 |
1998. május |
|---|
|
1998. május |
|---|
Egy kenyai agrárszakértõ olyan haszonnövényeket szeretne, amelyek ellenállnak a szárazságnak és a betegségeknek, gyorsan érnek, és kevés trágyázást igényelnek. Sokak szemében a géntechnológia nyújthat segítséget ebben. Meglátásuk szerint a génlaboratóriumból származó növények fokozhatják a termést, és ezzel véget vethetnek az éhezésnek. A becsempészett gének ellenállóbbá tehetik a növényeket a legkülönfélébb károsodásokkal szemben, és környezetkárosító agrármérget is kevesebbet kellene alkalmazni. A Nemzetközi Rizskutató Intézet korábbi igazgatója úgy véli, a géntechnológia alkalmazása elengedhetetlen a fejlõdõ országok táplálkozási helyzetének javításához.
Ez
a remény azonban csalóka. A kutatás messzemenõen
a multinacionális agrárkonszernek kezében van, s ezek
olyan termékekre koncentrálnak, amelyek nagy területen
vethetõk és jó nyereséget ígérnek,
mint pl. a szója, a repce, a gyapot és a kukorica. A kisparasztok
problémáival senki sem törõdik, így a
géntechnológia haszna a Dél sok országa számára
igen csekély. Az új termékek szabadalmi díjai
egyébként is megfizethetetlenek számukra, saját
kutatásra pedig végképp nem futja nekik.
Ráadásul a nagyobb termés egyáltalán nem jelenti automatikusan az éhezés végét. Jóllehet az élelmiszertermelés az elmúlt évtizedekben gyorsabban nõtt, mint a népesség, világszerte több mint 800 millió ember szenved az éhezéstõl és az alultápláltságtól. Legtöbbjük vidéken él, kisparaszt, napszámos, földnélküli. Afrika, amely 30 évvel ezelõtt még önellátó volt, ma a táplálkozási stratégiák legnagyobb gondja. A FIAN nemzetközi emberjogi szervezet vezetõje szerint egyedül technológiai megoldásokkal nem lehet segíteni az éhezõkön, inkább az a veszély fenyeget, hogy csak nõ a szakadék Észak és Dél között; az ipari országok termelésfokozása gyakran elveszi a fejlõdõ országok kisparasztjainak kenyerét; Európa és az USA mezõgazdasági ipara alacsony áraival módszeresen meghódítja Dél élelmiszerpiacát: a déli parasztok nem tudnak versenyezni a többnyire szubvencionalizált északi exporttal. A bevitel miatt pl. Kenyában 50%-kal esett a kukorica ára, s néhány hónap alatt rengeteg parasztcsalád ment tönkre.
(Junge Kirche— Bocs Fordítószolgálat)
Az a feltevés, hogy a transzgénikus növények pollenje az azonos faj változatlan egyedére átterjedhet, így a növényfajon belül a megváltozott gének elterjedhetnek, lassan már közhelynek számít. Most francia kutatók bizonyították, hogy a haszonnövények megváltozott génjei egészen más nemzetséghez tartozó vadnövényekre is átterjedhetnek. Transzgénikus olajrepcét (Brassica napus L.) — mely ellenálló a Basta nevû gyomirtóval szemben — repcsényretekkel (Raphanus raphanistrum L.) kereszteztek. Ezután négy generáción keresztül figyelték, hogy a hibridben milyen mértékben található meg a megváltozott gén. A kutatók összegzése: megváltozott gének átvitele lehetséges más nemzetséghez tartozó vadnövényekre. A hagyományos termesztési feltételek között azonban viszonylag kicsi az esélye, hogy a gén a vadnövényben megjelenik.
(Ökologie & Landbau — Biokultúra)
A wales-i herceg személyes videóüzenetet küldött annak érdekében, hogy a genetikailag piszkált növényeket távol tartsák a termesztéstõl. „A fogyasztók többsége egyszerûen nem akar ilyen összetevõket tartalmazó élelmiszereket enni. Én legalábbis biztos nem." A herceg rámutatott, hogy a bioélelmiszerek vásárlói támogatják a biztonságosabb és táplálóbb élelmiszert termelõ ökológiai gazdaságokat. Franz Fischler EU-küldött szerint, aki szintén videófilmen nyilatkozott, a fogyasztók aggodalmára nem teljes tiltással kell válaszolni, inkább kimerítõ tájékoztatás szükséges: a vásárlók szabad döntését leginkább a megfelelõ címkézés teszi lehetõvé. A genetikailag manipulált termékek címkézését sürgetõ nyilvános ígéretét követõen az EU bejelentette, hogy november 1-tõl a génmanipulált szóját és kukoricát tartalmazó élelmiszereket GM jelzéssel kell ellátni.
(UK News — Biokultúra)