1998. június

Lépcsõzzük be a Dunát?

„Minden vízerõmû-építõ tudja, hogy a duzzasztás alatti szakaszon az erózió fokozódik. A meder mélyül, mert a hordalékát lerakta a tározóba, és ez a mélyülés Budapest vízellátása szempontjából nagyon komoly problémákat okoz.

A Szentendrei-sziget és mindkét part is végig tele van a vízmû kútjaival. Ezek az úgynevezett parti szûrésû kutak kihasználják azt a tényt, hogy a Duna vize egy kavicsrétegen átszûrõdik a közeli kutakba, ahonnan tovább lehet szivattyúzni. Az a baj, hogy ez a kavicsréteg — szemben a szigetközi több száz méteres kavicsréteggel — nagyon vékony, és amennyiben a vízszint a medermélyülés miatt lejjebb száll a kemény sziklarétegig, akkor a vízszivárgás elképzelhetetlenül kicsi lesz az eredetihez képest.

Ez a gond már jelentkezett az építés során, amikor Vác környékén a hidropotenciál növelése érdekében kotrásokat végeztek és mélyítették a medret. A kotrás következtében a vízhozam több parti szûrésû kútnál csökkent, így ezeket a kotrásokat le is állították. De ha megépül a nagymarosi gát, a vízhozamcsökkenés újra jelentkezik.

Amikor ezt Mosonyi Emilnek, a vízlépcsõ tervezõjének fölvetettem, azt mondta, hogy nincsen semmi gond, hiszen lejjebb egy újabb gáttal vissza lehet fogni a vizet, és akkor a medermélyülés nem jelentkezik. Itt jelent meg az az ördögi kör, amibõl nem lehet kiszállni, vagy ha kiszállunk, akkor egyre nagyobb összeget kell érte fizetni. Olyan ez, mint amikor elindul a vonat és le kellene szállni róla, mert rossz irányba visz. Minél késõbb határozzuk el magunkat, annál nagyobbat esünk.

Itt is ez a helyzet: ha belemegyünk az alsó duzzasztók létesítésébe, elõbb-utóbb hozza magával az újabb gondokat. Sokba kerül ezeknek a gátaknak az építése, de ugyanakkor a víz minõsége sem azonos egy gyorsan folyó és egy pangó, lassan folyó víz esetében. Mindez újabb és újabb kiadásokat igényel. Ezek a kérdések Nagymaros-Budapest térségében súlyosak, de még súlyosabbak a Szigetköznél."

Vida Gábor: A Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ és az ökológia