándékod.

— Feküdj a hátadra és csukd be a szemed! Tartsd csukva a szemed az egész látogatás alatt! Most csak a hangok világában élsz és a látásod nem használod.

— Járd körbe a kiválasztott helyet, nézd meg, hogy az emberek nem hagytak-e ott valamilyen szemetet! Ha szemetet találsz, szedd össze!

Néhány látogatás után az idõsebb gyerekek megtanulhatják a kiválasztott helyen élõ növények nevét, és választ kereshetnek arra a kérdésre, hogy miért éppen ilyen helyen élnek ezek a növények. Minden látogatás után osszák meg a gyerekek a tapasztalataikat a többiekkel!

...

Bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy keressenek maguktól is hasonló helyeket, látogassák azokat, viseljék a gondját és ismerjék meg az ott élõ növényeket, állatokat és az élettelen természet részeit."

(A Bocs Fordítószolgálat fordítása. A könyv eredeti címe: Keepers of the Earth. Megtalálható a Környezeti nevelési báziskönyvtárban: Budapest II., Miklós tér 1.)

Mikola Klára