1998. június |
---|
Az alábbi levelet a Bajor Természetvédelmi Szövetség tartományi megbízottja küldte a Duna-körnek. Kedves Barátaink,
Örömmel értesültünk, hogy az 1998. február 28-i tüntetés a lakosság egyértelmû tiltakozását fejezte ki a Nagymarosi erõmû megépítése ellen.
Nemcsak azért támogatjuk nyomatékosan ezt a magatartást, mert a Duna Magyarországon és Bajorországon átfolyva is ugyanaz a folyó, hanem azért is, mert a vízierõmûvek súlyos ökológiai közvetkezményekkel járnak, amint az a szlovák gabcikovoi erõmû esetében különösen megmutatkozik.
Véleményünk szerint a fõ célkitûzésnek az egyedülálló, szlovák-magyar határ menti Duna-völgyi ökoszisztéma megmentését kell tekinteni. A gabcikovoi erõmû üzembe helyezésével és a Duna csatornába terelésével ennek a tájnak a nagyrészétõl megvonták az életfeltételeket amint azt az utóbbi évek tudományos megfigyelései kimutatták.
Meglepõdve halljuk, hogy a hajózás javítása egy magyar gát építésének egyik fõ érve. Nálunk a bajor Duna 2,5 méteres legnagyobb medermélysége már nem számít szentségnek, és a tényleges szállításra való tekintettel nem is nélkülözhetetlen. A würtzburgi hajózási igazgatóság 199. évi közlése szerint csak 3,9 millió tonnát szállítottak évente, míg a Rajnán 2,1 méteres medermélység mellett 70 millió tonnát.
Számos tudós véleménye és a lakosság tiltakozásai hatására 1998-ban a bajor kormányzat a szövetségi közlekedési minisztériummal egyetértésben több évre elhalasztotta két vízierõmû megépítését Regensburg és Passau között.
Ezen túlmenõen teljesen érthetetlen, miért kellene egyazon folyón különbözõ hajózási szabványokat alkalmazni. Ha a magyar kormányzat a Duna-bizottság mára már meghaladott ajánlásait kötelezettségének tekinti, és megvalósítja a magyar Duna-szakasz teljes kiépítését, akkor ezzel a még megõrzött ausztriai és bajorországi folyami tájakat is veszélyezteti.
Ezért azt követeljük, hogy ne épüljenek vízierõmûvek a Dunán, sem Bajorországban, sem pedig Magyarországon! Kérjük, ne adjátok fel a közös ügyet!
A Bajor Természetvédelmi
Szövetség nevében:
Prof. Dr. Hubert Weiger