1998. május |
---|
Még nem jelent meg a Lélegzetben cikk az Országos Területfejlesztési Koncepcióról, holott már nyílt napot is szerveztek neki a Parlamentben, és erõteljes kihatásai lesznek a közlekedési szektorra is. Jó lenne olvasni egy feltérképezõ elemzést a koncepció összefüggéseirõl más koncepciókkal, pl. a közlekedéspolitikai vagy környezetvédelmi anyagokkal.
Úgy gondolom, nem arányos az, ha ebben az országban állandóan csak az autópálya-építésekrõl és a gyorsforgalmi úthálózat nagyarányú fejlesztésérõl lehet hallani, miközben a jelentõsebb vasúti fejlesztések egy-két fõvonalra korlátozódnak. Az emberek tudatába mesterségesen csempészik bele az autózás felsõbbrendûségét, és ezért nem csak a döntéshozók, hanem a média is felelõs.
Április 7-én pl. címlapfotón jelent meg egy autópálya-lehajtó megnyitása (ami egyébként egy rendkívül forgalomgerjesztõ objektum, egy nagy bevásárlóközpont megközelítését szolgálja), miközben csak a Budapest mellékletben jutott hely annak megemlítésére, hogy új motorvonatot és menetrend-tervezetet mutatott be a MÁV, ami májustól az esztergomi vonal mentén lakók színvonalasabb utaztatását szolgálja.
Az én véleményem az, hogy ez a beruházás olcsóbb lehetett, mint az autópálya-csomópont megépítése, mégis jobban szolgálja környezetünk egészségének megõrzését, mert az autójuk helyett a vonatot választó emberek kevésbé szennyezik a levegõt, és ha a vonatról villamosra, buszra vagy metróra szállnak, még a BKV-nak is nagyobb lesz a bevétele! De ez csak egy példa volt, ugyanígy mondhattam volna sok más esetet is, amikor a sokmilliárdos útépítéseket természetesnek véve hallhatunk tudósításokat, míg egy mellékvonalon történõ pármilliós felújítást egetrengetõ eseményként, a KHVM-nek örök hálát igénylõ jószívûségként tárnak elénk.
Márpedig hogyan értesül a kedves állampolgár az õt érintõ közlekedési döntésekrõl? A médián keresztül. És hogyan értékeli azokat? Legtöbb esetben úgy, hogy az orránál fogva vezetik, hivatkoznak az EU-ra, gazdasági fellendülésre, szájába adják a választ: igen, az autópályákra szükség van, különben nem jut el a kenyér meg tejszállító kocsi a falvakba, nem áramlik be a külföldi tõke az elmaradott térségekbe. Egy kis mellékvonalra viszont nincsen szükség, mert úgyis csak tízen utaznak azon a vonaton, annak a fele is vasutas.
Ezek nem megalapozott érvek. Kérdezem én, hogy amikor Portugália belépett az EU-ba, tõlük is megkövetelték a nyugati színvonalú autópálya-hálózat kiépítését? Portugália is olyan fontos tranzitország, mint Magyarország? Nem. Nem ezért épültek ott az autópályák, és nálunk sem az Európai Unió követeli meg. Ilyen jellegû hivatalos dokumentumról még nem adott hírt a sajtó. Ellenben a magyar politikusok, a mi saját minisztereink és parlamenti képviselõink forszírozzák az útépítéseket, no meg a hírhedt betonlobby". Nekünk, adófizetõknek kell majd az autópályák megépítéséért fizetnünk, és a károkért, amit a rajtuk haladó, vagy az éppen azokat spórolásból kikerülõ gépkocsi- és kamionáradat okoz az utakban, környezetünkben és az emberi életben.
Le merem fogadni, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepció sem áll meg a hazánkat két irányban átszelõ autópályáknál, hanem újabbak megépítését is javasolja! Nem lennék meglepõdve, ha a 4-es, a 6-os és a 8-as út gyorsforgalmi úttá való kibõvítését is tartalmazná. De a vasútépítés terén nem hallani ilyen nagyszabású fejlesztésekrõl, csak a meglévõ vonalak felújításáról. Még az ún. új szlovén vasúti kapcsolat is csak egy régi vonal visszaépítése, amire az elhibázott 1968-as közlekedéspolitikai koncepció miatt van szükség.
Szeretném, ha a tettekben is érvényesülne hazánkban az EU közlekedéspolitikája, miszerint a közlekedési beruházások terén a vasút élvez elsõbbséget, és ez a ráfordításokban is tükrözõdik (2:1 arányban!). És szeretném, ha a sajtó és egyéb médiumok is ilyen arányban és hangvételben szólnának a vasúti fejlesztési elképzelésekrõl.
F. J. (Debrecen)
Sokat javult az utóbbi években Magyarország gépjármûállománya. Ugyanakkor az utakon futó gépjármûvek száma évrõl évre növekszik, és ezzel párhuzamosan a légszennyezettség is. Hol a határ? Hány gépjármûvet bírnak el Magyarország útjai?
Új személygépkocsik eladására szükség van, hiszen jármûparkunkat fiatalítani szükséges, de a forgalomban lévõ gépjármûvek számát stabilizálni kellene, ellenkezõ esetben a határ a csillagos ég. A személygépkocsi-állomány számszerû növekedése zsúfoltságot eredményez és további utak építését teszi szükségessé, ami környezetünk állapotát jelentõsen rontja, és nemzetgazdasági kárt idéz elõ.
Talán átgondolásra érdemes szerény ötletem, miszerint új gépjármûvet csak egy tízévesnél idõsebb személygépjármû egyidejû forgalomból kivonásával lehessen csak eladni. A környezetszennyezést ez az intézkedés csökkentené, és határt szabna a növekedésnek ez utóbbi korunk környezetvédelmének legfõbb iránymutatója.
Peténé Füzesi Márta (Szeged)